Barangolások gyalogosan, bakancsban és túrakerékpáron

Bakancsban, két keréken

Bakancsban, két keréken

Kerékpártúra Székesfehérvártól Akarattyán át Balatonfüredig

Bicajtúra a Budapest-Balaton kerékpárúron Székesfehérvártól Balatonakarattyáig és tovább az északi parton Balatonfüredig (2022. augusztus 13.)

2022. augusztus 15. - horvabe

cimlap-t066.JPG

Balatonalmádiban viharos szél fújt, amikor kigurultam a tóparti sétányra

A túra útvonala a Google Térképen

A túra útvonala GPX formátumban

A TÚRA JELLEMZŐI

- Megtett távolság a kitérőkkel együtt: 73,31 km (GPS)
- Szintemelkedés/lejtés a kitérőkkel együtt: 462/455 m (GPS)
- Nehézség: 7/10 (Egész napos kerékpártúra, átlagos szinttel)
- Kilátások: 5/10 (Szép kilátások a Budapest-Balaton Kerékpárút (BuBa) és a Balatoni Bringakör számtalan pontjáról)
- Épített látnivalók: 4/10 (Székesfehérvár és az egész Balaton-part a kikötőkkel, mólókkal, szállókkal és egyéb létesítményekkel)
- Jelzettség a túra időpontjában: A BuBa is és a Balatoni Bringakör is jól van jelezve

A távolság- és szintadatok a túra során felvett GPS track kiértékeléséből származnak. A többi adat abszolút szubjektív.

TÚRALEÍRÁS

Hogy budapesti létemre miért Székesfehérvárról indulva tettem meg ezt az utat? Ennek bizony története van, ugyanis több mint egy hónapja indultam neki az akkor még felavatás előtt álló Budapest-Balaton kerékpárútnak Kelenföldről, de csupán Székesfehérvárig jutottam el rajta, és most, másodjára nekiveselkedve a távnak onnan indultam tovább. Tehát, ha úgy tetszik, ez a BuBát bemutató útvonalleírás második része! Viszont a BuBa csupán Balatonakarattyáig tart, és ott találkozik a Balatoni Bringakörúttal, odáig pedig alig több mint harminc kilométer az út Fehérvárról, tehát megtoldottam még ezt a Balatonfüredig vezető szakasszal, így már kijött az egészből egy laza egynapos kerékpártúra!

Most nem szerettem volna ugyanabba a hibába beleesni, mint a Kelenföld-Székesfehérvár szakaszon – tudniilik akkor előre megvettem az Akarattyáról hazafelé tartó Katica Interrégióra a jegyem és a kerékpár helyjegyem, viszont idő hiányában nem tudtam odáig eljutni! Ezért most jó korán keltem és indultam útnak, ugyanis most Balatonfüreden volt randim ugyanazzal a Katicával, és férfiembernek nem illik elkésni az ilyen találkozókról, pláne, hogy most is megvettem rá előre a jegyem és a kerékpáros helyjegyem! Most aztán mondhatnátok, milyen nő az, akire előre jegyet, sőt helyjegyet kell váltani, de ilyen apróságokba azért nem mélyedjünk bele!

Így tehát most fél hat felé kaptam fel a bicajra a házunk előtt és a borongós ég alatt legurultam a 7-es út szerpentinkanyarján keresztül a Kelenföldi pályaudvarra. Nem jósoltak strandidőt erre a napra, viszont nagyobb esővel sem riogattak a meteorológusok, ezért optimistán tekintettem a jövőbe, és kicsit meggondolatlan módon még az anorákom is otthon hagytam! Némi várakozás után meg is jött 6:17-kor a fehérvári zónázó, így aztán negyed nyolc felé már a székesfehérvári vasútállomás előtt álltam a kerékpárral, indítottam a turista GPS-em és a mobilomon a Stravát, aztán már nem is szüttyögtem sokáig, nyeregbe szállva kigurultam az állomás előtt elvezető Prohászka Ottokár útra és nyugat felé indultam el rajta.

