A Szentháromság tér és a Mátyás templom 1945-ben és most
Budapest régen és most címmel még június végén kezdtem bele egy sorozatba, ennek első részében a budapesti hidakról mutattam meg nyolc fotómontázst, melyek régi, esetenként több mint száz éves fekete-fehér képek és a saját magam által készített fotók összekopírozásával születtek meg. A második posztban a Nagykörúton sétáltam végig az Üllői út és az Andrássy út között, és készítettem hét fotómontázst a hajdani és jelenlegi állapot összeszerkesztésével, most pedig a Várnegyedbe ballagtam fel és fotóztam le az 1945-ös – tehát a hosszú ostrom után készült – fényképek készítőinek helyére állva azt, hogyan is néznek ki most, 78 év után a régi helyszínek.
Akit érdekel, a poszt végén talál egy rövid leírást arról, honnan is szereztem a régi fotókat és hogyan készítettem el a montázsokat, most azonban lássuk a medvét, vagyis a budapesti múlt és jelen randevúját! Minden kép alatt találhattok egy rövid leírást a helyszínről és bevezetőképpen egy kis történelmi eszmefuttatást is, amelyet nyugodtan átugorhattok!
A képekre kattintva azok nagyobb méretben is megnyithatóak!
Budapest ostroma dióhéjban
1941-ben Németország és a vele szövetséges országok (többek között hazánk is) megtámadták a Szovjetuniót, és bár több mint fél évig sikert sikerre halmoztak és a tél elejére eljutottak Moszkva határába, a Vörös Hadsereg lassan megfordította az erőviszonyokat és évekig tartó súlyos harcban visszaszorította a támadókat. Így érkezett meg a front 1944 augusztusában Magyarország keleti határára, majd decemberre az arcvonal elérte a Dunát. A főváros körül az ostromgyűrű karácsonykor zárult be, majd a harcok utcáról utcára haladva zajlottak.
1945. január 30-ra szinte már az egész várost elfoglalta a Vörös Hadsereg, az utolsó még harcban álló német és magyar csapatok a Várba vonultak vissza. Megkezdődött a Vár ostroma, a szovjet nehéztüzérség egyfolytában lőtte a palotát és a Várnegyedet, az egyre fogyatkozó védők február 11-i sikertelen kitörési kísérlete után már csak órák kérdése volt a vereség. A szovjet csapatok bezúdultak a Várba, és február 13-án számolták fel az utolsó ellenállási gócokat is. Gyakorlatilag csak romok maradtak a Várhegyen, egyetlen ház sem maradt épen.
1. A Bécsi kapu tér délnyugati házsora
A Széll Kálmán térről a meredeken emelkedő Ostrom utcán kutyagoltam fel a Bécsi kapuhoz, majd alatta átsétálva érkeztem meg a háromszögletű Bécsi kapu térre. A felvétel a tér délnyugati házsoráról készült, a 7-es számú, sárga ház belövést kapott az ostrom alatt, a hiányzó tető miatt félig látható a háttérben álló Mária Magdolna templom tornya. Érdekes tény, csak a régi és új fotó összeszerkesztése során vettem észre, hogy a Kazinczy emlékkút és a rajta álló nőalak szobra nem lett áthelyezve az újjáépítés során, pontosan ugyanott találhatóak, mint 1945-ben!
2. A Fortuna utca
A Fortuna utcán indultam el a Várnegyed központja felé, a távolban már látható a Hilton Hotel építésekor feltárt és részlegesen restaurált domonkosok Szent Miklós kolostorának templomtornya. Az utcában olyan nagy volt a háborús pusztítás, hogy percekig kellett keresgélnem azt a helyet, ahonnan a régi fényképész elkészíthette a fotóját. Az utca több házát is jelentősen átalakították az újjáépítésükkor, végül azért csak találtam néhány támpontot.
3. Az Úri utca és a Szentháromság utca sarka
Az Úri utca és a Szentháromság utca sarkán állunk, a régi fotós innen készítette a képét a kis terecske központjában álló Hadik András lovasszobráról - ő az, akiről éppen idén tavasszal mutattak be egy kalandfilmet a mozikban. Érdekesség, hogy ennek a szobornak sem változott meg a pozíciója az újjáépítéskor, ugyanott áll, ahová a felállításakor, 1937-ben helyezték!
A képen jobbra a régi városháza felújított épülete áll, de a szobor mögötti épületet inkább lebontották és a helyére egy, a környezetébe jól illeszkedő, de modern házat építettek. A hatalmas romhalmaz az Úri utca túlsó oldalán álló házak maradványai. A mai képbe benyúló toronydaru a volt Pénzügyminisztérium felújításánál dolgozik.
