Linda Morvai • 15 nap
Aprítással kezdtem a napot tegnap is.
Rájöttem, hogy nem is olyan sok az a fa, amit össze kell aprítanom, elég se lesz. Szerencsére itt van szemben az erdő, annyit hozok, amennyit csak akarok, ha aprítékra van szükségem.
Másfél zsák aprítékom lett, azt mind kiöntöttem és így továbbhaladtam az ösvénnyel, egyre vastagabban öntöm, hogy a gyom ne tudjon kibújni alóla. Ki fog, de majd folyamatosan pótolom rá. Most is tettem a legelejére egy réteget, mert a fehérhere már próbálkozott kinőni alóla.
Eddig volt elég az apríték, de ahogy készítem elő az ágakat, majd úgy haladok szépen és nem is kell már sok, hogy végigérjen.
Nekem jobban tetszik így, hogy látszik az ösvény.
A tegnapelőtt lerakott pár kő között is pótoltam még homokot, mert nem volt rendesen összetömörödve.
Vágtam megint vissza a diófából is, amit kivágni tervezek. Előkészítettem az ágait darálásra és kivágtam a szeder ágait is, majd az is meg az aprítóba, csak a be nem érett gyümölcsöket távolítottam el róla.
Gyakorlatilag nem tudom ettem-e összesen 10 szem szedret, mert megint nem érett be, van valami kártevője, ezért is vagdostam le róla a rossz gyümölcsöket is, azok mentek a kukába, nem teszem a komposztra sem.
Aztán még nekiveselkedtem a lilaakácnak is. Hát... én nem is tudom akarom-e azt a növényt az udvaromba. A nyáron mutattam róla képet, amikor leszakadt, aztán talán akkor is, amikor elkezdett hajtani.
Nos, úgy elkezdett hajtani, hogy felmászott a tetőre is, legalább 3 métert nőttek a hajtásai, de még a földön is kúszik ami a tövéről hajtott ki. Levagdostam az egészet, csak az oldalsó ágait metszettem meg rendesen, amit meg akarok hagyni, illetve egy kis ágat, amit majd a régi, leszakadt helyére akarom, hogy visszanőjön.
Aztán össze is daraboltam a (még leveles) ágakat és elvittem a komposztra, túl sok volt még rajta a zöld az aprításhoz.
És ha már... van egy rész, ahová az előzőleg leszaggatott hajtásokat dobáltam be (idő híján), ezért most onnan is kibányásztam az összeset, az is ment a komposztra. Aztán visszavágtam a vad asparagust, azt visszadaraboltam a helyére, ahogy a ligetszépék szárait is.
Megint jól lefárasztottam magam, ki is ültem még egy kicsit a napra egy pohár frizzantéval, amit kicsit száraznak találtam, ezért öntöttem bele egy kis cassist édesítőnek. Mit mondjak? Nagyon jól esett!
Közben csodásan kinyílt a Nerine is.
A sötétlila Asterek most a legszebbek.
A többi Aster is nagyon bírja még, szeretik ezt a csodás, őszi időt.
Teljesen kinyílt a lila krizantém is, ez tavalyi túlélő, tavaly ősszel ültettem.
A ház mellett már nagyon tele van levéllel, már nem sok van a magnólián, de még várok egy kicsit. Jöjjön le mind és akkor összeaprítom a fűnyíróval és megy az ágyásokba mulcsnak.
