sunthatneversets • 8 nap
Amióta visszaértünk Tokióból minden nap esik az eső, hol többet, hol kevesebbet, hol erősebben, hol gyengébben. Eddig csak változó időjárásnak gondoltam, nem esett le, hogy ez errefelé minek szokott az előjele lenni, pedig Kínában volt benne részem. Igen, egy tájfun közeledik. A trópusi vihar magyar idő szerint szerda este váltott át tájfunná az Ogasawara szigetektől dél-keleti irányban. Ogasawara egy 106 km2-es szigetcsoport, 2900 lakossal, kb. 800 km-re Tokiótól délre. A szigetcsoport kb. 100 km-re volt a tájfun szemétől, erős szélre és rengeteg esőre (óránként akár 30mm, összesen kb. 80mm) kellett számítani. A hullámok elérhették a 3m-es magasságot és a tengerszint átmenetileg akár 1 m-rel is emelkedhetett. Tegnap délben a tévében ezt láthattuk a hírekben.
A kék a már megtett út, a fehér vonal a várható útvonal
Az első előre jelzések szerint a tájfun előbb észak-kelet, majd észak felé haladt volna és a szigetektől 400 km-re keletre esett volna az útvonala. A legfrissebb előrejelzés szerint tovább fog kanyarodni és valahol északon, a Sendai-Sakata vonalon fogja keresztezni a szigetet és Fukushimát is elkapja a széle valamikor vasárnap délután, este. Ha tartja az előrejelzést, akkor szombaton délelőtt lesz Tokióval egy vonalban bőven a tenger felett keleti irányban, és kicsit északabbra lesz, amikor szombaton este indul a gépünk. A műholdképen látható, hogy milyen messze van és mekkora csápjai vannak - ebből lesz szél és eső bőven. Talán nem lesz késés és időben fel tudunk szállni - szerencsére Frankfurtban 4 órás átszállási időnk van.
A kép közepén a fehér folt a tájfun szeme
Ha a tájfun nem lenne elég, csütörtökön délelőtt földrengés volt Japán déli részén, emiatt cunami riasztást is kiadtak és elkezdték a felkészülést. Hazafelé a kocsiban lévő tévében ez volt a fő hír. Reméljük nem lesznek nagy károk. Érkezésünk előtt úgyis volt, pár nappal korábban ugyanis heves esőzésben volt része Sakata környékének, ott árvíz és földcsuszamlás is nehezítette a helyzetet, egy ideig a shinkanzen sem járt arrafelé.
Az elmúlt napokban amúgy túl sok minden nem történt velem. Hétfőn egy egész napos tréningen vettünk részt, kedd délelőttre a japán kollégáknak sikerült megoldaniuk a problémát, amivel az egyik gépen 1 héten keresztül küzdöttek, így sikerült elvégezni a 4 órás futástesztet. Szerda reggel típusváltással kezdtünk, így délután a következő 2 órás futásteszt végére is pontot tehetettünk. Csütörtökre még egy típusváltás és egy 1 órás futás teszt vár ránk. Ezek miatt minden nap kissé később végeztünk, ezért igazából a vacsorán kívül nem terveztünk be semmi programot - a blog írás így is várt rám. Mivel nagy élmények nem voltak, ezért most apró felfedezéseket, tapasztalatokat írok le.
Reggelinél normál asztalokhoz szoktunk leülni, viszont egyik reggel úgy hozta az élet, hogy ott épp nem volt hely, így a következő helyiségbe mentünk, ami úgy volt kialakítva hogy az asztalok köré normálisan is le lehetett ülni, de a padokon lévő párnán úgy is helyet tudtál foglalni, mintha a tatamin térdelve hagyományos japán módon étkeznél. Természetesen ebben a helyiségben a padra fellépés előtt a cipőt le kellett venni, ahogy a hagyományos tatamis éttermekben is le kell venni a cipőt az étkezés előtt.
