A túra útvonala a Google Térképen
A túra útvonala GPX formátumban
A TÚRA JELLEMZŐI
- Megtett távolság a kitérőkkel együtt: 31,02 km (kerékpár computerrel mérve)
- Szintemelkedés/lejtés a kitérőkkel együtt: elhanyagolható
- Nehézség: 3/10 (Félnapos kerékpáros kirándulás elhanyagolható szintemelkedéssel)
- Kilátások: 10/10 (Fantasztikus panorámák, kilátások a teljes útvonalon).
- Jelzettség a túra időpontjában: A budai oldalon eléggé jól jelezve van az EuroVelo 6 útvonala, a pesti oldalon nincs jelzett kerékpárút
A megtett távolság és szintadatok a kerékpár computer és a túra során felvett GPS track kiértékeléséből származnak. A többi adat abszolút szubjektív.
Megjegyzés:
A Kopaszi-gáttól indulva a túra több helyen is rövidíthető a hidakon, például vagy a Margit hídon, vagy pedig az Árpád hídon kelhetünk át a budairól a pesti rakpartra. Mindkettőn van kerékpárút. Ha a Margit hídon rövidítünk, akkor a túra hossza körülbelül a felére, ha pedig az Árpád hídon, akkor a háromnegyedére csökkenthető.
TÚRALEÍRÁS
Május elején idén is megkezdtem a kerékpáros szezont, és két heti bringás munkába járás után elkezdtem gondolkodni azon, merre is tekerjek az első idei bicajos túrámon? Egyelőre nem gondolkodtam hosszabb túrában, inkább csak arra voltam kíváncsi, hogyan bírom a nyeregben ülést egy rövidebb megmozduláson. Már régóta szerettem volna végigtekerni oda-vissza a budapesti rakpartokon a városon keresztül, de még otthonról indulva és érkezve is legfeljebb csak egy félnapos út lett volna ez, és ennél mindig hosszabb túrákra szoktam indulni. Most azonban adódott az alkalom, pont jó lesz ez a táv bemelegítésnek a hosszabb, országjáró tekerések előtt!
A háromnapos hétvége szombatjára ígérkezett a legjobb időjárás, ekkor azonban délelőtt vásárolni mentünk, így aztán maradt a vasárnap, viszont ez a nap már eléggé záporosan, zivatarosan indult Budapesten. Végül kilenc óra felé állt el az eső nálunk Budafokon, ekkor már nem is hezitáltam tovább, elővettem a kerékpártárolóból az öreg Csepel Marathonom és a már ezerszer végigjárt Budafoki úton begurultam a Kopaszi-gáthoz. A reggeli eső és a még most is borongós ég miatt csak néhány kocogóval és kutyasétáltatóval akadtam össze a park északi végén, miközben bekapcsoltam a turista GPS-em és arra vártam, hogy pontosan meghatározza a pozíciómat.
Általában olyan pontokon szoktam kezdeni a kerékpáros túráim leírását a blogon, amelyek minden kerékpáros számára könnyen megközelíthetőek, itt a Kopaszi-gát északi, Dombóvári út felőli végén lévő hatalmas, murvás parkoló épp alkalmas arra, hogy a távolabbról érkezők itt hagyhassák az autóikat, hogy aztán bringával induljanak tovább. Persze a parkolás egyáltalán nem ingyenes, információim szerint az első, még fizetés nélkül itt eltölthető félóra után minden megkezdett további félórás parkolás 220 Forintba kerül. Kicsit távolabb azonban, a Hengermalom út Duna felőli végén ingyen ott lehet hagyni az autót, onnan pedig a park sétányain pár perc alatt fel lehet érni a Lágymányosi öböl megkerülésével a Kopaszi-gáthoz.
