A szobrok helye a Google Térképen
Egészen jó találós kérdés lehetne az, hogy vajon melyik szobrászművésznek található a legtöbb alkotása a főváros közterületein? Persze a címben már lelőttem a poént, szóval a helyes válasz Kolodko Mihály (Mihajlo Ivanovics Kolodko) ukrán szobrászművész, akinek az alkotásai mellett nap mint nap elsétálunk, elvillamosozunk, buszozunk, autózunk (a nem kívánt törlendő) és még csak észre sem vesszük azokat. Egyszerűen átsiklik rajtuk a tekintetünk, hiszen a szobroknál megszoktuk a monumentalitást, viszont Kolodko Mihály alkotásai nem ebbe a nagyságrendbe esnek. Szobrait csak figyelmesen sétálva lehet felfedezni, pedig itt vannak körülöttünk a járdán, korlátokon, házfalakon, gyakorlatilag bárhol összeakadhatunk velük.
Az elmúlt másfél évben több szoborkereső túrát is szerveztem magamnak (írtam róluk itt a blogon is), ezek során megkerestem valamennyi köztéri szobrát Budapesten, amelyekről tudomásom volt, hogy aztán pár képet készíthessek róluk és meghatározhassam a pontos földrajzi koordinátáikat. A következőkben ismertetendő listában összefoglalom az összes szobrocskát, ez azonban soha nem lehet teljes, mivel Kolodko folyamatosan készíti a mini szobrait, és helyezi el azokat a városban, ráadásul ezeket a pici alkotásokat néhanapján trombitának nézik egyesek, tehát megfújják azokat a felállítási helyeikről. Tehát az alábbiakban egy pillanatképet láthattok róluk, amely csupán jelenleg érvényes – legalábbis remélem, hiszen időközben kikerülhettek újabb szobrocskák is.
Az alkotásokat olyan sorrendben mutatom be, ahogy szerintem a sétáink során felkeresni érdemes azokat, de ezt persze nem kötelező betartani. Célszerű a mobilunkkal megnyitni „A szobrok helye a Google Térképen” fájlt, hiszen az nagyjából 2-4 méter pontossággal mutatja a miniszobrok helyzetét, tehát ha a piros tűk hegyéhez navigálunk, akkor körülnézve meg kell tudnunk pillantani azokat, de persze a szöveges leírás alapján is a keresésükre indulhatunk. De elég a rizsából, induljunk is el a sétánkra! Bár ezen a túrán Dél-Pestről fogunk indulni, de főként a budai szobrokat fogjuk végigjárni.
A fejhallgató
N 47,47003° és E 019,07190°
Az első alkotást a Művészetek Palotája (Müpa) főlépcsőjén találjuk, ott „lóg” a lépcsőkorlát alján. Azért tettem idézőjelbe a lóg szót, mert azért nagyon mereven oda van ám rögzítve a fémcsőhöz, meg sem lehet mozdítani!
A kis fejhallgatót a Müpa megrendelésére készítette el a művész, tehát ez egyáltalán nem valami gerillaszobor, ráadásul, ha közel hajolunk a füleshez, akkor még halk zeneszót is hallunk, de az nem a fejhallgatóból jön, hiszen az tömör bronzból készült. A hangok a korlátba épített kis hangszóróból jönnek, a fémcső alján lehet is látni az apró furatokat. Nyilván ezekhez vezetékeket kellett kiépíteni a Müpából, és onnan indíthatják a zene lejátszását is. Egyébként a kis fejhallgató a Müpa 18. születésnapjára készült el, a halk zenék az évek során itt fellépett művészek repertoárjából valók.
Lisa Simpson, mint Jeanne d’Arc
N 47,48477° és E 019,05910°
A következő felkeresendő szobor Lisa Simpsoné, amely nagyjából félórányi sétára van a Müpától a volt Közgáz, jelenleg Budapesti Corvinus Egyetem déli sarka közelében, ahol a 2-es tuja feljön a Szabadság híd alatti alagútjából, méghozzá a felső rakpart sétányát és a villamosaluljárót elválasztó korlát fémrészének legvégén. Kevesen tudják, de a Rákóczi híd és a Szabadság híd közötti rakparti sétány nagyon szép kilátásokat tartogat az arrafelé sétálgatóknak, tehát aki fogékony az ilyenekre, gyalog is megteheti az utat, amúgy pedig ott a 2-es villamos a gyorsabb utazásra.
