Letekintés Várgesztes völgyére a Zsigmond-kő szikláiról. A térképről könnyen azonosíthatóak a környék dombjai, települései.
Ezelőtt két hónappal már írtam egy posztomban a mobiltelefonnal való tájékozódásról, akkor szépen be is bizonyítottam, hogy milyen kicsi, de mégis sokoldalú eszköz a mobiltelefon, hiszen még arra is alkalmas, hogy térerő híján is tájékozódásra használjuk bárhol az erdőben! Most gondolhatjátok, hogy is van az, hogy akkor nyakra-főre dicsértem a mobilokat, most pedig arról szeretnék meggyőzni bárkit is, hogy vinni kellene papírtérképet is a túrára? Sajnos, a dolog egyáltalán nem egyszerű, hiszen mindkét tájékozódási módnak vannak előnyei és természetesen hátrányai is! Véleményem szerint az a legjobb, ha mindkettőt tudjuk használni az erdei tájékozódásban! Tehát ebben a posztomban ezt a témát szeretném egy kicsit körbejárni és bemutatni a térképpel történő tájékozódás alapjait is, ami akkor előnyös, ha cserbenhagy bennünket a technika.
Először is tisztázzuk, hogy a következőkben papírtérképen a széthajtogatós, kiteríthető tájegységi térképeket értem, és nem pedig a spirálkötésű, lapozgatható turistakalauzokat. De persze azokról is ejtek a későbbiekben pár szót!
Előnyök-hátrányok
Talán kezdjük a legtriviálisabb jellemzővel, vagyis hogy a beépített GPS-sel rendelkező mobiltelefonunk szinte bárhol méter pontossággal meg tudja mutatni a helyzetünket a memóriájába feltöltött (offline) turistatérképen! Ebből a szempontból a GPS-es tájékozódás verhetetlen, hiszen még egy rutinos, a térképes tájékozódást gyakran használó túrázó sem tudja bármikor megmutatni egy térképen az erdőben, hogy pontosan hol is tartózkodik! Még én sem! :-)
Ha a mobilunkra van telepítve a Locus Map, az a telefon memóriájában lévő turistatérképen bármikor megmutatja a helyzetünket. Lásd a korábbi posztomat
Egy másik fontos jellemző a használhatóság. A mobil csakis addig használható, amíg le nem merül! Nagyon sokan nem is gondolnak erre, de sajnos az erdőben nincsenek lépten-nyomon konnektorok felszerelve a fákra, hogy feltölthessük a lemerült kütyüinket. Márpedig intenzív használattal a mobil akár néhány óra alatt lemerülhet, bár egy jó power bank, vagy tartalék akku segíthet ezen. De a telefon meg is sérülhet a túra közben, patakba ejthetjük, vagy akár egy nagyobb esőben is beázhat. Ebből a szempontban a hagyományos térkép nagy előnyben van a mobillal szemben, hiszen bármikor elővehetjük és használhatjuk. Jegyezzük meg, hogy a gondok mindig akkor kezdődnek, ha a GPS-sel rendelkező eszközeink cserbenhagynak bennünket!
Megjegyzés: Ahogy olahtamas- találóan megjegyezte a kommentjében, a papírtérkép is el tud ázni! Bizony, így igaz, de ez ellen viszont jól megvédi a térképet egy átlátszó irattasak is, ahová azt a megfelelő részére kihajtogatva betesszük! Egy A4 méretű irattasak mindenféle gyűrődések nélkül befér a hátizsákunkba!
A harmadik fontos jellemző az áttekinthetőség. A mobiltelefon néhány collos képernyőjén nagy részletességgel látjuk a helyzetünk közvetlen környékét. Azonban nem lehet egy pillantással áttekinteni rajta egy teljes tájegységet, vagy akár csak a tágabb környezetünket sem, hiszen ahogy kezdünk kizoomolni a kijelzőjén, alaposan lecsökken a térkép részletessége! Sokszor jutunk el egy szép kilátópontra, ahonnan körbetekintve tucatnyi látnivalón is megakad a tekintetünk, például hegyeken, településeken, ezeket pedig egy mobiltelefon kijelzőjén lévő térképen azonosítani szinte lehetetlenség.
A térképrészlet és a mobiltelefon kijelzője ugyanazt az erdőrészt mutatja. Mivel a térkép már jónéhány éves, azóta változtak a turistautak - ezért ne induljunk 4-5 évnél régebbi térképpel túrára! A telón két hónapja frissítettem a térképet.