Korábban elgondolkodtam azon, hogy kicsit körülnézek még a városban, de aztán mégis úgy döntöttem a helyszínen, hogy a randevú Katicával sokkal fontosabb, tehát 15:11-re a balatonfüredi állomáson kellett lennem, mert tudtam, ez a leányzó egy percet sem fog várni rám, és faképnél hagy, ha esetleg mégis elkésem! Csak egy pillanatra álltam meg a Prohászka Ottokár emléktemplom előtt, hogy lefényképezhessem azt és a névadója szobrát. De ki is volt ez az úriember, ha egy szép, széles utat is elneveztek róla, meg még egy templomot is emeltek a tiszteletére, sőt, szobrot is kapott? A következőkben a Wikipédiát idézem, ugyanis ilyen szép és magvas körmondatokat én nem tudok kitalálni!

Prohászka Ottokár (Nyitra, 1858. október 10. – Budapest, 1927. április 2.) magyar római katolikus pap, egyházi író, kétszeres filozófiai és teológiai doktor, politikus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, országgyűlési képviselő, 1905-től haláláig Székesfehérvár tizenötödik megyés püspöke. A magyar keresztényszocializmus legjelentősebb képviselője, az 1920-as évek Magyarországának egyik legbefolyásosabb embere, a magyar egyháztörténet egyik legismertebb alakja, egyben a 20. századi magyar történelem egyik legvitatottabb személyisége is.

Szerintem most, hogy így kiművelődtünk, indulhatunk is tovább! A templom utáni útkereszteződésben egy balkanyart véve a Horvát István útra fordultam, onnan pedig egy újabb balos fordulatot követően (ennek nem volt semmilyen politikai felhangja) a Széchenyi utcán legurultam a vasúti sínek alatt átvezető aluljáróba. Itt már volt irányonként felfestett kerékpárút, a térképem szerint itt értem el a Székesfehérváron átvezető BuBát! A körforgalomnál a Csíkvári utca kerékpáros nyomára térve tekertem el a Sóstói stadion előtt, aztán a Vásártér bolhapiacát magam mögött hagyva értem el a vasúti kereszteződést. A síneken átvágva már a 7-es főúton tekertem a pedálokat, itt egy darabon az én menetirányom szerinti bal oldalon futott egy rissz-rossz kerékpárút, de aztán vége lett, mint a botnak, így aztán kénytelen voltam az úttesten továbbindulni.

A tökéletes minőségű kerékpárút egy újabb körforgalom után kezdődött a semmiben (egy bringások által kitaposott ösvényen tudtam rátérni), de ez aztán már sokáig kitartott alattam. Ezen hagytam magam mögött a várost és érkeztem meg a Székesfehérvárral szinte már összenőtt Szabadbattyánba. A kerékpárút váratlanul elfordult a főút mellől, aztán hátulról kerülve meg a templomot a település mellékutcáira térítettek a kihelyezett jelzőtáblák. A hosszú Árpád utcán végigtekerve jutottam vissza a főútra, itt aztán a nekem bal oldalon futó kerékpárúton gurultam tovább. Gyorsan magam mögött hagyva Szabadbattyánt még sokáig kitartott alattam ez a szintén vadiúj aszfaltcsík.

Utoljára 2018 nyarán jártam erre, amikor az Országos Kerékpáros Körtúrába belevágva rögtön az első túranapomon itt kellett végigpedáloznom a 7-es úton, akkor még híre-hamva sem volt ennek a széles és tökéletesen sima kerékpárútnak! Bár, ahogy visszaemlékszem, akkor rögtön a városka határa után egy jegenyesor árnyékában hűsöltem egyet, most viszont nyomát nem láttam a fasornak! Kivágták volna őket a kerékpárút építése során, vagy én emlékszem rosszul? Nem tudom!

