Barangolások gyalogosan, bakancsban és túrakerékpáron

Bakancsban, két keréken

Bakancsban, két keréken

Borongós tavaszi körtúra Várgesztesről Vitányvárhoz

Csodálatos panoráma a Zsigmond-kő sziklás homlokáról, Vitányvár romjainak felfedezése és tavaszi virágvizit az erdőben

2021. április 04. - horvabe

cimlap_3.JPG

A TÚRA ÚTVONALÁNAK SZINTMETSZETE

14.png

A túra útvonala a Google térképen

A TÚRA JELLEMZŐI:

- Megtett távolság a kitérőkkel együtt: 14,44 km
- Szintemelkedés/lejtés a kitérőkkel együtt: 626/626 m
- Nehézség: 4/10 (Félnapos túra átlagos szinttel)
- Kilátások: 4/10 (Kilátás a Zsigmond-kőről Várgesztesre)
- Épített látnivalók: 4/10 (Vitányvár romjai)
- Jelzettség a túra időpontjában: 9/10, (Kék sáv jelzettsége 10/10 - tökéletes jelzettség, a zöld sáv és zöld kereszt jelzettsége 8/10 - ritkás, de eltévedés nélkül követhető, a kék kereszt jelzettsége 10/10 - tökéletes jelzettség)

A fenti szintmetszet, valamint a távolság- és szintadatok a túra során felvett GPS track kiértékeléséből származnak. A többi adat abszolút szubjektív.

Figyelem! Bár a túra része egy Országos Kéktúra szakasz is, de mi letértünk róla a Mátyás-kút után, amikor levágtuk egy kitérőjét!

TÚRALEÍRÁS

Úgy gondoltuk a lányommal, hogy a négynapos húsvéti hétvégéből egy napot rászánunk egy kirándulásra és a választásunk az első napra, nagypéntekre esett. Nem jósoltak különösebben szép időt erre a napra, de esőt egyik előrejelzés sem említett! Ennek ellenére meglehetősen borongósan indult a reggel, ráadásul kicsit még az eső is szemerkélt, amikor hét óra felé a parkolóban kocsiba szálltunk és elindultunk Várgesztes felé. Az égkép útközben sem változott, sőt, Bicske mellett elhaladva még egy komolyabb esőbe is belefutottunk, így még az is felmerült, hogy hagyni kéne a túrát a fenébe és vissza kellene fordulni! Azonban továbbmentünk, és mint utólag kiderült, jól döntöttünk!

A hevesebb esőzónát hamarosan magunk mögött hagytuk, de a dombok közé, Várgesztesre megérkezve továbbra is csöpörgött az eső, miközben az alvégi kis dísztó mellett kialakított parkolóhelyen nekikészülődtünk a túrának. Megnéztem még gyorsan a mobilon az idokep.hu oldalon a radarképet, ez aztán kicsit megnyugtatott bennünket, ugyanis azt mutatta, hogy környék feletti esőpaca gyorsan mozog kelet felé, mögötte pedig fel fog szakadozni a zárt felhőzet! Akkor pedig mindent bele!

Fél kilenc felé ballagott az idő, amikor kisétáltunk a tavacska kikövezett partjára, ahol pár horgász már áztatta a damilt a vízben, de mi voltunk az elsők, akik turistaként megálltak autóval a parkolóban. A vízpartról úgy tűnt, a Zsigmond-kő sziklás homloka közvetlenül ott emelkedik a tavacska túlsó partján. Az lesz az első uticélunk, hogy aztán visszanézhessünk onnan a falura! A szemerkélő eső még pöttyözte a sima vízfelületet, amikor belevágtunk a túrába.

Az Országos Kéktúra innen, a kis dísztó partjáról indulva kapaszkodik fel a dimbes-dombos fennsíkra, ezt az utat választottuk hát mi is, hogy eljussunk rajta egészen Vitányvár romjaiig. Egyre meredekebb lejtőn kaptattunk felfelé a Lófő-völgy alján kanyargó ösvényen, aztán pont a legmeredekebb részén elértük a Zsigmond-kő sziklapárkányára kivezető kék háromszög jelzésű ösvény elágazását. Erre rátérve pár perc múlva némi további kapaszkodás árán elértük a kilátópontot! Lezöttyentünk egy sziklára és csak bámultuk a kilátást!

