Barangolások gyalogosan, bakancsban és túrakerékpáron

Bakancsban, két keréken

Bakancsban, két keréken

Turistaúton Budapest szívéből ki a hegyek közé

A zöld sáv jelzésen a Gellérthegyen és a Városmajoron át fel a Normafához, majd az Árpád kilátó után le Fenyőgyöngyére

2021. szeptember 13. - horvabe

cimkep_t029_1.JPG

Kilátás a Gellért-hegy Panoráma-sétányáról

A TÚRA ÚTVONALÁNAK SZINTMETSZETE

32.png

A túra útvonala a Google Térképen

A túra útvonala GPX formátumban

A TÚRA JELLEMZŐI

- Megtett távolság a kitérőkkel együtt: 24,21 km (GPS)
- Szintemelkedés/lejtés a kitérőkkel együtt: 972/797 m (GPS)
- Nehézség: 9/10 (Teljes napos gyalogtúra eléggé nagy szinttel)
- Kilátások: 9/10 (Kilátópontok a Gellért-hegyen, Tabánban, kilátás a Széchenyi emléktől, Normafától, Apáthy-sziklától és az Árpád kilátótól)
- Épített látnivalók: 9/10 (Sziklatemplom, Szabadság szobor, Citadella, a Gellért-hegy sétányai és kilátópontjai, a Vérmező és a Városmajor parkja, Széchenyi emlék, Gyermekvasút, Libegő, Árpád kilátó)
- Jelzettség a túra időpontjában: A zöld sáv jelzés a Gellért-hegyen és a Tabánban kitűnően jelzett 10/10, a Vérmezőn és a Városmajorban átlagosan jelzett, figyelmesen haladva követhető 7/10, a Szabadság-hegy oldalában ritkás, nagyon nehezen követhető 3/10, utána az Árpád kilátóig jól jelzett, könnyen követhető 8/10)

A távolság- és szintadatok a túra során felvett GPS track kiértékeléséből származnak. A többi adat abszolút szubjektív.

TÚRALEÍRÁS

Szeptember közepe még jócskán benne szokott lenni a kerékpáros szezonomban, azonban az idei, mintegy ezer kilométeres országjáró túráim után – és a legutóbbi ötnapos, Békéscsabától Dunaföldvárig tartó megmozdulás után az Országos Kerékpáros Körtúra útvonalán – már kissé herótom lett a pedáltekeréstől és úgy döntöttem, ideje ismét elővenni a bakancsaimat! Sokáig vacilláltam, mi legyen az első gyalogtúrám útvonala, végül a kristálytiszta, napos hétvége döntött: ez a kirándulás a szép kilátásokról fog szólni!

Messzire nem szerettem volna utazni, így aztán maradt a "hazai pálya", vagyis a Budai-hegység. Persze nagyon sok csúcsról nyílik szép kilátás, azonban már évek óta bakancslistás nálam a Budai Zöld, amely útvonal egészen különleges módon a Szent Gellért téren kezdődik, a Gellért-hegy tövében és kanyarogva vezet a hegyek-dombok között egészen Telkiig. Legyen hát akkor az őszi-téli szezon első gyalogos túrája a zöld sáv jelzés útvonalán! Természetesen egy alkalommal nem tudom végigjárni a teljes távot, most csak nagyjából az első harmadát fogom legyalogolni a Szent Gellért tértől Fenyőgyöngyéig.

Verőfényes napsütéssel indított ez a szombati nap, egy felhő nem volt az égen, amikor lesétáltam a dombról Budafokra és egy 133E busszal elzötykölődtem a Gellért térig. Leszállva egy perc alatt előkészültem az indulásra: bekapcsoltam a GPS-em, a fényképezőgépem tokját pedig felfűztem az övemre, hogy mindig kéznél legyen. Háromnegyed nyolc felé kaptam a hátamra a zsákot és bele is vágtam a túrába, hiszen becslésem szerint ezen a napon nagyjából 24 km-t kellett megtennem 900 méter körüli szintemelkedéssel!

