A Nagyhideghegyi turistaház egy októberi hétvégén

A TÚRA ÚTVONALÁNAK SZINTMETSZETE

A túra útvonala a Google Térképen

A túra útvonala GPX formátumban

A TÚRA JELLEMZŐI

TÚRALEÍRÁS

Bevezetés

Az előző posztomban három olyan Budapest környékén állott turistaházat mutattam be, melyeknek mára már szinte nyoma sem maradt, csak öreg fényképeken láthatjuk, hogyan is néztek ki valaha. Ennek az ellenpontjaként szerettem volna most írni három olyan börzsönyi turistaházról, amelyek szintén a két világháború között épültek, de máig fennmaradtak és még most is azoknak a turistáknak nyújtanak szállást, akik arra vállalkoznak, hogy kényelmesen, napi tíz-tizenöt kilométeres, nagyobb kirándulásokkal járják be a hegyvidéket.

Bár a három turistaszállás, név szerint a Törökmező turistaház, a Kisinóci turistaház és a Nagyhideghegyi turistaház önmagában is lehetne egy poszt témája, azonban nem szabad megfeledkezni arról a csodálatos útvonalról sem, amely Nagymarosról indulva és Nógrádra érkezve köti össze ezt a három turistaházat, vagyis az Országos Kéktúráról! A kéktúra ezen, körülbelül negyven kilométer hosszú szakaszát a jó erőben lévők akár egyetlen nap alatt is vágigjárhatják (én magam is megtettem ezt fiatalabb koromban többször is), azonban elhelyezkedésük alkalmas arra, hogy akár két, akár három napra osszuk fel az útvonal teljesítését, közel azonos napi menetekkel számolva. Ha vállalkozunk erre a túrára, időben foglaljuk le a szállásainkat a turistaházakban, ugyanis azok sokszor teltházzal üzemelnek és már hetekkel korábban lefoglalják a helyeket! 

Tehát most erről az útvonalról és a turistaházakról olvashattok egy posztot itt a blogon. Az öreg, fekete-fehér fotók kivételével a poszt képeit én magam készítettem az őszi túráimon. Ezek zömét akkor fényképeztem, amikor a kollégáim kis csapatával két nap alatt sétáltuk végig a Törökmező turistaház és Nógrád közötti körülbelül harminc kilométeres távot a Börzsöny legmagasabb csúcsán, a 938 méter magas Csóványoson keresztül! 

Túra a Börzsönyön keresztül

Nagymarosról indulunk neki a túránknak, ebbe a csendes, Duna-parti kisvárosba a legegyszerűbben vonattal juthatunk el, a Nyugatiból alig háromnegyed óra az út a kényelmes, emeletes Stadler Kiss zónázókkal. Habár az Országos Kéktúra útvonala érinti a Nagymaros-Visegrád vasúti megállót is, tehát akár onnan is belevághatnánk a túránkba, én azt javaslom, sétáljunk le a Duna partjára (ebben az irányban is a kéktúra kék sáv jelzéseit követve) és nézzük meg a túlparton álló Fellegvár és a visegrádi hegyek panorámáját, sőt, akár le is ülhetünk pár percre valamelyik vízparti büfé, vagy kisvendéglő asztalaihoz.

Mindenesetre sokat na üldögéljünk itt, hiszen ha három naposra osztjuk a túránkat, akkor is meg kell az első napon tennünk több mint tíz kilométert a hegyeken keresztül a Törökmező turistaházig! Sétáljunk hát vissza a Magyar utcán a vasúti megálló peronjai alatti aluljáróhoz, aztán a Kittenberger Kálmán általános iskolánál forduljunk rá a kék sáv jelzéseket követve a Rákóczi Ferenc utcára (híres vadászunk, vadászírónk 38 éven keresztül, haláláig élt itt, Nagymaroson). Pár perc alatt elérjük Nagymaros középkori katolikus templomát, érdemes megcsodálni a falaiban feltárt gótikus ablakokat.