Végül háromnegyed tíz után pár perccel kaptam fel a bringára és vágtam bele a Budapest belvárosát oda-vissza átszelő kerékpártúrámba. Már így előre elmondom, az út döntő többsége megtehető kerékpárutakon, járda-kerékpárutakon, kerékpárnyomokon, illetve minimális forgalmú közutakon, ezért bátran ajánlom családi kirándulásnak is. Ezen kívül bár én eltekertem egészen az Újpesti vasúti hídig, de a távon rövidítve oldalt válthatunk korábban, a Margit hídon és az Árpád hídon keresztül is, mindkettőn van ugyanis kerékpárút. A poszthoz csatoltam a bejárt útvonal GPS trekkjét, és részletes leírást adok a bejárt útvonalról is. Arról, hogy hogyan használható fel a GPS trekk a túráinkhoz, korábban már írtam.
A parkot magam mögött hagyva áttekertem a Déli összekötő vasúti híd és a Lágymányosi híd (Rákóczi híd) alatt, aztán a Duna-parti főút mellett oldalt váltott a kerékpárút az Infópark és az ELTE új épületei előtti oldalra. Elsorjáztam a modern épületek előtt, aztán a Petőfi híd után, a Műegyetem sarkánál a táblázást és a felfestett nyomokat követve ismét oldalt váltottam és visszajutottam a rakparti út Duna felőli oldalára.
Mint mindig, úgy most is megcsodáltam a Műegyetem (Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem) ódon központi épületét, de utána már a dunai panoráma kötötte le a figyelmem. Feltűnt előttem a Szabadság híd és a Gellért-hegy, a túlparton pedig a Bálna és a volt Közgáz (jelenleg Budapesti Corvinus Egyetem) épületei álltak a rakparton. Egyre sűrűbb gyalogos forgalomban tekertem fel az enyhe kaptatón a Szabadság híd budai hídfőjéhez, itt aztán ismét megállított a dunai panoráma. Egyik kedvenc helyem ez, innen végig lehet tekinteni észak felé a Duna szinte egész belvárosi szakaszán.
Pár perc nézelődés után folytattam az utam és a gyenge lejtőn legurultam a Gellért-hegy sziklafala alatt a Rudas fürdőig, aztán a szűk járda-kerékpárúton áttekertem az Erzsébet híd alatt is. Persze megálltam a Várkert Kaszinó és a Bazár épületeinél, a budai rakpartról innen lehet a legjobban látni a dombtetőn a palota épületeit. A Lánchíd alatt átbújtam a nemrég befejeződött felújítás során kiszélesített gyalogos-kerékpáros alagúton, aztán folytattam az utam a Batthyány tér felé. Egyre szebben bontakoztak ki előttem az Országház részletei, végül a Batthyány tér északkeleti sarkán kerültem éppen szembe vele, itt aztán elkészítettem a szokásos országházas képeket.
Nagyjából itt ért véget a rakparti közös járda-kerékpárút, már önálló kerékpárúton tekerve értem el a Margit hidat, ezen a szakaszon viszont meglepődve tapasztaltam, hogy úgy visszavágták a már komoly árnyékot adó szép hársfasor fáit, hogy szinte csak a törzsük maradt meg! Áttekertem a Margit híd alatt is a kerékpárosok számára készült alagúton, innentől aztán a látnivalók is megritkultak. A kerékpárút egy darabig a HÉV itt felszínre bukkanó sínjei mellett vezetett, aztán nagyjából a Zsigmond tér magasságában fordultam ki a rakparti út mellé. Megbámultam a Margitsziget parkjának fáit és a Palatinus épületeit, aztán a Timár utcánál elértem az Árpád fejedelem útja felett átvezető kerékpáros felüljárót, amelyen természetesen tilos a kerékpározás.
Szabálykövetően áttoltam a bringát ezen a fából vaskarika hídon, fentről csodálkozva vettem észre, hogy az Árpád fejedelem útja két oldalán kerékpáros sávokat jelöltek ki, így nem kell a lakótelepi házak felőli oldalon a járda-kerékpárúton a gyalogosokkal osztozkodni (persze az is megmaradt). A Timár utcai zebrán kifordultam hát erre a jól tekerhető útvonalra és a korábbi nézelődő tempó után felvettem a normál kerékpáros utazósebességem. Egy pillanat alatt elértem az Árpád hidat, átgurultam alatta és a buszvégállomás után már le is fordultam az aszfaltról Óbuda szépen rendberakott öreg házai felé.
