A mobiltelefonok gyors fejlődése okán már nem tekinthető játékszernek a beléjük épített fényképezőgép. Régóta érlelődött bennem a gondolat, hogy össze kellene hasonlítani, vajon egy azonos árkategóriás fényképezőgéppel, vagy mobillal lehet-e szebb, jobb képeket készíteni egy túrán, de valahogy sohasem volt eddig kedvem ahhoz, hogy egy rendes A/B összehasonlító tesztet összehozzak! Most megpróbáltam, és megmondom őszintén, az eredménye engem is meglepett! A tesztet a legutóbbi túrámon, egy zempléni kerékpáros utamon, illetve egy pár nappal ezelőtti, késő délutáni budapesti sétán készített képekkel végeztem.
Röviden szólnék a tesztben „közreműködő” két műszaki kütyüről is. Aki figyelemmel kíséri a blogot, az már tudja a tájékozódásról szóló Útravaló posztból, hogy egy Samsung Galaxy A50-et nyüstölök immár másfél éve, a posztok képei pedig egy négy éves Panasonic Lumix DMC FZ200-as géppel készülnek. Hosszú a fényképezőgép neve, de csak egy egyszerű, „mezei” bridge gépet takar. Mindkét kütyü árfekvése azonos: a 80-100 ezer forintos kategóriába tartoztak a megvásárlásukkor. Persze, most mondhatjátok, hogy a fényképezőgép csak fényképezni tud ennyiért, a mobil pedig annyi mindenre képes, hogy azt már csak a tervezője tudja felsorolni, és csak egy a sok közül a fényképek készítése. Azonban mégiscsak a fogyasztói ár az, ami talán a legfontosabb a vásárlásnál, ez alapján soroljuk kategóriákba a termékeket is, így pedig mindkét kütyü alsó középkategóriás. Jöjjön hát akkor a teszt!
A versenyzők bemutatása
Az FZ200-as 12 Megapixeles (4000x3000 pixeles képeket készít), 24-szeres optikai zoomra képes a 25-600 mm-es egyenértékű fókusztartományban, és ami számomra a legfontosabb, a teljes zoomtartományban F2.8 fényerővel képes képeket készíteni. Így tehát alkonyatkor, vagy éjszaka könnyű akár zoommal is fényképezni vele. Képstabilizátora nagyon jó, ez is segíti az éjjeli képek készítését, az állvány gyakorlatilag elfelejthető. Negyedik éve használom, teljesen meg vagyok vele elégedve. Túrák során állandóan az övtáskámban lapul – vagyis inkább terpeszkedik, mert nem egy kicsi jószág – hogy bármikor egy pillanat alatt előkaphassam.
Farkasszemet nézünk a Panasonic Lumix DMC FZ200-zal
A Samsung hátlapi fényképezője normál esetben 12 Megapixeles, 4032x3024 pixel méretű képeket készít, de menüből átkapcsolható 25 Megapixelre (5760x4312 pixel). Ekkor azonban már nem a jól ismert JPG formátumot használja, hanem HEIC formátumban tömörített képeket készít. Állítólag jobb mint a JPG, de engem kicsit megszívatott, ugyanis sem a kedvenc képszerkesztőm, az ACDSee Ultimate 2020, sem pedig a Photoshop 2015.5-ös verziója nem volt hajlandó még bottal sem megpiszkálni ezt a formátumot! Ebből is látható, hogy ezt a képméretet még sohasem használtam a telón! Végül egy online konverterrel alakítottam át a képeket JPG-re. Ennek van saját gépre telepíthető verziója is, egyelőre még nem telepítettem.
A DMC FZ200 és a Samsung Galaxy A50 közös fotón
A mobil optikája 25 mm-es egyenértékű fókusztávolságú, F1.7 fix rekesszel (na igen, ha egy hangyaszemnyi optikának hangyafa... bocsánat, hangyafülnyi távolságra lévő fényérzékelő lapkára kell képet vetítenie, akkor akár ki is jöhet ez az érték). A fehéregyensúly és az ISO érzékenység kézzel állítható - a fehéregyensúly olyan egyszerű és szellemesen kontrollálható módon, hogy gondolatban gratuláltam a kiötlőjének! Tehát elvileg valós színekkel lehet ővele is lámpafényes, vagy éjszakai képeket készíteni!