Egészen Kőszárhegyig futott a főút bal oldalán a kerékpárút, a településen viszont irányonként külön volt leválasztva az úttest szélén egy-egy keskeny kerékpáros sáv, így tehát visszatértem a menetirány szerinti jobb oldalra. Itt sem álltam meg, látnivaló sem volt a településen, így aztán gyorsan elértem a falu túlsó szélét. Rögtön a házak után a BuBa jobbra tért, a 7-es út egy korábbi nyomvonalára, ugyanis most már hídon vezet át a Balaton északi partjára tartó vasúti sínek felett, de nekem még egy sorompón kellett kereszteznem azokat a régi úton. Ezen a kicsit kopottas aszfaltcsíkon érkeztem meg Polgárdiba.

A kirakott kerékpárút táblákat követve vágtam át cikkcakkosan a település utcáin, aztán a házak után egy rövid, vadiúj kerékpárúton értem el egy erdőfolton keresztül a vasútállomást. Kicsit később már újra a BuBa szuper minőségű kerékpárútján gurultam a Fülére vezető mellékúttal párhuzamosan, bár az úton szinte semmi forgalom nem volt. Aztán a falut elérve itt is véget ért ez a kerékpáros sztráda, a Petőfi Sándor utcán egy szépen kiépített kerékpáros pihenőre lelve ott telepedtem le az első komolyabb lazításra. Ekkor már kilenc felé ballagott az idő, megettem egy otthonról hozott sajtos kiflit, ittam rá a savanykás, cukor nélküli limonádémból, aztán elolvastam a BuBa környékről szóló információs tábláját. Így tudtam meg, hogy itt Fülén van többek között egy Mesepark (a képen egy fából faragott tündérke mosolygott), a szomszédos Balatonfőkajáron pedig egy pincesor. Volt a térképen egy szintmetszet is, szerinte egy hosszú lejtő fog ezután következni! Na, majd meglátjuk!

A temető sírboltjai mellett hagytam magam mögött Fülét már újra a vadonatúj kerékpárúton tekerve, most a vasút mellett vezetett a faluk közötti út és a mellette futó kerékpárút is, aztán a dombok között szelíden hullámzó bringasztrádán gyorsan átértem Balatonfőkajárra. A település határában itt is véget ért a kerékpárút, legurultam egy komolyabb lejtőn a falu központjába (igaza volt hát a szintmetszetnek), aztán pár kilométerrel arrébb egy aluljárón kereszteztem a Balaton-parti 71-es utat egy szakaszán kiváltó 710-es elkerülő utat. Innen már gyorsan elértem Balatonakarattya határában a Balatoni Bringakörutat. Itt a vége, fuss el véle! Idáig tart hát a Budapest határában, a Kamaraerdőnél kezdődő Budapest-Balaton kerékpárút!

A BuBa útvonalának kiértékelését a poszt végén olvashatjátok majd, de nekem nem ért még véget az utam Balatonakarattyán, bár itt is megvárhattam volna Katicát, de még csak most kezdtem belejönni a tekerésbe, meg még csak alig fél tíz felé járt az idő! Azt azonban láttam, hogy időm van rengeteg, hiszen alig több mint két óra alatt elgurultam Székesfehérvártól idáig több mint harminc kilométert, a maradék negyvenre pedig volt még vagy öt órám! Tehát innen már csak lazán, nézelődve bicajozok majd! Ennek jegyében iktattam be egy kis kitérőt itt Akarattyán az utamba!

Tulajdonképpen az innen Balatonfüredig vezető utat már végigjártam június elején, amikor a Balatoni Kiskörön tekertem, de ahogy mondani szokták, ismétlés a tudás anyja (az apa személye viszont bizonytalan), ráadásul akkor egy kicsit jobban siettem, most viszont volt, ha nem is tengernyi, de legalább egy balatonnyi időm! Szóval Balatonakarattyán a főutat követő mellékutcákon vág át a bringakör, pedig érdemes meglátogatni a magaspart kilátópontjait! Így aztán az állomás melletti kis körforgón átvágva kitekertem a főútra, majd az első balos mellékutcán folytattam az utam a település tó felőli szélére.