Időközben elállt a szemerkélő eső, de eléggé párás maradt utána az idő. Szerencsére innen nem nyílnak nagy távlatok, csak Várgesztes völgyére nyílik csodálatos panoráma. Pontosan a lábaink alatt terült el a falu, innen szinte minden ház udvarára be lehetett látni! Az ovális tavacska partján továbbra is ott ültek a horgászok, de láttuk, hogy a parkoló szemlátomást egyre jobban megtelik a folyamatosan érkező kirándulók autóival, akik aztán hozzánk hasonlóan errefelé indultak el a kéktúra útvonalán. Sokáig elnézelődtünk a Zsigmond-kőről, csak kilenc felé gondoltuk úgy, hogy már tovább kellene indulnunk!

Visszaereszkedünk a Lófő-völgybe, hogy aztán azon melegében a túlsó oldalán ismét kikapaszkodjunk belőle! Pár perces keményebb emelkedő után már kisimult alattunk az ösvény, aztán elértünk egy jól kijárt erdei utat. Erre ráfordulva érkeztünk fel a fennsíkra, és a még kopasz fák ágai között az eget kémlelve láttuk, hogy az időjárás is kezdi megemberelni magát! Lassan elkezdett felszakadozni a zárt felhőzet, még a nap is megpróbált bágyadtan kisütni, de eddig nem sok sikerrel!

Álmosan hullámzott alattunk az erdei út, miközben átvágtunk a Vajdatemető, majd a Gadóz nevű erdőrész ritkított vegyes tölgyes-gyertyánosán. A Zsigmond-kőre még együtt kaptattunk fel pár fiatallal, de azóta senkivel sem találkoztunk az erdőben! A múlt heti gerecsei túrán rengeteg medvehagyma-gyűjtögetővel összeakadtunk, most azért választottam ezt az útvonalat, mert úgy gondoltam, itt nem lesznek majd sokan körülöttünk. Úgy néz ki, ez eddig be is jött!

Majdnem egyórás menet végén ereszkedtünk le a fennsíkról a Mátyás-kút völgyébe, ahol aztán meg is ülünk hosszabb időre az erdei pihenő padjain. Az esővédő házikó felett állt a domboldalban a Tatabányai Cement Természetjáró Egyesület pihenőháza. Felkaptattam odáig az ösvényen és megálltam a ház teraszán. Most lakatlannak tűnt, a homlokzatáról is leszerelték a „cégért”, vagyis az egyesület nevét jelző táblát. Körülnézve úgy tűnt, a környező koros bükkös már kezdi kiheverni azt, hogy egy tizenöt évvel ezelőtti vihar megtizedelte az itt álló fákat. Leereszkedtem a völgy aljára, a Mátyás-kúthoz is (ami végül is egy szépen foglalt forrás), vígan csörgedezett belőle a víz a száraz tél és tavasz ellenére is.

Eddig a kéktúra útvonalán jöttünk, de most úgy döntöttem, letérünk róla és nem kapaszkodunk vissza a dombokra a kék sáv jelzéseket követve, hanem lenn maradunk a völgy alja közelében kanyargó erdészeti makadámúton, úgyis visszatér majd ide az Országos Kéktúra útvonala egy idő után! Így aztán vagy negyedórányit sétáltunk az erdei úton, miközben a völgy tiszta aljú bükkösében gyönyörködtünk! Aztán újra feltűntek a fákon a kék sáv jelzések, éppen ott, ahol a Közép-dunántúli Piros jelzés útvonala keresztezte a makadámutat. Újra rátértünk hát a kéktúra útvonalára, amely lenn maradt ezután a völgy füves alján, az út pedig kezdett felkapaszkodni a keleti hegyoldalban.

Itt, a réten vettük észre a tavaszi virágok színpompás kavalkádját, le is cövekeltünk rajta egy időre! Természetesen itt is óriási területet borított be az odvas keltike lila és fehér virágú szőnyege, de mellette feltűnt a kis sárga boglárka, pár lépéssel arrébb pedig a szintén boglárkaféle fehér erdei galambvirág gömbölyűszirmú és szabályos ötágú csillag virágú változata is. Pár percig ott hajlongtunk és térdelpeltünk a virágos mezőn, mire erőt vettünk magunkon és továbbindultunk. Persze nem csak bámultuk az apró virágokat, fényképeztünk is rengeteget!

