A túra útvonala a Google térképen

A túra útvonala letölthető GPX formátumban

A TÚRA JELLEMZŐI

TÚRALEÍRÁS

Szokás szerint már hajnali négykor felébredtem a poroszlói Tavirózsa Kempingben felvert sátramban. Hiába no, aki a tyúkokkal fekszik, az velük együtt is kel! Csend ülte meg a Tisza-parti kempinget, és bár eléggé kevés volt még a vendég és távol vertük fel egymástól a sátrainkat, halkan kezdtem el készülődni, hogy ne ébresszek fel senkit. Elővettem a még előző nap délutánján vásárolt zsemléket és felvágottat, aztán a fejlámpám fényében próbáltam annyit magamba gyömöszölni belőlük, amennyit tudtam. Igazából csak ilyenkor reggel szokott étvágyam lenni a forró nyári túrákon, napközben már csak csipegetni szoktam a maradékokból, vagy a nasit rágcsálom egy-egy pihenőkor.

A túra útvonala a Google térképen

A túra útvonala letölthető GPX formátumban

A TÚRA JELLEMZŐI

TÚRALEÍRÁS

Jót aludtam a sátramban a Tiszacsege utáni gátszakaszon a belvíz átemelő szivattyútelep kis tisztásán, de a korai lefekvés után most is fenn kukorékoltam már négy óra után. Kis forgolódás után rájöttem, hogy ebből már nem lesz alvás, így aztán komótosan hozzákezdtem a reggeli készülődéshez. A fejlámpámat felvéve megreggeliztem a még tegnap, Tiszacsegén vásárolt dolgok maradékaiból, aztán megborotválkoztam a kis elemes kézi készülékemmel, végül macskamosdást tartottam egy fürdőszivaccsal a megmaradt vízkészletemből. Már jócskán felkelt a nap, mire végeztem az összepakolással, aztán egy kicsit még elfeküdtem a sátorban.

A túra útvonala a Google Térképen

A túra útvonala letölthető GPX formátumban

A TÚRA JELLEMZŐI

TÚRALEÍRÁS

Még 2018-ban kezdtem bele hazánk legnagyobb kerékpáros túramozgalmába, az Országos Kerékpáros Körtúrába, rövidítve az OKKT-be. Sajnos nincs annyi szabadidőm, hogy egyvégtében végigtekerjek a körülbelül 4100 kilométer hosszú útvonalán, ezért aztán 3-4 napos szakaszokra bontva teljesítem, ahogy éppen az időm engedi. Olyan pontokon fejezem be a túrákat és aztán indulok tovább, melyek vonattal jól megközelíthetők Budapestről. Tavaly szeptemberben érkeztem meg a Nyírség felől Debrecenbe, most pedig onnan indulok tovább, hogy aztán a Tisza mentén tekerjek egy jót a következő napokban. Az eddigi 18 túranapon körülbelül 1400 km-t tettem meg a túramozgalom útvonalán.

Menetkészen összepakolva a hátizsák egy sátorbontás után

Kezdő túrázóknak gondot szokott jelenteni, hogy mit is vigyenek magukkal, ha egy kirándulásra indulnak. Mi az, ami fontos, és mit hagyhatnak nyugodtan otthon? Nagyon nehéz ebben tanácsot adni, hiszen mindenkinek mások az igényei, mást érez kellően fontosnak ahhoz, hogy magával vigye és aztán cipelje órákon, esetleg napokon keresztül a hátizsákjában. Nyilván nekem is van egy listám arról, hogy én mit tartok szükségesnek magammal vinni egy kirándulásra, túrára. Úgy gondolom, érdemes ezt megosztani másokkal is, ha másnak nem, legalább ötletadónak. Egyéni ízlések szerint ez a lista még kiegészíthető, azonban azt tanácsolom, ebből azért ne nagyon húzzon le senki semmit, hiszen sok év tapasztalatai alapján állítottam össze! 

A túra útvonala a Google Térképen

A túra útvonala letölthető GPX formátumban

A TÚRA JELLEMZŐI

TÚRALEÍRÁS

Joggal kérdezhetitek, kedves Olvasók, hogy miért „Bakancsban, két keréken” a blog neve, ha eddig folyton csak gyalogtúráztam, és fél éves élete alatt egyetlen szó sem esett még benne a kerékpározásról? Ennek egyedül a kényelemszeretetem az oka, vagyis nem szeretek rossz időben, csúszós utakon bringázni, és a hideg szélben elgémberedve megérkezni az úticélomhoz. Ezért általában csak tavasszal, a melegebb idő beköszöntével szállok nyeregbe, és október vége felé már el is teszem a bicajt, hadd aludja téli álmát a házunk kerékpártárolójában. Ráadásul idén egy, a tavaszi karbantartáskor a hátsó váltóoldali villasarun felfedezett törés javítása miatt a kezdés több hetet csúszott! De ami késik, nem múlik – tartja a mondás, és május közepén ebben az évben is megkezdtem a kerékpáros szezonom.