A kopott aszfaltozás véget ért, ahol az út kifordult alattam a magaspart peremére, egy murvás úton gurultam el az első kilátópontig. Most a felhős, párás idő miatt nem volt valami szuper a kilátás, de azért jól lehetett látni a Balaton teljes keleti medencéjét, a távolban még Tihany kontúrjai is felsejlettek. Eléggé sokáig elnézelődtem itt, de persze okom sem volt sietni. Végül csak eluntam a lebzselést, aztán nyeregbe kapva végigtekertem a murvás szakaszon, annak a végén, egy másik mellékutcán pedig visszagurultam a 71-es útra. Szinte pont szemben kezdődött a túlsó oldalán a Bakony utca, a nevéhez méltóan jó meredek is volt, ezen tekertem fel az Árpád utcára, ahol a kerékpáros körút vezetett.

Itt kerékpáros nyomok voltak ritkásan felfestve, ezeket követve kezdtem meg az ereszkedést, aztán a főútra visszatérve az mellett vezetett a lejtő aljáig a vadiúj kerékpárút. Júniusban ezt a szakaszt még csak építették, most viszont már készen volt a príma, tökéletesen sima bringaút, de a lejtő végén véget ért az is, ahogy rá kellett fordulni a sorompóhoz vezető utcára. Itt már Kenesén jártam, a parthoz közeli utcákon voltak felfestve a kerékpáros nyomok, aztán a strand következett (előtte megint vadiúj kerékpárút, júniusban még csak épült), végül a parkon keresztül legurultam a kikötőbe. Itt még nem volt sok ember, pár horgász áztatta csak a damilt a vízben és szárcsák úszkáltak a partközelben, talán már a sétálgatóktól kapható potyakajára várva.

A bringaútra visszatérve hirtelen azt éreztem, egyre jobban benépesül, talán a nyaralók most döntötték el magukban, hogy ezen a felhős napon a strandolás helyett a bicajozást választják inkább! Kenese után a kerékpárút a vasutat és az országutat keresztezve a magaspart alatti erdőben folytatódott a 71-es főút egy nagyon régi nyomvonalán. Megmondom őszintén, ez a rész nagy csalódás volt nekem júniusban és most is! Kenese és Fűzfő között a parton fut a vasút is és a országút is, nem igaz, hogy nem találtak ott még két méter széles helyet a kerékpárútnak! Ott a Balaton látványa végigkísérte volna a kerékpárosokat a két város között, így viszont a fáktól nem látjuk ezen szakaszon a tavat!

Fűzfőn már komoly kerékpáros forgalomba botlottam, persze itt is kitekertem a vízpartra a strand szélén. Az idő semmit sem változott, éppúgy felhős, párás volt, mint egy órával korábban Akarattyán! Kár, mivel szerintem a Balaton napsütésben a legszebb! Ilyenkor szokták mondani, hogy jó kirándulóidő van, és valóban, legalább annyi előnye volt neki, hogy nem a bágyasztó hőségben kellett tekerni a tűző napon!

Megkerülve a Balaton legészakibb csücskét most is megültem pár percre a kerékpáros pihenő asztalainál, aztán kigurultam az itt kezdődő mólón a parti kilátópontra. A múltkor eltekertem mellette, csak később hívták fel erre a teraszra a figyelmem, és azt hiszem, érdemes megtenni az ide vezető rövid kitérőt! Habár itt nem jutunk ki a széles nádason keresztül a vízpartra, de azért jól körbe lehet tekinteni erről a pontról is! Itt is elnézelődtem egy darabig, csak negyed tizenkettő felé indultam tovább.

Fűzfő után a kerékpárút kifordult a 71-es út mellé, és egy eléggé régi, keskeny és kissé hepehupás szakaszán tekertem át a dombon keresztül Balatonalmádiba. Ennek a résznek sem ártana egy felújítás, de ne legyünk nagyigényűek! Persze Almádiban is kitérőt tettem a mólóra és itt éreztem meg, hogy feltámadt az éles délnyugati szél. Tarajos hullámok verték a parti köveket, a szomszédos kikötőben szaporán bólogattak a vitorlások árbócai, a parton álló vén szomorúfűz gallyai is kócos hajként lobogtak a szélben. Csak esőt ne hozzon ez a viharos szél, mert nem sok kedvem van elázni! Körbepillantva eléggé borultnak tűnt az ég, ráadásul mintha sötétebb szürke is lenne, mint korábban! Gyerünk hát tovább!

