Részleges napfogyatkozás képe. Hasonlót láthatunk majd mi is kedd délben Magyarországról. Forrás
Joggal kérdezhetitek, kedves olvasóim, hogyan kerül a csizma az asztalra, vagyis egy túrablogba egy poszt a napfogyatkozásról? Fel kell hát világosítsalak benneteket, hogy napunk a legősibb tájékozódási eszközünk, amely nappal általában kéznél is van (hacsak nem borult az ég), és mivel a tájékozódás a turistáknak is fontos, úgy érzem, nagyon is a helyén van itt egy olyan blogbejegyzés, amely a napunkkal foglalkozik! Csodálatos magyar anyanyelvünk máig megőrizte a Nap égtájakkal való kapcsolatát, hiszen keleten – régiesen napkeleten – kel és nyugaton – vagyis napnyugaton – nyugszik. Délben délen delel és éjszaka északon járja a napi virtuális útját – csak éppen ekkor a látóhatár alatt teszi ezt meg.
Jó pár cikket olvashattatok már a 2022. október 25-én, kedden bekövetkező, Magyarországról is látható részleges napfogyatkozásról, ezekben általában a bulvárkörítéstől eltekintve csak a legfontosabb adatok szerepelnek, vagyis, hogy Budapestről nézve kedden délelőtt negyed tizenkettő felé fog beleharapni a Hold a Nap peremébe, fél egy felé takarja majd el a legtöbbet – nagyjából a harmadát – belőle és fél kettő felé lesz majd vége ennek az égi jelenségnek. Az időpontok és a fedés nagysága helyről helyre változik még egy olyan kicsi országban is, mint Magyarország, ezért írtam ki, hogy ezek a budapesti adatok! Ebből a szempontból az északkeleten élők a szerencsésebbek, mivel náluk a napfogyatkozás nagyobb mértékű lesz majd egy kicsivel ennél.
Ezt látjuk majd Budapestről 2022. október 25-én, déli 12:25-kor a Svábhegyi csillagvizsgáló honlapja szerint. A napfoltok csak tájékoztató jelleggel lettek berajzolva.
De akkor hová kellene mennünk, hogy a lehető legjobban láthassuk ezt a napfogyatkozást? A második és harmadik kép a napfogyatkozás helyét és nagyságát jeleníti meg, az elsőből az látszik, hogy kelet felé haladva növekszenek a kék színnel jelölt takarási százalékok, valahol Nyugat-Szibériában már 80% feletti értékek is lehetnek! Ide viszont jelenleg – politikai okokból – nem túl szerencsés elutaznunk, ráadásul ott már elég hidegek vannak ilyenkor! Viszont a Föld felszínéről nézve sehol sem lesz teljes ez a napfogyatkozás, ahhoz bizony el kellene távolodnunk bolygónktól, ebből a szempontból a Nemzetközi Űrállomáson lévők szerencsésebbek lehetnek, ha éppen az útjuk során a napfogyatkozás övezetében járnak majd.
A napfogyatkozás kiterjedése a Föld felszínén. A piros sávok a legnagyobb fogyatkozás bekövetkezésének idejét jelzik (Figyelem: ehhez Magyarországon hozzá kell adni két órát), a kék vonalak azt mutatják, hogy az adott helyen mennyit takar majd el a Hold a Napból. Forrás
Ez a kép pedig azt mutatja, hogyan vonul majd végig a Föld felszínén a napfogyatkozás foltja. Természetesen a határai nem lesznek ilyen élesek (ahogy a nappali és éjszakai félgömb határa sem), ekkora távolságból nézve inkább egy nagy pacának tűnik majd a Föld felszínén. Forrás
Most pedig az mondom, lépjünk túl a bulváron és próbáljuk meg magunkat kicsit beleásni a napfogyatkozások hátterébe! Ígérem, most is megmaradok a közérthetőség szilárd talaján, de hiszem, hogy még így is sok érdekességet mondhatok erről az égi jelenségről!