Azt hiszem, a Simpson család tagjait nem kell senkinek sem bemutatnom, hiszen már 36. éve fut folyamatosan az amerikai szitkom rajzfilmsorozat, Lisa pedig a család egyik gyermeke. Kevés Kolodko szobor festett, de Lisa a rajzfilmből már jól ismert okkersárgára van pingálva és gúzsba kötözve álldogál a korlát végén. Ezzel a sorozat egyik epizódjára, a „Klasszikusok gyermekeknek” címűre utal, ahol Lisa Jeanne d’Arc-ot alakította. A szobor egyébként másolat, az eredetije a Margit híd pesti hídfőjénél állt a Jászai Mari téren a 2-es villamos végállomása mellett, de onnan valaki ellopta.
Ferenc Jóska függőágyban
N 47,48629° és E 019,05575°
Nem is kell messzire menni ahhoz, hogy a következő szobrocskát megpillantsuk, ugyanis a Szabadság híd északi járdáján a pesti oldalhoz közelebbi pillér melletti kis kiöblösödésben található Ferenc József császár egy függőágyban. Mostanában egyre jobban elszaporodnak a szerelmesek lakatjai a közterületi rácsokon, kovácsoltvas kerítéseken, a híd korlátján is van már jónéhány, hát stílszerűen a függőágy is két lakattal van a híd korlátjához rögzítve. A fényképekről már jól ismert, nagybajuszos, pofaszakállas császár szomorkásan üldögél a függőágyában, karjait mellén összefonva, katonasapkáját az ölében nyugtatva. És szavamra, a jobb szemével mintha kacsintana!
Na, de hogy kerül a csizma az asztalra, vagyis Ferenc József császár a Szabadság híd korlátjára? Azt bizonyára sokan tudják, hogy a híd a megépítésétől egészen a II. Világháború végéig a császárról volt elnevezve, de azt már kevesebben, hogy vajon miért? A híd a Millennium évében, 1896-ban készült el, maga a császár avatta fel, sőt, a híd utolsó, még hiányzó színezüst szegecsét a felséges keresztapa saját kezűleg verte be a helyére egy elektromos kalapács segítségével! No, hát gondolom éppen ezért esett Kolodko Mihály választása erre a hídra, amikor a szobrocska „felfüggesztési helyszínéről” döntött!
Yoda mester
N 47,48346° és E 19,05384°
A Csillagok háborújából jól ismert alakot is megörökítette Kolodko Mihály egy miniszobor formájában és a Gellért téren található az M4-es metró mozgólépcsőinek lépcsőfordulójában, tehát pont a Szabadság híd budai hídfőjénél. Szokásos pózában, sztoikus nyugalomban, lehunyt szemmel koncentrál a mester az erőre, mellette naponta ezrek sietnek el úgy, hogy figyelemre sem méltatják.
A GPS-sel sajnos nem tudtam megállapítani a szobrocska pontos pozícióját, mivel több emelet mélyen a föld alatt van, ahol nem lehet már venni a műholdak jeleit. Így az aluljáróba levezető lépcső helyzetét adom meg pozícióként. A Gellért térről a budai felső rakpart sétányán indulunk tovább az Erzsébet híd felé.
A bomba
N 47,48914° és E 019,04678°
A következő alkotás a Gellért-hegy tövében, a rakparti sétány közelében érhető el. A Rudas fürdő villamosmegállójánál keresztezzük a zebrán a felső rakparti utat és a síneket, el kell ballagni a fürdő épülete mellett a parkoló szélén, majd a sziklák alatt futó négy sávos út gyalogátkelőhelyén is átsétálva érkezünk meg a Gellért-hegy tövébe. Itt találjuk fejmagasság felett a sziklába fúródott bombát a belé csimpaszkodó állatkával.
