Ferenc József egy arasznyi függőágyból figyeli a várost
Járókelőként már évek óta rendszeresen összefutok Budapesten a Magyaroroszágon élő, ukrán származású szobrászművész, Kolodko Mihály (Mihajlo Ivanovics Kolodko) köztéri miniszobraival, de egészen addig nem gondoltam arra, hogy valamennyit felkeressem városi túrák keretében, míg egy kolléganőm nem említette, hogy egy barátnőjével meglátogatott párat közülük. Csak ekkor néztem utána, vajon hány ilyen parányi kis műalkotás lehet és megdöbbentem a számukon! A Wikipédia szócikke összesen 156 szobrocskáról tud és ezekből csupán mintegy harminc található Budapesten, a többi pedig szét van szórva a világban!
Pár nap alatt meg is érlelődött bennem a gondolat, ha valamennyit nem is, de a budapesti közterekre kitett miniszobrokat bizony fel fogom keresni! Ráadásul gyalogosan és nem pedig kerékpáron, tömegközlekedéssel, esetleg autón, mivel elsősorban gyalogtúrázó vagyok (vagy mi a szösz). A túratervezőmmel kitűzve az útvonalat persze azonnal láttam, ezt egyetlen gyalogtúrával megtenni képteleség, de igyekeztem annyit belezsúfolni az első túranapomba, amennyit csak bírtam. Végül arra jutottam, hogy a keresgélést és a fényképezgetéssel töltött időt is figyelembe véve egy nagyjából 30 kilométeres úton fel tudom keresni körülbelül a kétharmadukat. És a keresgélést itt szó szerint kell érteni, ugyanis pontos koordinátákat sehol sem találtam, csak nagyjából írták le a forráscikkek a miniszobrok helyét. Ezeknek a cikkeknek a listáját megtalálhatjátok a poszt végén. Mindenesetre én megadom nagyjából 3-5 méteres pontossággal minden kis szobor koordinátáit, illetve szövegesen a hely leírását.
Végül egy kora tavaszi vasárnap reggelen vágtam bele a túrába, busszal lezötykölődtem a lakásunktól a Kelenföldi pályaudvarhoz, onnan pedig az M4 metróval a Fővám térig utaztam. A tér kőpadjainál végeztem el a minden túrám előtt megszokott készülődést, felfűztem a fényképezőgépem táskáját az övemre és indítottam a turista GPS-em is, hogy rögzítse a megtett útvonalat. Végül a hátamra kanyarítottam a már húsz éve hűséges társam, a 25 lityis Tatonka hátizsákom és fél nyolc után pár perccel nekiindultam ennek a szokatlan, aszfaltos túrámnak.
Ferenc Jóska függőágyban
(N 47° 29,178’ és E 019° 03,346’)
Nem is kellett messzire mennem ahhoz, hogy az első szobrocskát megpillantsam, ugyanis a Szabadság híd északi járdáján a pesti oldalhoz közelebbi pillér melletti kis kiöblösödésben található Ferenc József császár egy függőágyban. Mostanában egyre jobban elszaporodnak a szerelmesek lakatjai a közterületi rácsokon, kovácsoltvas kerítéseken, a hídon is van már jónéhány, hát stílszerűen a függőágy is két lakattal van a híd kovácsoltvas korlátjához rögzítve. A fényképekről már jól ismert, nagybajuszos, pofaszakállas császár szomorkásan üldögél a függőágyában, karjait mellén összefonva, katonasapkáját az ölében nyugtatva. És szavamra, a jobb szemével mintha kacsintana!
Na, de hogy kerül a csizma az asztalra, vagyis Ferenc József császár a Szabadság híd korlátjára? Azt bizonyára sokan tudják, hogy a híd a megépítésétől egészen a II. Világháború végéig a császárról volt elnevezve, de azt már kevesebben, hogy vajon miért? A híd a Millennium évében, 1896-ban készült el, maga a császár avatta fel, sőt, a híd utolsó, még hiányzó színezüst szegecsét a felséges keresztapa saját kezűleg verte be a helyére egy elektromos kalapács segítségével! No, hát gondolom éppen ezért esett Kolodko Mihály választása erre a hídra, amikor a szobrocska „felfüggesztési helyszínéről” döntött!
