KoaX • 6 nap
Minden utunkon előbb-utóbb kialakul egy rendezőelv. Azt hittem, az Unesco-helyszínek lesznek, de nem teljesen. Azokról úgyis mindent leírtak már, inkább megmutatom a tetőket, tornyokat, meg a kilátást. Csak úgy elindulva az orrunk után először a Santa Caterina (Chiesa e Monastero di Santa Caterina d'Alessandria) jött szembe.
Nagyon jellegzetes homlokzatnak nem mondanám, de a belseje… Nem az én ízlésem, épp felújítás alatt áll, de aki elkezd felmászni a tetjére, beleshet a kulisszák mögé.
A teraszon is dolgoznak, ahogy mindenhol a városban, így a látvány nem mindig tökéletes.
A hely főleg édességboltjáról híres, ahol – legalábbis ezt állítják – a kézműves termékek még manapság is az apácák régi receptjei alapján készülnek. Természetesen a cannolo a legnépszerűbb, de – bár ez sem volt rossz – ettünk jobbat is. Hétvégén a kert tele van, hétköznap mérsékeltebb az érdeklődés.
Azon elvetemült sznobok közé tartozunk, akik képesek kibuszozni a külvárosba, ha – állítólag – ott a legjobb a cannolo. (Hogy aztán másnap rájöjjünk, több üzletük van, többek között a belvárosban is.) A Pasticceria Costa egy elegáns, csilli-villi üzlet, mellényes, csokornyakkendős, ropogós inges személyzettel és fantasztikus süteményekkel. Kettőt kóstoltunk. A cannolo egy csoda és a setteveli is igen figyelemreméltó.
De térjünk vissza a tetőkre! A katedrálist senkinek nem kell bemutatni, ide úgyis mindenki eljut aki Palermoban jár. Van ugyan ingyenesen látogatható része, de az érdekes dolgokért fizetni kell. Nyolcféle jegyből lehet választani; amivel fel lehet menni a tetőre, hét eurónál kezdődik.
Ha már a katedrálisoknál tartunk. Jártunk még kettőben, Cefaluban és Monrealeban, amelyek világörökségi helyszínek, tehát sok újdonságot sem mondani, sem mutatni nem fogok. Viszont itt is van tető-túra.
A kedvenc képem a monrealei katedrálisból.
Íme a cefalui látkép.
A két kisváros – így a turistaszezon előtt – kifejezetten hangulatos; eltévedésre, bóklászásra ajánlott, viszont májustól októberig a lábamat nem tenném be egyikbe se.
Persze megnéztük a kötelezőt, a szintén világörökség Capella Palatinat Palermoban és bár tudom, hogy nincs új a nap alatt, de nem bírom ki, hogy ne rakjak be pár képet. Döbbenetes!
Érzem én, hogy kevésbé vagyok lelkes a megszokottnál; talán túl sokat készültem az útra, talán többet olvastam-néztem, mint kellett volna, de azért Olaszország előbb-utóbb mindig odavet valami maradandót az ember elé. Például ki gondolta volna, hogy egy órán keresztül bámulom tátott szájjal a bábmúzeum (hivatalosan Museo internazionale delle marionette Antonio Pasqualino) kiállításait? Mondjuk kell hozzá egy jó honlap meg jó tájékoztató szövegek, meg lelkes személyzet, aki látva az érdeklődést, odajön és tovább mesél… Árnybábok, maszkok, marionettek és bábok a világ minden tájáról.
Vagy sétáljunk tovább néhány lépést és nézzük meg Palazzo Buterat! A 18. századi nemesi palotát 2016-ban megvásárolta egy korábbi galerista-műgyűjtő. Saját (és azt hiszem némi EU-s) forrásból egy kortárs építész közreműködésével felújította az akkor már siralmas állapotban lévő épületet, amely így nem csak saját gyűjteményének bemutatására szolgáló múzeum, de kulturális tér is. Természetesen tetőjárás itt is van.