A templom mellett térünk rá a keskeny Kálvária utcára, aztán a Diófa utca meredek kaptatóján érjük el a városka legmagasabban fekvő házait. Belépünk az erdőbe, a Templom-völgy szurdokszerű alján kapaszkodunk egyre feljebb, kidőlt és a völgy alján fekvő bükkök alatt bujkálva. Pár perc alatt elmaradnak mögöttünk Nagymaros zajai, itt már az erdei csend vesz körbe bennünket. Nagyjából húszperces kaptató végén kis nyeregbe érünk fel, az emelkedés lassan megszűnik, utunk pedig kifordul balra a Szent Mihály-hegy Dunára néző oldalába.

Újra meredeken emelkedni kezd az ösvény, ez aztán később megenyhül és megállapodik egy még könnyen járható szinten. A lombok között kikukucskálva időnként feltűnik alattunk a Duna szalagja, egyre magasabbról tekintünk le a folyóra. Újabb nyeregbe érünk fel, balról megérkezik a sárga sáv jelzés és a kéktúrával közösen indul tovább. Bekerített függőleges kutatóaknák szájai mellett folytatódik a kaptató, aztán amikor véget ér, kibukkanunk az erdőből az Ürmös-rét mezejére. Ezen átvágva és az erdőbe ismét belépve már csak pár perc séta a széles gerincen a 482 méter magas Hegyes-tető csúcsán álló Julianus torony.

A sakk készlet bástyájára emlékeztető kilátót az Encián turisták építették és 1938-ban avatták fel. A torony a Dunakanyar központjában áll, hiszen a folyó a Hegyes-tetőt és a rövid gerinc túlsó végén álló Szent Mihály-hegyet kerüli meg széles ívben. Csodálatos panoráma nyílik innen a Központi-Börzsöny magas csúcsaira (csak a háromnapos túránk következő napján fogunk felkapaszkodni közéjük), a másik irányba tekintve pedig lepillanthatunk Visegrádra és Nagymarosra!

Szinte el sem tudjuk hinni, hogy eddigi túránk másfél-két órája alatt csak ekkora távot tettünk meg, viszont ne feledjük, hogy majdnem 400 méter kapaszkodtunk a Duna-parti indulásunk óta! Ez nagyjából annyit jelent, mintha Budapesten a Széll Kálmán térről indulva megmásztuk volna a János-hegyet! A kilátásról nem is írnék többet, inkább berakok egy panorámaképet, melyet egy őszi túrámon készítettem, rákattintva külön ablakban nyílik meg a 4000 pixel széles fotó.

Panorámakép a Julianus toronyból

Akár pihenhetünk is egyet a torony lábánál felállított pihenőpadoknál, de nyugodtan tovább is indulhatunk, hiszen innen sokáig lefelé megyünk csak. Egy gatyafékes lejtőn jutunk le a Világos-térre, majd onnan további húszperces menettel a Köves-mező autóparkolójához. Ha kisétálunk a rét keleti peremére, ismét megcsodálhatjuk Visegrádot és a Fellegvárt, de már jóval alacsonyabban vagyunk itt, mint a Hegyes-tetőn, a kilátás is sokkal szűkebb.

Egy széles nyiladékban, a Csapás-réten indulunk tovább a kék sáv jelzéseket követve először az aszfaltúttal párhuzamosan, később az út kitér jobbra, de mi maradunk a még a középkorban kialakított hosszú, hagyásfákkal tarkított mezőn. Ezen az úton hajtották akkoriban a szarvasmarhákat hatalmas csordákban Nyugat-Európa piacaira. Kényelmes sétával érjük el a Csapás-rét északi végét, ahonnan megcsodálhatjuk ismét a Központi-Börzsöny még mindig távoli csúcsait.

Továbbindulva ismét lejtő következik, most le a Vizes-árok mélyére, egy darabig ott ballagunk a csak időszakos patakot követve, majd visszakapaszkodunk a völgyből a fennsíkra. Ösvényeken, földutakon vágunk át a ligetes, foltokban ritkított erdőn, végül megpillantjuk magunk előtt a Törökmező kalandparkot, mögötte feltűnik a turistaház épülete is. Megérkeztünk hát első napi, több mint tíz kilométeres kirándulásunk – vagy akár kisebb túránk – végére, miután elfoglaltuk a szállásunk, körülnézhetünk a ház melletti pici állatkertben, végigjárhatjuk a kalandpark erdei csúszdapályáját is.

