Barangolások gyalogosan, bakancsban és túrakerékpáron

Bakancsban, két keréken

Bakancsban, két keréken

Ködös karácsonyi kirándulás a Kevélyek körül

A Róka-hegy kőfejtőjén keresztül fel a Nagy-Kevélyre, majd a Mackó-barlang és az Egri vár érintésével le a Bécsi útra (2021. december 28.)

2022. január 03. - horvabe

cimkep_t044-2.JPG

Kapaszkodás az Ezüst-hegy gerincén a Nagy-Kevély felé

A TÚRA ÚTVONALÁNAK SZINTMETSZETE

44.png

A túra útvonala a Google Térképen

A túra útvonala GPX formátumban

A TÚRA JELLEMZŐI

- Megtett távolság a kitérőkkel együtt: 18,07 km (GPS)
- Szintemelkedés/lejtés a kitérőkkel együtt: 752/726 m (GPS)
- Nehézség: 7/10 (Egész napos gyalogtúra átlagos szinttel.)
- Kilátások: 5/10 (Kilátás a Róka-hegy kőfejtőiből és a Nagy-Kevély kilátópontjáról - ha éppen nincs köd)
- Épített látnivalók: 4/10 (Az Egri csillagok forgatására épített díszletvár romjai)
- Jelzettség a túra időpontjában: A piros, sárga és kék sáv jelzettsége kiváló (10/10), a Kevélyek lábainál futó földúton a Mária út és a kerékpáros út jelzése gyenge (3/10)!

A távolság- és szintadatok a túra során felvett GPS track kiértékeléséből származnak. A többi adat abszolút szubjektív.

Az Egri vár és a Teve-szikla egy Pilisborosjenőről induló és oda visszatérő sétán is megtekinthetőek!

TÚRALEÍRÁS

Az ünnepek alatti családi programok miatt csak 28-án, kedden tudtam bakancsot húzni, hogy kicsit kiszabadulhassak a lakásból. Felhős, borongós időt jósoltak erre a napra, ez azonban nem nagyon zavart, egy dolog volt a lényeg: ne legyen köd, ugyanis a Budaörs feletti kopár dombokat szemeltem ki úti célnak, azok köves csúcsairól pedig nagyon szép a kilátás! Sajnos, amikor felkeltem és kinéztem az ablakon, láttam csak, hogy éjszaka mégis leszállt a köd, ez viszont teljesen átírta a terveimet! Nem baj, ha nem jött be az „A” terv, jöjjön hát a „B” variáns! Már régóta talonban volt egy, a Kevélyek körüli csavargás, akkor most inkább oda megyek!

Tejszerű ködben merült el minden, amikor háromnegyed hét felé kiléptem a házunk kapuján, bár mire a 250-es busszal lezötykölődtem a Tétényi-fennsíkról Rózsavölgybe, a 41-es tuja megállójába, leereszkedtem az alacsony rétegfelhőzet alá. Aztán a villamossal, majd a Batthyány téren HÉV-re váltva nyolc után pár perccel érkeztem meg Csillaghegyre, az Ürömi út sarkára. Bár otthon, amikor indultam, gyengén fagyott, még a HÉV-en felhúztam a kamáslikat a lábaimra, arra gondolva, hogy így legalább a sárral nem lesz gondom. Már a megálló peronján kapcsoltam be a GPS-t, fűztem fel az övemre a fényképezőgépem tokját és végül negyed kilenc körül belevágtam a túrába.

Az Ürömi út jobb oldali járdáján követtem a HÉV megállójánál kezdődő piros sáv jelzéseket, aztán a kaptató elején már jól lehetett látni, hogy a Róka-hegy 255 méteres csúcsa bizony belemerül a ködbe! Hát, ez a túra nem a szép kilátásokról fog szólni! Persze, ezt már otthon is sejtettem, így hát nem ért ez a fejlemény váratlanul, és csak abban reménykedhettem, hogy napközben talán feljebb emelkedik valamennyit ez a rétegfelhőzet!

Az Ürömi útról a nagy, balra ívelő kanyarjában tértem rá a piros sáv jelzéseket követve a Rókahegyi utcára, aztán onnan a meredeken emelkedő és stílszerűen Hegymászóra keresztelt utcácskára. Lihegve értem fel a már az erdőszélen haladó Gyöngyvirág utcára, de itt nem jobbra indultam tovább a piros sáv jelzéseket követve, hanem balra fordultam, hogy az itt, az utcasarkon kezdődő piros háromszög jelzéseket kövessem a Róka-hegy kőfejtőjébe.

