Kolodko Mihály miniszobra, a Főkukac a Nagy ho...ho...horgászból a dunai panorámában gyönyörködik
A MINISZOBROK BEJÁRÁSI ÚTVONALA A FELLELÉSI HELYÜKKEL EGYÜTT:
Figyelem! A térkép csak a posztban szereplő miniszobrok pontos pozícióját és a bejárásuk útvonalát tartalmazza!
Bevezetés
Figyelmes járókelőként már évek óta rendszeresen összefutok Budapesten a Magyarországon élő, ukrán származású szobrászművész, Kolodko Mihály (Mihajlo Ivanovics Kolodko) köztéri miniszobraival, de egészen addig nem gondoltam arra, hogy valamennyit felkeressem városi túrák keretében, míg egy kolléganőm nem említette, hogy egy barátnőjével meglátogatott párat közülük. Csak ekkor néztem utána, vajon hány ilyen parányi kis műalkotás lehet és megdöbbentem a számukon! Jelen pillanatban a Wikipédia szócikke összesen 179 szobrocskáról tud és ezekből csupán mintegy negyven található Budapesten, a többi pedig szét van szórva a világban!
Végül tavaly március 3-án, egy szép kora tavaszi vasárnapon vágtam bele az első szoborkereső túrámba és a délelőtt folyamán végigjártam a budai oldal szobrocskáit, ezekről született az első posztom. Egy rövid déli pihenő után a pesti oldalon folytattam a szobrocskák felkutatását, a délutáni utamról írtam a második posztomban. Fél öt felé azonban még mindig maradt vagy tíz felkeresendő Kolodko alkotás a listámon, de ekkor már alkonyodott, ezért kénytelen voltam az utam félbeszakítani. Végül néhány héttel rá adódott egy szabad délelőttöm, abba belezsúfoltam a maradék szobrocskák felkeresését, erről egy harmadik posztomban írtam.
Azonban Kolodko Mihály nem ül a babérain, azóta is folyamatosan készülnek a műhelyében az újabb és újabb miniatűr szobrocskák. Én persze szorgalmasan bővítgettem a hírekben szereplő újabb és újabb szobrocskákkal a listámat, végül most szombaton döntöttem úgy, elegendő összegyűlt egy újabb szoborkereső túrámhoz. Természetesen most is egy gyalogtúra keretében jártam be ezeket a frissen kikerült alkotásokat, csupán kétszer használtam tömegközlekedési eszközöket az alkotások felkereséséhez. A túra során persze érintettem korábban már felkeresett szobrokat is, ezekről is említést teszek itt, de mindegyiknél linkkel utalok azokra a posztjaimra, ahol részletesen írtam már róluk.
A Füles
(N 47,47003° és E 19,07190°)
Úgy döntöttem, a felkeresendő alkotásokat két részre osztom és az elsőben a Duna közelében állókat keresem fel. Mivel a lakóhelyemről, Dél-Budáról indultam, célszerűn a Duna-parton a legdélebbre állót kerestem fel először és aztán onnan indultam tovább észak felé. Így aztán nyolc után pár perccel a Rákóczi híd (leánykori nevén Lágymányosi híd) pesti oldalán leszállva az 1-es tujáról átkerültem a Müpa (Művészetek Palotája) főlépcsőjéhez és ott megállva próbáltam kiszúrni a Füles, vagyis a fejhallgató miniszobrát. Persze azonnal a szemembe is ötlött, hiszen az épület északkeleti főlépcsősorának alján „lógott” a lépcsőkorlát alján. Azért tettem idézőjelbe a lógott szót, mert azért nagyon mereven oda van rögzítve a fémcsőhöz, meg sem lehet mozdítani!
A kis fejhallgatót a Müpa megrendelésére készítette el a művész, tehát ez egyáltalán nem valami gerillaszobor, ráadásul ha közel hajolunk a füleshez, akkor még halk zeneszót is hallunk, de az nem a fejhallgatóból jön, hiszen az rézből készült. A hangok a korlátba épített kis hangszóróból jönnek, a fémcső alján lehet is látni az apró furatokat. Nyilván ezekhez vezetékeket kellett kiépíteni a Müpából, és onnan indíthatják a felvételek lejátszását is. Egyébként a kis fejhallgató a Müpa 18. születésnapjára készült el, a halk zenék az évek során itt fellépett művészek repertoárjából valók. Szokás szerint elkészítettem a közeli és távoli fényképfelvételeket, a GPS-emmel pontosan meghatároztam a Füles földrajzi pozícióját és azt fel is írtam a kisokosomba, amely a meglátogatandó szobrocskák feltalálási információit tartalmazta.