Az alkotásról nem sokat árult el Kolodko Mihály, de azt igen, hogy a Fekete István gyermekregényéből jól ismert kis Vuk kapaszkodik a bombába. Így aztán most el lehet gondolkodni azon, vajon mi is lehetett a művész szándéka ezzel az alkotással? Minden bizonnyal összefüggésben van a mostani, már több mint három éve dúló orosz-ukrán háborúval és talán arra szeretné felhívni a figyelmet, hogy a vérontás még a gyermekeket sem kíméli.
Lecsó, a gasztropatkány
N 47,49039° és E 019,04708°
Sétáljunk vissza a rakpartra a már végigjárt úton és folytassuk az utunkat a járdán. Éppen csak átérünk az aluljárón az Erzsébet híd északi oldalára, amikor már meg is pillantjuk a járda kőmellvédjének tövében Lecsót, a gasztropatkányt.
Lassan már húsz éves lesz a Pixar rajzfilm-vígjátéka, a Lecsó (eredeti címén Ratatouille), amely akkoriban még Oscar díjat is nyert. Most nem szeretném a történetet elmesélni, a lényeg, hogy Lecsó, a patkány szakácsi ambíciókat dédelget magában és nem akar egész életében kukabúvárkodni, ezért amikor véletlenül Párizsba kerül, mulatságos kalandokon keresztül bebizonyítja az emberek világában, méltó arra, hogy akár egy vendéglő séfje legyen. A kis patkány története Kolodko Mihályt is megihlette, a szobra pedig a budai rakparton került elhelyezésre az Erzsébet híd budai hídfője közelében, ahol épp a saját nevét olvasgatja, amelyet a kőmellvédre festettek.
Nincs kompót!
N 47,49537° és E 019,04285°
A következő alkotásig mintegy ezer lépést kell sétálnunk a felső rakpart széles sétányán. Egyébként a járda Erzsébet híd és Batthyány tér közötti szakasza szinte a Kolodko-szobrok kincsesbányája, itt lépten-nyomon összeakadhatunk velük. A Nincs kompót című alkotás a felső rakpart kőkorlátjának egyik beugrójában van elhelyezve és ha valaki nem tudja, mit is keres, könnyedén elmehet mellette, pláne, ha dél felől érkezik, mint most mi.
Ki ne emlékezne a mostani ötvenes-hatvanas korosztályból a Tizedes meg a többiek című, 1965-ben bemutatott Keleti Márton filmre? Csak a fiatalabbak kedvéért mondom el, a II. Világháború vége felé játszódó történet fanyar humorral és akkoriban parádés szereposztással mutatta be, hogyan próbálja pár magyar katonaszökevény túlélni a háború viszontagságait. Ebben a filmben hangzik el Sinkovics Imre – a tizedes – szájából az a máig idézett mondat, hogy „Már a spájzban vannak az oroszok”, illetve az erdészné által mondott „Nincs kompót!” is. Mindkettő a spájzban bujkáló sebesült orosz katonára, Grisára utal, aki elrejtőzve a polcokon keresztül minden belépőre ráfogta a dobtáras géppisztolyát. Na, ez a jelenet ihlette meg Kolodko Mihályt, hiszen a kis katonaszobor a kinyitott spájzajtó mögül a polcokon keresztül dugja át a fegyverét és néz marconán farkasszemet minden belépővel.
A kockásfülű nyúl
N 47,49755° és E 019,03875°
A következő miniszoborhoz kitérőt kell tennünk a rakpartról és fel kell jutnunk valahogy a Várba, méghozzá a Budavári Sikló Sándor palota melletti felső végállomásához. Ezt a kényelmesebbek megtehetik magával a Siklóval, de akik szeretnek egy kicsit hegyet mászni, azok az Alagút bejáratától jobbra kezdődő lépcsősoron és a hegyoldal sétányain is megtehetik ugyanezt. Így talán gyorsabb is, mint a Sikló előtt ácsorogni hosszú-hosszú percekig, hogy feljussunk a drótkötélvasútra, aztán azzal a hegyre.