A turistaházat 1938-39-ben építették fel a Hitelbank turistái, gondolom a bank által szponzorálva, bár erre nem találtam forrást. Érdekes epizód az, hogy „varázsvesszős” módszerrel kerestek vizet a Török-mező rétjén, egy korabeli cikk szerint báró Lütgendorff Kázmér nyugalmazott gyalogsági tábornok talált rá ezzel a módszerrel a földalatti vízfolyásra! A sziklarobbantással és fúrással kialakított forrás pontosan az általa előre megjósolt 18,5 méteres mélységből máig elegendő vizet ad a ház vízellátásához! A turistaházat később bővítették, jelenleg a két épületben összesen 104 fő helyezhető el 4-6-7-8 és 9 ágyas szobákban. Igazi turistaszállás abban az értelemben is, hogy a vizesblokkjai a folyosókon találhatóak. Hogy a 7-9000 Ft/fő szállásárak mennyire olcsók, vagy éppen drágák, azt mindenkinek magának kell eldöntenie, viszont már 2000 Ft-tól kínálnak sátrazási lehetőséget is a turistaház mosdójának használatával.

Továbbindulva a turistaháztól leereszkedünk a Malom-völgyi-patak mély völgyébe, itt rövid kitérőt tehetünk a meredek domboldalak közé zárt kis Halastóhoz. A völgyből a fennsíkra visszakapaszkodva egy kellemes erdei séta végén érkezünk meg a Békás-rét mezejére. Tiszta időben innen újra megcsodálhatjuk a Központi-Börzsöny csúcsait, itt már jóval közelebb vagyunk hozzájuk, mint a Csapás-réten, visszapillantva pedig a Visegrádi-hegység csúcsai is feltűnnek a távolban.

A réten átvágva ismét belépünk ez erdőbe, aztán keréknyomok és ösvények között váltogatva egy majdnem órás séta végén érjük el az országút elágazását: a Kismarosról érkező út itt ágazik el balra Márianosztra és jobbra Kóspallag felé. Mi átvágunk a útelágazás háromszögén és a Korompa-patakot követjük egy földúton. Végül a patakot keresztezve kapaszkodunk fel Kóspallag focipályája mellé és az országútra rátérve érjük el a település központját. A római katolikus templom után térünk le az aszfaltról, majd egy földúton kapaszkodunk fel a szép kilátást nyújtó Kálváriára. Érdemes innen, a kőkeresztektől visszapillantani Kóspallagra és az eddig megtett utunkra!

Egy kis erdőjárás után ereszkedünk le a Ló-hegyi-patak völgyébe, a gázlójánál keresztezzük és az azt követő kanyargós turistaúton, víkendházak kerítései mellett érjük el a Nagyirtáspusztára vezető erdei aszfaltutat. Jobbra rátérve erre pár perc után megérkezünk a Kisinóci turistaházhoz. Teljes utunk felénél járunk most, aki két napra osztja a Börzsönyön átvezető útját, annak itt érdemes megszállni!

A Kisinóci turistaházat a Természet Imádók Társasága (később Turisták Inóci Társasága) építette az 1930-as években, és a főépületének jellegzetes, kastélyszerű kialakítása teszi egyedivé a turistaházak között. Megépítése óta már többször is bővítették, most a melléképületeivel együtt 160 fő elhelyezését teszi lehetővé 2-6-8-10 ágyas szobáiban. Jelenleg 4-5000 Ft/fő körül mozognak az árai, de itt is lehetőség van jutányos összegért sátorhely bérlésére. Ha szállást nem is keresünk itt, nyáridőben érdemes pihenőt tartani a ház melletti szabadtéri vendéglő sátrában. Érdemes is megpihennünk itt, hiszen közvetlenül a turistaház mögött kezdődik a Központi-Börzsöny 800-900 méter magas csúcsaira felvezető hosszú kaptató!

Ha a továbbindulás mellett döntünk, vissza kell sétálnunk pár tucat lépést az aszfaltúton, aztán a parkoló kis füves foltja után belépünk ismét az erdőbe. Keresztezzük a Pokol-völgyi-patakot a gázlója lépegetőkövein, aztán azon nyomban el is kezdődik a kapaszkodás! Egy párat kanyarog még alattunk a földút, aztán először ösvényen, később alig járt keréknyomokon megérkezünk az Inóci-vágás nyiladékának aljába. Hosszan végigtekinthetünk az úton és első pillantásra felmérhetjük, kaptatója pár kilométeren belül nem nagyon fog megenyhülni! Azt javaslom, ne siessünk itt, próbáljunk találni egy olyan, kicsit visszafogott tempót, amellyel kifulladás nélkül is bírjuk a monoton hegymenetet!