Csupán egyetlen nagyobb háztömb az egész, ezt aztán szinte körbezárják a HÉV sínjei, a forgalmas Árpád híd és a Szentendrei út városi autópályája, valamint az Óbudai lakótelep panelházai, de itt sikerült valamelyest megőrizni a régi Óbuda hangulatát. A Zichy kastély és az Új Sipos Halászkert közötti kockaköveken tolva a bringát értem el a hangulatos Fő teret, megbámultam a Városháza előtt álló, Latinovits Zoltánt Szindbád szerepében ábrázoló szobrot, majd továbbtoltam a kerékpárt a Laktanya utca macskakövein a Gyarmati Dezső park sarkáig. Alaposan megnéztem itt a napelemes kerékpárpumpát és a kerékpárjavító oszlopot (vastag bowdenszálakon lógtak rajta a kerékpárjavításhoz szükséges szerszámok) és elmerengtem azon, vajon meddig lesz meg itt minden szerszám és meddig működik még a napelemről táplált kompresszor?
A park sétányán átvágva az Óbudai lakótelep és a volt textilgyárak helyén folyamatosan épülő lakóparkok épületei között értem el a Bogdáni utat, a kerékpáros utat jelző tábla iránymutatását követve itt jobbra ráfordultam és eltekertem rajta a Filatorigát HÉV megállóig. Átgurultam a síneken, aztán a táblákat követtem a mellékutcákon át egészen a furcsa nevű Angel Sanz Briz út széles kerékpárútjáig. Ezen végigtekerve értem el a volt Gázgyár lakótelepét, a házak között átvágva pedig az Újpesti vasúti hídra (Északi összekötő vasúti hídra) vezető töltést. Kigurultam a töltést követve a Dunáig, áttekertem a híd alatt, aztán az Aranyhegyi-patakot a kerékpáros hídon keresztezve pár perc múlva már a Római-parton jártam.
Valahogy ez a terület is át tudta menteni magát a múlt századból, éppúgy állnak még a csónakházak és a büfék, vendéglők, szép nyári napokon a Dunán is egymást érik az evezősök, kajakozók. Habár sokszor hallani a médiából, hogy rendezni akarják már a területet, árvízvédelmi gátat is terveznek ide, hiszen ez a rész az ártéren fekszik, de eddig még nem változott semmi és a Római-part köszöni, jól érzi magát így is! Egyébként épp az utunk felénél járunk itt, érdemes hát megállni egy hosszabb pihenőre és megülni az egyik kerthelység teraszán, enni-inni valamit és közben kipihenni az eddigi utunk fáradalmait!
Itt fordultam vissza én is, visszatekertem a vasúti töltésig és a kerékpárúton felkapaszkodtam a sínek mellé. Átgurultam a híd járdáján a már a Duna túlpartjához kapcsolódó Népszigetre (amely emiatt már csak félsziget) és a töltésről leereszkedve a szigeten végifutó kopott, toldozott-foltozott aszfaltúton tekertem tovább. Itt is található néhány kerthelység, kisvendéglő, akár itt is meg lehet állni egy pihenőre, de ha inkább tekerünk tovább, pár perc alatt elérhetjük az aszfaltút és a sziget déli végét. Itt jobbra térve egy lépcsősoron juthatunk fel a szigetcsúcson épült gyalogoshídra, amely a téli kikötő öble felett vezet át a pesti Duna-partra.
Persze a híd másik oldalán is egy lépcsősor fogad bennünket, de ennyi kerékpárcipelés azt hiszem, még belefér egy kerékpártúrába! A Marina Part emeletes házai között lehet rátérni a Cserhalom utcára, ennek a végén pedig a Rákos patakot elérve a Vizafogó utcán jutunk el a Rákos-patakon átvezető kerékpáros hídhoz. Itt, a Duna Aréna uszodája mellett tértem rá arra a szépen kiépített kerékpárútra, amely aztán végigvezetett a Duna rakpartján egészen a Margit hídig!