Megnéztem még az öreg platánsort, aztán már megállás nélkül tekertem át Balatonalmádin és Káptalanfüreden, csak Alsóörsön gurultam le ismét a vízpartra. Seregnyi vitorlás futott ki közben a vízre, tele volt a Balaton vitorlákkal, talán versenyre készülődhettek, vagy talán az élénk szél csábíthatta vízre őket, nem tudom. Mivel az égkép semmit nem változott Almádi óta, hamar továbbindultam innen is a néha már zsúfolt kerékpárúton. Percenként jöttek szembe a magányos kerékpárosok, kisgyerekes családok és nagyobb csoportok, én is gyakran értem utol lassabbakat, engem is kerülgettek a gyorsabbak. Ennek ellenére senki sem mérgelődött, senki sem csengette le a lassabbakat a kerékpárútról, még a versenybringások is türelmesen kivárták azt, hogy zavartalanul előzhessenek! Tetszett ez a hozzáállás, kár, hogy az autósok ritkán ilyenek!

Mivel sem Palóznakon, sem pedig Csopakon nem álltam meg, egy óra után pár perccel már Balatonfüreden gurultam el lépésben a Tagore sétány büfésora előtt. Itt akkora volt a gyalogosforgalom, hogy tekerni szinte képtelenség volt. Korábban arra gondoltam, itt megebédelek majd, de olyan volt a zsúfoltság a sütödék, kisvendéglők teraszain, hogy erről gyorsan lemondtam! Mintha minden nyaraló egyszerre gondolta volna, hogy itt az idő megebédelni! Nem baj, van még két sajtos kiflim, veszek majd hozzá valami innivalót, aztán megeszem majd az állomáson Katicára várva!

Végigtolva a bringát a sétányon kivártam a sorom a halász és révész szobránál, hogy a szelfizőkkel ellentétben én az öreg Csepel Marathonom örökíthessem meg, aztán kigurítottam a bringát a mólóra, hogy ott is körülnézhessek. Innen már szépen lehetett látni a tihanyi dombokat, az apátsági templom is feltűnt az egyik dombtetőn. Szemre még mostanra sem bontották le róla az állványokat, aztán körbepillantva észrevettem az Apáti-hegyen pár éve épült kilátó tetejét is. Egy rövid ideig még elnézelődtem a parton, végül egy kis téblábolás után feltekertem a Jókai utca kaptatóján a városba. A 71-es út előtt vettem észre egy kis vegyesboltot, vettem két jéghideg félliteres kólát meg egy ásványvizet, aztán már megállás nélkül elgurultam a vasútállomásig.

Fél kettő előtt pár perccel kapcsoltam ki a GPS-em és állítottam le a Stravát a mobilon, mindkettő szerint 73,3 kilométert tettem meg idáig Székesfehérvártól nagyjából 460 méter szintemelkedéssel. Persze nem ennyit gurult a kerékpár, hiszen a mobilom és a GPS is állandóan benne volt a hátizsákomban akkor is, amikor a kerékpárt letámasztva gyalog indultam pár helyen körülnézni, de mivel a múltkor, a háromnapos kerékpártúrámon tönkrement kerékpárcomputert még mindig nem pótoltam, mást egyelőre nem tudok mondani.

