Hogyan készült egy poszt a blogra? Erre nagyon könnyen rá lehetne vágni, hogy hát fogom magam és megírom, de azért a rendszeres olvasók már sejthetik, hogy ez azért nem teljesen így van! Hiszen posztonként ott van a három, esetleg négytucatnyi fénykép, a szintmetszet, a Google Maps-en megtekinthető útvonal, illetve a posztok elején a kis kiemelt kockában a megtett út jellemzői a távolsággal, szintemelkedéssel és lépésszámmal. Tehát ebben a posztban most leírom, hogy készül a (túra)poszt!
A fényképek
Amint hazaérek egy-egy szombati túráról, az elpakolás-fürdés-vacsora szentháromság után az első dolgom kioperálni a fényképezőgépből a memóriakártyát és letölteni róla a túra során készült képeket. Nem szoktam a megmozdulásaim során visszafogni magam, lefényképezek út közben boldog-boldogtalant, illetve tücsköt-bogarat is. Fűről, fáról, virágról, valamint a hegyekről, völgyekről és egyéb dolgokról nem is beszélve. Esetenként összejön akár 200-250 felvétel is. Tehát ezeket a képeket áttöltöm a laptopomra, egy precízen megdátumozott mappába a Fényképek könyvtárban. Nem tartozik ide, de azért megemlítem, hogy nagyjából negyedévente ezeket a mappákat átírom egy külső merevlemezre is, mintegy archiválásképpen.
A következő folyamat a posztban szereplő képek kiválasztása a letöltött fotókból. Ez már nem egy pár másodperces munka, sokszor keményen megkínlódok azzal, hogy kiválasszam azt a mintegy 40-45 képet, amelyet aztán felrakok a posztba is! Mivel tartom magam a szólás-mondáshoz, miszerint egy kép nem kép, minden témáról többet is készítek, persze kicsit eltérő beállításokkal. Már ezek közül sem könnyű kiválasztani a legjobbat, de szinte mindig a bőség zavarával is küzdök, hiszen minden szép dolgot nem mutathatok meg, mert a posztonkénti képek számát mindenképpen szeretném a fentebb már említett határok között tartani!
Na, szóval ki vannak választva a képek, türelmesen várják egy ideiglenes mappában a sorsuk beteljesedését, vagyis a „fotóboltolást”. Nem, nem a photoshop-ot használom erre a célra, bár az is telepítve van a laptopomon, hanem az ACDSee egy éppen viszonylag friss verzióját – jelenleg az Ultimate 2020 van fenn a gépemen. Szeretem az egyszerűségét, áttekinthetőségét és hogy viszonylag tág palettán tudok belenyúlni a fényképek lelkivilágába. De ezt azért nem viszem túlzásba, az átméretezésen kívül általában vízszintesre forgatom a képeket, ahol feltűnő a ferdeség, korrigálom a sötét-világos arányt ahol szükséges, adok kicsi kontrasztot ha kell, de a színekbe a legritkábban nyúlok csak bele, bár sokszor csábít a színtelítettséggel és a színekkel külön-külön való játszadozás.
Alább láthattok kilenc képet, érdekességük, hogy ezek montázs-képek, tehát két különböző fotóból lettek összerakva, de a határukat szándékosan elmostam, hogy ne lehessen észrevenni azt. Bal oldalon mindig az eredeti kép látható, jobb oldalon pedig az, amelyikbe már belenyúltam, elnyerte a blogon közölt formáját. Sokszor alig lehet észrevenni a különbséget a kép bal és jobb fele között, pedig van! De végül is én ezt szeretem: csak annyira belenyúlni a képek a lelkivilágába, hogy még természetesnek tűnjenek!
Extra töprengés a poszt címképének kiválasztása (ez a kép kerülhet a cimlap.blog.hu-n és az Index blogketrecében lévő ajánlóba), a Blog.hu irányelvei alapján ugyanis ennek nem 4:3, hanem 16:9 oldalarányúnak kell lennie. Sokszor már a túrán ennek megfelelő kompozícióval készítek pár szép képet, aztán otthon csak ezek közül kell válogatnom. Az Útravaló bejegyzéseknél előfordul, hogy nincs címképem, ilyenkor segít a fotoshop vagy az ACDSee valamelyik speciális funkciója. A mostani címképhez (a poszt nyitóképéhez) az ACDSee Kollázskészítő funkcióját használtam fel.
