Bevezetés
Régen, a magyar gyalogos turizmus hőskorában a turistautak jelzéseinek formáját ötletszerűen alakították ki különféle színeket, számokat és alakzatokat használva, ebben a dzsungelben 1929-ben vágtak rendet, amikor bevezette a Magyar Turista Szövetség a Dr. Strömpl Gábor által kidolgozott egységes turistaút-jelzésrendszert. Mivel hazánkban legfeljebb csak középhegységek vannak, így a megalkotott rendszer nem mutatta az adott turistaút nehézségét, viszont információval szolgált arról, hogy hová is vezet a jelzett út, ezenkívül bizonyos fontossági sorrendet is megállapított közöttük.
A rendszert csak több évtized múltán, 1988-ban szabványosították, vagyis az addig csupán a Magyar Természetbarát Szövetség (a háború előtti Magyar Turista Szövetség "utódja") belső szabályzataiban megfogalmazott előírásokat állami szinten is szabályozták. Ennek a szabványnak jelent meg a módosítása most, 2021-ben. A módosítás azonban nem öncélú, hiszen csupán szabványos formába foglalja a Magyar Természetjáró Szövetség (2012 óta ez a Magyar Természetbarát Szövetség neve) által irányított jelzésfestési gyakorlatot. Ebből következően nem fogunk alapvető változásokkal találkozni a turistautakat járva, csupán az eddig kialakult gyakorlat alapján lett a szabvány módosítva!
A következőkben azt próbálom meg összefoglalni, milyen változások vannak az új MSZ 20587:2021 szabványban a régihez képest, és hogy ezek a változások hogyan érintenek majd bennünket, turistákat. A poszt második részében azt igyekszem bemutatni, hogy a jelzések puszta megjelenítésén kívül vajon mit is próbálnak meg közölni velünk a jelzéseket felfestők.
Mi újdonság van az új szabványban?
Munkám kapcsán (ami persze teljesen független a turizmustól) a cégnél, ahol dolgozom, hozzáférésem van az Online Szabványkönyvtárhoz, megtekinthettem tehát az említett szabvány régi és új verzióját is, így aztán könnyű volt összehasonlítanom azokat.
Az egyik legfontosabb változás, hogy szabványosították a jelzések színét. Az, hogy a felfestett jelzéseknek kék, piros, zöld és sárga színűeknek kell lenniük fehér jelzésalapon, az régóta ismert szabály, na de milyen legyen az árnyalatuk? Ha figyelmesen járunk az erdőben, akkor észrevehetjük, hogy ezek bizony eltérőek, a sárga jelzés színe például a citromsárgától az okkersárgáig szokott terjedni, a kék pedig az égszínkéktől a mélykékig. De a másik két alapszín sem kivétel ebben. Most egyértelműen fogalmaz a szabvány: megadja az alkalmazandó színek RAL kódját (a négyszámjegyű színkód minden festékgyártónál ugyanazt a színárnyalatot jelenti), továbbá az RGB színkódot is, ennek a segítségével a számítógépes rajzprogramokban lehet beállítani a megfelelő színt. Harmadikként a CIELAB értéket is feltüntették a színeknél, ez is egy számítógépes színkód. Tehát reméljük, ezután már a turistajelzések színárnyalatai is egységesek lesznek!
Őszintén szólva, amikor elkészítettem a posztban szereplő turistajelzések képeit a szabványban is rögzített RGB színekkel, nagyon meglepődtem. A piros szín egészen bordóra sikeredett, a sárga pedig szinte okkersárga lett. De végül is csupán azok a színárnyalatok köszönnek vissza a szabványból, amelyekkel már néhány éve egyre sűrűbben találkozom az erdőkben! Azonban az is biztos, hogy ezek a színek csak a felfestés pillanatában szabványosak, az idő múltával azok tompulnak, fakulnak majd a természetben.
Fontos változás az is, hogy új jelzésformák jelentek meg a szabványban, a sáv, kereszt, háromszög, négyszög, kör (forrás), ómega (barlang), L (rom) és körtúra jelzések mellett új jelként szerepel a kápolna, emlékmű és pecsét jelzés is. Most tehát már 11 különféle jelképpel találkozhatunk majd a turistajelzéseken. Kicsivel szabadabb kezet kaptak a jelzésfestők annak a megmutatására, hogy a jelzett turistaút irányt változtat – például kanyarodást előrejelző nyílformát is alkalmazhatnak. Ezeket a turistajelzéseket az alábbi táblázatban láthatjátok már a megfelelő, szabványos RGB kódokkal megrajzolva. A képeket a laptopomon szerkesztettem meg a szabványban található méretezett rajzok segítségével. Persze – mint már mondtam –, eddig is találkozhattunk már ezekkel az új jelekkel az erdőket járva, most csak szabványossá tették őket.
Röviden még összefoglalnám, hogy mi a különféle jelzésformák jelentése, ugyanis ebben is szoktak a kirándulóknál félreértések lenni! A jelzéseket abban a sorrendben említem, ahogy a fentebbi táblázatban is szerepelnek.