Azt hittem, szét fogom unatkozni magam Katicára várva a peronon, de elfelejtettem – bár korábban olvastam róla – hogy retró hétvégét tart a MÁV a Balaton északi parti vasútján! Épp az érkezésemkor indult egy zöldre festett Nohab igazi retró, még a gyerekkoromban megismert, olajzöld kocsijaival Tapolca felé, aztán egy Szergej érkezett egy másik szerelvénnyel az állomásra. Nem vagyok egy vonatmániás, de azért pár képet készítettem róluk, jót mosolyogva azon, milyen rajongással fényképezik az érkezők a vonatról leszállva a tényleg szépen felújított M62-est! Aztán, amikor ez a szerelvény is továbbindult, feltűnt mögötte egy másik M62-es, nagyon régi, piros alapon fehér csíkozású festéssel. Bár ha jól emlékszem, az orrán lévő, most halványszürke ötágú csillag akkoriban mintha piros lett volna, na de ne legyünk már szőrszálhasogatók, meg van valamilyen törvény a tiltott önkényuralmi jelképek használatáról is...

Háromnegyed három felé jött meg Budapest felől a Katica Interrégió, és amint itt, a végállomásán leszálltak róla az utasok, azonnal be is ültem a légkondicionált Flirtbe. Bár továbbra is borult volt az idő, eléggé kimelegedett délutánra, jobban esett az üldögélés a hűvös vonatban, mint a szeles peronon! A vonat pontosan indult – ami azért a nőkre nem túl jellemző – ráadásul pontosan is érkezett Kelenföldre, közben a Velencei-tónál kereszteztünk egy zivatart. Pár percig szakadt az eső, verték az ablakot kívülről az esőcseppek, de Martonvásáron már ismét száraz volt minden.

Kelenföldön leszállva már nem volt nem volt más dolgom, mint hazatekerni. A bringát a kerékpártárolóba eltéve hat előtt pár perccel léptem be a lakásunk ajtaján.

 

És akkor következzen most egy rövid értékelés a Budapest-Balaton kerékpárútról!

A BuBa két, egymástól gyökeresen különböző szakaszra bontható, az első a Budapest és Székesfehérvár közötti, körülbelül nyolcvan kilométeres rész. Itt a kerékpárút tesz egy számomra érthetetlen kitérőt Biatorbágy és Etyek felé, és csak onnan fordul a dombok között a Velencei-tó irányába. Ezzel nem csak a letekerendő kilométerek számát növelik, de komoly szintet is tesznek bele, ami azért egy kerékpárútnál nem túl nyerő! Azonban az útvonal nagyon szép tájakon vezet keresztül, talán emiatt is döntöttek a tervezők ennél a nyomvonalnál. Véleményem szerint ez a szakasz hétvégi kirándulásokra, kerékpártúrákra való, nem pedig arra, hogy könnyen és gyorsan lejussunk Budapestről a Velencei-tóhoz, vagy Székesfehérvárra!

Az első szakasz ellentéte a Székesfehérvár és Balatonakarattya közötti rész, itt a BuBa már célirányosan vezet a Balaton felé és Akarattán, a tó északkeleti nagy kanyarjában érve el a Balatoni Bringakört jó csatlakozási pontot biztosít a déli és az északi part felé is. Szinte tökegyenes az út, csak a legszükségesebb, tényleg minimális szintemelkedéssel, ez a szakasz valóban alkalmas arra, hogy gyorsan elérjük rajta Székesfehérvárról a Balatont!

A kerékpáros útvonaltervezőm szerint a Kelenföldi pályaudvartól az akarattyai csatlakozási pontig 111,1 kilométer a távolság 1188 méter szintemelkedéssel! Ez egy hozzám hasonló edzettséggel bíró hobbikerékpáros számára egy egész napos menet, pláne, ha egy kis nézelődést is beleszámolunk. Azt hiszem, nyugodtan kijelenthetjük, hogy senki sem fog ezen az útvonalon a nyaralásra menet csomagokkal felpakoltan végigtekerni a családjával egyetemben! Hát akkor mire való a BuBa?

Ahogy fentebb is említettem, Az Etyeki-dombságon átvezető szakasz kisebb-nagyobb túrákra, tekerésekre pont alkalmas, ha a természetbe vágyunk. Látványos útvonal, egy átlagos hobbikerékpáros számára kihívásokat tartogató szintekkel. Érdemes akár részekre bontva is végigtekerni rajta!