Tökéletesen kivitelezett bringaúton tekerünk végig az uszoda Dunára néző oldala mellett, aztán a Dagály Strand medencéi után gurulunk át ismét az Árpád híd alatt. A széles kerékpárút folytatódik a híd déli oldalán is, csak a Dráva utcánál kell feltekernünk a felső rakpart szintjére, ahol egy lámpás kereszteződés után egy darabig a park sétényain vezet a kerékpárút. A Bessenyei utcánál fordultam ki ismét a rakpartra és gurultam végig rajta a Margit hídig. Még a kerékpárúton bújtam át a híd alatt és értem el az utam egyik legszebb és legérdekesebb részét!
Hétvégéken és ünnepnapokon tavasztól őszig le szokták zárni a pesti alsó rakpartot az autóforgalom elől, ekkor a gyalogosoké, kerékpárosoké, rollereseké az egész út! Szép időben szinte népünnepély szokott kialakulni itt kora délutánra, most is ezernyien grasszáltak, nézelődtek, napoztak a rakparti úton és a köveken. Itt nem lehet gyorsan menni a sétafikálóktól, de nem is érdemes! Folyamatosan látótérben van a Duna túlsó partján a Várnegyed, gyönyörködhetünk a Mátyás templomban és a Halászbástyában is, miközben elgurulunk az Országház kőcsipkés falai alatt.
Aztán a Lánchíd után is folytatódott a lezárás, így tovább lehetett gyönyörködni a kilátásban, megbámulni a kikötőkben várakozó hajókat, vagy a modern szállodasor épületeit lehetett nézegetni. Akármilyen lassacskán tekertem is, hamar elértem az Erzsébet hidat, és utána véget ért sajnos ez a bicajos-gyalogos paradicsom! A Belgrád rakpart egy nagyjából 300 méteres szakasza már meg van nyitva az autósok előtt, és sajnos itt vagy végig kell tekernünk az amúgy gyér forgalomban, vagy pedig toljuk a bringát a part felőli járdán. Én az előbbit választottam, aztán a Havas utca lámpás kereszteződésében a zebrán a villamossíneket keresztezve áttoltam a bringát az úton, és már ismét kerékpárúton tekertem fel a Fővám térre.
Itt a Vásárcsarnok és a Közgáz épülete a fő látnivaló, aztán az egyetem mellett folytathatjuk az utunkat a rakparti sétányon. A Bálnát elérve ismét kerékpárút kezdődik, majd utána a Petőfi hídig egy szakaszon vagy a gyalogosokkal osztozunk az aszfaltos sétányon, vagy a Nehru park kavicsos, alig járt gyalogútjait választjuk. Én az utóbbi mellett döntöttem. A Petőfi híd alatt áttekerve újra kezdődött a kerékpárút és kitartott már alattam egészen a Lágymányosi hídig. Itt persze érdemes még körbetekerni a Nemzeti Színházat és megnézni alaposan a Művészetek Palotáját, közkedvelt nevén a Müpát is, aztán a híd kerékpárútjára feltekerve gyorsan visszajutunk a budai oldalra.
A hídon érdemes még megállni egy percre és végigtekinteni a Dunán! Innen egyszerre látjuk mindkét rakpartot és beláthatjuk az eddig megtett utunk jó részét. A hídról a kerékpárúton leereszkedve visszajutottam a budai rakpart déli végére, és pár perc alatt elértem a Kopaszi-gát parkjának kapuját. Ha van időnk, itt is érdemes még megállni egy pihenőre a számtalan kisebb-nagyobb presszó, vendéglő valamelyikénél és kipihetjünk az egész napos fáradalmakat, hiszen itt a túránk végére érkeztünk. Háromnegyed kettőkor kapcsoltam ki a GPS-t, tehát nagyjából négy órámba került, hogy végigtekerjem ezt a budapesti kirándulást.
Én persze nem fejeztem be itt az utam, kigurultam a Dombóvári út kerékpárútján a Budafoki útig, aztán kicsit a lovak közé csapva végigtekertem rajta Budafokig. Még a dombra is fel kellett kapaszkodnom, így fél három felé tettem el a bringát jól megérdemelt pihenőjére a kerékpártárolóba. A kerékpárcomputer szerint 31,02 km-t tekertem a Kopaszi-gáttól történt indulástól a visszaérkezésig, lakástól lakásig pedig 49,93 km volt a teljes táv.