Lisa Simpson mint Jeanne d’Arc
(N 47,48477°és E 19,05910°)
A következő felkeresendő szobor Lisa Simpsoné volt, amely a saját tempómban mintegy 25 percnyi sétára volt a Müpától valahol a volt Közgáz, jelenleg Budapesti Corvinus Egyetem déli sarka közelében, ahol a 2-es tuja feljön a Szabadság híd alatti alagútjából. Kevesen tudják, de a Rákóczi híd és a Szabadság híd közötti rakparti sétány nagyon szép kilátásokat tartogat az arrafelé sétálgatóknak. Sokat fényképeztem ezen a szakaszon, a végén már szinte erőszakkal kellett a fényképezőgépet visszasüllyesztenem az övemre felfűzött tokjába.
A neten fellelhető, már korábban itt készített fotók alapján sejtettem a pontos helyét, aztán gyorsan meg is lett Lisa, méghozzá a felső rakpart sétányát és a villamosaluljárót elválasztó korlát fémrészének legvégén. Azt hiszem, a Simpson család tagjait nem kell senkinek sem bemutatnom, hiszen már 36. éve fut folyamatosan az amerikai szitkom rajzfilmsorozat, Lisa pedig a család egyik gyermeke. Kevés Kolodko szobor festett, de Lisa a rajzfilmből már jól ismert okkersárgára van pingálva és gúzsba kötözve álldogál a korlát végén. Ezzel a sorozat egyik epizódjára, a „Klasszikusok gyermekeknek” címűre utal, ahol a Lisa Jeanne d’Arc-ot alakította.
A szobor egyéként másolat, az eredetije a Margit híd pesti hídfőjénél állt a Jászai Mari téren a 2-es villamos végállomása mellett, de onnan valaki ellopta, így tavaly hiába kerestem. Ennek a szobornak is megállapítottam a pontos pozícióját, elkészítettem a szokásos képeket, aztán indultam is tovább, hiszen hosszú út állt még előttem! A Szabadság híd északi járdáján indultam tovább Budára, és megálltam a járdán a Pesthez közelebbi pillérnél, ahol a járda egy kanyarral kívülről kerüli meg a magas vasoszlopot. Itt pihen ugyanis I. Ferenc József osztrák császár és magyar király a kovácsoltvas korlátra lakatokkal rögzített függőágyában. Róla már írtam a szobrokat bemutató sorozatom első részében, tehát csak készítettem most is pár képet róla és indultam tovább.
Yoda mester
(N 47,48347° és E 19,05385°)
A Csillagok háborújából jól ismert alakot is megörökítette Kolodko Mihály egy miniszobor formájában, és a Gellért téren található az M4-es metró mozgólépcsőinek lépcsőfordulójában. Szokásos pózában, lehunyt szemmel koncentrál a mester az erőre, mellette naponta ezrek sietnek el úgy, hogy figyelemre sem méltatják. Éppen, amikor megérkeztem a szobrocskához, láttam hogy egy metrószerelvény érkezik a megállóba a pesti oldal felől, azonban utascsere után nem indul azonnal tovább.
Még örültem is, hogy az állomáson veszteglő szerelvény szép színes hátteret ad fotókhoz, azonban csak nem akartak a kocsik továbbindulni. Végül a hangosbemondó hangjára figyeltem csak fel, aki arról tájékoztatta az utazóközönséget, hogy műszaki probléma miatt bizonytalan ideig nem járnak a szerelvények! Morgolódó, mérges emberek kezdtek felfelé sorjázni a mozgólépcsőn (szerencsére az működött), Yoda mester sztoikus nyugalma pedig pontosan az ellentéte volt az utasok hangulatának. Habár a szokásos képek itt is elkészültek, de GPS-sel nem tudtam megállapítani a pontos pozícióját, mivel több emelet mélyen a föld alatt van, ahol nem lehet már venni a műholdak jeleit. Így az aluljáróba levezető lépcső helyzetét adom meg pozícióként.
