Kitekintés a Szent Mihály-hegy egyik remetebarlangjából
Sokan nem is tudják, de szinte alig kell kimozdulnunk Budapestről, máris számtalan szép kirándulási cél között választhatunk. Korábbi posztjaimban a Budai-hegység és a Pilis könnyen megközelíthető kilátópontjait igyekeztem bemutatni, egy harmadikban pedig négy szép szurdokvölgyet ajánlottam, amelyek szintén egy-egy kirándulásunk célpontjai lehetnek. Most négy olyan szabadon látogatható barlangról szeretnék írni, melyek egy-egy hosszabb-rövidebb sétával, vagy kirándulással könnyen megközelíthetőek. Azonban én alapjában véve túrázó vagyok, nem pedig barlangász, ezért olyan barlangokat ajánlok a következőkben, amelyeket egyrészt szép útvonalakon lehet megközelíteni, másrészt csodálatos kilátás nyílik tőlük a környezetükre!
Már előre le kell szögeznem, hogy egyikbe sem érdemes utcai viseletben látogatást tenni, ugyanis ezeken a helyeken nincsenek jól kiépített utak, hanem köves, sziklás, esők után sáros túraösvényeken kell utunk jó részét megtenni. Tehát strapabíró cipőben és olyan ruházatban induljunk neki ezeknek a kirándulásoknak, amelyet nem sajnálunk, ha séta közben poros, vizes, esetleg sáros lesz! A következőkben felsorolt barlangok könnyen megközelíthetőek, de azért mindnél megadom a hozzájuk vezető útvonal hosszát és kirándulótempóban (3 km/óra) számolva a megtételéhez szükséges időt is. Ennyi bevezetés után lássuk a medvét, pontosabban a barlangokat!
A Szelim-barlang
Kezdjük bemelegítés gyanánt a legkönnyebben megközelíthetővel a négy közül, a Szelim-barlanggal! Két irányból érdemes elindulni barlangnézőbe: a legegyszerűbb az, ha autóval megyünk fel a Tatabánya feletti Turul szoborhoz, majd a kocsit a parkolóban hagyva onnan indulunk lefelé a piros sáv turistajelzéseket követve a hosszú lépcsősoron. Egy-két percnyi ereszkedés után jobbra fog majd a lépcsősortól kiágazni a piros barlang jelzésű ösvény. Térjünk rá erre! Néhány tucat lépés után a gyalogút kikanyarodik egy körülbelül méternyi széles sziklapárkányra, azon kell megtennünk az utunk jó részét, egészen a barlang szájáig.
A sportosabbak, vagy mozogni vágyók akár fel is sétálhatnak Tatabányáról a barlanghoz, ekkor célszerű az autónkat a vasútállomás, vagy a mellette lévő Vértes Center pláza parkolójában hagyni. A Fő tér parkjának jobb oldalán, az Álmos vezér utca járdáján kezdődő piros sáv jelzéseket követve tudunk felkapaszkodni a városból az Öreg-hegyre. A már említett lépcsősoron tesszük meg utunk utolsó szakaszát és ekkor a tető előtt nem sokkal érjük el a most balra kiágazó piros barlang jelzésű ösvényt, amelyen elsétálhatunk már minden további kaptató nélkül a barlangig. A körülbelül 1,3 km hosszú utunkon nagyjából 150 méter szintemelkedéssel kell számolnunk, tehát valamivel többel, mint ha megmásznánk a Gellérthegyet! 40-50 perc alatt érhetjük el a barlangot tempótól függően.
A Szelim-barlang 45 méter hosszú és átlagosan 18 méter magas üregét egy hajdani vízfolyás vájta a triász mészkőbe. A barlang fő tere egy gigantikus belső csarnok, amely két kerek nyílással szakad a felszínre. Ezeken kívül három bejárata van, a legnagyobb – amelyet az ösvényen érünk el – kapunyi méretű és a városból is jól látható. A neandervölgyi ősember 70-80 ezer évvel ezelőtt már lakta a barlangot, az ásatások nyomán csontmaradványok és kőeszközök kerültek elő a barlang alját borító üledék alsóbb rétegeiből. A felszínhez közelebbi rétegekben kaparószerszámokra és más eszközökre is bukkantak a régészek, tehát a barlang hosszú ideig lakott volt a múltban. Maga a barlang fokozottan védett, mi is vigyázzuk rá, ne hagyjunk ott szemetet, a falakat se kaparjuk, firkáljuk össze! Bár ez minden barlangra igaz.