A völgyben fekvő keskeny, füves rét vége felé értük el a Szarvas-kutat és a mellette lévő erdei pihenőt a hozzá tartozó bivakházzal. A bivakház földszintje esővédő menedékként funkcionál, nyitott oldalfalakkal, viszont egy külső létrán fel lehet kapaszkodni a zárt tetőtérbe, ahol aztán kényelmesen el lehet egy tölteni az éjszakát. Készítettem is pár felvételt a pár éve szépen felújított faházról.

Az elapadt Szarvas-kút forrása mellett meg sem álltunk, egyből belevágtunk a Zsidó-hegyre felvezető hosszú kaptatóba. Csak fenn álltunk meg egy pihenőre a tetőn és telepedtünk le egy irtásfolt szélén álló hajdanvolt termetes bükk csonkjára. Ekkorra már kisütött a nap is, bár eléggé bágyadtan, de azért melengetően. Itt meg is szabadultam az anorákomtól és tavaszhívogató célzattal egyszál pólóban indultam tovább.

A Zsidó-hegy túlsó oldali lejtőjének még a tetején halad el a túraösvény a Rockenbauer Pál emlékfa előtt. Az anonim fafaragóművész az ismert tévés szerkesztőnek kívánt művével emléket állítani, és bár elhaladtam a portré előtt a túráimon már vagy féltucatszor, de mindig valamilyen bűnözőre emlékeztetett az arckép! Csak azért nem kritizálom a művet komolyabban, mert én még egy ilyenre sem lennék képes, ráadásul Rockenbauer nagyon sokat tett a kéktúrázásért a „Másfélmillió lépés Magyarországon” című filmsorozatával. Azt hiszem, ez minden kéktúrázó bibliája és videós, vagy DVD-s változata ott lapul a könyvespolcaikon! Egy időben az erre járók mindenféle túrázós jelvényeket és kitűzőket szögeltek a faragott portré köré, szabályos zsibvásárrá téve azt, de mostanra azokat eltávolították. Megálltunk egy pillanatra a fa előtt, készítettem pár képet róla, aztán innen is továbbindultunk.

A soron következő völgybe leereszkedve pár száz lépést a lenn haladó széles gyalogúton tettünk meg, aztán a kopasz fák között jobbra felpillantva falakat vettünk észre a dombtetőn. Megérkeztünk hát Vitányvárhoz! A várba még nem, ugyanis oda még fel kell kapaszkodni, ami azért nem kispályás emelkedő! Több kitaposott ösvény is nekiindul a combosan meredek domboldalnak, de én azt javaslom a hozzánk hasonlóan csak ráérősen túrázóknak, maradjanak inkább a kék sáv jelzés ösvényén, mely egy oldalvölgyben kapaszkodik fel a gerincre, és aztán ott a kék rom jelzésekre rátéve ballagjanak vissza romokhoz! Így csupán pár perccel hosszabb az út, cserébe viszont nem kell kiköpni a tüdőnket, mire felérünk a várfalakhoz!

Vitányvár talán az egyik legrejtettebb, legismeretlenebb várunk, csakis turistautakon lehet felkeresni, autóval megközelíthetetlen. Várakat általában városok védelmére, illetve közlekedési utak ellenőrzésére építettek eleink, de itt egyik sem játszhatott szerepet, hiszen ez a vár távol van minden településtől és az utak is elkerülik. A XIII.-XIV. század fordulója körül építhették, a török korban többször is gazdát cserét, végül amikor 1597-ben negyedszerre kellett visszafoglalni az oszmánoktól, a magyar csapatok lerombolták. Később köveinek egy részét elhordták más építkezésekhez. A XX. század közepén kezdték meg a régészeti felmérését, jelenleg állagmegóvási munkák zajlanak a romok területén. A várrom csak fokozott elővigyázatossággal látogatható, mivel a falak közé felvezető ösvények nagyon meredekek, nagy az omlásveszély is!