A forgalmas téren átvágva meg is lett az első turistajelzés a hegyre vezető sétány kezdetén, a jelzésfestő precízen még egy pöttyöt is rakott az alsó fehér sáv jobb szélére, amivel azt szokták jelezni, hogy a turistaútnak ez az első – vagy ha úgy tetszik, az utolsó – jelzése. A széles sétány eléggé meredeken indított, de alig száz lépés után elérve az első letérést elsétáltam a Sziklatemplomhoz. Túl korán érkeztem, zárva volt még a kapuja, pedig megnéztem volna belülről is, mert eddig ez mindig kimaradt. A Gellért-hegy oldalában nyíló barlangban egyébként 1931-ban nyílt meg a templom, a hegy dunai oldalának a lábánál álló kolostorral együtt az egyetlen magyar alapítású szerzetesrend, a pálosok számára készült.

A Sziklatemplom feletti párkányon álló hatalmas kőkereszthez is kitérőt tettem, végül is ez az első kilátópont. Innen még nem nyílik valami különleges panoráma, hiszen alig emelkedtünk a Gellért tér fölé, de szép a rálátás a Szabadság hídra. Itt is elnézelődtem pár percig, aztán nekiveselkedtem a hegytetőre vezető útnak. A Gellért-hegy oldalát pókhálóként szövik be a sétányok és lépcsősorok, könnyű közöttük utat téveszteni és elbarangolni a hegyoldalban, de a zöld sáv jelzések tényleg sűrűn voltak felfestve ezen a szakaszon és minden elágazásban megbízhatóan mutatták az utat!

Nagyjából az emelkedő közepén értem el a zöld háromszög jelzés elágazását, aki fel szeretne jutni a Szabadság szoborhoz és a Citadellához, annak ezt az utat kell választani, ugyanis a zöld sáv jelzések lenn maradnak a hegyoldalban. Úgy döntöttem, megteszem a hegytetőre vezető kitérőt, már csak a kilátás miatt is! Kilátóteraszok között kanyargott felfelé a lépcsőkkel tarkított sétány a hegy sziklás, délkeleti gerincén, negyed kilencre értem fel a tetőre vezető utolsó lépcsősorhoz, ahol aztán egy kerítés megállított! Mellette tábla állt, amely szerint felújítják a teljes hegytetőt a Citadellával együtt, nyitás talán valamikor jövőre lesz csak… Hát ezzel a kitérővel az ördögnek tartoztam, pedig fentről a legszebb a kilátás! Kicsit mérgesen fordultam vissza, hiszen hallottam arról, hogy nagy felújítások kezdődtek a hegyen, igazán utánaolvashattam volna, hogy ez milyen lezárásokkal jár!

A hegytetőről nyíló kilátásért persze kárpótolt az a panorámasétány, amelyen a zöld sáv jelzés végighalad! Hatalmas munkát végeztek, akik kialakították ezt a sok helyen sziklákba belefaragott útvonalat, melyet aztán teljesen biztonságossá tettek a korlátokkal! Lépten-nyomon szép kilátásokat nyújtó pontokra akadtam rajta, nézelődve érkeztem meg a hegyoldalban a Gellért szobor fölé. Megtettem a rövid kitérőt az emlékműhöz, megcsodáltam onnan is a panorámát, aztán visszakapaszkodtam a zöld sáv jelzés útvonalára.

Nagyjából itt kerülhettem át a sziklás keleti hegyoldalból a jóval barátságosabb, erdővel borított északira, végül néhány perces menettel elértem a Tabán rétjeinek felső peremét. Megálltam egy percre a földalatti víztároló tetején a Filozófusok kertjénél – itt a vallásalapítók és nagy gondolkodók szobrai állnak – aztán átkerültem a Buda és Pest egyesülését jelképező emlékműhöz, ahol Buda király kezet nyújt a szakadék túlsó partján álló Pest királynőnek. Szép innen a kilátás a várra és a környékre, úgy kellett kivárnom a megfelelő pillanatot, amikor a több tucatnyi sétálgató között jó képeket tudtam készíteni az emlékműről!