Pár szót szólnék a fehéregyensúlyról, mert ez nem egy közismert fogalom! Szóval, más és más színe van a tárgyaknak, ha különféle színhőmérsékletű fénnyel világítjuk meg őket! A szemünk, pontosabban az agyunk automatikusan korrigálja ezt, tehát majdnem ugyanolyan színűnek látjuk a dolgokat akár hideg kékes fény, akár a Nap fehér, vagy egy izzólámpa sárgás fénye világítja meg őket. Erre sajnos a képrögzítő készülékeink nem alkalmasak, tehát nekik meg kell mondanunk, hogy milyen érték szerint korrigálják a színeket a képek készítése közben. Általában csak témákat találunk ennek a beállítására a fényképezőgépeken: például kis ikonok mutatják a napfényes, borult ég alatti, vagy éppen lámpafényes beállítást.
Az objektívekből adódóan mindkét készülék képes hasonlóan nagylátószögű képek készítésére, nappal és éjszaka egyaránt, viszont a fényképezőgépem olyan képeket is tud készíteni a zoom maximális használatával, mintha 24x közelebb mentem volna a megörökítendő dologhoz! Ennyit elöljáróban, mélyebben nem is érdemes szerintem egy laikusnak belemélyedni a műszaki adatokba!
Ja, és még valami! A képekbe – habár többször is volt rá ingerenciám – egyáltalán nem nyúltam bele! Az átméretezésen kívül semmilyen manipulációt nem végeztem rajtuk, abban az állapotban vannak, ahogy letöltöttem őket a kütyükről! Ezzel – őszintén szólva – egy óriási előnyt adtam a mobilnak, hiszen a beleépített extra képjavítóknak köszönhetően ettől kezdve neki lejtett a pálya! De erről majd később. A montázsok kivételével minden kép 1200x900 pixel méretű, teljes méretben megnyitva mutatják meg igazán magukat!
És most ennyi rizsa után lássuk végre a medvét!
A teszt
Az első képsorozat a múlt hétvégi rövid túrámon készült a Hegyes-kő ormáról nyíló csodálatos panorámáról. A hegy lábánál Tokod fekszik a síkon (a templom távolsága 750 méter), a tiszta időben a távolban feltűnik az Esztergomi Bazilika is (távolsága 11,5 km). A telefon és a fényképezőgép felvétele is tiszta, éles, kontrasztos. Lehet, hogy nem vagyok eléggé „vájtszemű”, de én nem sok különbséget látok közöttük! Ez eddig döntetlen: 1:1!
Na, de ahogy mondják, az ördög a részletekben rejlik, lássuk hát azokat! Az első montázst a túlnagyított képek Bazilikát megörökítő részleteiből raktam össze. A bal oldali a mobil által felvett kép részlete, látszik hogy szoftveresen simítottak a zajon (szinte festményszerű a kép), ami azért eléggé előjön a fényképezőgép jobb oldali fotójának részletén (kicsit „érdes”, szemcsés a kép). Mivel ezt erősen túlnagyítottam, hogy azonos méretre hozzam a másikkal, látszanak már a pixelek is. A mobil képe kontrasztosabb, tisztán előjönnek a szlovák Helembai-hegység sziklái is a hátterében (vagy épp felhőárnyékban voltak a fényképezőgép fotóján). A leghátul álló Börzsöny részletei is jobban láthatóak, a felhőkről nem is szólva. A tokodi templomot is megmutatom a következő képen mindkét kütyü fotóiból túlnagyítva. Itt kisebb mértékben, de ugyanaz mondható el, mint a korábbi képpárnál. A mobil győzött a jobb felbontásával és kontrasztjával! Samsung : Panasonic 2:1!
Végül jöjjenek a fényképezőgép a maximális zoomjával készült képek! A Bazilikáról és a tokodi templomról készült kép is részletgazdag, bár a 11,5 km-es távolság miatt a Bazilika képének kontrasztját csökkenti a levegőben meglévő minimális pára. Most mondhatjátok, a mobilnak nincs optikai zoomja, tehát itt nyilván kiütéssel győzött az FZ200-as, na de hát pont azért a tulajdonságáért vettem meg a fényképezőgépet, hogy ilyen felvételeket készíthessek vele! Nyilván nem mindig használom a legnagyobb zoomot, de a kompozíció beállítása és a részletek megörökítése miatt folyamatosan nyüstölöm! Samsung : Panasonic 2:2!
Az előző képek készítésénél elkövettem azt a hibát, hogy mobilt csak a 25 Megapixeles módban használtam, viszont tavaly már készítettem egy ilyen A/B összehasonlító képpárt Füzér határában 12 Megapixeles mobilos felbontóképességgel, ugyanezzel a telóval. Lássuk hát azokat a képeket is! Az első képpárnál mindkét gépen a 25 mm-es nagylátószöggel fényképeztem.