Úgy gondolom, a Székesfehérváron és a környékén élők nyertek vele sokat, számukra tényleg bevállalható az, hogy egy nyári reggelen kerékpárra ülnek, két óra alatt letekernek a BuBán a Balcsira, strandolnak egy jót, aztán délután hazatekernek. De ne feledjük, Székesfehérvár belvárosától is 32,2 kilométer az út az elágazásig, 220 méter szinttel, oda-vissza pedig ennek a duplája! Ja, és még valami! A BuBa és a Balatoni Bringakör elágazásában még nem vagyunk a Balaton partján, odáig még tekernünk kell egy keveset! De azt mondom, érdemes néha annyira kilépni a komfortzónánkból, hogy bevállaljunk egy ekkora túrát!

Ha tetszett a bejegyzés, kövesd a blogot a facebookon is!

A bejegyzés trackback címe:

https://bakancsban-ket-kereken.blog.hu/api/trackback/id/tr3517907897

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Adani 2022.08.15. 10:46:03

Szabadbattyánban megért volna pár képet a Kula tér és a kula torony már csak a neve miatt is. :)

horvabe · https://www.kektura.click.hu 2022.08.15. 17:23:17

@Adani: Láttam a guglin, amikor előzetesen virtuális bejárást tartottam, de aztán kiment a fejemből a Kula torony. Pedig alig 100 méter kitérő lett volna... :-(

Adani 2022.08.16. 08:25:45

@horvabe: Egy szelfit a Kula tér táblával megért volna. :)

horvabe · https://www.kektura.click.hu 2022.08.16. 10:59:12

@Adani: Na, majd legközelebb! Úgyis megnézném a közeljövőben a frissen felújított Nádasdy kastélyt Nádasdladányban, akkor meg érdemes errefelé kerülni majd egyet a bicóval.

geegee · http://eszakonelunk.blog.hu 2022.08.29. 00:31:46

Jó lenne ezt egyszer végig járni a balatoni körrel együtt.Eddig egyszer voltam így, direkt túrázni és nyaralni mentünk pár haverral, Budapestről le a déli part harmadáig, ott volt egy tábor, ott elidőztünk pár napig, majd tovább megkerülve a tavat az északi part felé, majd vissza Pestre.Mindez a 90-es évek közepe táján.Szinte nulla kiépített bringaút, vagy csak max pár településen belül, egyébként meg zömmel a régi 7-es és 71-es úton kellett tekerni.Mondjuk a forgalom is kisebb volt akkoriban.Manapság, ahogy olvasom, szépen ki van épülve sok minden infrastruktúra, a szállásadók, éttermesek is céloznak már a bringásokra is.Valahogy úgy kellene, hogy lehessen fürödni is még, de ne legyen már 40 fok és özönvíz. 6 év múlva lesz nagykorú a gyerek, azt hiszem, akkor fog eljönni ez az idő nekünk... :D

geegee · http://eszakonelunk.blog.hu 2022.08.29. 00:34:08

Jók lettek a képek.A bicaj az milyen gép?Régi favorit, vagy Csepel országúti?Utóbbim volt neklem is, szerettem, az 53/39-es első fogaskerékkel lehetett haladni rendesen.A Csepelen mondjuk fent volt a váltókar a kormányon, de hát semmibe sem telik átrakni.

horvabe · https://www.kektura.click.hu 2022.08.29. 09:59:07

@geegee: Talán másfél hónapja írtam egy posztot a BuBa Budapest és Székesfehérvár közötti szakaszáról is. A két poszt együtt tartalmazza a teljes útvonal leírását! És hát igen, 30-40 éve még nyugodtan lehetett az egyszámjegyű főutakon is bicajozni! A Balaton-kerülés egyébként nekem is megvan, két nap alatt tekertem körbe rajta még 2008 környékén két kollégával.

A fiam 12 éves volt, amikor belevágtunk együtt az Országos Kéktúrába és alig több mint három év alatt végigjártuk az akkor 1100 km-es utat. Szerintem már nagykorúsága előtt is el lehet vinni a gyereket akár gyalog-, akár kerékpártúrára!