Figyelembe vehetünk egyéb jellemzőket is, például a méretet - ahol a mobil a nyertes -, esetleg a súlyt - ahol pedig a papírtérkép a nyerő -, de ezek szerintem nem túl fontosak a tájékozódás szempontjából. Azt azonban jó észben tartani, hogy a mobiltelefon kijelzőjét sötétben látjuk jól, vakító napsütésben azonban alig látható még a legnagyobb fényerővel használva is, viszont a térkép a legjobban éppen napvilágnál használható, és sötétben kell megvilágítanunk, hogy lássuk is valamennyire.
A spirálkötésű turistakaluzokat a széthajtogatós térképekkel ellentétben nem túlságosan kedvelem, ennek az egyik oka pedig éppen az, hogy nem tudok rajta áttekinteni egy tágabb vidéket, hiszen egy durván négyzetméternyi kiteríthető térképet több tucatnyi lapra osztottak szét benne, én pedig lapozgathatok előre-hátra, hogy vajon melyik térképdarab kapcsolódik alul-felül ahhoz, amelyet éppen nézegetek? Azonban van egy óriási előnye a kihajtogatós térképpel szemben, ez pedig a szöveges leírások hosszú sora! Túraútvonalakat ajánl részletes útvonalleírásokkal, amelyek alapján még a túránkon is elnavigálhatunk, a lapjain bemutatott tájegység legszebb látnivalóiról is közöl hosszabb-rövidebb leírásokat.
Tájékozódás a papírtérképekkel
A legfontosabb dolog, amit a fejezet elején meg kell említenem, hogy ha valaki papíralapú térképet szeretne használni a túráján, az feltétlenül vegyen egy egyszerű laptájolót (turista iránytűt) is! Könnyű, strapabíró darabok a laptájolók, csupán pár ezer forintba kerülnek, és sok évig működhetnek hiba nélkül. Szóval, szerezzünk be egy ilyet mindenképpen! A laptájoló mindig meg tudja mutatni az északi irányt, ez alapján tudjuk, merre vannak az égtájak. De egyáltalán nem csak erre használhatóak!
Egyszerű laptájoló. Ez tényleg az alapkivitel. A rajta lévő pánttal a nyakunkba tudjuk akasztani, így nem kell mindig elővennünk a zsebünkből, ha szükség van rá.
Ahogy már említettem a papírtérképekkel kapcsolatban, a legnagyobb gond velük az, hogy nem mutatják meg direkt módon, mondjuk egy kis kereszttel, vagy karikával, hogy hol is vagyunk pontosan a térképen! Ezt megteszi a mobiltelefonunk, ott tehát ez nem probléma, a papírtérkép esetén azonban az eszünket is használni kell!
Tehát hogyan tudjuk megállapítani a tájolónkkal a helyzetünket a térképen? Vannak erre fondorlatos módszerek is, előre-, oldal- és hátrametszésnek nevezik ezeket szakzsargonban a gyakorlott térkép- és tájolóhasználó turisták. Azonban ezektől most tekintsünk el, ugyanis csupán nyílt terepen használhatóak, meg térképre való rajzolást is igényelnek, ezért használjuk csak a józan eszünket!
Fontos dolog, hogy a turistatérképek a jelzett turistautakat mindig kiemelve ábrázolják, általában piros vonalként. A turistaút jelzése vagy kis ikonként, vagy betű és jel kombinációjaként van feltüntetve a vonalon, vagy a vonal mellett. A turistajelzések és a hozzájuk tartozó betűjelek megtanulása nem nehéz, például a Wikipédián is megtalálhatóak magyarázatokkal. Mivel a jelzett utakon túrázunk, tehát a valóságos utunkat a térképen ábrázolt megfelelő jelzésű csíkon kell követnünk.
Mindig figyelmesen járjunk a túrán, vagyis ne csak a turistajelzéseket keressük a fákon, egyéb tereptárgyakon, de figyeljük a turistaút mentén feltűnő dolgokat is! Sokat közülük a térkép is ábrázol, ilyenek például a vadászházak, vadetetők, sziklák, források, erdei pihenők, keresztek, távvezetékek, de jellemző pontok a turistautak és egyéb utak kereszteződési is. Ha elolvassuk a térképünk jelmagyarázatát, meg fogunk lepődni, mennyi mindent jelöl a térképünk! Tehát ha a túrán elérünk egy ilyen pontot, azt érdemes a térképen is azonosítani, és akkor pontosan tudni fogjuk, hogy abban a pillanatban éppen hol tartózkodunk!
