Manapság már elfogadott tény, hogy farkasfalka él a Bükk-fennsíkon, és azon sem lepődünk meg, hogy megint átkódorgott egy barnamaci Szlovákiából. Ki ne hallott volna már arról, milyen veszélyes tud lenni, ha vaddisznókkal találkozunk a túránk során, az pedig köztudott, hogy a rókák veszettek lehetnek. Na és a viperák? Velük mi a helyzet?

Érdemes hát egy kicsit utánanézni annak, hogy mennyire veszélyesek számunkra az ezekkel az állatokkal való találkozások, illetve ha már összeakadunk velük, akkor hogyan kerülhetjük el azt, hogy bármilyen baja essen bármelyik félnek. Megpróbáltam fellelni olyanok véleményét, nyilatkozatát, akik szakértőnek tekinthetőek ebben a témában, ezeket olvashatjátok a következőkben, a saját véleményemmel csupán kiegészítettem az általuk elmondottakat.

A barnamedve (Ursus Arctos)

Barnamedve az erdőben [104]

Manapság egyre többet lehet hallani arról, hogy megjelentek a medvék Magyarország északi tájain, leginkább az Északi-középhegység erdeiben. Nyilvánvaló, hogy ez a hír egyelőre szenzációnak számít hazánkban, ennek megfelelően a média is fel szokta kapni a témát, ha megpillant valaki egy barnamedvét valamerre. Szlovákiában (hiszen onnan barangolnak át a medvék hozzánk) már jóval megszokottabbak, hozzátartoznak az erdei élővilághoz, azonban idehaza még a profi túrázók sem tudják, hogyan is kellene viselkedni akkor, ha véletlenül egy mackó közelébe tévednek. A Bükki Nemzeti Park honlapján egy nagyon jó anyagot találtam a medvékkel szembeni viselkedésről [1]. A cikk legfontosabb részét felteszem ide, ebbe a posztba:

• A medve nem játék, a medvét el kell kerülni! A medvével nem kell barátkozni – bármilyen korú is legyen. A bocsok közelében nagy valószínűséggel az anya is ott van. A legtöbb konfliktus az anyamedvékhez kapcsolódik!
• A medve indokolatlanul nem támad emberre, sőt ha lehetősége van rá, messze elkerüli.
• Ha erdőben járunk, és úgy gondoljuk, hogy bármikor felbukkanhat, keltsünk magunk körül zajt (pl. fütyülés). Nagyobb társaság esetén kisebb a támadás veszélye.
• Ha mégis medvével találkozunk, de az állat nem vett észre minket, lehetőleg feltűnés nélkül, halkan azonnal távozzunk a helyszínről. Ha a medve észrevesz, ne próbáljuk elzavarni kövekkel vagy bármi mással.
• Autós találkozás esetén tilos elhagyni a járművet!
• Ne etessük, közelről ne fényképezzük a medvét!
• Ha a medve közeledni próbál, hagyjuk ott a magunkkal vitt élelmet egy helyen, és lassan, figyelemmel kísérve az állatot, távolodjunk el a környékről.
• Ne nézzünk a medve szemébe, ez agresszivitást válthat ki, ugyanakkor ne fordítsunk hátat az állatnak.
• Ha a medve két lábra áll, őrizzük meg nyugalmunkat, ez még nem jelent kimondottan támadási szándékot, lehet, hogy csupán a terepet fürkészi.
• Ha a medve közel merészkedik, ne provokáljuk, és ne tegyünk hirtelen mozdulatokat.
• Ha a medve mégis odajön hozzánk, feküdjünk hasra, a fejünket takarjuk el a kezünkkel, és maradjunk mozdulatlanok.
• Kutyasétáltatás, kutyával való vadászat esetén is veszélyes helyzet alakulhat ki, ha a medve elől menekülő kutya a gazdájához fut vissza – akár az őt követő állat kíséretében.
• Ha sátorozunk, az erős illatú élelmiszereket ne a sátorban tároljuk. Éjszakára célszerű a sátortól távolabb, fára, a medve által hozzáférhetetlen helyre tenni.