Persze itt nem voltunk már egyedül, tucatnyi kirándulóval is összeakadtunk a falak környékén. Itt is elnézelődtünk egy darabig, aztán fél tizenkettő felé elindultunk visszafelé és a már bejárt úton visszakapaszkodtunk a Zsidó-hegy tetejére a kék és zöld sáv jelzések elágazásáig. Itt megültünk még egy pár percig, aztán a zöld jelzéseken indultunk tovább. Errefelé már elfogytak a kapaszkodók, gyakorlatilag szintben baktattunk az erdei földúton egészen a Szép Ilonka-forrásig. Mivel nem siettünk sehová, itt is pihentünk egyet a szépen kiépített, és vígan csörgedező forrás melletti padokon.

Háromnegyed egy felé folytatva az utunkat még a zöld jelzésen kapaszkodtunk fel a Stájer-erdő és a Határ-hegy széles hátára, majd a zöld kereszt és pár perc múlva az Új-Osztás nevű erdőrészen a kék kereszt jelzésre váltva másztuk meg a Lófő széles hátát. Itt még pár percre letelepedtünk egy kidőlt bükk törzsére, aztán egy meredek ösvényen leereszkedtünk Várgesztes keleti határába. Miután a Bodzás-árokból érkező sárga jelzés csatlakozott kék kereszthez, letértünk a jelzett útról és a kínálkozó Széna utcán elindultunk a falu központja felé. Már nem volt más dolgunk, mint hogy a falu utcáin végigsétálva visszatérjünk az alvégi tavacskánál hagyott autónkhoz.

29.JPG

Visszaérkeztünk a várgesztesi dísztóhoz. Már nem szemerkél az eső, de az idő nem sokat változott reggel óta...

A tóparton még megálltunk pár percre nézelődni, megnéztünk egy nagy hátizsákokkal túrára induló fiatal párt, akiket a rokonság búcsúztatott a parkolóban, végül három óra felé ültünk be a kocsiba és indultunk el vele hazafelé.

Ha tetszett a bejegyzés, kövesd a blogot a facebookon is!

A bejegyzés trackback címe:

https://bakancsban-ket-kereken.blog.hu/api/trackback/id/tr216489762

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Fráter Attila 2021.04.04. 14:30:19

Az utolsó infóm szerint a mátyáskúti háza kezelését az erdészet kapta vissza, és vadászházként kívánják hasznosítani a házat.

Ha erre jársz legközelebb és még nem láttad, érdemes a Szép Ilonka fölött kitérni a Gráciák bércére. Nagyon szép hely, óriási kilátással. :)

horvabe · https://www.kektura.click.hu 2021.04.04. 19:31:28

Aha! Láttuk kitéve a táblát a zöld jelzésen, hogy azongya: "Gráciák" és egy nyíl jobbra. Aztán a térképen megnézve rájöttem, mi az, de nem tettük meg a kitérőt.

Köszi az infót a mátyáskúti házról! Ez egyszerre történt a kisgyóni visszavételekkel? Tényleg, azokkal a házakkal vajon mi lehet?

Fráter Attila 2021.04.05. 07:09:14

@horvabe: Igen, ha jól emlékszem ugyanaz az "államosítási" hullám volt.

A kisgyóni házak azóta is állnak méla búban, pusztulnak lefelé. Kettő működik, a többi - gondolom - egy jó pár év múlva majd dózerral le lesz gyalulva, és születik a helyükre egy amolyan Látogatói Központ, mint amit most adnak át Kőhányáson is... :/

horvabe · https://www.kektura.click.hu 2021.04.05. 08:06:12

Kőhányáson? Talán a volt turistaház lett átalakítva?

horvabe · https://www.kektura.click.hu 2021.04.05. 17:08:01

A patvarba! Ez a régi turistaház épülete? 2018 nyarán még ilyennek láttam:
www.kektura.click.hu/hattertar/okkt/03-03.JPG

Fráter Attila 2021.04.05. 19:28:03

Igen, annak a helyére került ez a modernizált verzió. Illeszkedik a Tatabánya/Péliföldszentkereszt/ésatöbbi sorba... :/
süti beállítások módosítása