Kora reggel még nagyon kicsi volt a hídon a gyalogosforgalom, nyugodtan készíthettem pár képet a szoborról, közben megmosolyogtam azt a táblácskát, amely pont a műalkotás mellett volt gyorskötözőkkel a korlátra rögzítve és a hídon a lakatok elhelyezését tiltotta. És hát, mint már mondtam, a császár kis függőágyát is két közönséges, bármilyen zárboltban kapható lakat rögzítette! A telefonom Locus appjával meghatároztam a szobor pontos pozícióját (ezt fel is írtam a felkeresendő alkotások listájába), megcsodáltam még a dunai panorámát, aztán továbbindultam a hídon a budai oldal felé. Nincs vesztegetni való időm, hosszú lesz még ez a nap, ráadásul vár már L’ecsó, a kis gasztropatkány. Gyerünk hát!
L’ecsó, a gasztropatkány
(N 47° 29,424’ és E 019° 02,825’)
Lassan már húsz éves lesz a Pixar rajzfilm-vígjátéka, a L’ecsó (eredeti címén Ratatouille), amely akkoriban még Oscar díjat is nyert. Most nem szeretném a történetet elmesélni, a lényeg, hogy L’ecsó, a patkány szakácsi ambíciókat dédelget magában és nem akar egész életében kukabúvárkodni, ezért amikor véletlenül Párizsba kerül, mulatságos kalandokon keresztül bebizonyítja az emberek világában, hogy méltó arra, hogy akár egy vendéglő séfje legyen. A kis patkány története Kolodko Mihályt is megihlette, a szobra pedig a budai rakparton került elhelyezésre az Erzsébet híd hídfője közelében.
Talán ezer lépésnyi lehet a Szabadság híd és az Erzsébet híd között a távolság, alig tíz perc alatt meg is tettem az utat, és mivel az egyik cikkhez mellékelt Google térkép a rakpart lépcsőire tette a szobor helyét, a Döbrentei téri lejárón átballagtam az alsó rakpartra és visszatérve a híd tövébe L’ecsó keresésére indultam. A térkép által jelzett helyen azonban nem volt, a lépcsős rakparti részt végigjárva máshol sem. Megvakartam a fejem: talán ellopták?
Hohó, van nekem egy okostelefonom is! A neten rákerestem, aztán kis megütközéssel nézegettem a képeket. Hiszen el kellett mennem mellette a felső rakpart járdáján! Visszaballagva a képeken látott helyre aztán egyből meg is lett a szobor, ott gubbasztott a kis patkány a járda kőmellvédje tövében. Így visszagondolva még rá is pislantottam idejövet, és akkor azt hittem, hogy az valami kutyakaki, vagy összegyűrt papír! Pedig rá is volt fújva festéksprével a kőkorlátra a L’ecsó név, de arra sem figyeltem fel, pedig az apró szobor-patkány azt nézegette elmerülten.
Mostanra már benépesült a rakparti járda reggeli kocogókkal, kerékpárosokkal, csak nehezen tudtam pár képet készíteni a szoborról, de azért csak összejött! Végül itt is meghatároztam a szobor pontos pozícióját és ezt is beírtam a szobrok listaszerű felsorolásába. Az órámra pillantva láttam, hogy alaposan eljárt már az idő: negyed kilenc is elmúlt, tehát itt elvesztegettem legalább húsz percet a kutakodással. Ezután jobban kell figyelnem, mert nem lesz meg a terv a nap végére! Végig is néztem a soron következő szobrocskánál készített képeket, gondosan megfigyelve a helyzetét, el ne csörtessek mellett a túrabakancsaimban!
Nincs kompót!
(N 47° 29,723’ és E 019° 02,572’)
Ki ne emlékezne a mostani ötvenes-hatvanas korosztályból a Tizedes meg a többiek című, 1965-ben bemutatott Keleti Márton filmre? Csak a fiatalabbak kedvéért mondom el, a II. Világháború vége felé játszódó történet fanyar humorral és akkoriban parádés szereposztással mutatta be, hogyan próbálja pár magyar katonaszökevény túlélni a háború viszontagságait. Ebben a filmben hangzik el Sinkovics Imre – a tizedes – szájából az a máig idézett mondat, hogy „Már a spájzban vannak az oroszok”, illetve az erdészné által mondott „Nincs kompót!” is. Mindkettő a spájzban bujkáló sebesült orosz katonára, Grisára utal, aki elrejtőzve a polcokon keresztül minden belépőre ráfogta a dobtáras géppisztolyát.