Tehát a medve nem az a barátságos erdei állat, amit a kedvelt Maci Laci rajzfilmek, vagy akár a mesék sugallnak, hanem egy nagytestű erdei mindenevő, a magunkéhoz mérten félelmetes erővel és karmokkal! Azt ajánlom, az egész cikket olvassátok el, a tartalmát pedig tartsátok magatokra nézve kötelezőnek! A cikk végén egy pdf formátumú plakát is látható, rákattintva le is tölthető a gépünkre, abban nagyjából ugyanezek a tanácsok olvashatóak.

Megpróbáltam utánanézni, hogy mekkora lehet egy medvetámadás valószínűsége hazánkban. Ehhez három szomszédunkat, Romániát, Szlovákiát és Szlovéniát vettem alapul, hiszen mindhárom ország erdőiben elterjedt a barnamedve [2] [3]. 

Egyelőre nincs bizonyíték arra, hogy medvék átteleltek volna hazánkban [4]. Tehát most még csak vendégek nálunk, egy-egy példány bukkanhat fel időnként az erdőkben. A fenti számokból következően a medvetámadás esélye Magyarországon szinte a nullával egyenlő, a szlovák adatokból kiindulva 277 évente fordulhatna elő egy támadás, ha egyetlen medve állandó jelenlétével számolnék. De ez persze most még nem igaz, hiszen mint írtam, csak néha jönnek át hozzánk.

Elgondolkodtam azon is, hogy miért nem történt haláleset az elmúlt időszakban Szlovákiában és Szlovéniában, pedig a medvék száma és a román adatok alapján ez várható lenne! Sajnos, erre vonatkozó adatot nem találtam, és arra a következtetésre jutottam, hogy ebben a két országban a nagyobb emberi népsűrűség és a területek belakottsága miatt a medvék jobban hozzászokhattak már az emberek közelségéhez, mint Romániában, ahol fenn a gyéren lakott havasokban a medvék az embert inkább tarthatják betolakodónak a territóriumukban.

Guillam kommentje szerint Romániában már túlszaporodtak a medvék, ott a legmagasabb az egységnyi területen élő egyedek száma és az erdők már nem tudják táplálékkal ellátni a medvepopulációt, ezért is jelentek meg élelmet keresve a településeken. Többször kerülnek kapcsolatban az emberekkel, így aztán történhetnek halálos támadások is. Ebben van valami!

A vaddisznó (Sus scrofa)

Kifejlett vadkan a mezőn [108]

A vaddisznók általánosan elterjedtek Magyarországon, és manapság már annyira elszaporodtak, hogy élőhelyük szűkülésével a településeken is feltűnnek. A közelmúlt öt évében (2015-2019) a vaddisznók becsült száma hazánkban 100.000 példány körül mozgott [5], tehát több mint valószínű, hogy túráink során összefutunk majd egy kondával az erdőben. A nógrádi fővadász gondolatait szeretném most röviden megosztani Veletek [6]:

„Fontos, ha magányos malacot vagy koca nélküli állatokat látunk, ne akarjuk megmenteni, megfogni őket! Semmiképpen se próbáljunk meg közel menni hozzájuk, ne simogassuk, még akkor sem, ha látszólag egyedül vannak. A malac magas hangú visítozása jelzés a koca számára, hogy bajban van, aki hirtelen, váratlan pillanatban érkezve elkezd morogni, csattogtatja a fogait és elindul az ember felé. Így próbálja mindenáron védelmezni a kicsiket, nem törődve ilyenkor semmilyen emberi jelenléttel. A vaddisznók szoros családi kötelékben, kondákban élnek, az egymással rokon kocák körültekintően végzik a malacaik gondozását, nevelését – mondta a szakember.

