A Nagykörút a Király utcánál 1960-ban és most
Budapest régen és most címmel még június végén írtam egy posztot a blogra, akkor a Fortepanról töltöttem le régi képeket a Duna-partról, valamint a hidakról és próbáltam megtalálni azok készítési helyszínét. Amikor felleltem azokat a helyeket, ahol a korabeli fényképész állhatott, elkészítettem a saját képeimet ugyanazokról a témákról. Néhány napja ismét városi túrára indultam bakancsban, hátizsákosan, most a Nagykörúton és szűkebb környezetében jártam egyet, hogy a Fortepanról letöltött újabb adag öreg kép készítésének helyét is megtalálhassam.
Persze a fényképek elkészítése az egy dolog, a másik pedig az, hogy valahogy össze is tudjam montázsolni a régi képeket a mai állapotokról készült felvételeimmel. Őszintén megvallva most is nagyjából 30%-os hatásfokkal dolgoztam, vagyis a magammal vitt kinyomtatott képek nagyjából harmadából, vagyis hét képből tudtam végül montázst készíteni. Pár készítési helyet beépítettek, sokszor a fák takartak ki szinte mindent, néhány helyszín pedig már gyakorlatilag megközelíthetetlen volt, hiszen a körutat az 1960-as években átépítették, az úttestet pedig kiszélesítették sok helyen a korábbi állapotokhoz képest.
Akit érdekel, a poszt végén talál egy rövid leírást arról, hogyan készítettem el a képeket és montázsokat, most azonban lássuk a medvét, vagyis a budapesti múlt és jelen randevúját! Minden kép alatt találhattok egy rövid leírást is a helyszínről, és egy kis történelmi eszmefuttatást is! Ha teljes felbontással szeretnétek megnézni a képeket, akkor érdemes letölteni őket!
Nagykörút és Üllői út sarok
1961-ben járunk, már akkoriban is meglehetősen forgalmas volt ez a kereszteződés. Persze az M3-as metrónak akkor még nyoma sem volt, ezért jártak villamosok az Üllői úton, ott áll a kép bal oldalán egy öreg tuja a megállóban. Ezt ellenpontozva egy Combino várakozik éppen a körúti megállóban. Mivel a régi kép tanúsága szerint akkoriban nem voltak még itt közlekedési lámpák felszerelve, rendőrpáros irányította a forgalmat. A kép a Nagykörút ezen szakaszának átépítése előtt készült, még kockakő az úttest burkolata, a járdák is kissé szélesebbek a mostaniaknál. Külön felhívom a figyelmet arra az óriási reklám molinóra, amely a mai képen szinte beburkolja a ház sarokhomlokzatát, eltakarva az érdekes ablakokat és a szép erkélyt is.
Nagykörút és Üllői út sarok egy másik nézőpontból
Még mindig a körút és az Üllői út sarkán állunk és 1948-at írunk. Már viszonylag konszolidált az élet a II. Világháború után, de visszaköszön a járókelők ruhatárából a lódenkabát, amely az akkori időkben általános viselet volt. Sajnos, ezt a képet nem tudtam pontosan ugyanarról a helyről elkészíteni, mint az ismeretlen fényképész 75 évvel ezelőtt, ugyanis az utcasarkon egy randa vasoszlop áll, a háttérben látható párja, amely pont az orrom előtt nőtt ki a földből (illetve jelen esetben az aszfaltból). Ezért aztán elé állva készítettem el a fotómat, így kicsit közelebb kerültem a villamosvágányokhoz, ezért tűnik úgy, mintha a régi kávédaráló tuja a körút túlsó oldalán állna a megállójában. A régi kép eléggé szűk kivágású, így aztán a teljes régi fotót beleintegráltam a saját fényképembe.
A Rákóczi út a Rókus kórháznál
Ugrottunk egy nagyot térben és időben is. 1956 késő őszén készülhetett az öreg fotó, közvetlenül a forradalom leverése utáni napokban, hiszen az utcai csaták romjait még senki sem takarította el. Jobb oldalon a Rókus kórház akkoriban még vakolatlan kőépülete áll, mögüle a régi, még az 1960-as évek közepén lebontott Nemzeti Színház sarka kukucskál elő. Ezt a képet eléggé trükkös volt elkészíteni, hiszen már a régi képen is az úttest szélén állt a fényképész, de az úttest szélesítése óta ez a pont már a buszsáv közepére került. Amikor egy piros lámpa megfogta rövid időre a forgalmat, pár lépéssel odaálltam a régi kép elkészítési helyére, és úgy fotóztam.