Mindkét gép felvétele tiszta, éles, a mobilos kép kicsit barnább árnyalatú. Nem tudom, mi teheti ezt, lehet, hogy a fehéregyensúly állítással lehetett rajta gond. És nem tudom azt sem, melyik kép lehet az életszerűbb színezésű! Augusztus közepén jártam arra, tehát minden bizonnyal már sárgult a növényzet, viszont előző nap eső volt, ami után üdébb lett minden. Ízlés dolga, kinek melyik kép tetszik jobban. Samsung : Panasonic 3:3, döntetlen.
Lássuk hát a 150%-os túlnagyítást! Itt is mindkét kép hasonló minőségű, a már korábban elmondottak figyelembe vételével: a mobilos képet a szoftver lágyította, festményszerűvé tette, a fényképezőgéppel készült fotó kicsit érdes, zajos. Mindkettőn látszik a tömörítésből adódó hiba: a Várhegy és az ég határán ott a világos szegélyvonal! Szerintem ez is döntetlen: 4:4.
És most is jöjjön a fényképezőgép övön aluli ütése: a zoom, ami aztán itt is padlóra küldi a Samsungot! De hát, ahogy fentebb már mondtam: arra való a zoom, hogy távoli tárgyakat is közelebb tudjunk hozni vele! Ezen a ponton nagyjából 1250 méterre lehettem a vártól, a nagylátószögű képeken csak egy légypiszoknak tűnik. Félreértés ne essék, ha a tájat szeretném megörökíteni, ahol a vár csak egy elem a sok közül, akkor minden rendben van, csak éppen erről a pontról mindenki a várat szereti fényképezni, és nem pedig a rétet, meg a bárányfelhős eget, vagy a környező hegyeket! Így pedig már egyből előjön a mobil legnagyobb hátránya: nem tudok vele ráközelíteni a kép témájára! Samsung : Panasonic 4:5.
Most pedig következzen a budapesti séta! A körülményekről röviden: öt órakor indultunk az Erzsébet híd budai hídfőjétől, a Döbrentei térről, a rakparton végigsétálva hatra értünk a Batthyány térre, onnan pedig felkapaszkodtunk a Várba és hétkor fejeztük be a kirándulást a Halászbástyán, hogy nyolcra, a kijárási korlátozás kezdetére hazaérhessünk. Sétánk előtt egy záporfront vonult át a városon, utána felhőátvonulások voltak, éles északkeleti széllel. A cél a kütyük folyamatosan változó fényviszonyok melletti kipróbálása volt. A képpárok közül itt is mindig első a mobil képe, azt követi a fényképezőgép fotója.
Itt már nem nagyítottam rá a részletekre, a mobillal egyszerűen csak fényképeztem, az FZ200-zal pedig megismételtem a képet, néha a zoomot is használva. Ahogy sötétedett, az érzékenységet mindkét kütyünél növelgettem ISO200-ról ISO800-ig. A fehéregyensúly a Samsungnál nagyon finoman volt változtatható, a csúszka tologatása közben a képernyőt és egyidejűleg az „élőképet” is figyelve be tudtam hangolni a pillanatnyi értékét, az FZ200-nál csak a témák között tudtam váltogatni lépésekben. Ez bizony óriási bombagól a Samsung részéről: 5:5, egyenlített a mobil!
És akkor egy kis makrózás. A mellvéd könyöklőjén vettük észre a Nagy Ho-ho-horgász kukacát, le is fényképeztem azon melegében. Csak itthon vettem észre, hogy megint rossz volt a fehéregyensúly a fényképezőgépen és lilás lett a kukac (be kellett volna kapcsolnom az intelligens automata üzemmódot, de nem akartam ekkora előnyt adni neki)! Vajon mi lehetett a kukac neve a rajzfilmben? Én csak úgy emlékszem rá, hogy ő volt A Kukac! :-)
A Szent Anna templomnál készült ellenfényes képnél előjött a Samsung másik (vagy már a harmadik?) nagy előnye, a HDR! A High Dynamic Range technika azt jelenti, hogy automatikusan világosítani tudja a sötét részleteket, és most komolyan meglepődtem a hatásán! 6:5, vagyis vezet a Samsung!