Az előző részben már részletesen szóltam a hátizsákos, országjáró vadkempingezés legfontosabb felszerelési tárgyáról, a sátorról, illetve a hazai vadkempingezés törvényi szabályozásáról. Elmondtam, hol és hogyan érdemes sátrat verni, illetve pár szót szóltam az erdei illemszabályokról is. Ebben a posztban arról szeretnék írni, hogy a sátron kívül mit érdemes még magunkkal vinni a vadkempingezésre. Mivel itt a holmik mennyiségének az szab határt, mit tudunk egyáltalán a hátunkra venni, ígérem, nem lesz túlságosan hosszú a lista!

Panorámás sátorhely az Országos Kéktúra útvonaláról száz lépésnyit letérve a Zádorfalva feletti kaszálók peremén

Lassan már húsz esztendeje járom nagy hátizsákommal gyalogtúrázóként Magyarországot, eközben az Országos Kéktúrát háromszor, a Kék Kört pedig egy ízben teljesítettem, így tehát elmondhatom magamról, hogy körbegyalogoltam hazánkat, több mint száz éjszakát töltve sátorban. Persze mindezt nem egyetlen nekifutásból vittem végbe, hanem három-ötnapos szakaszokra bontva az útvonalat, és általában havonta egyszer indulva túrára. Kereshettem volna szállásokat magamnak út közben, de először csak jópofaságból, aztán később már egyre inkább szenvedélyből választottam a sátorozást. Egynapos túráinkon ugyanis csak járjuk a természetet, vendégek vagyunk benne, de a sátorozással szó szerint benne élünk, eggyé olvadunk vele! Ebbe a világba szeretnék most egy kis betekintést nyújtani az erre fogékonyaknak!

A TÚRA ÚTVONALÁNAK SZINTMETSZETE

A túra útvonala a Google térképen

A túra útvonala letölthető GPX formátumban

A TÚRA JELLEMZŐI

TÚRALEÍRÁS

A két héttel korábbi gerecsei kiruccanás után ismét a Visegrádi-hegységbe indultam ezen a reggelen, de egy kicsit ellazsálva a túrára való felkészülést, ki sem gyűjtöttem az igénybe veendő közlekedési eszközök menetrendjét, hiszen már idén is többször utaztam ezekkel a járatokkal, fejből tudtam az indulási időket. Ez aztán egy csöppet meg is bosszulta magát, na de haladjunk sorrendben… Tehát ezen a reggelen is lesétáltam a dombról a 41-es tuja Budafoki elágazás nevű megállójába, éppen napkelte előtt megérkezve oda. Megcsodáltam a napkelte előtti égképet, aztán pár fotót is készítettem az amúgy cseppet sem barátságos környékről, melyet most kicsit szebbé varázsolt a vöröslő égbolt a háttérben.

Néhány tavaszi megmozdulásomra elkísért a lányom és miután már három túrát megtett velem sportcipőben, arra az elhatározásra jutott, hogy vesz magának egy már komolyabb, magasszárú túracipőt (ami nem keverendő össze a túrabakanccsal, habár egyre jobban elmosódik közöttük a különbség). Mivel nincs tapasztalata ezen a téren, így aztán elkísértem a tőlünk csupán pár kilométerre található Decathlonba. Adta magát, hogy egy Útravaló poszt szülessen erről is, habár az itt leírtak jó része már megtalálható a honlapomon. Ennyi bevezető után pedig térjünk is rá a lényegre!

A TÚRA ÚTVONALÁNAK SZINTMETSZETE

A túra útvonala a Google Térképen

A TÚRA JELLEMZŐI

TÚRALEÍRÁS

Ebbe a túrába csak egymagamban vágtam bele, ide nem kísért el sem a fiam, sem a lányom, és ráadásul a szent hétvégi bevásárlás miatt csak vasárnap tudtam elindulni erre az útra. Szombatra jósoltak szebb időjárást a meteorológusok, vasárnapra pedig változékonyabbat, de szerencsére most nem vált be a jóslatuk, és nem hozott sem zivatarokat, sem pedig komolyabb felhősödést a nap közben megérkezett gyenge hidegfront. Mindezt azonban még nem tudtam, amikor fél hat felé elindultam otthonról, hogy busszal lezötykölődjek a Kelenföldi pályaudvarra.

Már évek óta létezik ez a szépen kiépített tanösvény, itt van a lakóhelyem közvetlen közelében, és mégsem látogattam meg még sohasem! Mindig hosszabb túrákra indultam és arra gondoltam, ezt a tanösvényt majd akkor fogom felkeresni, amikor éppen csak egy fél napnyi szabadidőm lesz. Ez a pillanat most jött el, a szombat kora reggeli nagybevásárlás után csak három órám maradt ebédig, így aztán kocsiba vágtuk magunkat a fiammal, és pár perc múlva már meg is álltunk a Szoborpark murvás parkolójában. Gyalog mindössze háromnegyed órás séta lett volna az idejutás, többszöri átszállással még tömegközlekedéssel is jöhettünk volna, de hát ahogy a kicsit kiforgatott közmondás is tartja: a lustaság fél egészség!