Zám Zalán arra is felhívta a figyelmet, hogy a vaddisznó a hiedelemmel ellentétben alapvetően nem támad, fél az embertől. Azonban veszélyt jelenthet állatra és emberre is, ha sarokba szorítják, vagy ha malacait veszélyben érzi. Ekkor a saját élete vagy utódai épsége érdekében képes támadólag fellépni rókával, kutyával, de akár még az emberrel szemben is. Ha magányosnak tűnő, keresgélő kismalacokat látunk, mielőbb próbáljunk meg csendesen távozni a helyszínről. Minden bizonnyal rövid időn belül meg fogja találni a közelben lévő koca a malacot.”

Tehát akkor mit is tegyünk, ha vaddisznóval találkozunk?

Ha felnőtt vaddisznóval futunk össze, két dolgot tehetünk, mindkettőhöz meglehetős önfegyelem szükséges. Az egyik, hogy úgy csinálunk mintha nem vettük volna észre és a tempónk különösebb megváltoztatása nélkül igyekszünk eltűnni a színről. A másik, hogy megállunk és megvárjuk, amíg ő távozik. Ilyenkor érdemes nem felvenni vele a szemkontaktust.

Támadáskor a vadkan az agyarait használja, a koca harap. Ha olyan helyzetbe kerülünk, hogy ránk támad a vaddisznó és nem tudunk elmenekülni, a legjobb, ha hasra fordulva összegömbölyödünk. Érdemes a fejünket a karjainkkal védeni, esetleg egy fa vagy bokor alá benyomulni, a belső szerveinket pedig az összegömbölyödés révén biztonságba helyezni [7].

Nem találtam statisztikát a vaddisznótámadásokkal kapcsolatban, de ezek nagyon ritkák, mivel általában kitérnek az ember elől. Ebből a szempontból jó dolog, hogy a vadászok állandóan gyérítik az állományt és szinte utaznak a nagytermetű kanokra, melyek már a súlyuknál fogva is veszélyes ellenfelek lennének. 

A farkas (Canis lupus lupus)

Farkas a behavazott erdőben [110]

A farkas Magyarországon védett állat, azaz a délről és északról átkóborolt egyedeket nem lövik ki automatikusan. Hazánk területén az I. Világháború után pusztult ki és az 1980-as években jelent meg újra; Szlovákia és Horvátország felől is elkezdett visszatelepülni. Az Aggteleki és a Bükki Nemzeti Parkban tudunk állandó jelenlétükről, de alkalmanként megtalálhatók a Zempléni-hegységben, a Mátrában, és a Gemenci-erdőben is. Elkóborolt egyedeket többször megfigyeltek a Kiskunsági Nemzeti Parkban. Hazánkban a kutatók szerint most körülbelül 15 példány élhet falkában [8].

Egyre több hír jelenik meg a médiában farkastámadásokról, hogy is állunk akkor ezzel a kérdéssel? Azt bizton mondhatjuk, az utóbbi évtizedekben nem érkezett hír arról, hogy farkas embert támadott volna meg, ellenben mind az erdei vadállományban, mind pedig a legeltetve tartott állatok között jelentős kárt képesek okozni. 2020 tavaszán felkapott a média egy hírt, miszerint Füzéren farkasok megtámadták egy erdész kutyáját. 

Mindezekből az a következtetés vonható le, hogy a farkas nem tekinti prédának az embert. Az előző hír szerint is a farkasok az erdész kutyájára támadtak, és amikor a gazda fenyegetően lépett fel a farkasokkal szemben, azok meghátráltak. 

Az alábbiakban a Bükki Nemzeti Park szakembereinek javaslatait írom le arra nézve, hogy mit tegyünk, ha farkassal találkozunk [9]:

• A találkozáskor igyekezzünk nyugodtak maradni
• Semmiképpen ne kezdjünk a farkas elől szaladni, mert ez felkeltheti benne a vadászösztönt
• Soha ne üldözzük a farkast, mert az védekezést, kiszámíthatatlan agressziót válthat ki az állatból
• Igyekezzünk lassan, az állatot szemmel tartva, hátrálva távozni a helyszínről
• A farkast szinte biztos, hogy elriasztja, ha rákiabálnak, vagy tapsolnak
• Ne csalogassuk a farkasokat magunkhoz, ne is etessük őket
• Ha farkasok által is járt környéken túrázunk, kirándulunk, ne engedjük szabadon a kutyánkat (lásd füzéri eset)