A szállodánál maradva: a fürdőben a mosdó feletti tükör kitölti a teljes falat szélességében. Már az első napokban feltűnt, hogy zuhanyzás után a mosdókagyló feletti részen simán látom magamat. Megtörölközve a kíváncsiságtól vezérelve megérintettem a tükröt: kézzel érezhető, hogy azon a részen fűtve van a tükör, azért nem lesz itt párás…
Minden reggel és délután a hotel és a cég közötti transzfert a cég biztosítja és minden alkalommal volt valami változás: vagy a kocsi, vagy a sofőr, vagy az együtt utazók száma és személye. Hétfő reggel csak hárman utaztunk, mivel a német kollégák Sakatában voltak meetingen, így a kisbusz helyett sima taxit küldtek értünk. Az ajtónyitással nem kellett bajlódni: a kisbusz automata tolóajtaját már megszoktuk, de a taxi oldalra nyíló ajtajának automatizáltsága kissé meglepett, mivel kívülről egy teljesen fapados ezeréves Toyotának tűnt, az utazási élménye pedig nagynéném egykori gázos Zsiguliját juttatta eszembe. A belső térben full bőr (vagy műbőr) ülések, a belteret csipkés ülésvédővel dobták fel.
Csipkés ülésvédő a taxiban
Bőr és plüss az egyik céges kisbuszban
Természetesen Japánban sem csak shinkanzen van, ami külön szinten külön pályán közlekedik. Hagyományos teher- és személyvonatok is közlekednek szintbeli közúti kereszteződésekkel. Egy ilyen vonalat mi is keresztezünk minden nap és azt látom, hogy mindig minden autós megáll a kereszteződés előtt, függetlenül, hogy jön-e vonat, tilosat jelez-e a berendezés vagy sem. Ha tilos, akkor lámpák és csengőszó figyelmeztet, s kicsit később lezárják előbb a bemenő, majd a kimenő oldalon a sorompókat. A vonatok egyébként tényleg olyan pontosak, mint mondják. Minden eddigi utazásunknál akkor indultak és akkor érkeztek, amikor a menetrend szerint kellett. De a tehervonatok is ilyenek: múlt kedden 17:52-kor meg kellett állnunk az egyik vasúti átjárónál, mert jött a tehervonat. E héten kedden ugyanúgy ott álltunk és 17:52-kor jött a vonat. Aztán tegnap kicsit később jöttünk, így távolabbról néztük, ahogy ugyanott 17:52-kor elmegy a tehervonat. Ma délután (mivel időben végeztünk és korábban hazajöttünk) direkt kimentem az egyik hotelhez közeli kereszteződéshez. Úgy számoltam, hogy kb. 17:45-48 között érkezhet a tehervonat, hogy 17:52-kor a másik kereszteződésnél legyen. 40-re már ott voltam, elment 2 személyvonat és 47-kor már majdnem feladtam a várakozást, amikor hirtelen becsorgott a tehervonat. Tuti ott volt a másik kereszteződésben 17:52-re.
Előtérben a shinkanzen emelt beton pályája, háttérben lent a kék híd a hagyományos vonatoknak épült
A shinkanzen pályája és annak tartóoszlopai
Fent a shinkanzen, lent szintbeli kereszteződéssel a hagyományos vasúti pálya
Aztán vannak a jobb-, akarom mondani a balkezes utcák. Ezek egy részének a közepe pirosra van festve. Ha jó a megfigyelésem, a festetlen kereszteződésen lassítás után át lehet menni, mint otthon is, ami viszont piros közepű, ott mindenképpen meg kell állni, hiába nem jön autó. Az autóúton hazafelé van egy nagyobb forgalmú szintbeli lámpás kereszteződés, ott is jó hosszan le van festve pirosan az aszfalt a kereszteződés előtt, ha jól sejtem figyelem felhívó szándékkal. A keresztben érkező alsóbb rendű úton pedig jó előre kékre van festve az a sáv, ami az autóútra jobbra nagy ívben felvisz.
Kötelező stoppos balkezes utca
Kék felfestés az autóútra felvivő sávon
Öcsémben fogalmazódtak meg kérdések a posztokat olvasva, pl. hogy nem dőlnek össze a szentélyek a sok földrengésben, hogyan tudnak megélni a japánok, ha olyan drága a lakhatás, de közben számunkra elérhető árban adják a termékeket, ennyi emberhez mennyi étteremre van szükség, stb. Lássuk a válaszokat.
