Barangolások gyalogosan, bakancsban és túrakerékpáron

Bakancsban, két keréken

Bakancsban, két keréken

Szép kilátások túrája egy barlanglátogatással összekötve

Gyalogos barangolás a Bajóti Öreg-kő oldalában és fenn a csúcsain, valamint látogatás a Jankovich-barlang csarnokában (2024. augusztus 9.)

2024. augusztus 12. - horvabe

cimkep-t121.jpg

Kilátás a Mogyorósbánya feletti Kőszikla ormáról

A TÚRA ÚTVONALÁNAK SZINTMETSZETE

121.png

A túra útvonala a Google Térképen

A túra útvonala GPX formátumban

A TÚRA JELLEMZŐI

Megtett távolság a kitérőkkel együtt: 19,03 km (turista GPS-sel mérve)
- Szintemelkedés/lejtés a kitérőkkel együtt: 825/825  m (turista GPS-sel mérve)
- Nehézség: 7/10 (Egész napos gyalogpártúra átlagosnál több szintemelkedéssel) 
- Kilátások: 10/10 (Szép kilátások a Bajóti Öreg-kő csúcsáról, a Kőszikla sziklás homlokáról és az útvonal számtalan pontjáról).
- Jelzettség a túra időpontjában: A kéktúra kék sáv jelzésének felfestése jó, könnyen követhető (9/10), a zöld sáv és a zöld kereszt jelzés felfestése ritkás (4/10), a zöld háromszög jelzés felfestése jó, figyelmesen haladva követhető (8/10). A túra útvonalán vannak jelzetlen szakaszok is!

A megtett távolság és szintadatok a túra során felvett GPS track kiértékeléséből származnak. A többi adat abszolút szubjektív. 

Megjegyzés:

A túra leírásában szereplő jelzetlen utak jó része kihagyható, ha Bajóttól indulunk az Öreg-kő csúcsa felé a zöld háromszög jelzésű turistaösvényen.

A Kősziklára tett kitérő önálló kirándulásként is végigsétálható, ugyanígy a Gerecse Natúrpark Látogatóközponttól a Jankovics-barlang is egy kirándulás keretében felkereshető az Országos Kéktúra útvonalán.

TÚRALEÍRÁS

Erre a hétvégére is hőségriasztás volt várható, ezért inkább péntekre tettem át a túrám időpontját, amikor egy gyenge hidegfront kicsit lehűti a levegőt, ráadásul a párát is elviszi magával, tehát szép kilátások várhatóak a hegytetőkről. Éppen ezért a gyalogtúra mellett döntöttem, mondván minek aszaljam magam a tűző napsütésben a forró aszfalton a kerékpárom nyergében, amikor bakancsban is járhatok egyet az árnyas erdőkben! Egy régóta bakancslistás cél mellett döntöttem: már többször is elmentem turistautakon a Bajóti Öreg-kő sziklái alatt, de most felkapaszkodok majd a csúcsaira, ráadásul belefér majd az időmbe a hegyoldalban nyíló Jankovich-barlang felkeresése is.

A hegy közelében fekvő települések közül Mogyorósbányára a legjobb Budapestről a tömegközlekedés, és bár innen kell a legtöbbet sétálnom a sziklás hegyoldalig, ezt választottam kiindulópontul a közelebbi Péliföldszentkereszt és Bajót helyett. Szokás szerint most is kora reggel indultam útnak otthonról egy órát adva magamnak, hogy beérjek a Nyugati pályaudvarra, de hétköznap lévén sűrűn járt a négyes metró és a körúti villamosok is, ezért aztán a célként kitűzött 5:51-kor induló esztergomi zónázó helyett még éppen megcsíptem a félórával korábbi vonatot. Már az emeletes Stadler Kissen üldögélve néztem meg, hogy van-e korábbi buszom Dorogról Mogyorósbányára és szerencsére volt olyan! Így esett, hogy háromnegyed hét felé már Mogyorósbánya kicsiny főterén cihelődtem le a helyközi buszról, hogy aztán az egyik padra letelepedve előkészüljek az indulásra.