A fák között kaptattam egyre feljebb a gyalogúton, aztán elértem az első kőfejtőt. Itt már 170 méteres magasságban jártam (nagyjából 100 méterről indultam a GPS szerint) és kezdtem belemerülni az egyre sűrűbb ködbe. Megcsodáltam a sziklaarénának a ködbe sejtelmesen belevesző függőleges mészkőfalait, aztán próbáltam olyan helyet találni, ahonnan viszonylag jó képeket készíthetek a katlanról. Egészen a rét túlsó széléig kellett hátrálnom, hogy legalább a falak nagy része beleférjen a képbe, ekkor viszont már olyan messze kerültem a sziklafal túlsó oldalától, hogy az kezdett beleveszni a ködbe. Szóval jól elvoltam.

Továbbindulva a meredek ösvényen és a falépcsőkön felkapaszkodtam a következő – mint később kiderült, középső – kőfejtőudvar szintére. Itt már 200 méter felett jártam, és egy kilátópontról vissza tudtam tekinteni az alsó kőfejtőre, melyet épp az imént hagytam magam mögött. Itt is körbesétáltam, megbámultam itt is a sziklafalakat és azt az óriási kőkaput, amelyen keresztül egy belső kőfejtőudvarra lehetett volna átjutni. Egy pillanatra eljátszottam a gondolattal, hogy oda is átmegyek, de a piros háromszög jelzés ösvénye nem arra indult tovább, nekem pedig még nagy terveim voltak erre a rövid téli napra! Gyerünk tovább felfelé!

Újabb „emeletnyit” kapaszkodva a falépcsőkön felértem pár perc alatt a felső kőfejtőszintre. Innen már le tudtam tekinteni arra a belső udvarra, ahová a sziklakapun keresztül átmehettem volna, de itt a legszebb látnivaló egy magas sziklatüske volt, amely éppen előttem emelkedett! Végül a jelzett ösvényt követve pont ennek az oldalában másztam fel a magas lépcsőfokokon a kőfejtő legtetejére. Kisétálva a kilátópontra magam alatt láttam a többszintes kőfejtőt, és mögé képzeltem Csillaghegy panorámáját, amit most persze elrejtett előlem a köd. Elnézelődtem pár percig itt is, aztán a kőfejtőt hozzáírtam a képzeletbeli bakancslistámhoz: ide még vissza kell térnem egyszer tiszta időben is, hogy alaposabban körülnézhessek!

Egy fenyvesben kaptattam fel a Róka-hegy tetejére, aztán az ösvényen visszaereszkedtem a piros sáv jelzés útvonalára. Pár lépésnyi kitérőt tettem a szépen foglalt, de elapadt Róka-hegyi-forráshoz, aztán már hamarosan kiértem a Nagy-Kevély lábainál fekvő széles fennsíkra. Tiszta idő esetén innen már látni az egészen az 534 méteres csúcsig vezető hosszú, folyamatosan emelkedő gerincet, de a köd most megfosztott ettől a látványtól is!

Lovastanyák villanypásztorokkal védett legelői között vágtam át, aztán a gyalogút beletorkollott a Békásmegyer felett emelkedő József-hegy víkendházas övezetének peremén futó keskeny aszfaltútba. Ezen ballagtam el a fennsík túlsó széléig, aztán a forgalmas, Békásmegyer és Üröm közötti országutat keresztezve belevágtam a Nagy-Kevélyre felvezető hosszú kaptatóba. Egy köves földúton kapaszkodtam fel a kőfejtőig, de ide már nem tettem meg a kitérőt, hiszen az egyre sűrűbb köd miatt úgysem láttam volna belőle semmit! Inkább ráfordultam a csúcsra felvezető gyalogútra, ezen aztán az Ezüst-hegy púpján keresztül, végig a gerincet követve fél tizenegy után értem fel a Nagy-Kevély csúcsa alatti köves kilátópontra.