Innen már egy perc alatt leszaladtam a Hegyaljai úthoz, melyet egy lámpás zebrán kereszteztem. A Tabán Nagyrétjén keresztül ereszkedtem le a teniszpályák mellett a Krisztina körútra, közben folyamatosan a palota nyugati homlokzatát bámultam. Ritkán járok errefelé, így nem sűrűn látom ebből az irányból a várat, alaposan meg is bámultam! Új színfolt a Királyi Lovarda és a Főőrség épülete, ezeket a II. Világháborúban megsemmisült házakat az elmúlt években építettek fel újból, eredeti pompájukban. Nézelődve értem el az Alagút utcát, ahol véget ért az utam első, talán leglátványosabb szakasza.

Mindössze másfél óra alatt végigjártam a Gellért-hegy és a Tabán sétaútjait! Jó, persze én turistaként azért szedtem a lábam, de ezt a Gellért tértől idáig vezető kirándulást bárkinek csakis javasolni tudom! Sétálgatva, nézelődve ez egy félnapos program lehet akár kisgyerekes családoknak is! Az autóval le lehet parkolni a Műegyetem előtt, a Krisztina körúttól pedig villamossal pár perc alatt vissza lehet jutni a kiindulópontra! Ezen az útszakaszon a turistajelzések felfestése is igen jó, figyelmesen követve őket nehéz eltévedni. Természetesen tiszta, napos időben érdemes nekiindulni az útnak, hiszen a legfontosabb látnivaló ezen az útszakaszon a szép kilátás!

Itt most egy átkötő szakasz következett, a jelzésfestők igyekeztek a zöldben vezetni a túraútvonalat, így vágtam át a Krisztina körút és az Attila út közötti parkocskán, aztán az Alagút utcát keresztezve tértem rá a Pauler utcára. A Roham utcán keresztül pillantottam meg a Krisztinavárosi Havas Boldogasszony templomot. Két érdekesség a templommal kapcsolatban, hogy itt kötött házasságot 1836-ban Széchenyi István Seilern Crescence grófnővel és hogy a templom bővítésekor a szentélyt a benne feltárt freskókkal és az oltárral egyszerűen görgőkre rakták és tíz méternyit eltolták.

A Pauler utca végén értem el a Vérmezőt, ennek is végigsétáltam a parkján a zöld sáv jelzéseket követve, majd a rövid Maros utcán keresztül érkeztem meg a Városmajorba. Ezen a szép parkon is csak keresztülgyalogoltam, majd a Temes utca lépcsősorán felkapaszkodva már a forgalmas Városmajor utcán jártam. Nem maradtam sokáig rajta, ugyanis az Alma utca kaptatóján kezdődött a Kis-Sváb-hegyre felvezető hosszú emelkedő.

Erről a szakaszról nem szeretnék részletes leírást adni, a lényeg az, hogy Buda talán legszebb villanegyedén keresztül kapaszkodtam fel a Széchenyi-hegyre. Errefelé a jelzések nagyon megritkultak és bár szünet nélkül járt a szemem, mint a jojó, ahogy kutattam a soron következő zöld jelzést, sokszor csak GPS-es segítséggel találtam meg a továbbvezető utat! Ha valaki be szeretné járni ezt a szakaszt, ajánlom hogy legyen a mobilján turistatérképes offline navigáció, vagy töltse le az általam bejárt útvonal GPX formátumú trackjét, amely aztán Ariadné fonalaként vezetheti útja során (A mobilos navigációról már írtam egy korábbi posztomban).

A csendes, szintező utcákat meredeken emelkedő lépcsősorok követték, közben persze átvágtam a Kis-Sváb-hegy erdejének természetvédelmi területén is. Az Ötvös útnál értem el a fogaskerekű vágányát, aztán a jelzéseket követve rövid kitérőt tettem a Széchenyi emlékkilátóhoz. Gyermekkoromban még nagyon szép rálátás nyílt innen a városra (erre máig emlékszem), mára azonban eléggé megnőttek a környező fák, így aztán az innen nyíló panoráma is nagyon beszűkült. Egy végső kapaszkodóval már pár perc alatt felértem a fogaskerekű végállomására, aztán átvágtam a lapos hegytetőn a Gyermekvasúthoz. Több mint 330 métert kapaszkodtam idáig a Városmajor parkjától!