Szokás szerint most is felfűztem a fényképezőgépem tokját az övemre, a korai reggeli kiegészítéseképpen még gyorsan gallér mögé toltam egy sajtos stanglit, bekapcsoltam a turista GPS-em, végül indítottam a mobilomon a Stravát és hét előtt pár perccel indultam el az utamra. Az Országos Kéktúra kék sáv jelzéseit és a vele fonódó, jóval szórványosabban felfestett zöld sáv jelzéseket követve kapaszkodtam fel a Fő utcán a felső faluvégre, egy percre megállva megcsodáltam a távoli Börzsönyre nyíló szűk kilátást, aztán a keskeny aszfaltúton beléptem az erdőbe.

Régebben egy bokaficamítóan macskaköves út vezetett fel a Gyertyános nevű domb nyergébe, de pár éve leaszfaltozták és kinevezték kerékpárútnak. Kicsit kaján vigyorral pillantottam rá az út meredekségét jelző közlekedési táblára: a 15%-os emelkedő nem tréfadolog még gyalogosan sem, nem hogy bicajjal! A túrakerékpárosok ezen az emelkedőn csak tolással juthatnak túl. Mindenesetre így simára aszfaltozva sokkal könnyebben volt járható az út, mint a bakhátú macskaköveken, pár perc múlva már fenn álltam meg egy rövid pihenőre a nyeregben, ahol a keskeny erdei aszfaltút átbukott a gerincen.

A kéktúra útvonala itt tért jobbra egy gyalogútra, de én pár lépést még ballagtam az aszfalton, hogy elérjem a zöld sáv jelzések letérést is. Erdőben folytattam az ereszkedést, de aztán pár perc múlva kiértem egy óriási napraforgótábla peremére. Kinyílt előttem a panoráma, balra a már barnára száradt, fejlógatva szomorkodó napraforgótányérok felett ráláttam a Gerecse távolabbi dombjaira, aztán amikor a végére értem a jobb oldalon húzódó bokorsornak, feltűnt a Bajóti Öreg-kő kétpúpú sziklás homloka is. Alaposan megbámultam, hiszen ebből az irányból mutatja meg magát legszebben ez az alig ismert hegy, aztán folytattam az ereszkedést a füves keréknyomokon.

Lenn a völgyben a napraforgótábla sarkát elérve talán száz lépésnyit még ballagtam délnyugati oldalán is, aztán a zöld jelzések jobbra hívtak, be az erdőbe. Átvágtam ezen az erdőfolton is, aztán a túlsó peremén már kiértem a Péliföldszentkereszt előtti hullámzó mezőre. A füves keréknyomok kitartottak alattam, ahogy végigballagtam a Péli major hosszú kerítése mellett, csak a Gerecse Natúrpark Látogatóközpont mellett kapott az út egy keskeny aszfaltozást. Nemrég épült fel a látogatóközpont, még soha nem jártam benne, letérve az útról besétáltam hát az épületek közé.

Háromnegyed nyolc felé járt az idő, még zárva volt a látogatóközpont, hétköznapokon amúgy is csak délutánonként nyit ki pár órára, de barátságos helynek nézett ki az árnyas pihenőasztalaival, székeivel. Kicsit elbóklásztam a kertjében is, de nem volt sok maradásom, hamarosan indultam tovább. A látogatóközpont parkolóján átvágva (aki esetleg autóval érkezve szeretne járni egyet a környéken, az nyugodtan itt hagyhatja a kocsiját) kiértem a kisforgalmú országútra, aztán pár lépés után, az idősek otthona előtt ráfordultam a zarándoktemplomhoz vezető keréknyomokra.