Nagyjából félórás kimerítő kapaszkodás végén érjük el a Barna Ferenc emléktáblát és kőkeresztet, ezt egy síelés közben szerencsétlenül járt társuk emlékére állították a Budapesti Egyetemi Turista Egyesület tagjai még 1935-ben. Érdemes itt kicsit kifújnunk magunkat, hiszen a kereszt jó útjelző is, nagyjából itt járhatunk az Inóci-vágás kaptatójának felénél (de még nem a Nagy-Hideg-hegyre vezető teljes hegymászás felénél).

Az emelkedő nem kegyelmez, még sokáig kitart alattunk, végül felérünk az Inóci-vágás felső végére. Az ismét kanyargóssá váló erdei földút kaptatója csak nagyon lassan enyhül meg, végül elérjük a szálfabükkösben a Luczenbacher utat. Itt kicsit kifújhatjuk magunkat, egy darabig szintezik az utunk, csak alig-alig emelkedve. Aztán a kapaszkodó folytatódik, de már nem olyan meredeken, mint korábban, végül megpillantjuk a Nagyhideghegyi turistaházhoz felvezető kavicsos erdei utat. Itt most csak keresztezzük, ösvényen kapaszkodunk tovább, megmászunk egy kisebb tetőt, majd a túlsó oldalán leereszkedve ismét feltűnik mellettünk a murvás út.

Most már rátérünk és a szerpentinkanyarjain keresztül felkapaszkodunk a hegytető rétjére. Az utolsó métereket az utat elhagyva már a tisztás füvén tesszük meg, így érkezünk meg a ház terasza alá, aztán lépcsősoron érjük el a terasz szintjét és a ház bejáratát. Közvetlenül magunk előtt látjuk a Nagy-Hideg-hegy csúcsát a rajta álló kis kőpiramissal. Megérkeztünk hát az utunk során a harmadik turistaházhoz, akik három napra bontják a Börzsönyön átvezető útjukat, azoknak itt érdemes megszállni a második nap végén.

Börzsönyön átvezető túránk második, legnehezebb napján napján nagyjából 15 kilométert tettünk meg a Törökmező turistaháztól indulva, de még ha el is fáradtunk, érdemes a háztól felsétálni a közvetlenül felette emelkedő hegytetőre. Habár a környezete beerdősülése miatt már korlátozott a kilátás, jól lehet látni a Dunát és a Visegrádi-hegység csúcsait, még a Vác mellett magányosan álló Naszály-hegy is feltűnik alattunk.

A Nagyhideghegyi turistaház építését 1936-ban kezdte meg a Természet Imádók Társasága, de csak évekkel később készült el az újpesti természetjárók segítségével. Helyben bányászott terméskőből épült, akkoriban az egyik legjobban felszerelt turistaház volt villanyvilágítással és a környékbeli forrásokból nyert folyóvízzel. 10 szobájában összesen 52 főt lehet elhelyezni, a földszinti társalgó vendéglőként is működik. A környező sípályákat csak a II. Világháború után alakították ki, jelenleg már több, sífelvonóval felszerelt pálya is található itt. Ebből következően nyáron csak a turisták látogatják a házat, de havas teleken rengeteg síző is megfordul itt.

A szobák árai félpanziós ellátással itt is verik a 10000 Ft/főt, ráadásul a szállásdíjat előre ki kell fizetni átutalással. Ez pusztán amiatt van, nehogy valaki lefoglalhassa úgy a szobákat, hogy aztán később meggondolva magát mégsem kapaszkodik fel a hegytetőre a turistaházhoz. Hogy ez olcsó-e, vagy drága, azon el lehet gondolkodni itt is, de a szólásmondás szerint nem erőszak a disznótor (csak a disznónak, de az ő véleményére senki sem kíváncsi), itt nem muszáj megszállnunk, ha két napra osztva tervezzük bejárni a börzsönyi túránkat!