Keresgéltem, de sem magyar, sem angol nyelven nem találtam túl sok infót a templomokat, szentélyeket ért földrengések hatásairól. Egy hírt találtam angolul és egyet magyarul. Ez nem jelenti, hogy nem volt több, de ennyit találtam. Aztán elkezdtem keresgélni az építészetről, hátha ott lesz valami magyarázat. Egy angol nyelvű oldalon arról olvastam, hogy régen azt hitték, hogy egy hatalmas harcsa mozog a föld alatt, ennek következménye a földrengés. Voltak emberek, akik megpróbálták megkeresni és megölni a harcsát, mások úgy gondolták, hogy az asztalosok, ácsok etetik a harcsát, hogy a földrengések után több munkájuk legyen. Megint mások istenként tekintettek rá és áldoztak neki azért, hogy ne mocorogjon se ő, se a föld. Egy BME-s srác TDK dolgozatában is találtam egy földrengésre utaló mondatot: "A japán templomok szinte kivétel nélkül vázas szerkezetűek. A nyersanyagban való hiány és a földrengések miatt az előnyösen felhasználható építőanyag a fa, amelynek minden kedvező tulajdonságát kihasználják az építészetben." Valamelyik oldalon vagy cikkben azt is olvastam, hogy némely templom már acél váz erősítésű - ez is lehet magyarázat arra, ha nem dőlnek össze földrengés esetén. Illetve az építészfórumon azt is olvastam, hogy kb. 50.000 műemlék épület van Japánban, aminek 90%-a fából készült. Ezekből évente kb. 100-at újítanak fel.
"A helyreállítások nagyságrendje széles skálát ölel fel, típusai a következők:
- zen-kaitai - helyreállítás az épület teljes szétbontásával, kb. 600 évenként (a teljes épületet alkotórészeire szedik, a megrongálódott részeket kijavítják, majd újból összerakják)
- han-kaitai - helyreállítás az épület részleges szétbontásával, kb. 300 évenként (az épület alsó vázszerkezetén kívül az összes elemet szétbontják, helyreállítják, majd összerakják)
- részleges helyreállítás (csak az egyes sérült részeket javítják ki)
- tetőcsere
- újrafestés"
Érdekes, hogy vannak épületek, amit 600 évente teljesen szétbontanak majd javítás után összeraknak…
Lakhatás. Keresgéltem picit a Fukushimai ingatlanok között. Lehet, hogy valamit rosszul értek, de amit találtam az alapján hasonló bérleti díjak vannak itt is, mint otthon. 40 ezer jentől indulnak a bérleti díjak, ami kb. 100 ezer forintnak felel meg. Találtam 100 m2-es házat 26 millió jenért (65 millió Ft) és 18 m2-es lakást (fürdő + szoba-konyha) is 2,4 millió jenért (6 millió Ft). Amikor megérkeztünk Japánba és a reptérről vonatoztunk a belváros felé, akkor épp beszélgettük Kurczival, hogy olyan szűk kis emeletes házak vannak és minden szinten van külön bejárati ajtó, szóval nem tűnnek valami nagynak a lakások… Ha nem akarsz nagy területet birtokolni, akkor nem vészes a lakhatás. Persze, Tokió bizonyos részeiben brutál magas árakkal lehet találkozni, ahogy bárhol máshol a világban is… Mondjuk amikor este szoktunk menni vásárolni azért látjuk az embereket, ahogy a leárazott, aznapi kész ételeket keresgélik és ha látják, hogy újabb akciós termék lesz, akkor inkább sétálnak még egy kört, hátha mást vagy még olcsóbban meg tudnak venni.
Szűk házak, kis lakások Tokió külső kerületében
Ez a kép volt már. Többször is néztem a házat, a középső 2 ajtó valószínűleg az emeletre, a két szélső ajtó meg a 2 szélső lakáshoz tartozik.
Étteremből nincs annyi, mint amennyit Kínában láttam. Ott minden emeletes épület alatt volt legalább 2, itt ennél sokkal ritkábban helyezkednek el és az áraik is magasabbak a japán éttermeknek. Egy-egy vacsora alkalmával mélyen zsebébe nyúlhat az ember ha nem figyel. Akár csak Magyarországon. Itt az emberek sokkal inkább főznek otthon, a boltokban is sokkal nagyobb választék van húsokból, halakból. Illetve megveszik az instant levest vagy az aznap csomagolt friss készételeket. Kisboltokat viszonylag könnyen lehet találni. Van amelyikben a pénztár után mikró is van, de jellemzően vízforralót talál az ember és ott helyben megcsinálhatja a levesét. A hotel alatti kisboltban hátul a sarokban van egy kis bárpult székekkel, oda le lehet ülni megenni. Vagy amikor először jöttünk Fukushimába a vonaton ebédelt mellettünk egy nő egy adag poharas instant levest…