Felsétáltam a templomocskához és csodálkozva vettem észre, hogy nyitva van a kapuja. Micsoda szerencse! Már jártam erre a különböző túráimon van tucatnyiszor, de eddig mindig zárva találtam! Hangok szűrődtek ki, beléptem és láttam, hogy éppen szentmise folyik, a padok zsúfolásig voltak fiatalokkal. Gondoltam, készítek pár fényképet és már éppen emeltem a fotómasinát, amikor a fiatal pap észrevett és a prédikációt félbeszakítva mint megkésve érkezett hívet beljebb invitált. Nem volt most kedvem végigülni egy szentmisét, viszont éreztem, a fényképezésnek is lőttek. Keresztet vetettem és szó nélkül kihátráltam a kapun. Így hát továbbra sincs fényképem a templom belsejéről!

Péliföldszentkereszt jelentős zarándokhely. Hajdan a templomos lovagok éltek itt, templomjuk maradványai még a török kor végén is álltak, 1735-ben épült fel a helyén a jelenleg is álló zarándoktemplom, közel a szóbeszéd szerint csodatévő erővel bíró forráshoz. A hely neve addig csupán Péli-föld volt, viszont a kis templom legfőbb kincse Jézus keresztfájának itt őrzött szilánkja, melynek hitelességét XIV. Benedek pápa igazolta is (ő pedig csak tudja, nem igaz?). A zarándokhelyen éltek régebben nazarénusok, a pálosok is idetelepültek pár évre, de 1913-tól a Don Bosco szalézi társaság vette át a szent hely gondozását, iskolát is építettek ide. Aztán a szalézi rendet is feloszlatták 1950-ben, a rendházban és az iskolaépületben vájárképző iskola és internátus működött ezután. Egy időben még fogház is volt itt, az elítéltek a környékbeli szénbányákban dolgoztak. A szalézi rend csak 1992-ben kapta vissza az épületeit.

Péliföldszentkereszt kálváriája is megér egy kitérőt! A tizennégy stáció különféle stílusokban épült, éppen az ottjártamkor folyt a felújításuk. Végigsétálva a szerpentinező úton értem fel a dombtetőre, a hatalmas, árnyas tölgy alatt álló barokk keresztekhez. Megnéztem még a Don Bosco házat is, valószínűleg itt lehetett a szállása annak a sok fiatalnak, akiket a misén láttam. Egyébként itt tértem vissza az Országos Kéktúra útvonalára, amelyet még a Gyertyános nyergében hagytam ott, és most ismét a kék sáv jelzéseket követve indultam tovább a Szentkút felé.

Érdekes ám a forráshoz vezető út is, ugyanis mellette a Jézus Krisztus feltámadása utáni történések láthatóak a stációk kőfaragásain, tehát mintegy a kálvária folytatásának tekinthető. A Szentkút forrása most is bőven adta a kristálytiszta és jéghideg forrásvizet, eddig még soha nem láttam elapadva, még a legszárazabb nyarakon sem! Most is ittam a vizéből, aztán mivel már fél kilenc felé ballagott az idő, indultam tovább a kék sáv jelzéseket követve.

Egy kis völgyecske alján futó ösvényen értem ki a mezőkre, aztán egy erdőfolton átvágva ismét megpillantottam az Öreg-kőt, de most kicsit más nézőpontból. Innen jól látszott már, hogy csak a keleti oldala sziklás, a nyugati viszont erdős és viszonylag könnyen megmászható. Éppen feléje tartottam a tarlókon keresztül egyre kapaszkodva. Fenn az erdőhatáron megálltam és körbepillantottam. Itt már eléggé felkapaszkodtam a hegy oldalába, nagyszerű kilátás nyílt hát a Gerecse dombvilágára. Kár, hogy éppen szembe sütött a kora délelőtti, még alacsonyan járó nap, nem is sikerültek valami jól az innen készített képek.

A kék sáv jelzések egyenesen indultak tovább a fák között a hegy felé, de én még tenni szerettem volna egy kitérőt a közeli Bajót felé, hogy a hegyoldalból tekinthessek le a falura. Még évekkel ezelőtt olvastam a neten egy túraleírást arról, milyen szép az Öreg-kő nyugati oldalából a kilátás Bajótra, és hogy érdemes megnézni a község 800 éves templomát is. Szívesen linkelném a cikket, de sajnos mostanra már eltűnt, legalábbis én nem találtam már meg.