Fő turistajelzések
A jelzéseket 100 mm magas és 120 mm széles fehér téglalapokba kell felfesteni, a jó láthatóság érdekében arányosan ezt a méretet meg lehet növelni. Ilyenkor természetesen magát a jelzésikont is arányosan meg kell változtatni! Ezt akkor szokták alkalmazni a jelzéseket felfestők, ha például egy mezőn átvezető úton csak egy távoli fára, vagy magaslesre tudnak jelzést festeni.
A sáv jelzések
Ezek minden esetben a turistaút-hálózat gerincútjainak jelölésére szolgálnak.
A kék sáv jelzések elsősorban az országos jelentőségű kéktúrák jelzésére szolgálnak, de ezzel a színnel jeleznek még pár helyi jelentőségű utat is.
A piros sáv jelzések az egy, vagy több tájegységen áthaladó utak jelzésére szolgálnak.
A sárga sáv a helyi fontosságú gerinchálózati utak jelzésére szolgál.
A zöld sáv jelzések az előbbieken kívüli, kisebb helyi gerinchálózati utak jelzésére szolgálnak.
A kereszt jelzések
Ezek jelölik a sáv jelzésű utak elsődleges kapcsolódásait. Jelölhet két főút közötti átkötést, rövidítő, vagy alternatív útváltozatot, kiágazásként bekapcsolhat egy fontos helyet az úthálózatba. Találkoznia kell legalább egy helyen az azonos színű, sáv jelzéssel jelzett turistaúttal.
Néhány gyakorlati példa a jelzések felfestésére:
Leágazó turistajelzések
Általában rövid, legfeljebb 5 km hosszú turistaút-leágazásokra alkalmazhatóak.
Háromszög: Magaslati pontokra, hegytetőkre, csúcsokra, természetes, valamint épített kilátópontokra vezető út jelzésére szolgál.
Négyzet: Településre, szálláshelyre, tömegközlekedési járművek megállóihoz, vagy parkolókhoz vezető utak jelzésére szolgál.
Forrás (kör): Forrásokhoz, kutakhoz, vagy egyéb vízvételi lehetőségekhez vezető, legfeljebb 2 km hosszú jelzett út.
Barlang (ómega): Barlangokhoz, esetleg szurdokokhoz, szakadékokhoz vezető turistautat jelöl.
Rom (L): Romokhoz, műemlékekhez, várakhoz vezető utat jelöl.
Kápolna (új jelzés a szabványban!): Kápolnákhoz, templomokhoz és egyéb szakrális helyekre vezető utat jelöl.
Emlékmű (új jelzés a szabványban!): Kulturális, vagy történelmi emlékművekhez, emlékhelyekhez vezető utat jelöl.
Bélyegző (új jelzés a szabványban): Túramozgalmak bejárását igazoló bélyegzőhelyekhez vezető utakat jelöl.
Egyéb turistajelzés:
Körtúra: Kirándulóközpontokból, településközpontokból, közlekedési csomópontokból vagy parkolókból kiinduló, jelzésváltás nélkül oda visszavezető 2-10 km hosszú, általában könnyű útvonal jelzésére szolgál.
Kiegészítő turistajelzések:
Törlőkereszt: Megszűnt, vagy megváltozott turistajelzések jelölésére szolgál a kiindulópontokon és turistaút-csomópontokban.
Turistaút végét mutató pont: Annak jelölésére szolgál, hogy az adott ponttól nem vezet tovább turistaút. Általában a jelzett turistaút utolsó (visszafelé tekintve első) jelzésére rakják.
Kanyart jelző piros turistajelzések, alattuk balra törlőkereszt, mellette a jelzett út végét (elejét) jelző pontozott kék sáv jelzés:
Ezzel a turistajelzések felsorolásának végére értem, azonban ezeken kívül még kismillió egyéb jelzéssel találkozhatunk az erdőkben! Ilyenek például a tanösvények egyedi jelölései, a sí- és futóutak, a vándor- és zarándokutak jelzései, a kerékpáros és lovas útvonalak jelölései, a kulturális és turisztikai tematikus túrák jelzései. Ezekre nem vonatkozik a turistajelzések szabványa, azonban kialakításukban, színezésükben többnyire illeszkednek a turistajelzésekhez. Az alábbiakban bemutatnék ezek közül is vagy kéttucatnyit (a képeket a Magyar Természetjáró Szövetség Turistajelzésfestés című kiadványából vettem át).
Egy harmadik fontos változás, hogy a régi szabvány példákat mutatott a jelzőtáblák kialakítására is, ez azonban az új szabványból már kimaradt. Ezzel kapcsolatban csak annyit mondhatok a saját tapasztalatomból, hogy már annyi típusú, kialakítású jelzőtáblával találkozhatunk az erdőket járva, hogy közöttük már praktikusan képtelenség lenne rendet tenni!
Mit szeretnének még közölni velünk a jelzésfestők?