Az elmélet
Azt mindenki tudja, hogy napfogyatkozáskor a Hold takarja el a Napot, amikor égi útján pont a napkorong elé ér, és mivel a Hold nagyjából havonta körbejárja az eget, átlagosan 29,53 nap alatt jutva el újholdtól újholdig, tehát ilyen gyakorisággal következhetne be napfogyatkozás is, azonban ez mégsem így van. Mi hát a bibi? Sokan erre is tudják a választ, de azért leírom ide: a Hold keringésének pályasíkja eltér az Ekliptikától, vagyis az égi egyenlítőtől, melyet a Nap látszólagos égi útja jelöl ki. Na, nem sokkal, csak körülbelül 5 fokkal, de mivel a Hold és a Nap látszólagos átmérője mindössze fél fok az égen, Holdunk akár nyolc-tíz holdtányérnyival is elvétheti ilyenkor a találkozókat! Napfogyatkozás csakis akkor következhet be, amikor a Hold pályája metszi az Ekliptikát és ráadásul a Nap is épp akkor van e pont közelében!
Napfogyatkozás. A kép arányai persze erősen torzítottak, de jól mutatja a teljes napfogyatkozás apró kis helyét a Föld felszínén a részleges fogyatkozás viszonylag nagy területéhez képest. Forrás
Egy szemléletes kép arról, mikor nincs (felül) és mikor van (alul) nap- és holdfogyatkozás Forrás
De van ám itt egy másik probléma is, mégpedig az, hogy ezt az égi jelenséget a folytonosan forgó Föld felszínéről nézzük! Mit is jelent ez? Hát, például azt, hogy a napfogyatkozás bekövetkezhet akkor is, amikor a tartózkodási helyünkön éppen éjszaka van, tehát a Föld másik feléről lesz látható, másrészt viszont hiába van nappal, akkor sem biztos, hogy részesei lehetünk a fogyatkozásnak, hiszen mint a képeken láthatjuk, ennek a nagysága helyről helyre változik, sőt, még a Föld nappali oldalán sem láthatjuk mindenhonnan.
Nem mindegy ugyanis, hogy éppen hol tartózkodunk a Nap és a Hold középpontjait összekötő egyeneshez képest, amely vonalon éppen teljes a napfogyatkozás! Például a mostani fogyatkozásból szinte semmit sem látnak Afrikában, csupán az északkeleti részén figyelhetnek meg belőle egy keveset. Arról nem is szólva, hogy hiába van mondjuk teljes napfogyatkozás a fejünk felett, ha borús az ég! De ezt nagyon nehéz előre jelezni, és mint nem is olyan régen már láthattuk, egyetlen téves meteorológiai előrejelzésért (képletesen bár, de) fejek hullhatnak a porba! De ezt a témát inkább hagyjuk, ez a blog maradjon csak politikamentes! Mindenesetre a poszt végén az időjárásra is kitérek majd.
Sokszor beszélünk gyűrűs napfogyatkozásról, mit is jelent ez? Mint már fentebb írtam, a Nap és a Hold látszólagos átmérője is fél fok körül van a Földről nézve, ez azonban folyton változik, ugyanis a Föld is elliptikus pályán kering a Nap körül, hol közelebb, hol távolabb kerülve tőle, másrészt ilyen a Hold pályája is, tehát azt is hol kisebbnek, hol pedig nagyobbnak látjuk. Persze egy hétköznapi ember nem sokat vesz észre a csupán pár százaléknyi átmérő változásból, viszont a bulvármédiában időnként fel-felröppen a Szuperhold kifejezés, ami mindössze annyit jelent, hogy akkor a Hold középpontjának távolsága az átlagos 384 400 km helyett akár 363 104 km-re is lecsökkenhet a Földünk közepétől. Ez csak 5,86% átmérőnövekedést jelent az átlagoshoz képest, és mintegy 12%-kal látjuk nagyobbnak ekkor a Hold felületét! Na, ennyit a szenzációhajhász újságírókról!