A mérgeskígyók

Keresztes vipera (Vipera berus) [114]

Magyarországon csak két viperafaj őshonos, a 60-80 centisre növő keresztes vipera (Vipera berus) és a nála kisebb rákosi vipera (Vipera ursinii rakosiensis), amely a parlagi vipera egyik alfaja. Közeledtünkre általában elmenekülnek, csak akkor támadnak vissza, ha úgy érzékelik, megtámadták őket. Jellemző az, hogy azokat harapják meg, akik véletlenül rájuk lépnek. Ezt a viperák támadásnak veszik, és rögtön megmarják a rájuk lépő áldozat lábát. A viperák gyakran fekszenek ki kora reggeleken a napra, hogy felmelegedjenek, és általában ilyenkor történik meg a baj.

Rákosi vipera (Vipera ursinii rakosiensis) [115]

A keresztes vipera a Zempléni-hegységben, illetve a Tiszaháton fordulhat elő, míg kisebb rokona a Hanságban és a Kiskunságban él(t), de mára nagyon megfogyatkozott az állománya. A két faj közül súlyos marási tüneteket kizárólag a keresztes vipera okozhat. Hazánkban általában évente 3-4 viperaharapás történik, ezek általában nem halálosak. Utoljára 2001-ben volt halálos áldozata a viperamarásnak. Jellemző, hogy nagyságrendekkel több harapás történik évente a terráriumokban tartott egzotikus kígyók esetében[10] [11]!

A róka (Vulpes vulpes) és a veszettség

Vakaródzó róka a téli erdőben [117]

Hazánkban a rókák a veszettség vírusának hordozói lehetnek, a múlt század hetvenes éveiben volt csúcson közöttük a szilvatikus (erdei) veszettség, azóta a vakcinatartalmú csalik etetésével ez jelentősen visszaszorult [13]. A rókák általában kutyákat harapnak meg, a nyálukkal adják át a fertőzést és az ebek hozzák az ember közelébe a veszettséget. Az emberre átterjedt megbetegedések 95%-a kutyaharapás miatt következett be! Ebből következően nyugodtan járhatunk az erdőben, viszont ne engedjük, hogy a kutyánk elcsalinkázzon tőlünk, és veszett rókával kerüljön kapcsolatba! Ne feledjük, a kutyák számára kötelező védőoltással őket tesszük immunissá, de egy rókaharapás után a vírust hordozhatják és a gazdát megharapva tovább is adhatják!

A veszettségnek nincsenek egyértelmű tünetei, ezért nehéz is diagnosztizálni. Vadállatoknál fontos figyelmeztető jel, hogy nem mutatnak félelmet az ember jelenlétében. A rendellenesen viselkedő vaddal kerülni kell a kontaktust, illetve gyanús esetekben a helyi hatósági állatorvost, vagy pedig a helyi vadászati hatóságot kell értesíteni. Ha akár csak a gyanú felmerül, hogy veszett állattal érintkeztünk, vagy harapott meg bennünket, azonnal fertőtlenítsük a sebet és minél gyorsabban forduljunk orvoshoz, hogy a veszettség elleni vakcinát megkaphassuk! 1994-ben volt utoljára halálos áldozata a veszettségnek Magyarországon, ekkor is csak azért, mert nem fordultak időben orvoshoz a sérültek. [12]

Ennyit röviden arról az öt vadon élő állatról, melyet emberre is veszélyesnek tartanak. Nyilván nem jó dolog például egy menekülő szarvasrudli (szarvascsapat) útjába kerülni, egy darázscsípés is okozhat súlyos tüneteket, esetleg egy bika is megkergethet bennünket a réten, ha a közelébe merészkedünk, de amúgy a növényevő állatok és a kistestű ragadozók semmilyen veszélyt nem jelentenek az emberre hazánkban!