Na, ez a jelenet ihlette meg Kolodko Mihályt, hiszen a kis katonaszobor a kinyitott spájzajtó mögül a polcokon keresztül dugja át a fegyverét és néz marconán farkasszemet minden belépővel. Az alkotás a felső rakpart kőkorlátjának egyik beugrójában van elhelyezve és ha valaki nem tudja, mit is keres, könnyen elmehet mellette, pláne ha dél felől érkezik, úgy mint én. De szerencsésen meglett a szobrocska, szinte pontosan a Várkert bazár főkapujával szemben. Szokás szerint itt is készítettem pár képet és a pozícióját is rávezettem a szoborlistára. Gyerünk tovább, mert sose érek a lista végére!
A kockásfülű nyúl
(N 47° 29,854’ és E 019° 02,326’)
Hát, ez a figura is leginkább a mai középkorúak, illetve idősebbek számára jelent valamit! Egy kedves magyar rajzfilmsorozat volt A kockásfülű nyúl, a történetek kerete az volt, hogy a nyuszi egy lomos bőröndben lakott egy padláson (liftgépházban?), és minden reggel, miután nyújtózkodva kikászálódott a hálóhelyéről, távcsövével felkapaszkodott a magas ház tetején egy kéményre és onnan nézett körül, hogy éppen kin lehetne segíteni a városban. Aztán, ha valami bajt látott (ilyen persze mindig volt), akkor a hosszú, kockás füleit helikopter propellerként forgatva oda repült, ahová kellett.
Természetesen a szobor-nyuszi is olyan pozícióban van most, ahonnan beláthatja az egész várost, vagyis fenn a várban a Sikló felső végállomásának közelében. Gyalogtúrázóként már előre fentem a fogam az eddigi sík terep után egy kis emelkedőre, végül a Clark Ádám térről a Király lépcsőn kezdtem meg a kapaszkodást, majd a hegyoldalban egy sétányra térve kereszteztem a Sikló pályáját és értem fel egy végső kapaszkodóval a palota előtti térre. Most ideiglenes fa gyalogos átjáró van építve a várfalakra, ezen kapaszkodtam fel a Sikló felső végállomására és pillantottam meg a kockásfülű nyulat. A rajzfilmekből ismert pózában állt a sétatér kőmellvédjén és szemlélte a távcsövén keresztül a várost.
Sajnos, mostanra a turisták már ellepték a palotát és sehogy sem értették, miért a miniszobrot szeretném fényképezni a panoráma helyett! Szerencsére megértették ékes (mármint töredékes) angolom és hagytak a mellvéd mellett pár méternyi szabad helyet, hogy a fotókat elkészíthessem, illetve hogy meghatározzam a nyulam-bulam pontos földrajzi koordinátáit is.
Kicsit még nézelődtem, aztán a már bejárt úton elindultam lefelé a várból. Most rövid kitérőt tettem az Alagút Dunára néző portáljának tetejére is, ugyanis innen nagyon szép kilátás nyílik a Lánchídra és a Clark Ádám térre. Ha már errefelé járunk, ne hagyjuk ki ezt a pontot se! Még a budapestiek sem nagyon ismerik, meg a külföldi turisták útvonalából is eléggé kiesik. Ezután visszaballagtam a budai rakpartra és ott folytattam a sétám.
A Főkukac
(N 47° 30,156’ és E 019° 02,398’)
Szintén gyerekeknek készült rajzfilmsorozat szereplőjéről van szó, ráadásul ez is magyar! Sajdik Ferencnek nem csak a karikatúrái ismertek, de sok rajzfilmfigurát is ő teremtett. Hogy mikor? Nagyon régen, tán igaz sem volt. Pom-pom és Gombóc Artúr mellett a Nagy ho-ho-horgász és állandó csalija, a Főkukac is az ő teremtménye, kár hogy manapság már nem adja ezeket az aranyos rajzfilmeket egyetlen tévé kanális sem! Na mindegy, most már más kor, más emberek vannak, talán már a gyerekek sem ezeket igényelnék.