Nem értek a kortárs művészethez, de az építészeti megoldások, a régi és új összefonódása lenyűgözött. Mint ahogy maga az ötlet is: valaki egy életen át összegyűjtött vagyonából ilyen célokra ilyen irgalmatlan összeget költ…
Volt még egy kedvenc hely, mellesleg ez is világörökség, egy kis csönd a zajban. A Chiesa di San Giovanni degli Eremiti egy román stílusú templom, de kívülről, köszönhetően élénkvörös, félgömb alakú kupoláinak, keleti hatást kelt.
Nagyon kedvelem ezt az egyszerűséget, a tiszta vonalakat és az izgalmas tereket, de talán még ennél is jobban dús növényzettel megáldott kertet és kerengőt. (Nem szeretném elhallgatni azt az apró, ámde kellemetlen tényt, hogy a belépő 8 euró. Szerintem a többihez képest ez jócskán túlárazott.)
Nyilván nem maradhat el a gasztro-rovat, bár ez az út nem a kaja körül forgott. A cannoloról már ejtettem szót, sikerült remek arancinat is találni, a Bar Touringban. A mérete mint a fejem, fejenként egy darab bőven elég.
Jó volt nagyon, így ismételtünk. Nem volt hely, hát hazavittük. Csinos csomagocska, változatlan minőség, laza, vidám jófej személyzet.
Néhányszor beültünk ilyen-olyan helyekre, egy-két kivétellel nem okoztak maradandó élményt. Az OJDÅ aperitivoja viszont felejthetetlen volt. Izgalmas, kreatív összeállítás, nagyszerű ízek, az utcán bulihangulat. De koktélozni inkább máshova menjetek.
Például pár méterrel odébb, a helyiek által is igen látogatott bárba (Jasmine). Első látásra nem túl szívderítő, de ezen lendüljetek túl. Sör két euró, koktélok három. Nagyon jók.
Amit viszont bátran ajánlok mindenkinek, az Il Cambusone. Szép, igényes tálalással, puccos tányérokkal máshol is találkoztunk, de az ízek itt verhetetlenek voltak. Szerintem szezonban foglalni kell.
Néhány napot töltöttünk csak Palermoban, messzemenő következtetéseket nem vonnék le, ezek kizárólag a mi tapasztalataink. Azt hittem nápolyosabb lesz, beleértve a koszt és a szemetet. Meglepő, hogy a belváros (olasz mértékkel) egészen tisztának mondható, az utcánkban még a csikkeket is összesöpörték reggelenként.
Ugyanígy a pályaudvar környéke. A legendásan mocskos hely itt egészen vállalható állapotú. Meg biztonságosnak is tűnik az állandó rendőri-katonai jelenlétnek köszönhetően. Nyilván éjjel nem erre sétálgatunk. Hanem mondjuk a Kalsa negyedben, ahol csak választani kell a jobbnál jobb helyek közül.
Igen, a piacok. Hát ahhoz most nem volt kedvünk. Elmentünk ugyan az ún. antik piacra, ami elég hervasztó volt. Egy helyen álltunk csak meg, ahol 18. századi festett famennyezet darabok hevertek antik padlólapok társaságában. Kérdésemre, hogy ezt honnan szerzi, diszkrét nevetgélés volt a válasz. Igen, én is pont így gondoltam… Nem sokkal később elsétáltunk egy sitteskonténer mellett. Éppen ilyeneket árult az úr a piacon... Egy kisebb fürdőszobát azért le lehetne vele burkolni. Majdnem hazahoztam egyet.
Bár az előszezoni készülődés látszik, sok az építkezés, felújítás, kevesebb a turista és a nem minden üzlet nyit ki, mégis ezt az időszak kifejezetten kellemes. Látható minden, ami fontos, hiányzik minden, ami idegesítő. Jó hely, jó hely, valahogy mégis… nem tudom… nekem ebből a városból hiányzik a lélek.