Hát, ez a figura is leginkább a mai középkorúak, illetve idősebbek számára jelent valamit! Egy kedves magyar rajzfilmsorozat A kockásfülű nyúl, a történetek kerete az volt, hogy a nyuszi egy lomos bőröndben lakott egy padláson (liftgépházban?), és minden reggel, miután nyújtózkodva kikászálódott a hálóhelyéről, távcsövével felkapaszkodott a magas ház tetején egy kéményre és onnan nézett körül, hogy éppen kin lehetne segíteni a városban. Aztán ha valami bajt látott (ilyen persze mindig volt), akkor a hosszú, kockás füleit helikopter propellerként forgatva oda repült, ahová kellett. Természetesen a szobor-nyuszi is olyan pozícióban álldogál most, ahonnan beláthatja az egész várost.
A Főkukac
N 47,50260° és E 019,03996°
Szintén gyerekeknek készült rajzfilmsorozat szereplőjéről van szó, ráadásul ez is magyar! Sajdik Ferencnek nem csak a karikatúrái ismertek, de sok rajzfilmfigurát is ő teremtett. Hogy mikor? Nagyon régen, tán igaz sem volt. Pom-pom és Gombóc Artúr mellett a Nagy ho-ho-horgász és állandó csalija, a Főkukac is az ő teremtménye, kár, hogy manapság már nem adja ezeket az aranyos rajzfilmeket egyetlen tévé kanális sem! Na mindegy, most már más kor, más emberek vannak, talán már a gyerekek sem ezeket igényelnék.
Ő is a felső rakpart sétányának kő párkányzatán lelhető fel a Halász utca torkolata közelében, szokásos mosolyával a képén a Dunát bámulja. Már csak a Nagy ho-ho-horgász hiányzik mellőle! Természetesen a Főkukac derekán most is ott van az az emelőszemes derékszíj, amellyel az állatkínzással egyáltalán nem vádolható Horgász mindig a pecabot horgára akasztotta – ez egyébként szerintem az egész rajzfilm egyik legparádésabb ötlete volt!
A Rubik kocka
N 47,50477° és E 019,03964°
Mint már írtam feljebb, a budai felső rakpart sétánya igazán jól el van látva a Kolodko Mihály által készített alkotásokkal, a Főkukactól mindössze négyszáz lépésnyire, a Vám utcával szemközt az alsó rakpartra levezető lépcsőlejáró déli ágánál, a lépcső kőmellvédjére van rögzítve a kis Rubik kocka.
Érdekesség, hogy a világon mindenhol Rubik kocka a neve ennek a logikai fejtörőnek, csak nálunk lett bűvös kockának elnevezve kezdetben. Azonban ez sem változtat azon a tényen, hogy ez talán a legismertebb, Magyarországon élő magyar ember találmánya (ez fontos kitétel, hiszen a golyóstoll feltalálója, Bíró László már Argentínában élt, amikor az első használható tollát létrehozta), hiszen mindenhol játszottak vele még a múlt század kilencvenes éveiben is, csak a számítógépes játékok tudták a trónjáról letaszítani – bár még most is vannak világbajnokságok, ahol a minél gyorsabb kiforgatása a cél.
Rubik Ernő 1975-ben szabadalmaztatta a kockát, azonban a szocialista érában nem ismerték fel évekig a játék jelentőségét és a világsiker lehetőségét. Nehezen indult a gyártás is, az emberek sem ismerték, nem is reklámozták, 1978-ig csupán 5000 kockát tudtak eladni. Aztán persze beütött a világsiker, ha kicsit lassacskán is, csak Magyarországon egymillió darab kockát forgalmaztak, és hogy a világon mennyit, azt csak becsülni lehet, hiszen rengeteg hamisítvány is feltűnt a piacon. A Rubik kocka angol nyelvű Wikipédia oldala 450.000.000 (kiírva négyszázötven millió) darabot említ! Hát, igazán megérdemel emiatt a bűvös kocka legalább egy picinyke Kolodko szobrot!