Így hát az erdőhatáron kanyargó, hullámvasutazó földúton balra indultam tovább és megkerültem rajta az Öreg-kő déli gerincélét. Feltűnt előttem a Kecske-kő és a Bersek-hegy kőbányája, a többi gerecsei bányához hasonlóan mészkövet, illetve márványszerű anyagot bányásznak itt már évszázadok óta. A márvány a mészkő átkristályosodásával keletkező metamorf kőzet, ez az átalakulás a föld mélyén történik nagy nyomáson és hőmérsékleten, azonban ez nem tudott a Gerecsében teljesen lejátszódni. Ennek ellenére a közeli Tardos bányájának köveit vörös márványkánt használták fel például Mátyás király visegrádi és budai palotáinak építésénél.

A nyugati hegyoldalba kiérve pillantottam meg az alattam, a völgyben megbújó Bajót házait és nyugodtan mondhatom, megéri ezért a kilátásért megtenni a kitérőt! Mint egy jól berendezett terepasztal, terült el alattam Bajót, innen fentről szinte beláttam minden ház udvarára. Meg-megállva szinte folyamatosan fényképeztem, aztán persze megpillantottam az öreg templomot is szinte pontosan előttem, a domboldalban. Az úton egyébként zöld kereszt jelzések is fel voltak festve, de olyan szórványosan, hogy talán tucatnyit láttam belőlük a több kilométeres utamon. Mindenesetre jelezve volt a zöld háromszög jelzés kiágazása, amely a Bajóti Öreg-kő magasabb csúcsára vezet, de én nem ebből az irányból akartam megmászni a hegyet!

Megcsodáltam persze az öreg templomot is, amelyet 800 évvel ezelőtt, 1223-ban kezdtek el építeni. Mivel a település a török korban elnéptelenedett, a templom is félig elpusztult, teteje beszakadt, a szentélye náddal lett befedve. Az 1700-as évek elején építették újjá, ekkor azonban befalazták a régi boltíves ablakokat, amelyeket csak a legutóbbi felújításakor, a XX. század második felében tártak fel újra.

A templomtól indult tovább a kék négyzet jelzés útvonala, erre tértem rá és lassan félig megkerülve az Öreg-kőt ekkor már az északi lábainál jártam. Sűrűn voltak festve a kék négyzet jelzések, azonban mégis benéztem azt a pontot, ahol azok letérve a földútról ösvényen indultak tovább. Csak a jelzések hiányára figyeltem fel pár perc után és figyelmetlenségemen mérgelődve ballagtam vissza az elágazásig! Az eleinte benőtt ösvény később kitisztult, kiszélesedett, aztán megérkeztem arra a pontjára, ahol a hegyre felkapaszkodó jelzetlen ösvényre kellett fordulnom.

Általában jelzett utakon szoktam túrázni, csak ritkán térek jelzetlenekre, de sajnos itt meg kellett tennem, hiszen az Öreg-kő kisebbik csúcsára, ahonnan a szebbik kilátás nyílik, nem vezet jelzett út! Persze több ösvényt is mutatott a hegyen a mobilomra telepített LocusMap, de tapasztalatból tudom, ezek sokszor olyanok, mint a kutya vacsorája, vagyis vagy vannak, vagy nincsenek a valóságban! Azonban a posztjaimban mindig megtalálható a megtett utam trekkje (nyomvonala) GPX formátumban, tehát ha szeretnéd bejárni az általam is megtett túrát, kedves Olvasóm, töltsd le és valamilyen mobilra telepíthető offline navigációs programmal (ilyen a LocusMap is) meg tudod jeleníteni. Ennek a mikéntjéről már írtam egy teljes posztot, ezen a linken megtalálhatod!