Véleményem szerint az emberre legveszélyesebb vadon élő állat Magyarországon a kullancs, ugyanis több, súlyos szövődménnyel járó betegséget is terjeszthet! Mivel már én is kaptam el kullancs által terjesztett Lyme kórt, ezért ezzel a témával részletesebben is foglalkozom majd egy másik – valószínűleg a következő Útravaló – posztomban.

Felhasznált irodalom:

[1] https://www.bnpi.hu/hu/reszletek/barna-medve-ursus-arctos
[2] https://wilderness-society.org/bears/
[3] https://www.nature.com/articles/s41598-019-44341-w
[4] https://index.hu/tudomany/2012/06/25/trianonnal_elvesztettuk_a_ medveket_is/
[5] https://novekedes.hu/elemzesek/csak-ertelmetlen-gyilkolaszas-az-igazsag-a-magyarorszagi-vadaszatokrol
[6] https://www.nool.hu/kozelet/helyi-kozelet/a-nogradi-fovadaszt-kerdeztuk-mit-tegyunk-ha-vaddisznoval-talalkozunk-3256566/
[7] https://www.vadalarm.hu/hu/blog/70_mit-tegyunk-ha-felenk-jon-egy-vaddiszno#1
[8] https://hu.wikipedia.org/wiki/Sz%C3%BCrke_farkas
[9] https://www.bnpi.hu/hu/hir/mit-tegyunk-ha-farkassal-talalkozunk
[10] https://www.mme.hu/keresztes-vipera-marasarol
[11] https://www.webbeteg.hu/cikkek/egzotikus_betegsegek_utazas/73/kigyomaras
[12] https://www.agrarszektor.hu/allat/tiz-dolog-amit-nem-tudtal-a-vilag-egyik-leghalalosabb-virusarol.11710.html
[13] http://www.veszettsegmentesites.hu/

A posztban szereplő csodálatos képeket nem én készítettem, az internetről töltöttem le azokat innen-onnan. A képek forrásai a következők:

[101] https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/7/7f/European_Brown_Bear.jpg
[102] http://www.bearconservation.org.uk/eurasian-brown-bear/
[103] https://www.westend61.de/en/imageView/FOF00289/european-brown-bear-cubs-playing-ursus-arctos-close-up
[104] https://www.imperial.ac.uk/news/130708/european-could-unbearable-croatias-brown-bears/
[105] https://rewildingeurope.com/news/new-study-shows-plenty-of-european-habitat-available-for-brown-bear-recolonisation/
[106] https://parkerdo.hu/parkerdo/tudnivalok/vaddiszno-gyik/
[107] https://kismarosikikialto.hu/lakossagi-tajekoztato-vaddiszno-ugyben/
[108] https://likenews.hu/vaddiszno-tamadt-egy-21-eves-fiura-millimetereken-mult-az-elete/
[109] https://kutyabarathelyek.hu/hu/hirek/reszletek/veszelyesek-a-vaddisznok-az-ellesi-idoszakban-vigyazni-kell-az-erdei-setan/
[110] https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/6/68/Eurasian_wolf_2.jpg
[111] https://hu.wikipedia.org/wiki/F%C3%A1jl:Canis_lupus_lupus_qtl1.jpg
[112] https://www.barentsportal.com/barentsportal/index.php/en/more/barents-sea-region-red-listed-species/522-gray-wolf-canis-lupus
[113] https://www.aktiontier.org/themen/wildtiere/saeugetiere/woelfe/
[114] https://www.mme.hu/keresztes-vipera-marasarol
[115] https://www.mme.hu/keteltuek-es-hullok/rakosi-vipera
[116]https://parkerdo.hu/parkerdo/tudnivalok/roka-gyik/
[117] http://miskolczoo.hu/allat/voros-roka
[118] https://parkerdo.hu/parkerdo/tudnivalok/roka-gyik/
[119] https://mymirror.hu/a-roka/mymirror-a-roka/

A címkép fotómontázsához a [104], [108], [113], [115] és [119] képek lettek felhasználva.

Ha tetszett a poszt, látogasd meg a blog facebook oldalát is!