Már naplemente után indultunk fel a várba a Batthyány térről. Az Ilona lépcsőn kaptattunk fel a várfalak alá, aztán a Hilton melletti átjárón értünk ki a Táncsics Mihály utcára. A fenn a Várban készült képek láthatóak a következő csoportban. A témák ugyanazok voltak: kilátás az Ilona lépcsőről, a Táncsics Mihály utca házai, és a Budavári Nagyboldogasszony templom – közismert nevén Mátyás templom. Mindkét kütyü képei élesek, kontrasztosak és cseppet sem mozdultak be, pedig nem szoborrá merevedve készítettem őket (bár a hideg szél miatt akár még az is lehettem volna). Az FZ200-nál ez természetes a képstabilizátor miatt, de a mobilnál nem! Viszont a mobil képei hidegebbnek tűnnek, pedig a fehéregyensúly finombeállítása miatt a valóságot mutatják, és ebben az FZ200 fehéregyensúlya a ludas, bár izzólámpás világításra volt kapcsolva! Kicsit melegebbnek tűnnek a felvételei, de van, akinek így jobban tetszik. Ez nem gól a Samsungnál, legfeljebb kapufa, marad az 6:5 a javára (egy cseppet sem vagyok részrehajló, igaz?).
Eddig könnyű dolguk volt a gépeknek a nagy bevilágított felületű dolgok miatt, viszont a Halászbástyáról készült panorámaképen látszik, hogy egyik gép sem tud sokat kezdeni az alapvetően fénypontokból álló panorámával! Az FZ200-nál a fényes részletek kicsit túlvilágítottak, a sötétebb részek feketék. Talán a Samsung kicsit jobb a sötét részletekben, de ennek az ára a fényes részletek erős túlvilágítottsága. Ezzel még a HDR sem tudott mit kezdeni! A szőrös szívem miatt itt nem kap pontot egyikük sem! A mobil panorámaképén az alsó zöld beszűrődést az okozta, hogy a Halászbástya alulról egy elképesztő libapotty zöld fénnyel volt megvilágítva!
Hét óra felé indultunk lefelé a Várból, ugyanis egyrészt még vissza kellett érnünk az autóhoz, aztán még haza is kellett kocsikáznunk vele este nyolcig. Két, a Lánchídnál készült képet adok közre utoljára.
Végkövetkeztetés
Azt a meglepő tényt kellett felismernem, hogy a Samsung Galaxy A50 a saját korlátain belül szebb képeket tud készíteni, mint a Panasonic DMC FZ200! Eddig eléggé lebecsültem a mobiljaim fényképező képességét, de ezt a hozzáállást kénytelen vagyok felülvizsgálni! A folyamatosan állítható fehéregyensúly és az ISO800-s érzékenység a HDR képminőség javításával együtt úgy néz ki, az FZ200 számára verhetetlen összeállítás! Amiben pedig mindig legyőzte az FZ200 a mobilt, az egyedül az óriási zoomátfogás, melyet még éjszaka is használni lehetett a jó képstabilizátora miatt.
Tehát a címkérdésre az a válasz, hogy ha valaki csak szép tájképeket szeretne a túráján készíteni, vagy a túratársakat szeretné csupán lefényképezni, az nyugodtan használja erre a célra a mobilját, de ha a részleteket is szeretné megörökíteni, akkor feltétlenül vegyen legalább egy zsebben is elférő kompakt fényképezőgépet! Viszont ha valaki 20-30-szoros optikai zoomot szeretne, arra csak a bridge fényképezőgépek képesek jelenleg.
És akkor pár szó a mobilok fejlődési lehetőségeiről
Amióta fényképezni lehet a mobilokkal, folyamatosan nőtt a fényképeik felbontóképessége. Már most lehet kapni 50 Megapixel képfelbontású mobilokat, de ahhoz, hogy digitálisan bele lehessen komolyan zoomolni a képeikbe, a mostaninál minimum egy nagyságrenddel nagyobb pixelszámra lenne szükség. Az 500 Megapixeles fényérzékelő lapka pedig még csak vágyálom. Arról nem is szólva, hogy ugyanakkora fényérzékelő lapkára integrálva tízszer annyi pixelt nagyon lecsökkenne az érzékenység és megnövekedne a képzaj. Tehát itt nem várható áttörés a következő években.
A másik fejlődési irány a mobiloknál a zoomolható optika lehet. Sajnos, ennek a korlátja a mobilok egyre csökkenő vastagsága. Papírlap vastagságú zoomolható optika pedig még nem létezik! Viszont már most is lehet kapni zoom adaptereket a mobilra, de ezek használata nehézkes, minőségük sem veszi fel a versenyt még a kompakt gépek optikájával sem! Úgy tűnik, itt sem lesz gyors változás.
Megjegyzés: A kütyüket bemutató képeket a lányom készítette a saját fényképezőgépével (ami egy Nikon D3200), mert ugye az én kütyüim éppen modellt álltak.