A szomorú tank
N 47,50535° és E 019,03956°
Ez a kis alkotás is a rakpart kőmellvédjén található, kevesebb mint száz lépésnyivel a bűvös kockától északra, a Kossuth hídnak emléket állító vésett kőhasáb mellett. És hogy mitől szomorú? Hát azért, mert az ágyúcsöve nem egyenes, mint egy „jólnevelt” tankhoz illene, hanem szomorúan lekonyul és ezzel mintegy ellentmond tank mivoltának! Lehet, hogy csak én gondolom, de mintha rádöbbent volna arra a kis tankocska, hogy ő – és életnagyságú társai – rombolásra születtek és nem pedig arra, hogy alkossanak. Hiszen Budapest világörökségű panorámát bámulja, amely úgy szép, ahogy van, és egy hétköznapi tank ezen már nem tud tökéletesíteni, csak végezve a feladatát elpusztítani azt. És bármi mást is…
Paddington maci és Mása medvéje
N 47,50907° és E 19,03582°
Csak a Batthyány tér után hagyjuk magunk mögött a budai rakpartot, hogy pont a Duna túlsó partján álló Parlamenttel szemben kezdődő Csalogány utcán elsétáljunk a Medve utcáig, ugyanis a Medve utca és a Vitéz utca sarkán egy fa körüli vas járórácsra szerelve találjuk Paddington maci és Mása medvéje közös szobrát.
Paddington maci a szokásos esőkabátjában és kalapjában üldögél az általa leterített, hozzá képest hatalmas medve hasán, miközben kicsit csodálkozó tekintettel bámulja az őt nézőket. Mása medvéje egyébként egy orosz mese hőse. Kolodko ezzel a szoborral talán azt kívánja számunkra üzenni, hogy egy kicsi maci is legyőzheti a nagy medvét, átvitt értelemben Ukrajna is legyőzheti a nagy Oroszországot.
Egyszer volt Budán kutyavásár
N 47,50718° és E 019,03148°
Térjünk vissza a Csalogány utcára és ezen induljunk tovább a Széll Kálmán tér felé, majd balra térve az Erőd utcán már csak pár lépés a Hattyú utca és a Batthyány utca elágazása.
Az Egyszer volt Budán kutyavásár egy lazán telepített szoborcsoport, három kutyát, egy kosárban kuporgó kölyöktriót és egy érmét „tartalmaz” Kolodko aláírásával. Helyileg a Batthyány utca és a Hattyú utca hegyesszögű elágazásában a kis parkok térdmagasságú szegélyköveinek tetején foglalnak helyet az ebek, pár lépésen belül szétszórva. A kutyusok és pénzérme arra a szólásmondásra utal, miszerint egyszer volt Budán kutyavásár, ez pedig egy Mátyás királlyal kapcsolatos történet csattanója. Az egyik „nagykutya” egy magyar vizsla, a másik egy puli, a harmadikat nem tudtam sajnos beazonosítani, de aranyos az is. Éppúgy, mint a kosárkában gubbasztó három kutyakölyök. A mese rajzfilmen itt megtekinthető.
Mekk Elek, ezermester
N 47,50683° és E 019,02545°
Újabb, az idősebb generáció számára ismerős magyar mesehős a kétbalkezes ezermester, név szerint Mekk Elek, a kecske. Ő nem rajzfilmre született, hanem bábként megteremtve készítették el a pályafutását bemutató animációs sorozatot, a film főcímzenéje pedig sokáig a telefonom hívásjelző hangja volt. A lényeg az, hogy a háza tetején táblák erdeje mutatta, mi mindenhez ért, de egy-egy felsülése után a környék pórul járt lakói mindig leverték annak a szakmának a cégérét, amelyben főhősünk éppen akkor kudarcot vallott. A végén, az utolsó részben derült csak ki a tényleges szakmája, amelyben valóban sikereket tudott elérni, de nem akarok spoilerezni, ezért nem árulom el, hogy mi is volt ez! Részletek itt láthatóak az animációs bábfilmből.
Ő a Széll Kálmán téren lelhető fel, méghozzá a háromszögletű tér délkeleti oldalában, a villamosmegállótól a Vérmező utcára felvezető meredek lépcsősor kőkorlátjának aljában. Kezében egy táblát tart, amelyre helytelenül a Moszkva tér felirat van írva, pedig a szobrocska születésének időpontjában már újra Széll Kálmán tér volt a neve ennek a fővárosiak által jól ismert tömegközlekedési csomópontnak. Tehát jó kétbalkezesként ezt is elrontotta!