Egyébként a Főkukac volt az első Kolodko Mihály miniszobor, amelyre rábukkantam még 2021 kora tavaszán, még egy posztomba is beleírtam és beletettem akkor a képét is. Ő is a felső rakpart sétányának kő párkányzatán lelhető fel a Halász utca torkolata közelében, szokásos mosolyával a képén a Dunát bámulja. Már csak a Nagy ho-ho-horgász hiányzik mellőle! Természetesen a Főkukac derekán most is ott van az az emelőszemes derékszíj, amellyel az állatkínzással egyáltalán nem vádolható Horgász mindig a pecabot horgára akasztotta – ez egyébként szerintem az egész rajzfilm egyik legparádésabb ötlete volt!
Természetesen itt is elkészültek a szokásos közeli és távolabbi fotók, nosztalgiáztam egy-két percig a múlton merengve, aztán indultam is tovább, hogy a közelben lévő többi miniszobrot is levadászhassam. Ebből a szempontból pedig a rakpartnak ez a szakasza kiváló vadászhelynek bizonyult!
A Rubik kocka
(N 47° 30,287’ és E 019° 02,379’)
Mint már írtam feljebb, a budai felső rakpart sétánya igazán jól el van látva a Kolodko Mihály által készített alkotásokkal, Főkukactól mindössze négyszáz lépésnyire, a Vám utcával szemközt nyíló lépcsőlejáró déli ágánál, a lépcső kőmellvédjére van rögzítve a kis Rubik kocka. Ezt is alaposan körbefényképeztem, rögzítettem a pontos koordinátáit, aztán elgondolkodtam ennek az apró kis játéknak a múltján is.
Érdekesség, hogy a világon mindenhol Rubik kocka a neve ennek a logikai fejtörőnek, csak nálunk lett bűvös kockának elnevezve kezdetben. Azonban ez sem változtat azon a tényen, hogy ez talán a legismertebb, Magyarországon élő magyar ember találmánya (ez fontos kitétel, hiszen a golyóstoll feltalálója, Bíró László már Argentínában élt, amikor az első használható tollát létrehozta), hiszen mindenhol játszottak vele még a múlt század kilencvenes éveiben, csak a számítógépes játékok tudták a trónjáról letaszítani – bár még most is vannak világbajnokságok, ahol a minél gyorsabb kiforgatása a cél.
A Rubik kocka kiforgató rekorder alig több mint 3 másodperc alatt helyre tudja állítani a kockát, ez nekem valahol tíz perc körül mozgott fénykoromban, bár én egy sablon szekvencia alapján dolgoztam, míg a rekorderek azonnal felismerik, mi is az a néhány lépés, amellyel elforgatták a kocka rétegeit, és jött létre a rendezetlen állapota. Ezután elegendő csupán ezeket a forgatásokat visszafelé is elvégezni és tényleg vihargyorsan helyreáll a kis kocka lapjain a színek rendje.
Rubik Ernő 1975-ben szabadalmaztatta a kockát, azonban a szocialista érában nem ismerték fel évekig a játék jelentőségét és a világsiker lehetőségét. Nehezen indult a gyártás is, az emberek sem ismerték, nem is reklámozták, 1978-ig csupán 5000 kockát tudtak eladni. Aztán persze beütött a világsiker, ha kicsit lassacskán is, és csupán Magyarországon egymillió darab kockát forgalmaztak, és hogy a világon mennyit, azt csak becsülni lehet, hiszen rengeteg hamisítvány is feltűnt a piacon. A Rubik kocka angol nyelvű Wikipédia oldala 450.000.000 (kiírva négyszázötven millió) darabot említ! Hát, igazán megérdemel emiatt a bűvös kocka legalább egy picinyke Kolodko szobrot!