Ha már itt járunk, érdemes alaposabban megnézni a Turul szobrot is. A hatalmas, koronás madárszobor – a szárnyainak fesztávolsága majdnem 15 méter, karmai között pedig Árpád kardját tartja – Donáth Gyula szobrászművész alkotása. Óriási méretei folytán már messziről is jól látható. A Turul alatti kilátópontról csodálatos kilátás nyílik Tatabányára és a környékre, szinte ugyanaz a panoráma, mint a Szelim-barlang bejárati nyílásától, amelyről felteszek ide egy panorámaképet.
Kilátás a Szelim-barlangtól. A képre kattintva nyílik meg külön ablakban az 5000 pixel széles panorámakép.
A Pes-kő-barlang
Amilyen hatalmas a Szelim-barlang, olyan picike a gerecsei Pes-kő-barlang (azért írtam ki a tájegységet, mert van egy másik Pes-kő-barlang a Bükkben is), viszont a felkeresése talán egy kicsit kihívás egy átlagembernek! Lássuk csak, hogyan jutunk el oda! Az autónkkal Tarján felől érkezve térjünk rá Vértestolna déli bekötőútjára. Pár száz méter után, még a község előtt egy széles földút ágazik majd ki balra belőle. Itt tudunk megállni a kocsival, szép idő esetén biztos várakozik már ott jó néhány másik autó is (utasaikkal valószínűleg találkozunk majd a barlangig vezető utunkon). Az Országos Kéktúra kék sáv jelzéseit követve induljunk tovább a kavicsszórással erősített földúton, azonban a kéktúra hamarosan balra tér, de mi egyenesen folytassuk az utunkat a már jelzetlen, de jó minőségű úton.
Masszív, lezárt fémsorompót kell megkerülnünk, majd utána 20-25 perces sétával érünk el egy balra kiágazó földutat. Valaki egy nagy piros ómega jelzést fújt sprével az elágazásban álló tölgyre, tehát a kiágazó földút eltéveszthetetlen! Pár lépés után egy újabb elágazásban ismét a bal oldali utat választva szépen felkapaszkodunk a Pes-kő hátára. A hegyhát tetején egy kis rétre érkezünk, egy magasles mellett találjuk a következő piros ómega jelet, amely megint balra térít bennünket, egy kanyargós ösvényre. Ezen érjük el pár percen belül a Pes-kő meredeken leszakadó keleti peremét.
Balra is és jobbra is ösvények indulnak, ezeken a hegyhát peremének kilátópontjait kereshetjük fel. Ha a barlanghoz szeretnénk eljutni, jobbra induljunk tovább és nagyjából 150 lépés után egy kilátópontot érünk el. Utána az ösvény ereszkedni kezd és kijutunk a barlanghoz vezető sziklaperemre. Ez a szűk terasz keskenyebb valamivel, mint a Szelim-barlangé, körülbelül 60-80 cm széles lehet, még éppen végig lehet sétálni rajta úgy, hogy nem kell a falhoz lapulnunk közben. Nagyjából 30 lépés után érjük el a sziklaperemen a barlang száját.
A fentebb leírt út nagyjából 2,5 km hosszú, közben 90 métert kell kapaszkodnunk, de egyáltalán nem meredeken. A sorompótól számolva körülbelül egy óra alatt érhetjük el a Pes-kő meredeken leszakadó peremét. Fél óra nézelődéssel számolva tehát ez egy két és fél órás kirándulás!
A Pes-kő mészkőszikláiban kialakult barlangba csupán pár lépésnyit tudunk bemenni, utána már annyira összeszűkül a járat, hogy csúszva-mászva sem tudunk továbbjutni benne, viszont itt a kilátás az, ami magával ragadó! Csodálatos, félköríves panoráma nyílik a Gerecse dombságának déli részére, a barlang szájáról balra tekintve a távoli Tarján is feltűnik a dombok közötti medencében. Ha valaki úgy gondolja, hogy túl veszélyes a sziklaperemen való séta, az nyugodtan álljon meg valamelyik kilátóponton, ahonnan majdnem ugyanolyan szép a panoráma, mint a barlangtól. Erről a kilátásról is beteszek ide a posztba egy panorámaképet!
Kilátás a Pes-kő-barlangtól. A képre kattintva nyílik meg külön ablakban az 6000 pixel széles panorámakép.
A Jankovich-barlang
Szinte az egész Gerecse dachsteini mészkőből épül fel – itt található a korábban már említett Szelim-barlang és a Pes-kő-barlang is –, a mészkősziklákban pedig oldással könnyen tudnak barlangok kialakulni. Jó példa erre a Jankovich-barlang is, amely méreteiben nagyon hasonlít a Szelim-barlanghoz. Három irányból is eljuthatunk a barlanghoz, mindhárom útvonalat részletesen leírom a következőkben.