Egy-egy ilyen pont elérésekor érdemes az óránkra pillantani és megjegyezni az időt. Egy átlagos túrázó egy óra alatt nagyjából három és fél, négy kilométert tud megtenni, tehát ha bármikor kíváncsiak vagyunk arra, hogy hol is lehetünk, akkor érdemes újra az óránkra pillantani és gyorsan kiszámolni, mennyi ideje hagyhattuk el az utolsó jelölt pontot. Ahány negyedóra eltelt azóta, nagyjából annyi kilométert haladhattunk a turistaúton. A térkép négyzethálója alapján (amelynek az osztása általában egy kilométer, de ezt mindig ellenőrizzük a térképen, mert lehet más is) már megbecsülhetjük a helyzetünket pár száz méteres pontossággal!
Betájolt térkép
Mi történik akkor, ha megérkezünk egy kilátópontra és kíváncsiak vagyunk a körülöttünk lévő helyek neveire? Ilyenkor is elővesszük a térképünket, de már a tájolónkat is. Kinyitjuk a térképet és a korábban leírtak szerint megkeressük rajta a helyzetünket. Most tegyük rá a tájolónkat a térképre és addig forogjunk a térképpel és a tájolóval együtt (vagy forgassuk a térképet és a tájolót együtt), míg a tájoló forgó mágnestűje párhuzamosan nem áll a térképünk négyzethálójával és a piros vége a térkép olvashatóságát tekintve annak a teteje felé mutat. Ekkor van pontosan betájolva a térképünk, tehát pont abban az irányban helyezkednek el a tárgyak körülöttünk, ahogyan azt a térkép is jelzi a kilátópontunk körül. Most már könnyű bármit azonosítani a térkép alapján a valóságban!
Mit tegyünk, ha elvesztettük a turistajelzést?
A turisták Ariadné fonalai a jelzett turistautak, komoly ok nélkül soha ne hagyjuk el azokat! Addig nincs is gond, amíg látjuk a fákon, egyéb tereptárgyakon a felfestett jelzéseket. De mi van akkor, ha azt vesszük észre, hogy már egy ideje elmaradtak mellőlünk? Ha van GPS-es mobilunk, egyszerű dolgunk van. Ránézünk a kijelzőjére, és ha a helyzetünket jelző kereszt (vagy karika) rajta van a turistaúton, nyugodtan továbbmehetünk és szidhatjuk a jelzésfestőket, hogy rossz munkát végeztek. Ha nem vagyunk a jelzett turistaúton, akkor is látjuk, hogy merre, és milyen messzire van. De mi van, ha csak térképünk van?
Álljunk meg és figyelmesen nézzünk körül! Ha nem látunk jelzést magunk előtt az úton, forduljunk meg és nézzünk vissza a megtett utunkra. Ha ebben az irányban látunk jelzéseket, és nem hagytunk el éppen egy elágazást, ahol a jelzések más irányba térhettek, akkor nyugodtan folytathatjuk az utunkat. A baj akkor van, ha visszatekintve sem látunk jelzéseket! Ilyenkor mit tehetünk?
Turistajelzések egy erdei útkereszteződésben. A kék kereszt jelzés szemből érkezik és jobbra tér, a zöld kereszt jelzés pedig itt ér véget.
Figyelmesen menjünk tovább még száz-kétszáz lépést az úton, hátha csak ritka a jelzések felfestése. Ha nem találtunk egyet sem, akkor viszont forduljunk vissza, mert valahol letértünk a jelzett turistaútról! Az esetek döntő többségében az a helyzet, hogy egy útelágazásban a jelzések másik irányba tértek, mi pedig figyelmetlenül egyenesen továbbmentünk.
Jó tanács, hogy minden erdei kereszteződésben, útelágazásban alaposan nézzünk körül, merre haladnak tovább a jelzéseink, hogy aztán később ne legyen vele gondunk! Manapság már bevett szokás, hogy elágazásokban, útkereszteződésekben, ahol irányt vált a turistaút, ott nyilazott jelzéseket festenek fel, hogy a turisták tudják, merre kell folytatni az útjukat!