Hosszú séta várt most rám végig a budai rakpart sétányán, hiszen el kellett jutnom a Medve utcába, ahová Kolodko a Paddington maci és Mása medvéje című szobrát kihelyezte. Út közben több miniszobrot is érintettem, hiszen elmentem a Bomba, a L’ecsó, a gasztropatkány, a Nincs kompót, a Főkukac, a Rubik kocka és a Szomorú tank mellett is. Tulajdonképpen a budai felső rakpart Kolodko Mihály szobrainak egy jól ismert lelőhelye, érdemes csupán ezt a rövid szakaszt is végigsétálni, ha szoborlesre indulunk!
Paddington maci és Mása medvéje
(N 47,50908° és E 19,03582°)
Csak a Batthyány tér után hagytam magam mögött a budai rakpartot, hogy a Csalogány utcán elsétáljak a Medve utcáig, ugyanis a Medve utca és a Vitéz utca sarkán egy fa körüli vas járórácsra szerelve találjuk Paddington maci és Mása medvéje közös szobát. Paddington maci a szokásos esőkabátjában és kalapjában üldögél az általa leterített, hozzá képest hatalmas medve hasán, miközben kicsit csodálkozó tekintettel bámulja az őt nézőket. Mása medvéje egyébként egy orosz mese hőse. Kolodko ezzel a szoborral talán azt kívánja számunkra üzenni, hogy egy kicsi maci is legyőzheti a nagy medvét, átvitt értelemben Ukrajna is legyőzheti a nagy Oroszországot.
Mivel a többi felkeresendő Kolodko szobor a pesti oldalon volt, úgy gondoltam, a Lánchídon átsétálva jutok majd el hozzájuk, persze útba ejtve pár másik szobrocskát is. Sajnos, egy filmforgatás szó szerint keresztbe tett nekem, ugyanis lezárták miatta a hidat, még gyalogos forgalom sem lehetett rajta egész hétvégén! Így aztán buszra szállva érkeztem meg a Baross térre. Itt lett volna a következő felkeresendő szobor, azonban a kis kőtrabantot már ellopták, csak a hűlt helyét találtam meg.
Mivel a következő, általam még nem ismert alkotás Micimackó volt a Damjanich utcában, az odáig tartó utamon meglátogattam Noé bárkáját, Garfield portréját, a 14 karátos autót és Szenes Hanna miniszobát is, de ezekről már írtam korábbana harmadik részben. Végül a Damjanich utca 27-nél álltam meg.
Micimackó
(N 47,50775° és E 19,07865°)
A Damjanich utca 27. számú ház falára szerelt márványtábla arról tájékoztatja az arrafelé járókat, hogy abban a házban született 1887. június 24-én Karinthy Frigyes író, aki Alan Alexander Milne Winnie-the-Pooh történeteit magyarra fordította. Vagyis tulajdonképpen a fordítást nővére, Karinthy Emília végezte el, mivel Frigyes nem tudott jól angolul, viszont a nyers fordítást ő öntötte abba a formába, ahogy mi már nemzedékek óta ismerjük. Állítólag Emíliáról (pontosabban a becenevéről, Miciről) nevezte el Karinthy a mackót a magyar fordításban Micimackónak
Nem tudom, hogy nézett ki régebben a márványtábla alatti fémrúd, amelyre a koszorúkat lehet akasztani, Kolodko azonban ezt cserélte le egy olyanra, amelynek a végén Micimackó egy csuporba csimpaszkodva lóg lefelé. Maga a csupor az, ami megakadályozza azt, hogy a felakasztott koszorú leeshessen a rúdról. Ötletes és aranyos alkotás ez is! A fényképezést és az adminisztrációt elvégezve indultam csak tovább, de nem túl messzire. A Damjanich utcán kisétálva a Dózsa György útra már meg is pillantottam a Néprajzi Múzeum furcsa, ívelt tetejű épülettömbjét. Itt található ugyanis a következő Kolodko alkotás!
Közöttünk (Sztálin csizmái és egy gördeszka)
(N 47,51238° és E 19,07983°)
Ez a kis alkotás nem lett meg gyorsan, majdnem az egész épületet körbe kellett sétálnom, de közben felkapaszkodtam az ívelt tetejére is, hogy a kilátást megcsodáljam. Végül a múzeum északnyugati sarkában leltem rá a kompozícióra. A II. Világháború után itt állították fel Sztálin hatalmas, teljes alakos szobát, amelyet aztán 1956. október 23-án nagy-nagy üdvrivalgással ledöntöttek az emberek. Nem maradt más meg a szobor talapzatán, mint Sztálin csizmái (persze azok is hatalmasak voltak). A szobrot a forradalom leverése után nem állították helyre – akkor már úgyis véget ért a Sztálin-kultusz –, helyette épült fel itt a Felvonulási téren a dísztribün, ahonnan a párt- és kormányvezetők megtekintették a rendszerváltás előtt a felvonulásokat. Aztán ez felett is eljárt lassan az idő, végül ennek és a Felvonulási tér egy jókora darabjának helyén épült fel a Néprajzi Múzeum.