Villamosmegálló a körúton
1955-ben járunk és a mostani Blaha Lujza tér villamosmegállóját kapta le a fotós, pont amikor egy 6-os villamos beállt a megállóba. Mellette a másik vágányon is áll egy villinger és a keresztező Rákóczi úton is éppen elhúz egy. Forgalmas volt ez a hely majdnem 70 éve is! A tömeget az is indokolhatja, hogy akkoriban még gyakorlatilag nem voltak magánkézben autók, így aztán mindenki tömegközlekedett a városban! Habár itt is pontosan megtaláltam azt a helyet, ahol a régi idők fotósa állhatott, valahogy az öreg tuja nem a mostani sínek helyén áll, olyan az egész, mintha a Combino mellett lenne még egy vágány! Elképzelhető, hogy a körút szélesítése, illetve a Blaha Lujza tér kialakítása során, amikor elbontották a Nemzeti Színházat, arrébb rakták pár méterrel a villamossíneket.
Az EMKE épülete
Még mindig a körút és a Rákóczi út sarkán járunk és most éppen az EMKE épületét nézzük a szemben lévő oldalról. De mi is volt az EMKE, amelynek a réges-régi slágeren a cigánya zenél? Az EMKE betűszó az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesületre utal, a szervezet az erdélyi magyarokat szolgálta már a XIX. század végén is. Amikor Wassermann Jónás 1894-ben kávéházat nyitott az épület földszintjén, megvásárolta az egyesülettől a névhasználati jogot, és jótékonyságból minden kávé után 2 fillért (akkori pénzről van szó, amelyből pár évvel később 20 fillérért 6 kiflit is lehetett kapni) utalt az egyesület javára. Aztán a II. Világháború után az egyesületet betiltották Romániában, a kávéházat államosították, de az EMKE név csak lassan tűnt el a köztudatból az évtizedek folyamán.
Érdekesség, hogy az EMKE épülete a mostani képen árkádos kialakítású, a régi fotón pedig még nem. Ennek is az úttestek szélesítése az oka, amikor a szűkebbre szabott járdák miatt alakították át ezen a módon a Rákóczi út épületeinek földszintjét. Sőt, az aluljáróba vezető lépcső is az EMKE árkádjai alatt nyílik!
A Rákóczi út a Nagykörút felől nézve
Ez egy igazi panorámakép, ugyanis egymás mellé szerkesztettem szinte a teljes régi és új képet! Bal oldalon a Nemzeti Színház épületét láthatjuk, éppen előtte várakozik egy 7-es busz. Ez a járat ugyanezzel a számmal még most is létezik és végigaraszol a Rákóczi úton, csak éppen a villamos tűnt el mellőle, miután átadták a forgalomnak az M2-es metró Deák tér és Örs vezér tere közötti szakaszát. Jól lehet látni a hatalmas kontrasztot a gyalogos forgalomban: az 1950-es években még mindenki tömegközlekedett, rengeteg volt a gyalogos itt a Blahán is, de a metró és motorizáció alapvetően megváltoztatta a dolgokat! Gyakorlatilag a Rákóczi út is egy városi autópályává vált, nagyobb gyalogosforgalma csak a csomópontok környékén van.
A Nagykörút felújítása
1960-at írunk, és éppen a Nagykörút teljes felújítását látjuk a Király (akkoriban már és még Majakovszkij) utcánál. Ekkor bontották fel a körút teljes hosszában az úttest kockakő burkolatát, aszfaltozták végig az útpályát, ki is szélesítve azt. A villamos sínjeit is újra fektették, ennek az is az oka lehetett, hogy a régi, könnyebb és lassabb villamosokat kiváltották a nehezebb, általában csak Stukának becézett UV típusú tujákra. A valóságban a Stukák továbbfejlesztésével alakult ki az UV széria.
Annak pedig utána kellett néznem, hogy mit keres itt egy 46-os jelzésű villamos, hiszen a körút mindig is a 4-es és 6-os villamosok felségterülete volt! A nem budapestiek talán nem is tudják, mi a különbség a két villamos között, ezért elmondom, hogy csupán a dél-budai végállomásuk és az utolsó előtti megállójuk különbözik egymástól, amúgy szinte a teljes útjukat a Széll Kálmán térről indulva a Petőfi híd budai hídfőjéig együtt teszik meg. Na, szóval a 46-os villamos csak 1958-tól 1962-ig járt a körúton a 4-es és 6-os tujákkal párhuzamosan. Tehát jogosan került erre a felvételre!
Hogyan készült?
Nem egy nagy titok, lássuk hát!