A szomorú tank
(N 47° 30,322’ és E 019° 02,374’)
Ez a kis alkotás is a rakpart kőmellvédjén található, kevesebb mint száz lépésnyivel a bűvös kockától északra, a Kossuth hídnak emléket állító vésett kőhasáb mellett. És hogy mitől szomorú? Hát azért, mert az ágyúcsöve nem egyenes, mint egy „jólnevelt” tankhoz illene, hanem szomorúan lekonyul és ezzel mintegy ellentmond tank mivoltának! Lehet hogy csak én gondolom, de mintha rádöbbent volna arra a kis tankocska, hogy ő – és életnagyságú társai – rombolásra születtek és nem pedig arra, hogy alkossanak. Hiszen Budapest világörökségű panorámát bámulja, amely úgy szép, ahogy van, és egy hétköznapi tank ezen már nem tud tökéletesíteni, csak végezve a feladatát elpusztítani azt. És bármi mást is…
A szomorú tank után egy időre ott kellett hagynom a Dunaparti sétányt, hogy három másik helyszínt is felkeressek, ahol szintén Kolodko által létrehozott szobrocskák figyelik a városi forgalmat. A széles Csalogány utcán indultam el a Széll Kálmán tér felé, aztán már a térhez közeledve kis kitérőt tettem egy szoborcsoporthoz.
Egyszer volt Budán kutyavásár
(N 47° 30,431’ és E 019° 01,889’)
Ez egy lazán telepített szoborcsoport, három kutyát, egy kosárban kuporgó kölyöktriót és egy érmét „tartalmaz” Kolodko aláírásával. Helyileg a Batthyány utca és a Hattyú utca hegyesszögű elágazásának kis parkjainak térdmagasságú szegélyköveinek tetején foglalnak helyet az ebek, pár lépésen belül szétszórva. A kutyusok és pénzérme arra a szólásmondásra utal, miszerint egyszer volt Budán kutyavásár, ez pedig egy Mátyás királlyal kapcsolatos történet csattanója. Az egyik „nagykutya” egy magyar vizsla, a másik egy puli, a harmadikat nem tudtam sajnos beazonosítani, de aranyos az is. Éppúgy mint a kosárkában gubbasztó három kölyök.
Mekk Elek, ezermester
(N 47° 30,410’ és E 019° 01,528’)
Újabb, az idősebb generáció számára ismerős magyar mesehős a kétbalkezes ezermester, név szerint Mekk Elek, a kecske. Ő nem rajzfilmre született, hanem bábként megteremtve készítették el a pályafutását bemutató animációs sorozatot, a film főcímzenéje pedig sokáig a telefonom hívásjelző hangja volt. A lényeg az, hogy a háza tetején táblák erdeje mutatta, mi mindenhez ért, de egy-egy felsülése után a környék pórul járt lakói mindig leverték annak a szakmának a cégérét, amelyben főhősünk éppen akkor kudarcot vallott. A végén, az utolsó részben derült csak ki a tényleges szakmája, amelyben valóban sikereket tudott elérni, de nem akarok spoilerezni, ezért nem árulom el azt, hogy mi is volt ez!
Ő a Széll Kálmán téren lelhető fel, méghozzá a háromszögletű tér délkeleti oldalában, a villamosmegállótól a Vérmező utcára felvezető meredek lépcsősor kőkorlátjának aljában. Kezében egy táblát tart, amelyre helytelenül a Moszkva tér felirat van írva, pedig a szobrocska születésének időpontjában már újra Széll Kálmán tér volt a neve ennek a fővárosiak által jól ismert tömegközlekedési csomópontnak. Tehát jó kétbalkezesként ezt is elrontotta! Persze itt is fényképeztem, felírtam a papírlapra Mekk Elek koordinátáit is, aztán indultam is tovább, ugyanis a következő szobrocskáig jó háromnegyed órát kellett talpalnom!
Aranka néni és Béla bácsi
(N 47° 31,409’ és E 018° 59,582’)
Az idős házaspár egy kőből faragott virág közepén üldögél a Kelemen László utca Pasaréti térre nyíló torkolatában. Ezt a környéket sajnos nem ismerem, pedig ők – állítólag – a Pasaréti tér már-már ikonikus virágárus párja voltak. Az ő emléküket őrzi ez a szoborkompozíció. Itt is fényképeztem, elvégeztem az adminisztrációt, aztán indultam vissza a belvárosba. Majdnem egy órámba került, mire visszagyalogoltam egészen a Margit híd budai hídfőjéig.