A minialkotás két csizmából és egy gördeszkából áll, a csizmák egyértelműen a Sztálin szoborra utalnak és aranyos vicc az is, hogy csizmákból kilóg egy-egy lábszárcsont. A gördeszka talán azért került képbe, mert a múzeum óriási, ívelt teteje úgy néz ki, mint egy gördeszkapálya. Fényképezés és adminisztráció után indultam tovább, de most sem túl messzire, csak Vajdahunyad várához.
Drakula
(N 47,51469° és E 19,08240°)
A szép idő rengeteg embert kicsalogatott a szabadba, sokan választották közülük a Városligetet egy sétára, a műjégpályán is több százan koriztak, azon viszont meglepődtem, hogy mennyi idegen szót is hallottam a sétálgatóktól! A szobrocska könnyen meglett, csak hátra kellett kerülni a várnak a tó felőli oldalára, itt üldögélt a kis vámpíralak egy kőkorlát peremén. Többen is írták már, hogy a magyar születésű, de az akkoriban már Amerikában élő színészt, Lugosi Bélát (eredeti nevén Blaskó Béla Ferenc Dezsőt) ábrázolja talán lehíresebb szerepében, amikor egy horrorfilmben Drakulát személyesítette meg.
A sok látogató miatt bizony ki kellett várnom a soromat, hogy a szobrocskához jussak és a szokásos képeket elkészíthessem róla. Már alig győztem kivárni, hogy az előttem várakozó három spanyol nyelvű ifjú hölgy végezzen már a szelfikkel és továbbinduljon, ugyanis mindenféle variációkban, mindhármuk telefonjával lefényképezték mindegyik beállásukat, na de végre én is sorra kerültem!
Tulajdonképpen már csak egyetlen szobrocskát kellett felkeresnem, méghozzá Chuck Norrisét, de emiatt el kellett jutnom egészen Budapest északi határába, ugyanis az az alkotás a Megyeri hídon látható, méghozzá a pesti hídfőjénél. Így aztán a Szépművészeti Múzeum sarkánál trolira szálltam, aztán a Váci út alatt az M3 metróval egészen az Újpest Városközpontig utaztam. Itt szálltam fel egy helyközi buszra, amely aztán pár száz lépésnyire a hídtól a Vízművek telephelyénél tett le.
Chuck Norris
(N 47,60490° és E 19,09692°)
A Megyeri hídra az alatti elfutó 2-es útról lehet felkapaszkodni, méghozzá mindkét oldalára, hiszen az északin egy járda és kerékpárút, a délin pedig csak egy járda vezet. A szobor a híd déli oldalán vezető járda legelején található, éppen ott, ahová a lépcsősor megérkezik a híd alól. Itt egy üvegtábla is jelzi, hogy az a híd pesti oldala. Chuck Norris gúzsba kötözve fekszik az oldalán, fejét kíváncsian felemelve, hogy szemügyre vehesse a hídon járkáló, autózó embereket. A téli időjárás miatt valaki megszánta a szobrocskát és egy színes zsinórból sálat kötött a nyakába.
Amikor az M0 autópálya hídja felépült, az elnevezésére kétfordulós internetes szavazást rendeztek. Érdekes módon Chuck Norris lett az egyik esélyes (így kerül hát itt képbe az amerikai bunyós színész), de ekkor kiderült, hogy a törvények szerint hazánkban hidat csakis magyar állampolgárságú, ráadásul halott emberekről lehet elnevezni. Gondolom, Norris nem vállalta, hogy felveszi a magyar állampolgárságot, utána pedig azt a procedúrát, hogy halottat csináljanak valamilyen módon belőle, így aztán egy másik beérkezett ötlet alapján lett Megyeri híd a közúti átkelő neve, hiszen amúgy is a budai Békásmegyert köti a pesti Káposztásmegyerrel.
Itt is elvégeztem a szokásos adminisztrációt, elkészültek gyorsan a képek is, ezután pedig nem már más dolgom, mint hogy a teljes városon keresztül hazautazzak. Végül háromnegyed négy felé érkeztem haza és léptem be a lakásunk ajtaján.