Miután a címkép is az ACDSee áldozatává vált, nyugodtan hátradőlhetek a képzeletbeli fotelemben: ez a munka is kipipálva! Ilyenkor aztán észbe is kapok rögtön: van még munkám, méghozzá a blog facebook követői oldala, ahová minden túra után feltöltök nagyjából kéttucatnyi képet! Tehát újabb szelektálás, aztán kommentekkel ellátva a feltöltés. Na, most vagyok kész! Az eddig leírtak nagyjából másfél-két órát igényelnek. Most már gond nélkül nyugovóra térhetek, a többi munka már csak szórakozás lesz vasárnap, hogy aztán hétfő reggel hatra elkészülhessen a friss, ropogós, még szinte meleg túraposzt!
A szöveg megírása, de kicsit távolabbról kezdve a dolgokat
Szeretek korán kelni, hogy mikor, azt inkább nem írom le, mert még a végén nem néznétek épelméjűnek, de kora reggel fog igazából az agyam! Ezért aztán felkelés után első dolgom a turista GPS-emről – most egy Garmin eTrex 32x-et használok – letölteni az előző napi menetem trekkjét. Mivel sokszor fogok még a szövegben hivatkozni rá, és talán nem csak szakértők olvassák ezt a posztot, elmondom, hogy trekknek (angolosan track) hívják azt a fájlt, amely a túránk nyomvonalát tartalmazza. Mivel az GPS-em tíz másodpercenként menti a memóriájába a pozícióm földrajzi szélességét és hosszúságát, a tengerszint feletti magasságát, valamint időpontját, ez alkalmanként akár több tízezer adat is lehet. Most még semmit nem csinálok vele, csak éppen elmentem a laptopomon a szokott helyére a nyers adathalmazt. Most már jöhet a túraleírás elkészítése!
Még viszonylag könnyű a friss élmények felidézése, aztán ha éppen homlokon csókol a múzsám is, akkor szinte száguldanak az ujjaim a klavin, viszont ha aznap reggel véletlenül bevettem a fogalmazásgátlót, akkor bizony meg kell küzdenem a Wordben nagyjából négy-öt gépelt oldalnyi leírással!
A fogalmazásban persze segítségemre van az élményeken kívül a rengeteg fénykép, és ekkor tesz jó szolgálatot a letöltött túratrekk is: a Google Earth felületén megnyitva percre pontosan végig tudom járni a megtett utat, innen származnak hát az olyan kis odavetett megjegyzések a szövegben, hogy negyed tizenkettő után pár perccel értem el a kilátót, vagy hogy tíz percre megültem a fenekemen az erdei pihenőben. Percre pontosan látom a képernyőn, hogy mikor hol jártam, mert amúgy a fene se jegyezné meg az ilyen időpontokat!
Képernyőmentés a laptopomról. A bal felső saroknál lévő időcsuszka szerint 11:21-kor a nyomvonalam végét jelző kék nyílhegynél jártam.
Amikor elkészül a leírás, felkelek, nyújtózom egyet, elmegyek reggelizni, elbeszélgetek az éppen ébredező családdal. Ilyenkor van már nyolc óra is! Utána vissza a laptophoz és átolvasom a leírt szöveget. Helyesírást javítok, módosítok kicsit a stílusán, ahol hiányt érzek benne, ott beleírok, ahol pedig úgy látom, túltoltam a szekeret, ott visszaveszek belőle. Aztán újra átolvasom, de akkor már nagyjából rendben érzek benne mindent. Ez a munka is kipipálva! Ajjaj! Már elmúlt fél tíz is! Következzen hát az adatfeldolgozás.
Adatfeldolgozás
Hát, ez sem kétperces munka! Azt már írtam, hogy még kora reggel letöltöttem a túrám trekkjét a GPS-ről. Most következik a feldolgozása, átalakítása, ami kicsit hasonlít a fényképek sorsához. Persze ehhez is sépci programom van, a Garmin GPS-ekhez a gyártó által fejlesztett MapSource alkalmazás. Megnyitom vele a trekket, és kezdődik az operáció! Ez tényleg olyan, mint egy kórházi műtét, ahol kivesznek a dokik ezt-azt a műtőasztalon fekvő páciensből, hát, én is kivágok a trekkből bizonyos dolgokat.