Ez még nem az igazi hegytető, az vagy kétszáz lépéssel arrébb és húsz méterrel magasabban van az erdő fái között, de a sziklákról nyíló kilátás fenomenális – ha éppen nincsen köd! Jó, persze a szólás-mondásbéli messziről jött emberként azt mondhatnék, amit akarok, ezért felteszek ide egy panorámaképet, melyet vagy tíz éve fényképeztem ugyanezen a ponton egy szép nyári napon! Viszont ha már lúd, legyen kövér, ezért beágyazok ide egy Youtube videót is, melyet éppen egy éve készítettem egy túrámon ugyaninnen. Ennek az érdekessége az, hogy az akkori szélvihar tépett felhőfoszlányokat kergetett át éppen a hegytető felett.

dobogoko2_cs.jpg

Kilátás a Nagy-Kevély sziklás oldalcsúcsáról (A képre kattintva nyílik meg az 5500 pixel széles panorámakép)

Rövid videó a Nagy-Kevély felett átnyargaló felhőfoszlányokról és a kilátásról

Pár percre megálltam itt is, hogy kicsit kifújjam magam, aztán megcsodáltam a hegytető zúzmaratüskés fáit és bokrait. Néhány pillanatig meregettem még a szemem, hátha fellebben egy pillanatra a ködpaplan, de ekkora szerencsém azért nem volt, így aztán folytattam az utam, és a helyenként meglehetősen köves, de azért jól járható lejtőn leereszkedtem a Kevély-nyeregbe, a Nagy- és Kis-Kevély közötti tisztásra.

Már többször is elsírtam a bánatom itt a blogon annak kapcsán, hogy a szocializmus ideje alatt hagyták lepusztulni, tönkremenni a Budapest környéki turistaházak jó részét, hasonlóan alakult az itt, a nyeregben álló ház sorsa is, de egy különös kis csavarral! A turistaház az 1920-as években épült, a turisták a hátizsákjaikban hordták fel téglánként az építési anyagot ide, a Kevély-nyeregbe! 1928 pünkösdjén avatták fel a házat, hatvan vendég találhatott magának szállást a falai között. A II. Világháború után a turistaházakat is államosították, elvették az őket építő és addig kezelő turista egyesületektől és innen kezdve a Turistaházakat Kezelő Vállalat üzemeltette azokat.

Persze pénz nem volt a házak karbantartására, esetleges felújítására, így azok szépen, csendben lepusztultak, aztán bezárták és eldózerolták azokat. Ez a ház azonban a zsíroshegyi és a nagy-szénási turistaházakkal ellentétben túlélte a szocializmust, a rendszerváltást követően a Pilisi Parkerdő vette át egy időre a kezelését, majd 1992-ben pályázatot írtak ki az üzemeltetésére, melyet a Budapesti Természetbarát Szövetség nyert el. Azonban 1992. szeptember 29-én, egy nappal azelőtt, hogy a természetbarátok átvehették volna a házat, az leégett. Állítólag valaki felgyújtotta. A romok sokáig itt szomorkodtak a tisztáson, végül a maradványokat 2000-ben bontották el.

kevely-turistahaz.jpg

A Kevély-nyergi turistaház egy régi fényképen, háttérben a Nagy-Kevély (Forrás: Magyar Nemzeti Digitális Archívum)

Több turistaút is találkozik itt a réten, ez a pont egyike azoknak a keveseknek, ahol a négy főjelzés, a kék, a piros, a sárga és a zöld sáv randevút ad egymásnak! Most is nagy volt a forgalom, az Országos Kéktúra pecsételőhelynél egymásnak adták a folyamatosan érkező kéktúrázók a bélyegzőt, hogy beüthessenek vele egy stemplit az igazolófüzetükbe, egy kicsit távolabb telepedtem le tőlük az egyik pihenőpadra. Bekaptam az egyik otthon készített szendvicsemet, lenyomattam pár szintén otthonról hozott diósbejgli-szelettel, az egészet lefojtottam egy kis ásványvízzel, aztán továbbindultam innen is.