Eddig tartott a szabvány rövid ismertetése, de a turistautak jelzésekkel történő kijelölésén kívül a jelzésfestők sokszor még egyéb információkat is közölni szeretnének velünk. Persze ezekre is vannak a Magyar Természetjáró Szövetségnél előírások, hogy a jelzéseket felfestők ezek alapján dolgozzanak! A most következőkben ezekre szeretném felhívni a figyelmeteket!
Általános irányelv az, hogy a jelzéseknek az út mentén egymástól látótávolságra helyezkedjenek el. Ez nyilván más sűrűséget jelent egy kanyargó, az avarba helyenként belevesző erdei ösvényen, ahol már pár lépésről is takarják a fák a jelzéseket, mint egy egyenes, jól belátható földúton, vagy egy település főutcáján.
A felfestett útvonal jelentős irányváltozása előtt, vagy turistaút-csomópontokban a jelzéseket sűrűbben kell felfesteni.
Lehetőség szerint a jelzéseket – egy átlagember szempontjából – nagyjából szemmagasságban kell elhelyezni, hogy szembeötlőek legyenek. Nyilván azonban egy kopár, sziklás pusztán csak a lábunk alatti kövekre lehet festeni.
Még néhány példát mutatok a jelzések felfestésére:
A turistaúton haladva a következő jelzéstípusokkal találkozhatunk:
Útra merőleges jelzés: Szemből érkezve jól látható, ez a leggyakrabban használt jelzésfajta. Azt jelenti, hogy menj a jelzés felé, majd haladj el mellette az úton. Ez a jelzés lehet egypofás, vagy kétpofás, attól függően, hogy csak egy irányban, vagy mindkét irányban fel van-e festve.
Úttal párhuzamos jelzés: Az út mellett, oldalra nézve látható. Rossz láthatósága miatt nem javasolt, a jelzésfestők is ritkán használják.
A fentebbi kettő közötti szögben felfestett jelzés: A szög függhet a rálátástól, de a továbbhaladás irányát is sugallhatja, például, amikor a kiágazó út, melyen a jelzések is továbbindulnak, nem merőlegesen válik ki az addigi útból.
Nyíl, vagy nyilazott jelzés: Irányváltozások jelölésére használják. A nyílhegy a továbbhaladás irányát jelzi.
Átlósan felfestett nyilazott jelzés: Ritkán használják a jelzésfestők - hamarosan ki is vezetik az alkalmazott jelzések közül -, általában útvillákban tűnik fel, és megállva előtte a továbbinduló út irányát jelzi számunkra. Megjegyzésem: itt "3D-ben" kell gondolkodnunk! A jelzés úgy van felfestve a fára, ahogy szemmagasságból nézve azt éppen az elágazásból továbbinduló turistaúttal párhuzamosnak látszik (lásd a rajzomat).
Kapujelzés: A kiágazó út két oldalán, a sarkokon elhelyezett 1-1 jelzés, ezek bevezetnek a helyes útra. Bonyolultabb elágazásokban ez a legegyértelműbb jelzésforma.
Behívó jelzés: Elágazás után a folytatás egyértelmű jelölésére szolgál. Tulajdonképpen ez megerősíti a jelzéseket követő turistát abban, hogy jó irányba tért az útelágazásban.
Bíztató jelzés: Hosszú, kereszteződés, elágazás nélküli útvonalakra szokás festeni, azt jelzi a túrázóknak, hogy jó úton járnak. Tulajdonképpen a turistaút mellett felfestett jelzések java része ebbe a típusba tartozik.
A fentebb leírtakat igyekszem kis rajzokon is bemutatni, így egyértelműen látható a különféle esetekben a jelzésfestők szándéka. A rajzok minőségéért elnézést kérek, én követtem el őket a szobai dohányzóasztal sarkán egy kék golyóstollal.
Zárszó
Végezetül csak annyit szeretnék az eddig leírtakhoz hozzátenni, hogy sok évi túrázás és jelzésolvasás után még laikusként is el fogunk érkezni arra a szintre, hogy észrevesszük, hol változott a jelzéseket festő személye az út során, hiszen minden jelzésfestő egy kicsit más – részben a saját – logikája szerint festi a jelzéseket. De pontosan azért vannak az előírások, hogy a jelzésfestők ne engedhessék szabadon a fantáziájukat. Az utóbbi években már vizsgához köti a Magyar Természetjáró Szövetség azt, hogy valaki jelzéseket fessen az erdőben és itt nem csak abból vizsgáznak a jelöltek, hogy milyen szép jelzéseket tudnak festeni (persze ez is fontos), hanem abból is, hogy mennyire ismerik a szabályokat, és mennyire logikusan, könnyen követhetően jelölik ki számunkra a turistautakat!
Források:
- MSZ 20587:2021 Gyalogos turistautak jelzései és azok alkalmazása
- MSZ 20587-2:1988 Általános turistatájékoztató jelképek. Gyalogosút és -irányjelzések
- Magyar Természetjáró Szövetség, Szakmai füzetek: Turistajelzésfestés (2016)