A vasúti végállomás peronjánál csak körbenéztem, aztán folytattam az utam a síneket követő turistaúton. A csendes utcácskák után a Normafánál cseppentem vissza a civilizációba, a zsúfolt autóparkolón átvágva értem el a sétány kezdetét. Igazi népünnepély volt a sípálya felső peremén végigfutó murvás promenádon, természetesen pár képen megörökítettem az innen a városra nyíló széles panorámát, aztán leültem egy sörre az egyik kis kioszk padjainál. Ekkor már negyed egy felé járt az idő, így miközben a dobozos söröm iszogattam, elővettem a hátizsákomból a még otthon csomagolt szendvicseket és azokat is megettem.

Kíváncsian figyelgettem a doboz tetején a sört kortyolgató méhecskét (a fene a gusztusát, eddig azt hittem, a méhek az édesre buknak), egészen addig, amíg zsupsz, bele nem csúszott a doboz belsejébe! Sörbe belefulladni nagyon szép halál lehet, de valahogy még meg kellett mentenem a dobozban lévő vagy kétdecinyi sert, ha már egyszer kifizettem! Óvatosan elkezdtem kitölteni a pohárba, kíváncsian figyelve, mikor bukkan elő a hajótörött, de már csak egészen kevés ital lötyögött a dobozban, mire a méhecske a pohárban a landolt. Még élt a szerencsétlen, lábaival evezgetett a sör felszínén, ujjal belenyúlni a pohárba azonban nem akartam, mert még a végén mérgében megcsípett volna, így aztán nagy-nagy sajnálattal a fűbe löttyintettem a talán másfél decinyi sört. Na, ez a tragédia, kérem szépen!

A Normafától aztán az erdőbe visszatérve a sétálgatók, kirándulók népes csapatai megritkultak, a zöld jelzések viszont megsűrűsödtek, egy-két szakaszon olyan jó volt a felfestés, mint a túra kezdetén a Gellért-hegyen! Hosszú, szinte folyamatos lejtő következett most, először az Anna-rét szélére, aztán a Tündér-szikla tövébe. Itt megállva egy percre készítettem pár képet a felkiáltójelként álló sziklatűről, aztán egy gatyafékes lejtőn leereszkedtem Zugliget felső peremére. Átbaktattam a Libegő alatt, aztán már hamarosan kiértem a Budakeszi útra.

A zöld sáv jelzésnek ezt a szakaszát már jól ismerem, a mindig az újév első szombatján megrendezett BUÉK20 teljesítménytúra útvonala is ez. Ezt a rövid – alig több mint húsz kilométeres – teljesítménytúrát pedig már tizenötször teljesítettem az elmúlt két évtizedben, igaz, mindig a mostani útirányommal éppen szemben haladva! Ezen a szakaszon tehát nem kellett már a jelzéseket keresgélnem, ismertem fejből is az utat. Egy darabig a Budakeszi úttal párhuzamosan ballagtam, az erdő szélső fái között, aztán egy zebrán kereszteztem a forgalmas főutat és hátulról kerültem meg a Hársliget lakóparkot. A Kuruclesi útról fordultam rá a kis névtelen gerincre felvezető Gyémántos lépcsőre. A lépcsősor meredeksége a végére egészen begorombult, én pedig lihegve értem fel az éles gerincen futó Széher útra.

Itt megálltam egy percre, hogy kicsit kifújjam magam, és megcsodáltam az innen a Gugger-hegyre (Látó-hegyre) nyíló szép kilátást is. Azt még meg kell másznom, erdős teteje már most is fölém tornyosult, pedig még előtte le kell ereszkednem az Ördögárok völgyébe! Nem is nézelődtem sokáig, a Szerb Antal utca járdáján letrappoltam pár perc alatt az 56-os villinger sínjeiig, a Nagyhíd alatt kereszteztem azokat, és már ott is álltam a teljesen száraz Ördögárok mellett. Ilyenkor általában teljesen száraz a patak, de kiadósabb esők után sokszor vadul zúdul le rajta a víz a hegyekből.