A felhúzható Trabant
(N 47° 30,896’ és E 019° 02,399’)
A Margit híd budai hídfőjének északi oldalán egy gyalogosok számára készített rámpa vezet le az autóparkolóból az alsó rakpart forgalmas útvonalára, ennek az aljához közel áll a kőből faragott Trabantocska egy fém felhúzókulccsal az oldalában. Azt hiszem, itt újabb magyarázattal tartozom a negyven évnél fiatalabbak számára. Először is mi a felhúzókulcs? Vagy ötven-hatvan évvel ezelőtt a mozgó gyerekjátékok még nem elemesek és villanymotorosak voltak, hanem a belsejükben lévő spirálrugót kellett felhúzni ahhoz, hogy egy darabig mozogni tudjanak. Egészen addig, míg a rugó ki nem lazult, és akkor a játékot csak úgy lehetett újra mozgásra bírni, ha a rugóját ismét felhúzták. Erre szolgált az általában kivehető felhúzókulcs. Hasonló felhúzókulcsa volt a régi, rugós ébresztőóráknak is, de az nem volt kivehető. Naponta kellett őket felhúzni, hogy folyamatosan járjanak. Kőkori technika, mi?
A Trabant, azt hiszem, nem szorul hosszabb magyarázatra, erről a keletnémet autótípusról talán a fiatalabbak is hallhattak, leginkább azt, hogy milyen vacak volt. Valóban rendkívül igénytelenre sikeredett típus volt, de épp azért volt ilyen, hogy az egyszerű, kispénzű emberek is megvehessék, már ha ki tudták várni, hogy átvehessék. Ugyanis mai szemmel talán furcsa az is, hogy az ára befizetése után sok évet kellett rá várni. Hát igen, a szocializmusban minden kicsit más volt, mint most a piacgazdaságnak becézett kapitalizmusban. Vagy miben. Ja, a kis kőtrabant a kerekeitől megfosztva a fékdobjain áll a kőkorláton, kicsit magára hagyottan.
Nagyjából fél órámba került, mire eltalpaltam a következő szobrocska felállítási – bocsánat, itt talán jobb szó a lefektetési – helyére, közben elsorjáztam Puskás Öcsinek a Bécsi úton álló, és az őt körbeálló kölyköket dekázni tanító szobra előtt is. Na nem, azt senkinek sem fogom elmagyarázni, ki volt Öcsi, aki nem tudja, de furdalja az oldalát a kíváncsiság, az olvasson utána!
In vino veritas (Borban az igazság)
(N 47° 31,953’ és E 019° 02,323’)
Legalábbis ezt állítja a régi latin közmondás, amely máig nem kopott ki a hétköznapi nyelvből! Valószínűleg erre gondolhatott az az ókori római légiós is, aki Óbudán, a Nagyszombat utcai amfiteátrum magas kőmellvédjén heverészik egy boros amfóra társaságában. Legalábbis így mintázta meg őt Kolodko Mihály.
Körbefényképeztem ezt a szobrocskát is, felírtam a koordinátáit, aztán leültem a hajdani nézőtér köveire és megebédeltem. Már fél egy felé járt az idő, terveim szerint az utam kicsivel több, mint a felét már megtettem, épp ideje volt hát egy nagyobb pihenőnek. Reggel még felhős időben indultam útnak, de mostanra már kiderült az ég és melegen sütött a nap.
Evés után ejtőztem még egy nagyot, és csak utána vágtam bele a túrám második felébe. De arról már a következő posztban fogok beszámolni!
Csak a poszt megírása után tudtam meg, hogy létezik Budán még egy miniszobor, méghozzá a Bomba nevezetű a Rudas fürdő háta mögött, természetesen ezt is útba fogom ejteni és valamelyik következő posztban írok róla!
Cikkek, posztok Kolodko Mihály budapesti miniszobrairól:
https://www.szeretlekmagyarorszag.hu/budapest/kolodko-mihaly-miniszobrok-terkep/
https://cimlap.blog.hu/posztok/mrfoster/2022/10/26/itt_az_osszes_budapesti_kolodko_miniszobor_egy_helyen
https://noizz.hu/varosom/tele-van-budapest-miniszobrokkal-mutatjuk-hol-keresd-oket/0wq6lsh
https://blog.szallas.hu/kolodko-mihaly-mini-szobor/