A tisztásról már a sárga sáv jelzéseket követve ereszkedtem egyre lejjebb a Kis-Kevély oldalában, és negyedóra alatt leértem a keskeny, néha kicsit suvadásos ösvényen a Mackó-barlanghoz. A Róka-hegyhez hasonlóan a Kevélyek fő tömegét is mészkő alkotja, ebben a kőzetben pedig könnyen alakulhatnak ki kisebb-nagyobb barlangok a leszivárgó esővíz oldó hatására. A Mackó-barlang járatának hossza csak hetven méter, viszont a szája olyan széles és magas, hogy akár egy teherautó is beférne rajta! A trombitaszerűen szűkülő üregben jó mélyen be lehet gyalogolni, ha lámpát is hozunk magunkkal, akkor még mélyebbre juthatunk a folyosón. Persze itt is elnézelődtem pár percig, fényképeztem is rengeteget.

Továbbra is a sárga sáv jelzéseket követve ereszkedtem le a barlangtól a Kis-Kevély lábánál futó földútig, itt rátértem az Országos Kéktúra útvonalára, egy darabig ezen ballagtam, aztán a kőfejtő melletti útelágazásban élesen balra fordultam és elindultam az eddigi utammal ellentétesen, visszafelé a hegy lábainál. Itt persze magam mögött hagytam a kék sáv jelzéseket is, és a meglehetősen szórványosan felfestett kék Mária út, meg egy kerékpárút jelzéseit követtem a továbbiakban. Egyébként itt eléggé gyatra volt a jelzések felfestése, de könnyű dolgom volt, csak a jól kijárt földúton kellett maradnom több kilométer hosszan.

Az Egri várhoz való letérést ott kell keresnünk, ahol az Országos Kéktúra jelzett útvonala megérkezik erre az útra Kevély-nyereg felől. Több út is indul jobbra a földútról ezen a környéken, valamennyi a néhány száz lépésnyire fekvő romokhoz vezet, én a Kevély-nyergi tanösvény gyalogútját követtem a várfalakig.

Joggal kérdezhetitek, kedves olvasóim, hogyan kerül Eger vára ide a Pilisbe? Ez természetesen nem az igazi vár, csupán egy díszlet maradványa. Várkonyi Zoltán 1967-ben forgatott filmet Gárdonyi Géza Egri csillagok című regényéből, ezt a díszletvárat ostromolta meg a statisztákból álló török had és ezt a várat védte velük szemben a Sinkovits Imre által alakított Dobó István maroknyi seregével. A forgatás után a részben lerombolt és felgyújtott romokat magukra hagyták, de a vasbetonnal erősített falak ellenálltak az idő vasfogának és még most is állnak, félig-meddig már bozóttal benőve a Nagy-Kevély lábainál!

Érdemes végigkószálni a megmaradt romok között, és én azt javaslom, látogatásunk előtt nézzük meg a filmet is, legalábbis azt a részét, amely az ostromot mutatja! Izgalmas dolog a valóságban is felismerni a mozifilmen is látható részleteket, falakat! Egyénként, ha valaki már látta az igazi várat Egerben, az általában elcsodálkozik azon, hogy ezek a díszletromok mennyire aprónak tűnnek azokhoz képest, sőt, nem is hasonlítanak rájuk! Nyilván nem volt elég pénz arra, hogy a forgatás előtt megépíthessék az egri vár pontos mását, viszont néhány jelenetet – amelyek persze nem jártak rombolással – felvehettek az igazi helyszínen is.

Gyerekkorom óta már számtalanszor láttam a filmet, itt is jártam már a túráim kapcsán vagy tucatnyiszor, ismerősként üdvözöltem hát a falakat és barangoltam közöttük egy ideig. Egy óra felé járt már az idő, amikor meguntam a nézelődést, és továbbindultam a vár alatti réten kezdődő keréknyomokon délkelet felé, a Teve-szikla irányába. A romokat és a sziklát érdemes egyszerre felkeresni, annál is inkább, mivel alig ezer lépésnyire vannak csak egymástól! Valóban, alig negyedóra múlva már a környezetéből kipreparálódva, magányosan álló dolomitszirt tövében nézelődtem!

A szikla melletti tájékoztató tábla szerint az itteni kőzetet alkotó dolomit mintegy 220 millió éve képződött, és nagyjából 30 millió éve kovás forróvizes oldatok járták át, melyektől néhány helyen a kőzet keménysége, ellenállóképessége megnőtt. Ezek a részek lettek a Teve-szikla tűi és púpjai, mivel a körülöttük lévő kisebb keménységű kőzetek az eltelt idő alatt elaprózódtak, erodálódtak. A Teve-szikla mellett húzódó sziklafalból bányászták is a kavicsokká töredező dolomitot, vagyis a murvát, ennek a tevékenységnek a nyomai még most is felfedezhetőek.