Ennek ellenére sokszor figyelmetlenek vagyunk, és nem vesszük észre az irányváltást és csak arra figyelünk fel, hogy már nem látjuk a jelzéseket. Ilyen esetekben mindig forduljunk vissza! Szerintem az a legrosszabb, ha ilyenkor az eltévedésünk tudatában mégis továbbindulunk, hogy „majd csak kilyukadunk valahol”!
A térképrészlet közepén lévő kék sáv - zöld sáv jelzések elágazása a valóságban. A jó térképolvasáshoz kicsit tudnunk kell elvonatkoztatni a valóságtól.
Tehát figyelmesen, a jelzéseket keresve induljunk el visszafelé az úton és ballagjunk el az utolsóként elhagyott elágazásig. Amikor visszaérünk oda, az esetek nagy többségében észrevesszük, hogy a jelzések másfelé fordultak, tehát nincs más dolgunk, mint hogy továbbra is kövessük azokat! Baj akkor van, ha itt sem vesszük észre sem azokat, sem más jelzéseket, melyek alapján a térképen azonosíthatnánk a helyzetünket! Tehát menjünk vissza még egy útelágazásnyit, de az már ritkaság, ha ilyen sokáig nem vesszük észre, hogy letértünk a jelzett útról. Akkor tévedtünk el igazán, ha ott sem veszünk észre semmilyen turistajelzést!
Mit tegyünk tehát, ha eltévedtünk?
Szóval visszajöttünk két útelágazásnyit, és mégsem találkozunk az elvesztett turistaúttal. Először is vegyünk pár mély levegőt és nyugodjunk meg! A pánik mindig rossz tanácsadó! Vegyük elő a térképünket és nézzük meg, vajon merre lehetünk? Gondolkodjunk, mi volt az utolsó, a térképen is szereplő jellegzetes pont és mikor hagytuk el. Számoljuk bele az időbe a visszafelé megtett utunkat is. Ez alapján megbecsülhetjük a térképen a helyzetünket. Nézzük meg milyen irányban és milyen távolságban van tőlünk a térkép szerint a legközelebbi település, jelzett turistaút, országút. Miután kiválasztottuk a célt, tájoljuk be a térképünket és induljunk el az útelágazásból az abba az irányba induló úton! Ha több lehetőségünk is van, válasszuk mindenképpen a kijártabb utat!
Térkép betájolása egy túrán
Ahogy haladunk, az útelágazásokban ragaszkodjunk az addig tartott irányhoz, közben figyeljünk, feltűnik-e az utunk mellett valamilyen, a térképen is látható pont, vagy keresztező turistaút! Ha igen, akkor pontosan meghatározhatjuk a helyzetünket és dönthetünk, hogyan tovább! Sok esetben már olyan messzire kerültünk ilyenkor az eredeti utunktól, hogy nem érdemes oda már visszatérnünk, hiszen alkony előtt már nem érhetnénk el a korábbi úticélunkat. Ilyenkor tudni kell elengedni a dolgokat és kiválasztani a legközelebbi, vagy legésszerűbb célt, ahonnan könnyen hazajuthatunk.
Ha nem találunk semmilyen, a térképen azonosítható pontot, folytassuk következetesen az utunkat! Ne feledjük, az erdei utak is, mint minden egyéb út, vezetnek valahonnan valahová. Magyarországon nincs olyan turisták által is sűrűn járt tájegység, ahol egy órán belül nem tudnánk elérni következetes haladással egyetlen jól azonosítható pontot, jelzett turistautat, aszfaltutat, lakott helyet sem! Egy a fontos: ne tévelyegjünk az erdőben és próbáljunk meg higgadtak maradni! Ahogy már fentebb írtam, pánikban ritkán cselekszünk helyesen!
Tehát az a tanácsom, térkép és tájoló mindenképpen jó, ha van nálunk! Lehetőleg a térképünk ne legyen 4-5 évnél idősebb, ugyanis a jelzett turistautak nyomvonala gyakran változik, újak születnek, régiek pedig megszűnnek. Mármennyire is megbízunk a mobiltelefonunkban, turista GPS-ünkben, ha meghibásodnak, nem számíthatunk másra, csakis arra, ami még nálunk van!
És még valami: csakis akkor kérjünk segítséget telefonon, ha már teljesen reménytelennek ítéljük a helyzetünket. Ilyenkor viszont bizalommal hívjuk a 112-t!