1987-ben gyártott Csepel Marathon bringám van, illetve már csak a váz a régi belőle, meg a heccből megtartott dinamó, első lámpa és csengő, a többi már mind cserélve lett rajta. A váltókarok pedig mindig is a vázon voltak, nem pedig a kormányon.

geegee · http://eszakonelunk.blog.hu 2022.08.30. 19:53:15

@horvabe: Majd elolvasom azt a szakaszt is.
El lehetni el lehet, de én most kifejezetten a Balcsira gondoltam.Jelenleg meg nem tudunk annyi időt arrafelé tölteni, hogy ilyen dolgok beleférjenek, de ez személyes, nem akarok untatni vele senkit.
Nekem Csepzon Apollo volt, azon a kormányon voltak a váltókarok emlékeim szerint.Akkor ez különbség volt a kettő közt.

horvabe · https://www.kektura.click.hu 2022.08.31. 05:44:27

@geegee: Ja, a Balaton-kerülés tényleg nem kispályás dolog! Egyébként pontosan így nézett ki az én Marathonom is 35 éve:
bikemag.hu/magazin/emlekszel-csepel-marathon-1988/
A matricázása akkor egy csoda volt a számomra, meg a tűzpiros színe is! Ezekbe szerettem bele, de a legfőbb értéke - most már tudom - az acélváza volt! Éves átlagban beletekerem a 3000 km-t, bár az utóbbi két év a Covid miatti home office miatt lájtosabb lett, tehát szerény számítás szerint is másfélszer körbetekerhettem volna vele a Földet, nem hiszem, hogy bármilyen modern könnyűfém, vagy karbonvázas kerékpárral ez lehetséges lenne!

geegee · http://eszakonelunk.blog.hu 2022.09.01. 02:48:57

@horvabe: Nagyon szép az a linkelt cikkben lévő gép, igazi időkapszula.
Nekem ilyesmi volt az Apollo:
foto.testbike.hu/media/pics/galleries/13558/1_2490.jpg
És hát látszik is hogy már lassan szenilis is vagyok.A váltókar a vázcsövön van ott is, nem tudom, miért emlékeztem a kormányra.Ez már valszeg újabb, mint 1988, legalább is a matricázása modernebb.Nem emléxem már sajnos, hogy mikor vettem, talán a 90-es évek legelején?

horvabe · https://www.kektura.click.hu 2022.09.01. 05:47:11

@geegee: Tulajdonképpen a két bringa között csak annyi a lényegi eltérés, hogy az Apollón csak hátsó váltó van. Mind a kettőnél ugyanaz a váz és az egyéb kiegészítők. Egyébként az én bringámon már csak a váz régi, meg a viccből megtartott világítási szet a dinamóval és a csengő. A többi az mind cserélve lett már: a felnik, a gumik, a lánc, a lánckerekek, a kormány, a nyereg, a bowdenek az elhasználódás miatt. Ja, még a patkófékek is a régiek rajta, persze a fékbetétek már sokszorosan cserélve lettek benne!

Droli · https://soundcloud.com/drolimusic 2022.09.01. 20:58:47

Ezt az utat egy napon tekerhettük.

Kőszárhegy arról nevezetes, hogy ott találták meg a Seuso kincseket. A falu központjában kell jobbra befordulni egy kis utcán (Bp felől érkezve jobbra), majd felkaptatni a hegyre úttalan utakon. Bár tulajdonképpen a helyszínen nincs semmi :-) de nevezetes.

horvabe · https://www.kektura.click.hu 2022.09.02. 07:17:38

@Droli: Ha fenn vagy a Straván, ott pontosan láthatod, mikor jártam arra. De ha nem vagy ott regisztrálva, akkor is megkereshetsz és láthatod a profilomat, mert nyilvános. És köszi az infót a Seuso kincsről, ezt eddig nem is tudtam!
süti beállítások módosítása