4. A Mátyás templom és a Halászbástya
A régi kép a Tárnok utca és a Szentháromság utca kereszteződének közelében készült a Szentháromság tér sarkán. Velünk szemben a Mátyás templom (Budavári Nagyboldogasszony templom) áll, jobbra a viszonylag épségben megmaradt Halászbástya és a Szent István szobor is látható. A harcok után ide, a Szentháromság térre gyűjthették össze a kiégett autóroncsokat, kicsit furcsán néz ki a fejtetőn álló Bogár a többi ócskavas tetején.
Itt is sikerült megtalálnom a pontos helyet, ahol a korabeli fényképész állhatott, ez pontosan a mostani 16-os busz megállójában van, a kép készítéséhez csak azt kellett megvárnom, hogy az érkező busz elvigye az ott várakozókat.
5. A Mátyás templom és a Szentháromság tér
Ez a kép is a Szentháromság téren készült a Mátyás templom mellett, de félig-meddig visszafelé fényképezve. Itt is pontosan a valaha volt fotós helyére állhattam a mostani, ellenpont kép készítésekor, miközben persze megcsodáltam a pár éve teljes felújításon átesett templomot. A régi kép bal oldalán álló Szentháromság oszlopot 1713-ben emelték az évszázad elején pusztító pestisjárványok emlékéül. Most is az eredeti helyén áll.
A háttérben a Pénzügyminisztérium volt épülete látható, a háború után nem egészen az eredeti formájában újjáépített házban még én is jártam az 1970-es években, amikor a Műszaki Egyetem Villamosmérnöki karának kollégiuma működött benne. Az épület újjáépítése már évek óta folyik, most visszakapja majd az eredeti homlokzatát, amely a régi képen is látható.
6. A Mátyás templom a Halászbástyáról nézve
Ezt a kép a képben montázst a Halászbástyáról készítettem, pontosan az eredeti kép készítésének helyén. Érdekesség, hogy a régi fényképész guggolva (talán ülve) készíthette azt, hiszen a fényképezőgépének lencséje csak alig-alig emelkedett a robosztus kőkorlát fölé. A fotó fő témája itt is a Mátyás templom, azonban mára a régi képen még aprónak tűnő fa (és pár társa) már annyira megnőtt, hogy szinte kitakarják a teljes templomot ebből az irányból, csak a tornyai emelkednek a fák koronái fölé.
Ahhoz, hogy a képet elkészíthessem, alaposan lehúztak, ugyanis egyrészt most már belépődíj van a Halászbástya teraszára, ezért 600 Ft-ot kellett fizetnem, azonban a kép nem onnan készült, hanem az északi toronyban működő eszpresszóból, ahová csak akkor léphettem be, ha vállaltam, hogy fogyasztok is valamit. Egy hideg kóla 2000 Ft volt itt – igaz, hogy egy kis borravalóval. Viszont ezért a pénzért kényelmesen leülhettem a terasz egyik asztalkája mellé és senkitől sem zavartatva készíthettem el a mostani fotót.
7. A Lánchíd a Sándor palotától nézve
Ezt a képet a Sándor palota melletti kőkorlátnál készítettem, nagyjából a Sikló felső végállomásánál. A régi kép fő témája a romos, hídpályájával a Dunába omlott Lánchíd, ezt a motívumot megtartottam, és a hídtól jobbra álló házakat választottam az ellenpont fénykép témájául. A háttérben középen a Szent István Bazilika kupolája látható (az „időtörés” éppen félbevágja), előtte a Gresham palota áll – jelenleg szálloda – és tőle jobbra a Belügyminisztérium timpanonos épülete is feltűnik. A montázs jobb szélen, a József Attila utca torkolatának másik oldalán a Hotel Sofitel és az Intercontinental modern épületei állnak.
Érdekesség, hogy a régi képen éppen a kora tavaszi jeges ár vonul le a Dunán, és mivel a fotókon az alsó rakpart peremeit egy szintre hoztam, a mostani képen jól látható, hogy több méterrel alacsonyabb volt augusztus végén a folyó vízszintje. A kép előterében a volt budai vízparti palotasor szélső házának a romja látszik, ezt és a társait még közvetlenül a háború után elbontották, a helyükön most park van.
8. A Lánchíd és a Duna a Halászbástyáról nézve
Az utolsó kép kakukktojás a javából, ugyanis a régi fénykép nem 1945-ben készült, hanem vagy három emberöltővel korábban, 1876 körül. Klösz György készítette, aki akkoriban több száz nagyfelbontású fotót lőtt a városról. Fő témája ennek a képnek is a Lánchíd, az előtérben a Várhegy keleti oldalának a háztengere terül el, közvetlenül a Halászbástya alatt pedig a Hunyadi János út szerpentinezik fel a Várnegyedbe. Mint látható, ennek a nyomvonala mit sem változott az elmúlt 150 évben!