Ennyit tud változni a Hold látszólagos nagysága, amikor földtávolban jár és "Mikohold" van (balra), átlagos távolságban található (középső kép) és éppen Szuperhold van, vagyis amikor földközelben járja a pályáját (jobbra). Nem egy nagy különbség, igaz? Forrás
Azonban ez a viszonylag kis változás is elegendő ahhoz, hogy ha a Nap földközelben, viszont a Hold földtávolban van, akkor a Hold ne legyen képes eltakarni a teljes napkorongot, ilyenkor mindenképp marad egy keskeny gyűrű, amit még akkor is látni fogunk belőle, amikor a Hold teljes egészében a Nap előtt tartózkodik. A másik véglet pedig az, ha a Nap van távolabb és a Hold közelebb az átlagosnál, akkor nem csak egy pillanatra lesz teljes a napfogyatkozás, hanem percekig is eltarthat, amíg a Hold teljesen eltakarja a Napot! Nagyon ritka jelenség a hibrid napfogyatkozás, ekkor a Földről nézve bizonyos helyekről teljes, más helyekről nézve gyűrűsen takarja el a Hold a Napot. Ennek oka az, hogy a Föld gömbölyű, és vannak olyan helyek, ahol a szemlélődők a teljes napfogyatkozás sávjában messzebb vannak a Holdtól (tehát kisebbnek látják), mint esetleg ugyanazon a sávon mások lévők.
Már a régi babiloniak is…
Manapság a szuperszámítógépek korában már kilométer pontossággal (sőt, még ennél is pontosabban) ki tudjuk számítani a Naprendszer minden ismert objektumának pályáját, tehát nem nagy kunszt a napfogyatkozások helyileg pontos előrejelzése, azonban szinte hihetetlen, hogy már az ókori babiloni csillagászok is előre tudták jelezni a napfogyatkozásokat!
Mindenfajta precíz műszerek hiányában, puszta szemmel történő megfigyeléssel és az ebből levont következtetésekkel fel tudták ismerni a napfogyatkozások ciklikusságát, sőt, egészen pontosan meg is tudták jósolni azok bekövetkeztét. Azt hiszem, ez azért nem semmi!
Persze a napfogyatkozások előre való megjóslására nem egy pillanat alatt jöttek rá ők sem, azonban az agyagtáblákra ékírással rótt feljegyzéseik örökül maradtak a következő csillagász generációk számára, és amennyiben minden fogyatkozásnál feljegyezték annak nagyságát és idejét is, akkor már egy idő után fel lehetett ismerni a bennük lévő ismétlődések sorát. Számunkra, akik már ismerjük az égi mechanika törvényeit, nyilvánvaló, ha a Hold is és a Föld is egy óramű pontosságával forog és rója égi útját, akkor bizonyos idő elteltével tuti biztos, hogy ugyanabba a pozícióba fog visszajutni a rendszer, mint ami korábban már volt.
Ugyanezt a jelenséget – persze jóval egyszerűbb formában – a mutatós óráinkon is láthatjuk, hiszen nagyjából minden órában (pontosabban 1 óra, 5 perc és 27 másodpercenként) utoléri a nagymutató a kismutatót és ez a találkozás másodperces pontossággal előre jelezhető. Ráadásul tizenkét óránként újra kezdődik rajta a ciklus, és utána pont olyan sorrendben és helyen takarja el a percmutató az óramutatót, mint az előző ciklusban. Hát, nagyjából így van ez a Nap és a Hold viszonylatában is!
Agyagtábla, melyre az időszámításunk előtt 518 és 465 közötti napfogyatkozásokat jegyezték fel és megemlítették a szövegben Xerxész királyt is Forrás
Számoljunk egy kicsit!
A Hold Föld körüli keringéséből és a Föld Nap körüli pályájából egy 6585,32 nap hosszúságú ciklus adódik (ez nagyjából 18 év, 11 nap és 8 óra), tehát biztosak lehetünk abban, hogy ennyi időnként be fog következni egy-egy napfogyatkozás. Csak hát ott van az a fránya nyolc óra is! Ebből viszont az következik, hogy ekkor a Föld egy másik pontján fog bekövetkezni a napfogyatkozás, nagyjából 120 hosszúsági foknyira (8 órányi időeltolódásra) az előzőtől, hiszen Földünk forog, méghozzá nem is csigatempóban és egy nap alatt megfordul maga körül. Ebből következően nagyjából 54 év és egy hónap múlva fog biztosan bekövetkezni egy-egy napfogyatkozás ugyanazon a helyen!