Letekintés Várgesztes völgyére a Zsigmond-kő szikláiról. A térképről könnyen azonosíthatóak a környék dombjai, települései.

Ezelőtt két hónappal már írtam egy posztomban a mobiltelefonnal való tájékozódásról, akkor szépen be is bizonyítottam, hogy milyen kicsi, de mégis sokoldalú eszköz a mobiltelefon, hiszen még arra is alkalmas, hogy térerő híján is tájékozódásra használjuk bárhol az erdőben! Most gondolhatjátok, hogy is van az, hogy akkor nyakra-főre dicsértem a mobilokat, most pedig arról szeretnék meggyőzni bárkit is, hogy vinni kellene papírtérképet is a túrára? Sajnos, a dolog egyáltalán nem egyszerű, hiszen mindkét tájékozódási módnak vannak előnyei és természetesen hátrányai is! Véleményem szerint az a legjobb, ha mindkettőt tudjuk használni az erdei tájékozódásban! Tehát ebben a posztomban ezt a témát szeretném egy kicsit körbejárni és bemutatni a térképpel történő tájékozódás alapjait is, ami akkor előnyös, ha cserbenhagy bennünket a technika.

A TÚRA ÚTVONALÁNAK SZINTMETSZETE

A túra útvonala a Google térképen

A TÚRA JELLEMZŐI:

TÚRALEÍRÁS

Úgy gondoltuk a lányommal, hogy a négynapos húsvéti hétvégéből egy napot rászánunk egy kirándulásra és a választásunk az első napra, nagypéntekre esett. Nem jósoltak különösebben szép időt erre a napra, de esőt egyik előrejelzés sem említett! Ennek ellenére meglehetősen borongósan indult a reggel, ráadásul kicsit még az eső is szemerkélt, amikor hét óra felé a parkolóban kocsiba szálltunk és elindultunk Várgesztes felé. Az égkép útközben sem változott, sőt, Bicske mellett elhaladva még egy komolyabb esőbe is belefutottunk, így még az is felmerült, hogy hagyni kéne a túrát a fenébe és vissza kellene fordulni! Azonban továbbmentünk, és mint utólag kiderült, jól döntöttünk!

 A TÚRA ÚTVONALÁNAK SZINTMETSZETE

A túra útvonala a Google térképen

A TÚRA JELLEMZŐI:

TÚRALEÍRÁS

Most kivételesen vasárnap reggel vágtunk bele ebbe a könnyű túrába a lányommal kettesben. A koronavírus járvány miatt most is a családi autónkat vettük igénybe a kiindulópont megközelítésére, most azonban egy körtúrát terveztem, tehát a célunk ugyanott lesz, ahonnan elindulunk. A http://www.turistautak.hu szerint kitérők nélkül számolva egy nagyjából 13 kilométeres kirándulás várt ránk, de egy-két érdekes dologhoz tett kitérő miatt ez könnyen felhízhatott akár 15 km-re is!

A mobiltelefonok gyors fejlődése okán már nem tekinthető játékszernek a beléjük épített fényképezőgép. Régóta érlelődött bennem a gondolat, hogy össze kellene hasonlítani, vajon egy azonos árkategóriás fényképezőgéppel, vagy mobillal lehet-e szebb, jobb képeket készíteni egy túrán, de valahogy sohasem volt eddig kedvem ahhoz, hogy egy rendes A/B összehasonlító tesztet összehozzak! Most megpróbáltam, és megmondom őszintén, az eredménye engem is meglepett! A tesztet a legutóbbi túrámon, egy zempléni kerékpáros utamon, illetve egy pár nappal ezelőtti, késő délutáni budapesti sétán készített képekkel végeztem.

Röviden szólnék a tesztben „közreműködő” két műszaki kütyüről is. Aki figyelemmel kíséri a blogot, az már tudja a tájékozódásról szóló Útravaló posztból, hogy egy Samsung Galaxy A50-et nyüstölök immár másfél éve, a posztok képei pedig egy négy éves Panasonic Lumix DMC FZ200-as géppel készülnek. Hosszú a fényképezőgép neve, de csak egy egyszerű, „mezei” bridge gépet takar. Mindkét kütyü árfekvése azonos: a 80-100 ezer forintos kategóriába tartoztak a megvásárlásukkor. Persze, most mondhatjátok, hogy a fényképezőgép csak fényképezni tud ennyiért, a mobil pedig annyi mindenre képes, hogy azt már csak a tervezője tudja felsorolni, és csak egy a sok közül a fényképek készítése. Azonban mégiscsak a fogyasztói ár az, ami talán a legfontosabb a vásárlásnál, ez alapján soroljuk kategóriákba a termékeket is, így pedig mindkét kütyü alsó középkategóriás. Jöjjön hát akkor a teszt!