Felteszem ide az eredeti képeket is, amelyek alapján elkészítettem a saját fotóimat:
Hogyan készült?
Nem egy nagy titok, lássuk hát!
- A képek forrása a Fortepan, hazánk legnagyobb online fotógyűjteménye. Kincsesbánya az a hely! Adott témára rákeresve (itt például várnegyed, budai vár) csőstül jönnek a képek, csak győzzünk közöttük válogatni! Ugyanis válogatni azt kell. Tehát a Google Maps utcaképei segítségével minden fotó készítésének környezetét ellenőrzöm, hogy lehet-e most onnan fényképezni? Ha a környezet beépült (fák, házak, stb.), akkor azt a képet kihagyom. Persze még az ellenőrzés után is sokszor lyukra futok a helyszínen, de az már más kérdés.
- A következő lépés a képek letöltése és kinyomtatása. A legegyszerűbb az, ha a kinyomtatott képekkel indulunk túrára. Általában sorba rendezgetem őket az összefűzés előtt, így nem kell össze-vissza ugrálnom a lapok között, ahogy haladok a fényképtúrán.
- A helyszínen aztán jön az optimális pozíció megkeresése. Hát, sok esetben ez sem könnyű! Sokszor csodálkozva figyelnek az emberek, hogy lökött vagyok-e, ahogy egy-egy helyszínen percekig tipródok, hol a képet, hol az utcát figyelve, közben tyúklépésben ide-oda megyegetve, hogy pontosan a régi fényképész helyére állhassak! Sokat segít, ha meghatározok minden képen pár lényeges pontot, és ezek egymáshoz képesti irányát, helyzetét keresem meg a valóságban is. És még így is néha mellélövök, vagyis rossz pozíciót választok, ami csak a képek szerkesztésekor derül ki...
- Ha megvan a pontos helyszín, akkor nem egy képet készítek, hanem legalább féltucatnyit különböző beállításokkal, nézőpontokkal, zoomokkal. Meg kell keresni a régi képek végtelen pontját, ahová a vonalak összetartanak, és az én képemen is ennek kell lennie a középpontnak. Persze az is sokat segít, hogy én már nagylátószögű felvételt is készíthetek. Párszor már odajöttek turisták, vagy bárki más és nézték, mit alakítok a nyakamban a fényképezőgéppel és a kezemben a régi fekete-fehér képekkel. Kíváncsiskodtak, érdeklődtek. Ők is készítettek pár felvételt például a romos Mátyás templomot, vagy a romos utcákat ábrázoló képpel és a valósággal együtt.
- Most következnek az otthoni munkák, először a régi képekkel. Ebben nagy segítségemre van az ACDSee Ultimate 2020 szoftver, amelyet képszerkesztésre használok. Korrigálom a régi képen, ha ferdén tartotta a gépét a régi fényképész, kicsit átszabom a kontrasztot és a fényességet is, ha szükséges. A régi képeken megmérem egyes lényeges részletek távolságát egymástól pixelekben, erre a Windows Paint programját használom. Ezeket a számokat fel is írom magamnak. Ennél többet nem teszek a régi képekkel, ugyanis szerintem azzal megtisztelem a régi fotográfusokat, ha csak minimálisan nyúlok bele a képeikbe.
- Tehát inkább a magam képeit korrigálom, hogy fedésbe kerüljenek a régi képekkel. Mivel általában nagylátószögű beállítással fotózom, már sokszor nem függőlegesek a házfalak, ezeket korrigálom az ACDSee perspektivikus korrekció (Perspective Correction) funkciójával, aztán meghatározom a régi képeken már kimért fontos pontok egymáshoz képesti távolságát a saját képeimen. Az értékek egyértelműen megadják, mennyivel kell megváltoztatnom a saját képeim nagyítását. Átméretezem hát ennek megfelelően a képeimet.
- A montázst kétfeleképpen készítem el. Ahol zegzugos határvonal van a két kép között, ott a Pixmaker panorámakép összefűző szoftvert használom kézi beállítás üzemmódban, ahol pedig a kép a képben effektet használom, ott pedig a Photoshop CC 2015.5 segít. Azzal adok árnyékot is a régi a képeknek.
Hát, ennyi az egész. Nem egy nagy ördöngösség!
A képek forrásai:
- Fortepan / Kramer István dr.
- Fortepan / Kramer István dr.
- Fortepan / Buzinkay Géza
- Fortepan / Military Museum of Southern New England
- Fortepan / Kramer István dr.
- Fortepan / Military Museum of Southern New England
- Fortepan / Military Museum of Southern New England
- Fortepan / Budapest Főváros Levéltára / Klösz György fényképei