Az első lehetőség, hogy Bajótról közelítjük meg a barlangot. Parkoljuk le ott, ahol az Arany János utca kiágazik a község főutcájából, a Kossuth Lajos utcából. Az itt kezdődő kék négyzet jelzéseket követve észak felől kerüljük meg az Öreg-kő erdős oldalát és körülbelül két kilométeres úton 150 métert kapaszkodva érkezünk fel a sziklák tövében kialakított erdei pihenőbe. Ez egy nagyjából órányi sétát jelent.
Indulhatunk Péliföldszentkeresztről is, ekkor a zarándoktemplom alatti kis murvás parkolóban tudjuk hagyni az autót, amely az országút nagy „S” kanyarjában nyílik. A zarándoktemplom mellett halad el az Országos Kéktúra, ennek a kék sáv jelzéseit kell a továbbiakban követnünk. Először rövid sétával a Szentkúthoz érkezünk el – idáig murvás sétány vezet – majd a mezőkön és az erdőn átvezető ösvényen folytatjuk az utunkat. Ez az útvonal 2,7 kilométer hosszú és itt is 150 méter szintemelkedéssel kell számolnunk az erdei pihenőig.
A harmadik útvonal Mogyorósbányáról indul, és ugyanúgy az Országos Kéktúra útvonalán érkezünk fel az erdei pihenőhöz, de az ellenkező irányból. Ez az útvonal is 2,7 km hosszú, de kicsivel több szinttel, mint az előzők. Mogyorósbányán a buszforduló melletti parkolóban hagyhatjuk az autót. Az utóbbi két útvonalon körülbelül 75-80 perc alatt érhetünk fel az erdei pihenőbe. Tehát ha beleszámoljuk a nézelődést is, akkor bizony ez már egy félnapos kirándulás!
Az erdei pihenőtől indul az a meredek ösvény, amely később keskeny beton lépcsősorrá válva kapaszkodik fel az Öreg-kő sziklás oldalába. A lépcsősor „Y” elágazásában a bal oldali ágat választva érünk fel pár perc alatt a Jankovich-balanghoz. Ez még további 40 méter kapaszkodást jelent. Az erdős hegyoldalban lépcsőzve csak az utolsó pillanatban látjuk meg a barlang hatalmas száját, amelyen keresztül bejuthatunk a csarnokba. A teremnyi barlang kupolája átszakadt, és most egy nyolc méteres nyíláson keresztül rengeteg fényt kap felülről.
Ha a kupolaterem végén lévő agyagos lejtőn lemerészkedünk, akkor a hátsó, kisebb terembe jutunk, ahol a falon már cseppköveket is láthatunk. Ha ide is be szeretnénk jutni, akkor mindenképpen vigyünk lámpát magunkkal! Ezeket a sötét helyeket már a denevérek is kedvelik, tehát ne ijedjünk meg tőlük, ha felrebbennek a falakról!
A barlang a nevét Jankovich Béla vallás- és közoktatásügyi miniszterről kapta 1915-ben, ugyanis a barlangban végzett ásatási munkákat részben az általa kiutalt 600 Korona segélyből végezte Hillebrand Jenő az MFT Barlangkutató Szakosztály és a Nemzeti Múzeum megbízásából. A kutatások eredményeképpen több őskőkori kultúra leletei, újkőkorszaki és bronzkori tárgyak is előkerültek. Ez a barlang is fokozottan védett!
Ha a lépcsősor elágazásától jobb felé indulunk, a Baits-barlanghoz jutunk, amely egy tágas bejárati teremből és az ebből kiágazó több kisebb járatból áll. A terem végében egy aknát fedezhetünk fel, ezen keresztül lehet lejutni a barlang alsó szakaszára. Ide is kell már lámpa! Ez a barlang a nevét Baits Györgyről, Bajót jegyzőjéről kapta, aki nagyon sokat segített Hillebrandnak és csapatának a szervezési munkákban. A Baits-barlang után egy nagyon szép kilátópontra érkezünk az ösvény végén, innen Esztergom felé és a Dunára látunk le a sziklákról. Erről a kilátásról is teszek fel egy panorámaképet.
Kilátás a Baits-barlangtól. A képre kattintva nyílik meg külön ablakban az 2500 pixel széles panorámakép.
A Szent Mihály-hegy remetebarlangjai
Utoljára hagytam a talán legszebb kilátást nyújtó helyszínt, a Dunakanyarban álló Szent Mihály-hegy remetebarlangjait. Ezeket a sziklaüregeket – ugyanis itt barlangról nem nagyon beszélhetünk – két irányból tudjuk megközelíteni.