Feltekintettem a völgy aljáról az Apáthy-sziklára tudva azt, hogy a Gugger-hegyre vezető kaptató első állomása a szikla lapos tetején lévő kilátópont lesz. A házak között kezdődött az emelkedő, végül a meredek Nagybányai lépcsőn értem fel a szélső házaknál kezdődő gyalogútra. Kifújtam magam az egyik pihenőpadon, aztán megnéztem a kilátást is, ugyanis az nem semmi erről a helyről! Szemben velünk jól látszik a Normafa és a János-hegy vonulata, onnan ereszkedtem le ide. Balra, délkelet felé az Ördögárok hosszú völgyén és Pasaréten keresztül még a belvárosra is nyílik egy szűk kilátás, északnyugat felé pedig már Hűvösvölgyet látjuk a távolban. Elnézelődtem itt is egy ideig, aztán jobb ötlet híján továbbindultam.

Az emelkedő itt egy kicsit megkegyelmezett, az erdőben hullámvasutazott a turistaút egy darabon a Vaskapu-hegy oldalában, de a Törökvészi út után megkezdődött az Árpád-kilátóhoz vezető végső kaptató! Nem igazán meredek az odavezető murvás sétány, de hosszan emelkedik srégen a Gugger-hegy erdős oldalában. Emberesen elfáradtam, mire felértem a lapos hegytető peremén álló Árpád kilátó teraszára!

Glück Frigyes – a lokálpatrióta vendéglő- és szállodatulajdonos – építtette ezt kilátót még 1929-ben, és csodálatos kilátás nyílik innen Budapest belvárosára! Egészen szokatlan nézőpontból, észak felől tekinthetünk végig innen a Dunán és a hidakon! Jól látszik a Gellért-hegy és a vár, a pesti belváros is. Sajnos, az utóbbi időkben már eléggé megnőttek a környező fák, a hegyoldalban egyre feljebb terjeszkedő házak is korlátozzák a teraszról nyíló kilátást, azonban még mindig ez a hely az egyik legjobb Budapestre nyíló kilátópont!

Itt már hosszan elnézelődtem, sietnem sem kellett, hiszen még csak három felé járt az idő és szinte már ez erre a napra tervezett túrám végére értem. Szép volt a város, ráadásul ilyenkor, kora délután már a nap jobbról, a hegyek felől süt, és szép kontrasztossá teszi a kilátást. Délutánra a levegő is kitisztult, a nap felszívta a reggeli párát, egészen különleges volt most a teraszról nyíló panoráma!

Az Árpád-kilátónál hagytam ott a zöld sáv jelzéseket, hogy az Országos Kéktúra kék sáv jelzéseit követve leereszkedjek a Szépvölgyi útra, a Fenyőgyöngye vendéglőhöz. A széles, kavicsos sétányon aztán pár perc alatt letrappoltam a völgybe, és alig pár perces várakozás után már jött is egy 65-ös busz. A Kolosy téren szálltam át egy Dél-Budára tartó 41-es tujára, aztán Budafokon pár perc várakozás után jött a 250-es busz is. Háromnegyed ötre már haza is értem.

t029-48.JPG

Túrám vége a Fenyőgyöngye vendéglőnél volt

Ha tetszett a bejegyzés, kövesd a blogot a facebookon is!

A bejegyzés trackback címe:

https://bakancsban-ket-kereken.blog.hu/api/trackback/id/tr5616686788

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

olahtamas- 2021.09.13. 10:09:53

A túra kezdete a Pálos70 útvonalnak is része:
palos70.hu/
Ekkor van lehetőség korábban is benézni a sziklatemplomba.
Pénteken reggel 6 órától jönnek, akik 3 nap alatt zarándokolnak Márianosztrára,
szombat reggel meg 5 órától jönnek a teljesítménytúrázók, akik 1 nap alatt teszik meg a 74 km-es távot.
Amúgy a zöld sáv jelzések Gellért-hegy - Tabán szakaszon jelzésfestői vizsgaterület is volt, így nem véletlenül olyan jó a jelzettség :)

horvabe · https://www.kektura.click.hu 2021.09.13. 17:12:00

Köszi az információt és gratulálok a belvárosi jelzésfestőknek! :-)
süti beállítások módosítása