Tehát akkor kalandra fel! Sajnos, a Locus térképén jelzett, a hegytetőre vezető ösvény kezdetét nem találtam meg a valóságban, valószínűleg a ritka használat miatt benőhette már az erdő, de egy másikat, egy kicsit más irányba haladót igen, ezen kezdtem meg hát a meredekebb kapaszkodást. Az egyenes nyiladékban futó ösvény azonban félrevitt volna, ezért pár száz lépés után egy könnyen járható, avarral borított talajú tölgyesben balra tértem, hogy átvágjak a Locus által mutatott, a kilátópontokra vezető ösvényre és pár perc után, pontosan a térképen jelzett helyen rá is bukkantam! Azt, hogy hová tűnt a kezdete, máig nem tudom! De meglett az ösvény, és ez a lényeg.

A kapaszkodás persze folytatódott, de nem túl erősen és lassan kiértem a hegy meredeken leszakadó keleti peremére. Itt azonban még nem volt kilátás, a fák mindent eltakartak, az első kilátópontig pedig kellett még egy jó darabot kutyagolnom. Hirtelen értem ki a tisztásra és kinyílt előttem a panoráma. Észak felé alattam terült el Nyergesújfalu és a Duna, de a folyó mögött mélyen beláttam Szlovákia területére is. Bár mellettem az erdőshátú Muzslai-tető minden kilátást eltakart kelet felé, de délkeleti irányban megpillantottam Tátot és mögötte a Pilis vonulatát is. Megálltam itt pár percre, kicsit kifújtam magam, készítettem néhány képet, aztán indultam tovább.

Már gyorsan felértem a bokros, ligetes hegyoldalban a 351 méter magas tetőre, és persze itt is lecövekeltem egy időre. Innen már jól láttam az Öreg-kő magasabb, 374 méter magas csúcsát, a szikláitól balra megpillantottam az erdőben Péliföldszentkereszt templomtornyát is. Onnan jövök! A Muzslai-tető felett innen már látszott Esztergom, a távcsövem elővéve felfedeztem a távolban a Bazilika kupoláját is. Persze innen is látszott a Duna, Nyergesújfalu és az alacsonyabb csúcs sziklás oldala is. Ezért a kilátásért megérte feljönni ide!

A gyenge ösvény eltűnt alólam a sziklás hegytetőn, de meg kellett keresnem, hogy kijárt úton indulhassak tovább. Tettem hát egy félkört a tető déli oldalában az erdőhatáron, arra gondoltam, így csak rá kell akadnom, és úgy is lett! Már a fák között ereszkedtem le a két csúcs közötti nyeregbe, itt aztán megérkeztek Bajót felől a már látott zöld háromszög jelzések. Tehát ha valaki ki szeretné kihagyni a jelzetlen ösvényeken való kalandozást, az ezt az utat válassza inkább!

Innen már könnyű dolgom volt, csak követnem kellett a viszonylag korrekten felfestett jelzéseket a kanyargós ösvényen egészen a hegytetőig. Érdekes, de a magasabb csúcsról szűkebb kilátás nyílik, mind az alacsonyabbról, de persze ezt sem szabad kihagyni! Jó tíz percet elnézelődtem itt is, aztán az egyik kőre letelepedve megettem a korai ebédemet. Csak negyed tizenkettő felé indultam el visszafelé az utamon és megálltam a tető útelágazásában.

Még a LocusMap viszonylag friss térképén sem szereplő kék háromszög jelzés csábított arra, hogy nekiinduljak az Öreg-kő keleti oldala sziklás meredélyének, mindössze nyolcvan méteresre jelezve a Jankovich-barlang távolságát. Tapasztalatból tudom, ez inkább függőleges, mint vízszintes távot jelent, ugyanis egyszer már jó húsz évvel ezelőtt a fiammal felkapaszkodtunk ezen az ösvényen a barlangtól a hegytetőig, de a tájékoztató tábla is felhívta a meredek, sziklás lejtő veszélyeire a figyelmet. Így hát döntöttem: tartom magam az eredeti tervemhez és az Öreg-kő déli oldalát körvejárva és a lépcsősoron visszakapaszkodva látogatok el inkább a barlanghoz!