Túránk harmadik napjára egy viszonylag könnyű szakasz marad, de persze most sem lazsálhatunk! Légvonalban alig két és fél kilométerre vagyunk a Börzsöny legmagasabb hegycsúcsától, a Csóványostól, de a fűrészfogas gerincen kirándulótempóban több mint egy óra odáig az út! A Nagy-Hideg-hegyről először meredeken leereszkedünk a Rakodó széles nyergébe, majd belevágunk a nap első kaptatójába, fel az Égés-tetőre. A tetőről a fák miatt nincs kilátás, viszont itt érjük el a gerinc legkeskenyebb szakaszát, sokáig hullámvasutazunk az apró köves csúcsok között, végül kiérünk az erdőből a Szabó-kövekhez. Megnyílik észak felé a kilátás, jól látjuk magunk előtt a Csóványos 938 méteres csúcsát a 2014-ben épült kilátóval, a Börzsöny legészakibb vonulata, a Hegyhát is feltűnik.

Aztán a keskeny, sziklás gerincről újra beérünk az erdőbe és megkezdődik a Csóványosra felvezető kapaszkodás. Alaposan kifullad mindenki, mire felér a tetőre és megpillantja maga előtt a kilátót, amelyet egy régebbi geodéziai mérőtorony átalakításával hoztak létre. Érdemes felkapaszkodni a legfelső szintjére, hiszen onnan csodálatos körpanoráma tárul elénk! Ezen a ponton tulajdonképpen a Börzsöny központjában állunk, akármerre nézünk, a nálunk alacsonyabb erdőshátú hegyek-dombok egész garmadája tárul a szemünk elé! Szép időben látható innen a távoli Mátra és a Visegrádi-hegyég is, de igen-igen ritkán, különösen tiszta időben (általában erős hidegbetörés után) még a Tátra csúcsait is megpillanthatjuk észak felé tekintve! Ha van turista tájolónk, vagy tájoló app az okostelónkon, akkor a 29-33°-os irányban – tehát az észak-északkeleti és északkeleti irány között – érdemes kutakodnunk. Csupán egyetlen képet mutatok a kilátásról, ez egy 360°-os teljes panorámakép. Ezért a kilátásért megéri felkapaszkodni ide! A képre kattintva külön ablakban nyílik meg a 8000 pixel széles kép.

Körpanoráma a Csóványos kilátójából

A Csóványosról már szinte csak lefelé kell mennünk egészen Nógrádig! A legmeredekebb lejtő persze rögtön a csúcs után kezdődik, ez aztán kitart az Árva-kúti-rétig. Itt kicsit megszelídül a lejtés, de végig lefelé haladunk a Három-hárs gerincútján is, ahonnan néha letekinthetünk az utunktól jobbra, a Szén-patak völgyébe. Így érjük el a Foltán-kereszt rétjét, ahol az itt meggyilkolt erdőkerülő emlékére állított kereszt melletti pihenőpadokon kicsit kifújhatjuk magunkat.

A kereszt után ismét meredekebb lejtő jön egy növendék tölgyesen keresztül, majd a Saj-kút-bérc gerincén ereszkedünk le egészen a Saj-kútig, végül keresztezzük a Cseresnyés-patakot a gázlója lépegetőkövein. Egy kisebb emelkedőn felkaptatunk a Szalatnya oldalába, de itt elértük már a Börzsöny lábát, az utunk gyakorlatilag kisimul, már csak alig-alig hullámvasutazik az erdőben. Egy-másfél órás kényelmes sétával érjük el az erdő peremét, ahol aztán a panoráma azonnal megállít bennünket! A hullámzó mezők túlsó oldalán, pontosan előttünk feltűnik Nógrád vára, és pont feléje indulunk tovább a mezei úton. Erről is feltöltök a panorámaképet, ez is a képre kattintva nyílik meg teljes méretben!

Panorámakép a Nógrád feletti mezőkről

Egy gázlónál keresztezzük a Fekete-patakot, aztán egy alacsony dombhátat megmászva egy öreg kőkereszt mellett jobbra törik az utunk, a nógrádi Kálváriadomb felé, de ezt már nem kell megmásznunk! Elballagunk a tövében álló kis kápolna mellett, majd leereszkedünk Nógrád határába, a Csurgó-forráshoz. Innen már aszfaltozott utcán érjük el a vasúti átjáró melletti útelágazást, itt már nincs más dolgunk, mint a sínek mellett elballagni a közeli vasútállomásra. Óránként indulnak innen járatok Vácra, ahol átszállhatunk a Budapestre induló vonatokra.