Lássuk csak! Magyarországon 1999. augusztus 11-én volt utoljára teljes napfogyatkozás, erre szinte minden mostani felnőtt emlékszik még, hiszen akkor egy napra megállt az élet és mindenki a teljes napfogyatkozás szűk sávjába igyekezett, hogy láthassa azt. Számoljunk hát vissza nagyjából 54 évet és egy hónapot, hogy meglássuk, mi volt akkor! 1945. július 9-én tényleg teljes napfogyatkozás volt Európában, a teljesség sávja Norvégián, Svédországon és Finnországon vonult keresztül, Magyarországon nagyjából 60%-os volt akkor a Nap fedettsége! Azannya!
Tekintsünk most egy kicsit előre! Nézzük meg, mi lesz 1999-hez képest 54 évvel később, 2053-ban! Már léteznek erre előrejelzések, a NASA egy kitűnő honlapot tart fenn erre a célra. Ezt az oldalt már nem frissítik, van nála újabb is, de szerintem ez a legösszeszedettebb, innen vettem a posztban szereplő adatok jó részét. Ezen pedig azt látjuk, hogy 2053. szeptember 12-én ismét napfogyatkozás lesz, de ekkor a teljes fogyatkozás sávja már Észak-Afrikára tolódik át és Magyarországon ismét már csak egy részleges fogyatkozás lesz. De okosak lettünk! Vagy mégsem?
Szároszciklusok végtelen sora…
Természetesen nem csak 18 évente ismétlődnek a napfogyatkozások, hanem azért jóval sűrűbben (ezért lehet most is), azok viszont szintén ilyen ciklusokba rendeződnek. A csillagászok nyomon követik ezeket a ciklusokat, ezen alapul a NASA honlapja is. E honlap szerint egy 5000 éves periódusban (i.e. 2000-től i.sz. 3000-ig) összesen 11898 részleges, teljes, vagy gyűrűs fogyatkozás látható a Földről, vagyis évente átlagosan kettő. Ebből tudhatjuk meg azt is, hogy az Európában 1945-ben, 1999-ben és 2053-ban napfogyatkozást okozó szároszciklus száma a 145-ös, de mint a számból is látható, rajta kívül is fut több tucatnyi másik.
A 145-ös szároszciklus élete egyetlen gyorsított filmben elmesélve Forrás
De honnan jön ez a név? Talán egy Szárosz nevű csillagász fedezte fel ezt a ciklikusságot? Sajnos a név eredetéről semmit sem tudunk, először Edmund Halley angol csillagász használta – na, ő sem volt kispályás, ő jósolta meg a később róla elnevezett üstökös visszatérését 1758-ra, ami ténylegesen be is következett, de ő már nem érte ezt meg. Tehát Halley használta először a szároszciklus szó angol megfelelőjét (saros cycle), de ő ezt egy XI. századi bizánci lexikonból vette át és fordította angolra. Hangzása alapján görög szó lehet, de a jelentése nem ismert.
Egyáltalán születnek és véget érnek ezek a szároszciklusok valamikor, vagy örökre léteznek az idők kezdete óta? Bizony, van nekik egy életük. A mi 145-ös ciklusunk 1639. január 4-én született valahol az északi sarkkör körül egy részleges napfogyatkozásként, aztán folyamatosan délre tartva vonul majd végig a Föld felszínén (most már akkor tudjuk azt is, miért volt az 1945-ös napfogyatkozás Észak-Európában teljes, az 1999-es Közép-Európában és a 2053-as Észak-Afrikában), végül 3009. április 17-én teszi meg utolsó, hetvenhetedik látogatását Földünk felszínén, valahol az Antarktisz környékén (lásd a fentebbi kis hurokfilmecskét).
A keddi napfogyatkozás a 124-es szároszciklusba tartozik, és a mostani lesz majd az 55. megjelenése. Ő már az élete vége felé jár, utoljára 2347. május 11-én láthatják majd utódaink részleges napfogyatkozásként valahonnan az északi sarkkörről.
A 2020 és 2040 között várható teljes és gyűrűs napfogyatkozások pontos útvonala. Ha valaki nem bírja kivárni, hogy ismét legyen Magyarországon teljes napfogyatkozás, akkor ezt a térképet tanulmányozza a közeljövő helyszíneit illetően... Forrás
Alapvetően kétféle szároszciklus létezik, attól függően, hogy a Hold az Ekliptika síkját az égi észak, vagy dél felől közelíti meg. Igen, van égi észak is, nem csak a Föld felszínén lehet ezt az irányt definiálni, az égen az északi sark az a pont, amelyet a Föld északi félgömbje felett a képzeletbeli forgástengelye metsz ki. Nagyjából ezt a pontot jelöli a Sarkcsillag, vagyis a Kisgöncöl csillagkép szekérrúdjának utolsó csillaga (vagy másképp a Kis Medve csillagképben a medve farka hegye). Tehát a Hold érkezhet északról és délről is az égi egyenlítőhöz, ez szabja meg, hogy az adott ciklus észak, vagy dél felé vándorol majd az élete során a Föld felszínén.