Elkezdtem hát ereszkedni a már egyszer bejárt úton a zöld háromszög jelzéseket követve, elhagytam azt az elágazást is, amelybe megérkeztem az alacsonyabb csúcs felől jövet a jelzetlen úton és addig ballagtam lefelé az erdős hegyoldalban, amíg el nem értem azt a pontot, ahol a jelzések egy útelágazásban élesen jobbra fordultak, Bajót felé. Én itt balra tértem, és egy jól kitaposott, de ismét csak jelzetlen úton eltalpaltam addig a pontig, ahol a kéktúra útvonala megérkezett Péliföldszentkereszt felől. Gyakorlatilag körbejártam az Öreg-kőt! Rátértem a kék sáv jelzések útvonalára és tíz perc alatt elértem a sziklák tövében az erdei pihenőt.

Itt az Országos Kéktúra útvonala egy hirtelen éles töréssel az addigi északi irányból délkeletire fordul, de érdemes megtenni a kitérőt az itt kezdődő kék ómega jelzéseket követve a hegy sziklás oldalába a Jankovich-barlanghoz! Neki is veselkedtem a jól kitaposott ösvénynek, amely egy idő után keskeny, betonozott lépcsősor formájában folytatódott. Lihegve kaptattam egyre feljebb, aztán a lépcsősor elágazásánál először a bal oldali ágon kapaszkodtam tovább. Meredek lépcsőzéssel a Baits-barlang szűk nyílását értem el hamarosan, de pár perces további kapaszkodás után már ott álltam a Jankovich-barlang hatalmas szája előtt.

A barlang a létrejöttét a mélyből feltörő vizek oldó hatásának köszönheti, amely aztán létrehozta ezt az óriási üreget a mészkősziklákban. A barlang húsz méter magas bejárati csarnoka egy, a tetején lévő beszakadáson keresztül kap megvilágítást, emiatt mélyen be lehet sétálni a járatba elemlámpa nélkül is. Régészeti kutatások is folytak itt korábban, a munka közben hordták el az alján felhalmozódott több méter vastag üledéket, ennek köszönhetően találtak rá a jégkorszakban itt élt neandervölgyi emberek eszközeire: cserépmaradványokra, jáspis lándzsahegyre és barlangi medve fogaiból készült szúró- és vágóeszközökre. A bejárati csarnok mérete lenyűgöző, és a beszakadáson keresztül beáramló fénynek köszönhetően hálás fotótéma is, tehát érdemes felkeresni!

Most hoztam magammal fejlámpát és egy kisebb LED-es kézilámpát is, gondoltam, teszek egy kis kitérőt a barlang beljebb fekvő termeibe is, azonban lefelé ereszkedve az egyre szűkebb járatban az átható pisiszag megállított. Tudom, hogy még a turistáknak is el kell végezniük a dolgukat valahol, de nem elég tágas az erdő, muszáj éppen itt, a szellőzetlen barlangban megtennie ezt? Megálltam egy pillanatra és elgondolkodtam. Megéri nekem ezt szagolgatnom, amíg a lenti járatokban tekergek? Amúgy sem vagyok egy szenvedélyes barlangász, jobban érzem magam fenn a napvilágon, gyerünk inkább vissza!

Még felmentem a lépcsősor jobb oldali ágának a tetejére is, ahol az 1. számú zsomboly bejárata található, persze egy erős vasráccsal lezárva. Régebben még szép volt a zsomboly előtti sziklapárkányról az Esztergom felé nyíló kilátás, de mára már megnőttek előtte a fák és ezek mindent eltakarnak. Kicsit csalódottan fordultam vissza és ereszkedtem le az erdei pihenő padjaihoz. Most már nem volt más dolgom, mint hogy az Országos Kéktúra útvonalán visszaballagjak a Gyertyános nyergébe és leereszkedjek a keskeny aszfaltúton Mogyorósbányára.