Aranka néni és Béla bácsi
N 47,52347° és E 018,99302°
Ez a Kolodko alkotás eléggé kiesik az útból, viszont a Széll Kálmán térhez van a legközelebb, ezért innen érdemes elindulni, hogy felkeressük. A több mint három kilométeres távnak nem célszerű gyalog nekiindulni, viszont a városból Hűvösvölgybe járó 56-os, vagy 61-es tujával hét megálló a Kelemen László utca, amelyen csupán öt perces séta Aranka néni és Béla bácsi szobra.
Az idős házaspár egy kőből faragott virág közepén üldögél a Kelemen László utca Pasaréti térre nyíló torkolatában. Ezt a környéket sajnos nem ismerem, pedig ők – állítólag – a Pasaréti tér már-már ikonikus virágárus párja voltak. Az ő emléküket őrzi ez a szoborkompozíció.
A felhúzható Trabant
N 47,51493° és E 019,03997°
A Pasaréti térről persze valahogy vissza kell jutnunk a Duna-partra, ezért újra szálljunk villamosra és a Széll Kálmán téren a 4-es vagy 6-os tujára váltva utazzunk a Margit híd budai hídfőjéig. A hídfő északi oldalán egy gyalogosok számára készített rámpa vezet le az autóparkolóból az alsó rakpart forgalmas útvonalára, ennek az aljához közel áll a kőből faragott Trabantocska egy fém felhúzókulccsal az oldalában.
Azt hiszem, itt újabb magyarázattal tartozom a negyven évnél fiatalabbak számára. Először is mi a felhúzókulcs? Vagy ötven-hatvan évvel ezelőtt a mozgó gyerekjátékok többsége még nem elemes és villanymotoros volt, hanem a belsejükben lévő spirálrugót kellett felhúzni ahhoz, hogy egy darabig mozogni tudjanak. Egészen addig, míg a rugó ki nem lazult, és akkor a játékot csak úgy lehetett újra mozgásra bírni, ha a rugóját ismét felhúzták. Erre szolgált az általában kivehető felhúzókulcs. Hasonló felhúzókulcsa volt a régi, rugós ébresztőóráknak is, de az nem volt kivehető. Naponta kellett őket felhúzni, hogy folyamatosan járjanak. Kőkori technika, mi?
A Trabant, azt hiszem, nem szorul hosszabb magyarázatra, erről a keletnémet autótípusról talán a fiatalabbak is hallhattak, leginkább azt, hogy milyen vacak volt. Valóban rendkívül igénytelenre sikeredett típus volt, de éppen azért volt ilyen, hogy az egyszerű, kispénzű emberek is megvehessék, már ha ki tudták várni, hogy átvehessék. Ugyanis mai szemmel talán furcsa az is, hogy az ára befizetése után sok évet kellett rá várni. Hát igen, a szocializmusban minden kicsit más volt, mint most a piacgazdaságnak becézett kapitalizmusban. Vagy miben. Ja, a kis kőtrabant a kerekeitől megfosztva a fékdobjain áll a kőkorláton, kicsit magára hagyottan.
In vino veritas (Borban az igazság)
N 47,53254° és E 019,03871°
A mostani túránk utolsó miniszobrát Óbudán találjuk, mintegy félórányi sétára a kőtrabanttól, szóval ennek az útnak sem érdemes gyalog nekiindulni, célszerű tehát a Margit híd budai hídfőjének parkjában villamosra szállni (a 19-es és a 41-es is jó nekünk) és azzal utazni öt megállónyit a Katinyi mártírok parkjáig, vagyis az amfiteátrumig. Bár az ókori aréna egy bekerített telken áll, de a kapuk nyitva szoktak lenni, így könnyen felsétálhatunk a nézőtérre, a kűzdőteret kerítő kőmellvédhez.
In vino veritas, vagyis borban az igazság, állítja a régi latin közmondás, amely máig nem kopott ki a hétköznapi beszédből! Valószínűleg erre gondolhatott az az ókori római légiós is, aki Óbudán, a Nagyszombat utcai amfiteátrum magas kőmellvédjén heverészik egy boros amfóra társaságában. Legalábbis így mintázta meg őt Kolodko Mihály.
Ezzel a budai Kolodko szobrok mai keresésének a végéhez értünk, a negyven darab közterületen elhelyezett miniszoborból tizenhetet látogattunk meg eddig, a többi a pesti oldalon vár ránk, de azokról a következő posztomban fogok majd írni.