Csillagképek egy régi metszeten. Bizony, ennek a Kis Medvének tényleg van farka... nem is akármilyen! Forrás
Hogyan figyeljük meg a napfogyatkozást?
Ha érdekelnek bennünket az asztronómiai részletek is, akkor látogassuk meg az egyik csillagvizsgálót! Budapesten megtekinthető a napfogyatkozás a Svábhegyi csillagvizsgálóból is, itt még előadásokkal és bemutatókkal is várják az érdeklődőket!
Soha ne feledjük, hogy megfelelő védelem nélkül ne nézzünk a Napba, hiszen a fénye egy pillanat alatt károsíthatja a retinánkat, mivel a szemlencsénk oda fókuszálja a általunk látott képet, jelen esetben a Nap vakító fénypontját! Petőfi Sándorról maradt fenn, hogy óvatlanul feltekintett az égre az 1842. július 8-i teljes napfogyatkozást figyelve (amely ugyanabba a 124-es szároszciklusba tartozik különben, mint a most keddi) és tartós látáskárosodást szenvedett emiatt!
Tehát ha csak úgy magunkban figyeljük meg a napfogyatkozást, keressük elő a még az 1999-es fogyatkozásra vásárolt szemüvegünket a fiók mélyéről, vagy ha az nincs meg, akkor vásároljunk most is speciális napfogyatkozás-néző szemüveget! Más eszközt (hegesztő szemüveget, kormozott üveget, stb.) csakis saját felelősségre használjunk! Remélem, mindenki meg fogja úszni szemkárosodás nélkül a mostani napfogyatkozást, ami pedig remek élménynek és szórakozásnak ígérkezik!
És az időjárás milyen lesz?
Végül arról is írnék pár szót, hogy vajon láthatjuk-e a napfogyatkozást, vagyis felhős lesz-e az ég éppen ott, ahol akkor tartózkodni fogunk? Erre nézve egy nagyon jó internetes oldalt tudok ajánlani, méghozzá az osztrákok meteorológiai intézetének honlapját, ahol megtekinthető egy állandóan frissített hurokfilmecske a következő három nap felhőzetéről és csapadékáról. Ezt az oldalt szoktam használni a túráimra készülődés közben is, a többnapos túrákon pedig ezen figyelem a leginkább az előrejelzéseket. E poszt írásakor (vasárnap este felé) nem túl derűlátó a prognózis Budapestre, de reméljük a legjobbakat!
Link a Zentralanstalt für Meteorologie und Geodynamik felhőkép oldalára
A képen alul a kis csuszka alatt a közép-európai időt láthatjuk (ez számunkra a pontos idő), a vonuló felhőzetet pedig a szürke és fehér pacák ábrázolják. Minél fehérebb a folt, annál borultabb az idő egy adott helyen. Tehát a fekete szín mutatja a derült helyeket, a fehér pedig a borultat. A szürke árnyalataiból lehet a felhőzet zártságára következtetni. A felhő és az esőkép között a film ablaka felett lehet átkapcsolni a Niederschlag és Bewölkung szavakra kattintva. A németül nem tudóknak megemlíteném, hogy a Montag hétfőt, Dienstag keddet, a Mittwoch pedig szerdát jelent, de ott van mellette a dátum és az óraidő is.
Az előrejelzések szerint tehát hétfőről keddre virradó éjszaka egy szakadozott hidegfront felhőzete vonul majd át nyugatról keletre az országon, helyenként kisebb esőket, záporokat okozva, utána kedden délelőtt kezdődik a zárt felhőzet felszakadozása, ez a folyamat jól követhető a kis filmecskén is. Szóval van esély arra, hogy elcsíphessük ezt a napfogyatkozást, de persze nem 100%.