A GPS mérési hibájából adódóan például úgy tűnik, hogy amikor leülök egy pihenőre, akkor is mintha járkálnék a pad körül, ez pusztán amiatt van, hogy minden egyes pont mérésekor a GPS-em elkövet egy kicsi hibát és vagy a pad elé, vagy mögé, esetleg mellé teszi a pozíciómat. Mivel a megtett túra távját úgy számolom ki, hogy a mérési pontok közötti elemi távokat összegezem, ez az össze-vissza ugrálás megnövelné a túra hosszát, tehát ezeket a részeket kivágom belőle. Ha utat tévesztek, azt is kivágom belőle, ne zavarjon bele a bolyongás hossza a megtett távba. Sokszor egy-egy fénykép kedvéért megkeresem útközben az optimális pozíciót, ide-oda megyegetek, ezt is eltüntetem a trekkből. Ezzel a munkával végzek tizenöt-húsz perc alatt és elmondhatom: a műtét sikerült, a beteg sem halt meg – egyelőre. A trekket elmentem más néven, más helyre, ez még kelleni fog később.
Azzal fejeztem be az előző bekezdést, hogy elkészült a túrám minden felesleges kitérőtől és mérési hibától megtisztított trekkje, ezt most előveszem és megnyitom egy Excel táblával. Minden további nélkül el lehet ezt végezni, hiszen a trekk is csak egy struktúrált adathalmaz, igaz, hogy megnyitás közben az Excel visít, hogy nem ismeri fel, meg hogy talán nem is biztonságos a megnyitása, de egy-két kattintással leoltom: Pofa be, tedd amit mondok! Tehát megnyitja nagy kelletlenül a trekket, én pedig a benne szereplő szintmagasságokat, meg földrajzi szélesség és hosszúság adatokat exportálom (Control C, aztán Control V, másoknak copy/paste) egy üres megjelenítő Excel munkafüzetbe.
Ez a második táblázat már egy évekkel ezelőtt megírt sablon és nem csinál mást, mint hogy kiszámolja a trekken 10 másodpercenként felvett pontok közötti elemi távolságokat és a végén összegezi. Mivel nem síkban, hanem egy háromdimenziós görbült felületen, a Föld felszínén mozgok, ide nem elég a Pithagorász tétele (Tudjátok: Á négyzet meg B négyzet egyenlő C négyzet), kicsit bonyolultabb képlet kell hozzá, de ez semmiség egy Excel táblázatnak és egy másodperc tört része alatt mindent akkurátusan kiszámol. Ebből tudom meg, hogy milyen hosszú volt a túrám - pontosabban az, amit meghagytam belőle az operáció után, ugyanis a "bruttó" hossza látható a GPS-en már túra közben is. Ezenkívül összegezi a táblázat az egyes felvett pontok közötti szintváltozásokat is, ebből látom aztán, hogy a túrán mennyit kapaszkodtam felfelé és ereszkedtem lefelé.
A túra szintábrája
Azonban az Excel legjobb tulajdonsága a diagram megjelenítő! Megkérem, ugyan ábrázolja már a trekk pontjainak szintmagasságát a megtett távolság függvényében! Mivel jólnevelt táblázat, ezt meg is teszi a kedvemért. A koordinátarendszert a túrám távjához és legmagasabb szintjéhez igazítva már el is készült a megmozdulásom szintmetszete. Most megint egy Control C és Control V következik, és a diagram képe már meg is érkezik a Windows kutya közönséges Paint alkalmazásába!
Itt már nincs más dolgom, mint hogy a diagramhoz megjegyzéseket fűzzek: nevesítem a túra jellegzetes pontjait, hegytetőket, településeket, meg persze az elejét és a végét, így aztán gyorsan elkészül a posztokban is látható szintmetszet. Ha ezzel is készen vagyok, már tényleg csak pár apróság van hátra!