Egyrészt indulhatunk Nagymarosról is, a Nagymaros-Visegrád vasúti megállóban kezdődő sárga négyzet turistajelzéseket követve. A városka szélén fut bele az utunk a sárga sáv jelzések útvonalába (ez Nagymaros vasútállomásról jön egy rövidebb úton erős kaptatóval), később ebből ágazik majd ki a sárga barlang jelzés ösvénye, amelyen aztán túránk második felét meg kell tennünk. Ez az útvonal 5 kilométer hosszú, nagyjából 330 méter emelkedővel és 220 méter lejtővel (Nagymaros vasútállomásról csak 3,7 km, de a szint ugyanannyi). Az út mentén számos szép kilátópontot is érintünk, ezeken érdemes megállni pár percre és megcsodálni a panorámát! Erre az útra nagyjából két órát kell szánnunk, bármelyik állomástól indulunk.
Belevághatunk a kirándulásba Zebegényben is, a sárga kereszt jelzéseket követve hosszan, majd a Dobozi-orom kilátópontja után térünk le a meredeken ereszkedő kék barlang jelzésű sziklás ösvényre és érjük el a remetebarlangokat. Ez az útvonal 4,2 km hosszú, a szintemelkedés és lejtés hasonló a Nagymaros felőli útvonalhoz. Ezen az úton is érintünk pár szép kilátást nyújtó pontot, ebből az irányból nagyjából 100-110 percet kell a sétára rászánnunk. A szintekből látható, hogy nem csak kapaszkodnunk kell útközben, de sok a lejtő is, tehát eléggé hosszasan hullámvasutaznak ezek az ösvények a hegyoldalban!
A térképet megnézve láthatjuk, hogy a remetebarlangok közvetlenül a Dömösi rév kompátkelő felett találhatóak a hegyoldalban, ráadásul a kompállomás mellett még vasúti megálló is van. Azonban óva intek bárkit, aki onnan indulva szeretné felkeresni a barlangokat! A vasút mellett hosszú támfal és kerítés akadályozza meg a kőomlásokat, már ezeken átjutni is nehéz, de utána minden kitaposott ösvény nélkül kell még nekiindulni a nagyon meredek, sziklás hegyoldalnak! Tehát ne ezen az úton próbáljunk feljutni a barlangokhoz!
Az üregek csak részben természetes eredetűek, jelenlegi formájukat a kőzet faragásával érték el. Először a római korban bővítették a sziklaüregeket, ekkor katonai őrhely lehetett itt, ahonnan jól belátható a Duna völgye. A középkorban sziklakápolna és barlangkolostor volt itt, az épület maradványaiból még most is fellelhető egy kevés. A barlang kialakítása primitív bazilikás elrendezésű, a jobb oldali „mellékhajó” kis szentélyben záródik.
Persze itt sem a barlang a lényeges, hanem az előtte lévő sziklateraszról nyíló egészen fantasztikus panoráma! Mintegy 110 méterrel (tehát majdnem egy gellérthegynyivel) vagyunk itt a Duna szintje felett és jól belátható a hatalmas ívben forduló folyam egy jó része. Közvetlenül alattunk jól látjuk a kompállomás kikötőjét, a túlsó parton Dömös terül el. Mögötte balra a Prédikálószék 639 méter magas csúcsa emelkedik, jobbra a Szakó-hegy erdős oldala áll, közöttük a Dobogókő hosszan elnyúló gerincére látunk rá. Azt hiszem, ezért a panorámáért mindenképpen érdemes felkapaszkodnunk ide!
A menetidőkből látszik, hogy a remetebarlangokhoz eljutni nem egy könnyű séta, egy kis nézelődéssel ez bizony egy több mint félnapos kirándulás. Tehát ha reggel kilenc felé indulunk akár Nagymarosról, akár Zebegényből, délután kettő előtt nem nagyon fogunk visszaérni oda, pláne, ha meg is állunk útközben nézelődni! És még egy dolog: Nagymaros-Visegrád vasúti megálló felől érkezve a barlangokhoz kevesebb a meredek kaptató és lejtő, mint a Nagymaros állomás és a Zebegény felőli úton.
Függelék:
Az alábbi linkekre kattintva térképrészletek nyílnak meg a Turistautak.hu online térképén és a barlangok megközelítését mutatják.
Szelim-barlang
Pes-kő-barlang
Jankovich-barlang
Szent Mihály-hegy remetebarlangjai