Éppen egy órára értem vissza a kiindulási pontomra, Mogyorósbánya főterére a buszfordulóba. Azt hittem, tovább tart majd a túrám! Még odahaza, amikor kigyűjtöttem a buszmenetrendből az innen Dorogra induló buszokat, a legelső, amelyet felírtam a kisokosomba, az a 14:33-kor induló járat volt. Bíztam abban, hogy csak lesz korábbi is, de a kirakott menetrend szerint most nem volt szerencsém. Itt szobrozni másfél órát nem volt kedvem, de mit lehet csinálni ennyi időn keresztül keresztül itt, ebben a kis faluban? Megvan, felkapaszkodom még a község melletti Kőszikla kilátópontjára is! Fél óra felfelé az út, fél órám lesz nézelődni odafenn a sziklákon és húsz perc alatt kényelmesen visszaereszkedem ide! Simán elérhetem még a buszt. Gyerünk hát!

Így hát tettem még egy kitérőt az Országos Kéktúra útvonalán fel a hegyre. Még az indulás után, Mogyorósbánya temetőjében feltöltöttem a palackom friss vízzel, ittam is a kút jéghideg vizéből, aztán felkaptattam az erdei úton a lapos, erdős hegytetőre és a kék háromszög jelzésű ösvényen kisétáltam a kilátópontra, a Kőszikla kelet felé meredeken leszakadó sziklás homlokára. Kora délutánra a nap már felszívott minden reggeli párát és a kilátás tényleg fantasztikus volt! Ezt nem is lehet szavakkal leírni, ezért inkább feltöltök ide egy panorámaképet, amelyet ott kaptam lencsevégre. Elnézelődtem itt is sokáig, megettem a korai ebédem maradékát, írtam a blog facebook oldalára, aztán fél háromra visszasétáltam Mogyorósbányára. Még pont elcsíptem a buszom, Dorogon negyed négykor szálltam vonatra és háromnegyed öt felé értem haza.

koszikla_k.jpg

Panorámakép a Kőszikláról. A képre kattintva nyílik meg a 4400 pixel széles fotó.

Ha tetszett a bejegyzés, kövesd a blogot a facebookon is!

A bejegyzés trackback címe:

https://bakancsban-ket-kereken.blog.hu/api/trackback/id/tr8818464523

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

gigabursch 2024.08.12. 10:55:32

Ismét szép leírást adtál egy szép túráról.

Közben elmerengtem azon, hogy eleink hol és hány templomot fedhettek akár zsuppal, akár náddal.
Ha esetleg tud valaki ilyen témájú leírást, azt jó szívvel olvasnám.

horvabe · https://www.kektura.click.hu 2024.08.12. 14:20:10

@gigabursch: Sok előnye van a nád és zsúptetőnek, a hőszigeteléstől kezdve egészen addig, hogy nem töri össze őket a jégverés. Egyedül az a baj, hogy gyúlékonyak. Ugyanúgy, mint a vert fal, ezek is több évszázados tapasztalat alapján alakultak ki, ráadásul helyi alapanyagokból készültek.

Motorogre 2024.08.13. 15:18:17

@horvabe: nagyszüleimtől tudom: a nádtetőt 5-6 évente le kellett cserélni ! Amikor ingyen kaszálhatták a népek, akkor ez nem volt anyagi teher, de ma ...
A túra-leírás nagyon szakszerű, gratulálok és köszönjük !

horvabe · https://www.kektura.click.hu 2024.08.13. 19:30:27

@Motorogre: Igen, a nádtető, a szalmatető és a vert fal is állandó gondozást igényelt, akkor a mindennapi élet része volt ezek állandó karbantartása, gondozása.

Na, azt se mondta még senki a túraposztjaimra, hogy szakszerűek, nagyon szépen köszönöm a dicséretet! :-)
süti beállítások módosítása