- A képek forrása a Fortepan, hazánk legnagyobb online fotógyűjteménye. Kincsesbánya az a hely! Adott témára rákeresve (itt például Nagykörút) csőstül jönnek a képek, csak győzzünk közöttük válogatni! Ugyanis válogatni azt kell. Tehát a Google Maps utcaképei segítségével minden fotó készítésének környezetét ellenőrzöm, hogy lehet-e most onnan fényképezni? Ha a környezet beépült (fák, házak, stb.), akkor azt a képet kihagyom. Persze még az ellenőrzés után is sokszor lyukra futok a helyszínen, de az már más kérdés.
- A következő lépés a képek letöltése és kinyomtatása. A legegyszerűbb az, ha a kinyomtatott képekkel indulunk túrára. Általában sorba rendezgetem őket az összefűzés előtt, így nem kell össze-vissza ugrálnom a lapok között, ahogy haladok a fényképtúrán.
- A helyszínen aztán jön az optimális pozíció megkeresése. Hát, sok esetben ez sem könnyű! Sokszor csodálkozva figyelnek az emberek, hogy lökött vagyok-e, ahogy egy-egy helyszínen percekig tipródok, hol a képet, hol az utcát figyelve, közben tyúklépésben ide-oda megyegetve, hogy pontosan a régi fényképész helyére állhassak! Sokat segít, ha meghatározok minden képen pár lényeges pontot, és ezek egymáshoz képesti irányát, helyzetét keresem meg a valóságban is.
- Ha megvan a pontos helyszín, akkor nem egy képet készítek, hanem legalább féltucatnyit különböző beállításokkal, nézőpontokkal, zoomokkal. Meg kell keresni a régi képek végtelen pontját, ahová a vonalak összetartanak, és az én képemen is ennek kell lennie a középpontnak. Persze az is sokat segít, hogy én már nagylátószögű felvételt is készíthetek. Párszor már odajöttek turisták, vagy bárki más és nézték, mit alakítok a nyakamban a fényképezőgéppel és a kezemben a régi fekete-fehér képekkel. Kíváncsiskodtak, érdeklődtek. Ők is készítettek pár felvételt például a romos Lánchidat, vagy a régi körutat ábrázoló képpel és a valósággal együtt.
- Most következnek az otthoni munkák, először a régi képekkel. Ebben nagy segítségemre van az ACDSee Ultimate 2020 szoftver, amelyet képszerkesztésre használok. Korrigálom a régi képen, ha ferdén tartotta a gépét a régi fényképész, kicsit átszabom a kontrasztot és a fényességet is, ha szükséges. A régi képeken megmérem egyes lényeges részletek távolságát egymástól pixelekben, erre a Windows Paint programját használom. Ezeket a számokat fel is írom magamnak. Ennél többet nem teszek a régi képekkel, ugyanis szerintem azzal megtisztelem a régi fotográfusokat, ha csak minimálisan nyúlok bele a képeikbe.
- Tehát inkább a magam képeit korrigálom, hogy fedésbe kerüljenek a régi képekkel. Mivel általában nagylátószögű beállítással fotózom, már sokszor nem függőlegesek a házfalak, ezeket korrigálom az ACDSee perspektivikus korrekció (Perspective Correction) funkciójával, aztán meghatározom a régi képeken már kimért fontos pontok egymáshoz képesti távolságát a saját képeimen. Az értékek egyértelműen megadják, mennyivel kell megváltoztatnom a saját képeim nagyítását. Átméretezem hát ennek megfelelően a képeimet.
- A montázst kétfeleképpen készítem el. Ahol zegzugos határvonal van a két kép között, ott a Pixmaker panorámakép összefűző szoftvert használom kézi beállítás üzemmódban, ahol pedig a kép a képben effektet használom, ott pedig a Photoshop CC 2015.5 segít. Azzal adok árnyékot is a régi a képeknek.
Hát, ennyi az egész. Nem egy nagy ördöngösség!
Most is megmutatnám az eredeti képeket, amelyek felhasználásával a montázsok készültek:
A képek forrásai hivatalos megjelöléssel (ez a Fortepan kérése minden felhasználóhoz):
Nagykörút-Üllői út sarok: Fortepan / Magyar Rendőr 1948
Nagykörút-Üllői út sarok: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU_BFL_XV_19_c_11
A Rákóczi út a Rókus kórházzal: Fortepan/Nagy Gyula 1956
Villamosmegálló a körúton: Fortepan / Magyar Rendőr 1955
Az EMKE épülete: Fortepan / UVATERV
A Rákóczi út a Nagykörút felől nézve: Fortepan / Magyar Rendőr 1951
A Nagykörút felújítása: Fortepan / FŐMTERV 1960