Először megnéztem a sziklákat alulról, aztán a földúton továbbindulva felkapaszkodtam a sziklafal tetejére, vagyis a fennsík peremére. Visszasétáltam a fennsík szélén a szikláig, onnan is készítettem pár felvételt, aztán folytattam az utam, itt már ismét az Országos Kéktúra kék sáv jelzéseit követve. Negyedórás séta végén értem el Pilisborosjenő szélső házait, közben elballagtam a Vendel-hegy csúcsára felvezető kálvária tövében is. Végiggyalogoltam a földúton a házak mellett, röviden be is tértem közéjük, de pár perc múlva az Erdő utca végén valóban elértem a Köves-bérc erdejének peremét.

Kanyargósan átvágtam a tényleg sziklás, köves tetejű Köves-bérc satnya tölgyesén, aztán megkezdtem az ereszkedést róla. A lejtő vége felé a sziklás ösvény beletorkollott a meredeken lejtő Kövesbérci útba, ennek a vége pedig már a forgalmas Külső Bécsi útnál volt. Egy rövid forgalmi szünetet kihasználva átkocogtam az aszfaltcsíkon, és már nem volt más dolgom, mint hogy megvárjak egy 218-as buszt a megállóban. Budapesten átvágva négy óra felé értem haza.

 

Ha tetszett a bejegyzés, kövesd a blogot a facebookon is!

A bejegyzés trackback címe:

https://bakancsban-ket-kereken.blog.hu/api/trackback/id/tr9216801604

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

olahtamas- 2022.01.03. 08:22:06

Nincs rossz idő, csak lusta turista :)
Aznap én is gondolkodtam, hogy elinduljak valamerre, mert a bejgliktől már eléggé kikerekedtem, de aztán az időjárást nézegetve inkább maradtam a bejglis tál mellet.
Így a túraélmények helyett pár kg-al lettem csak gazdagabb :)

horvabe · https://www.kektura.click.hu 2022.01.03. 12:48:24

@olahtamas-: Hát látod, én elindultam valamerre, mentem is valamennyit, de a plusz kilók csak megmaradtak... Tehát nem vesztettél semmit! :-)

Sanyi Hungaria 2022.01.03. 13:06:41

Tavaly én is többször megfordultam a kevélyeken, de valahogy az egri vár mindig kimaradt. De majd egyszer arra is sor kerül. Az évvégi túra nekem 31-ére esett egy Csókakő- Gánt kéktúrával. Az idei kezdetre szerintem szombatig várnom kell...

Adani 2022.01.06. 17:28:08

Tavaly voltam a várnál oda is akartam menni Ürömig mentem vonattla onnan biciklivel, sokszor a nagy meredek utakon csak tolva. Lefelé meg Üröm helyett sikerült Szélhegy megállóhoz menni sok eltévedés után.

horvabe · https://www.kektura.click.hu 2022.01.07. 05:03:35

@Sanyi Hungaria: Pedig érdemes egyet csatangolni a Kevélyek körül, mert sok a látnivaló! Az Oszoly, a vár, a barlang, meg persze a kilátások a lényeg. Én is csak ma indulok az év első túrájára. Már készülődni kéne... :-)

horvabe · https://www.kektura.click.hu 2022.01.07. 05:13:12

@Adani: Hú, még meg kell tanulnom a 2-es vonal új megállóinak a nevét! Pedig sokat használom ezt a vonalat, ha a Pilisbe és a Gerecsébe megyek túrázni. Ez a megálló van Solymár után (Esztergom felé utazva), ugye?

Adani 2022.01.07. 10:45:41

@horvabe: Pilisvörösvár és Solymár között van az egyik új megálló a PEMÜ-nél. A legjobb ha átlós vonat jön, ami Angyalföld után továbbmegy Rákosig akkor Újpalotán vagy Rákoson leszállva már majdnem otthon vagyok, ha még Rákosszentmihályon is megállna még jobb lenne.

bányabükki 2022.03.14. 07:31:48

Jó az a régi fotó a Stromfeld-turistaházról! Az írásod pedig egy következő túrám ötletét adja, mert már régi adósságom egy Kevély Körüli Kevergés. :-)
süti beállítások módosítása