Szívesen ajánlanám, hogy túránk végén kapaszkodjunk fel Nógrád várába is, de azt sajnos idén tavasszal lezárták, mert a látogatása az omladozó falak miatt életveszélyessé vált. Remélem, minél gyorsabban végeznek az állagmegóvási, esetleg kisebb felújítási munkákkal!

Végül egy kis morfondírozás

Most, utunk végén érdemes elgondolkodnunk azon, miért élhették túl a börzsönyi turistaházak azt a több mint negyven évnyi szocializmust, amelyre a Budapest környéki házak képtelenek voltak? A látogatottság hiányát bármelyik oldalon kizárhatjuk, hiszen a börzsönyi házak is és a korábbi posztban említett fővároshoz közeli házak is az Országos Kéktúra útvonalán állnak, ráadásul a romos házak jelentős turistaút csomópontokban épültek (vagy épp a hatásukra alakult ki mellettük turistaút csomópont, de ez végül is mindegy). Tehát ez nem lehetett az ok.

Azonban ha megnézzük a régi budapesti házakat ábrázoló képeket és a börzsönyi turistaházakat is jelenlegi állapotukban, azonnal észrevehetjük, hogy ezeket bizony nem a szél fújta össze! Nem innen-onnan összeszedett anyagokból készültek, komoly tervek alapján robosztus, strapabíró házakat építettek a Börzsönyben! Ez már jelentős tényező, hiszen így nem dőlhettek össze a karbantartás hiányában a szocializmus évtizedei során sem! Habár eléggé lelakott állapotban, de a börzsönyi turistaházak megérhették a rendszerváltást. Na, de mi történt az azóta eltelt évek során?

A Törökmező turistaház és a Kisinóci turistaház előre menekültek, bővítették a szállást és nyitottak az erdei iskolák szervezése felé. A fiam is eltöltött egy hetet még az ezredfordulón a Törökmező turistaházban, az osztályuk által készített egy-két rajz néhány éve még kinn lógott a társalgó falán. Törökmezőn ráadásul megépültek a kalandpark siklópályái is, az egészen kicsi gyerekek számára pedig mini állatkertet is létrehoztak.

Sokat számít, hogy mindhárom turistaházban van állandó személyzet, azonban ez azt is jelenti, hogy az ő bérüket is ki kell termelni a házak bevételéből, amelyből jutnia kell még a javításokra, karbantartásokra is. Ahogy már írtam az előző posztban, ebből a típusú vendéglátásból nem lehet meggazdagodni, de tisztes, állandó bevételi forrást jelent az üzemeltetőknek. Nagyon úgy néz ki, hogy ezek a turistaházak boldogulnak a piacgazdaságban is, sajnos nem nagyon van követőjük.

Ha tetszett a bejegyzés, kövesd a blogot a facebookon is!

Források a leíráshoz:

https://dunakanyarkult.blog.hu/2021/03/28/a_turistahazak_tortenete
https://www.turistamagazin.hu/hir/egykor-es-ma-ugy-latszik-budapestnek-is-lesz-semmeringje
https://www.taborkapu.hu/szallasok/torokmezo-turistahaz/
https://mek.oszk.hu/14600/14665/14665.pdf
https://borzsony.hu/telepulesek/kisinoc/szallasok/
https://www.turistamagazin.hu/hir/a-honap-turistahaza-kisinoci-turistahaz
https://nagyhideghegy.hu/a-turistahazrol-roviden/

A nem saját képek forrásai

[1] Törökmező turistaház 1940 Fortepan / Buzinkay Géza
[2] Törökmező turistaház 1968 Fortepan / Nagy Zoltán
[3] Kisinóci turistaház 1932 Fortepan / Schermann Ákos
[4] Kisinóci turistaház 1940 Fortepan / Buzinkay Géza
[5] Nagy-Hideg-hegyi turistaház 1951 Fortepan / Gyöngyi