Nógrád vára és a Börzsöny hegyei a Hosszú-bérc gerincéről nézve
A TÚRA ÚTVONALÁNAK SZINTMETSZETE
A túra útvonala a Google Térképen
A túra útvonala GPX formátumban
A TÚRA JELLEMZŐI
- Megtett távolság a kitérőkkel együtt: 21,19 km (turista GPS-sel mérve)
- Szintemelkedés/lejtés a kitérőkkel együtt: 637/596 méter (turista GPS-sel mérve)
- Nehézség: 7,2/10 (Egész napos gyalogtúra a hegyek között, átlagnál kicsit kevesebb szintemelkedéssel)*
- Kilátások: 6/10 (Kilátás a Nagy-kő-hegyről, a Hosszú-bércről és Nógrád várából)
- Jelzettség a túra időpontjában az érintett jelzések sorrendjében:
- A piros sáv és kék kereszt jelzés felfestése Katalinpuszta és a kirándulóközpont között jó, eltévedés nélkül követhető (8/10)
- Az Országos Kéktúra kék sáv jelzésének a felfestése a látogatóközpont és Nógrád között kíváló, a sűrű jelzések jól irányítanak, a táblázás is nagyon jó (10/10)
- A vasútállomástól Nógrád váráig vezető kék rom jelzések felfestése ritkás, de nem egy bonyolult az útvonal, nehéz rajta eltévedni (5/10)
A megtett távolság és szintadatok a túra során felvett GPS track kiértékeléséből származnak. A többi adat abszolút szubjektív.
Megjegyzés:
Természetesen a teljes túrát nem kell senkinek végigjárnia!
- A Katalinpusztai kirándulóközpont a településről aszfaltúton, autóval is gyorsan elérhető, onnan a Rockenbauer Pál kopjafa tíz perces séta.
- Nógrád vára ugyancsak tíz perces séta a házak közül indulva.
- A Nagy-Kő-hegy csúcsán a Lokó pihenő elérése már komoly, mintegy két órás kirándulás (csak az odaút!) Magyarkút és Nógrád felől is.
*Hogyan számolom a túra nehézségét? A Magyar Természetjáró Szövetség Minősítési szabályzatának pontszámítása szerint egy túrázva megtett km 1,5 pont, 100 méter szintemelkedés pedig 2 pont. Az így kiszámolt pontszámhoz hozzáadnak még 3 pontot téli túra esetén. Így egy 25 km-es, 1000 méter szintemelkedést tartalmazó, télen megtett túra kerekítve 60 pont. Ezt veszem 10/10-nek, a megtett túrám pontszámát pedig ehhez viszonyítom.
TÚRALEÍRÁS
Múltkoriban a könyvespolcon a térképeket rendezgetve a kezembe akadt az Országos Kéktúra pár éve megkezdett igazolófüzete. Végigpörgetve a lapjait pár oldalán feltűntek a pecsétek, amelyeket még akkoriban szereztem be az érintett ellenőrzőpontokon, de aztán vagy tucatnyi túranap után félretettem a füzetet és azóta sem vettem elő. Már háromszor végigjártam ezt a túramozgalmat, ezek során mindig hajtott hazánk jobb megismerésének és a mozgalom teljesítésének vágya, de most azt éreztem, hiányzik a motiváció, és az útvonalat járva sem jött meg, pedig számítottam rá. Így aztán egy idő után abbahagytam: ami nem megy, azt ne erőltessük. Viszont eltelt azóta több mint három év, vajon most mi a helyzet?
Most sem mozdult meg bennem semmi a füzetet lapozgatva, végül a már végigpecsételt oldalak stemplijeit nézegetve arra jutottam magamban, hogy próba, szerencse! Már teljesítettem a Vértesen, a Gerecsén, a Pilisen, Budai- és Visegrádi-hegységen, valamint a Börzsönyön átvezető szakaszokat – ez durván a teljes táv negyede-ötöde lehet –, most hozzáfűznék ehhez még egy túranapnyit! Igen ám, de melyik végéhez? Ezen egy darabig elhezitálgattam, végül arra jutottam, hogy Vác környékére könnyebb Budapestről elutazni, mint a Bakony keleti lábaihoz, Bodajkra, így hát most a Börzsöny nyugati pereméhez látogatok majd el!