Apróságok
A posztokban a szintmetszetek alatt két lényeges link van: az egyik „A túra útvonala a Google Térképen”. Ha valaki erre a linkre bök, akkor megnyílik a jól ismert Google Térkép úgy, ahogy fentről látnánk a tájat, rajta színes vonal mutatja az útvonalamat. Ez aztán szinte korlátlanul zoomolható, minden részlet megnézhető rajta. Ha valaki még nem ismerné, hogyan lehet ilyen térképet kreálni és megosztani, annak elmondanám, hogy a térképkészítésre bárki ingyenesen regisztrálhat és utána – elvileg – korlátlan számú térképet készíthet, elég hozzá egy Google fiók! Bővebben itt olvashattok róla: https://www.google.com/intl/hu/maps/about/mymaps/
A másik link a „A túra útvonala GPX formátumban”. Ez tulajdonképpen nem más, mint a letisztított trekk, amelyből a szintmetszet is készült! Mire jó ez? Ez a fájl feltölthető saját GPS-re, vagy akár mobiltelefonra is, ahol megfelelő applikációval térképen megjeleníthető és szinte az én nyomomban haladva bárki megteheti azt, hogy végigjárja ő is az általam megtett túrát.
Még egy dolog: mostanában megjelent a túrám összefoglaló kis kockájában a lépésszám is. Ezt megtudni végtelenül egyszerű dolog, elég csak elővennem a túrám kisokosát, vagyis azt az összehajtogatott A4-es papírlapot, ahová még útnak indulás előtt idehaza a menetrendeket kiírtam. Erre a lapra írom fel a túrám kezdő- és végpontján a mobiltelefonom lépésszámlálója által mutatott adatokat is. A Samsung Health alkalmazás számlálgatja magában a túra közben megtett lépéseimet, általában eléggé pontosan.
Amire mindezzel elkészülök, már tizenegy felé szokott ballagni az idő. De végül is már szinte mindennel elkészültem, nincs már más hátra, mint ezt az egészet megfelelő formában feltölteni a blogra! De jó halogató módjára most csak annyit mondok, amolyan modern Pató Pál úrként: Ej, ráérünk arra még!
A poszt feltöltése a blogra
Amikor több mint két éve, 2020 decemberében elindítottam a blogot, előtte feltérképeztem a magyar blogszolgáltató kínálatot, eljátszottam azzal a gondolattal is, hogy független blogot indítok, de aztán a Blog.hu mellett tettem le a voksomat. Egyszerű, de jól kezelhető felület, egyéni ízlésre alakítható külalak, ha engedek reklámokat a blogon, akkor még különféle netes felületeken ajánlják is a posztokat! De ebből elég, ez nem a reklám helye! :-)
A poszt szerkesztőablaka. Minden van itt, ami szükséges.
Nagyjából egy órát vesz igénybe a feltöltés, a képek kommentekkel való ellátása, a címkék beírása és a posztajánló beállítása az utolsó előtti átolvasással együtt. Amikor vasárnap késő délután végzek ezzel a munkával, már csak a szerkesztőben kellene a státuszt „Élesített”-re állítani és már látható is lenne a poszt, de köti a kezeim a már jó másfél éve bevezetett HH!
Mi is az a HH? Egyszerű: hétfőn hat óra. 2021 nyarán döntöttem úgy, hogy minden posztomat ekkor élesítem a blogon, egyrészt így az állandó olvasóim tudni fogják, mikor jelenik meg új poszt a blogon, másrészt rendszerető lelkem is megnyugszik ezáltal. Tehát az új poszt talonban pihen hétfő reggelig.
Mivel korán kelek és nem csak hétvégén, de hétközben is, háromnegyed hatra már a munkahelyemen vagyok, út közben a buszon pont van még időm arra, hogy utoljára átolvassam a posztot a mobiltelefonomon megnézve azt. Ilyenkor már nem nagyon találok hibát benne, de ha mégis, akkor javítom. Az irodába beérve indítom a céges gépet, aztán pontban hatkor rányomok a blog szerkesztőjében az „Élesítés” gombra. Ezzel a munkával is készen vagyok! Jöhetnek hát az olvasók és kommentelők. Egy dolgot még megteszek: írok a blog facebook oldalára, megadva a poszt linkjét.
Élesítésre vár a poszt! Ha olvasod ezt a bejegyzést, az azt jelenti, hogy időközben megnyomtam a gombot! :-)
Úgy összességében elmondhatom, ahhoz hogy a túrából poszt legyen, körülbelül 9-10 órányi munkára van szükség, tulajdonképpen nagyjából annyira, amennyi időt magával a túrával és az utazással töltöttem. Hogy aztán ez jó arány-e, avagy rossz, azt döntsétek el Ti, olvasók! Nekem megéri.
