Kirándulók a Csobánc fennsíkjának peremén. A távolban feltűnik a Balaton és a tanúhegyek. A legtöbben navigációs segédeszközök nélkül jönnek fel ide.
Túrázni, kirándulni, az erdőben csavarogni jó, kicsit kibillent bennünket a hétköznapok taposómalmából, segít feltöltődni energiával, hogy aztán tovább dolgozhassunk a hétköznapok egyhangúságában. Természetesen mint minden másnak, ennek is megvannak a szabályai, amelyeken bár keresztül lehet lépni, de ez aztán előbb-utóbb – de inkább előbb, mint utóbb – visszaüt. Gondolom senki sem szeretné a hétvégi erdei sétáját úgy befejezni, hogy aztán a katasztrófavédelemnek kelljen kimentenie az éjszaka közepén a „vadonból”. Ez ellen pedig nem tudunk mást tenni, mint hogy megtanuljuk az erdei tájékozódás mikéntjét!
A természetben való tájékozódással már több posztomban is foglalkoztam, például a mobiltelefonra telepíthető turista navigációs applikációkkal és a telefon memóriájába letölthető térképekről már két alkalommal is írtam, először 2021 januárjában, aztán azt a posztot a változások miatt újraírtam idén januárban. De a hagyományos térképes, tájolós tájékozódásról is született már poszt itt a blogon 2021 áprilisában, szóval eddig úgy gondoltam, ezt a témát már eléggé kiveséztem.
Pár kép a fentebb említett posztokból:
Azonban összefutottam már sokszor olyan emberekkel is a túráim során, akik mindenféle tájékozódásra szolgáló eszköz nélkül indultak neki az erdőnek, aztán eltévedve tanácsért fordultak hozzám, hogy most akkor merre is kellene menniük? Habár mindenkit igyekszem lebeszélni az ilyen felelőtlen vállalkozásokról, úgy gondolom, a szinte mindenféle segédeszköz nélküli erdei tájékozódásról is kellene szólnom, ugyanis ilyenkor sem muszáj elveszettnek éreznünk magunkat, amennyiben éppen nem tudjuk, merre is járunk! Tehát ez a poszt az eszköz nélküli tájékozódásról, útkeresésről fog szólni. Megmondom őszintén, egyáltalán nem lesz könnyű olvasmány ez a poszt, de hiszem, hogy aki - akár csak kezdő kirándulóként - végigolvassa ezt, nagyjából megérti az eszköz nélküli erdei tájékozódás alapjait és nem érheti sok meglepetés az erdőt járva!
Az erdei tájékozódás nehézsége és a turistajelzések
Miért is nehéz az erdőben történő tájékozódás? Ha belépünk egy ösvényen a fák közé, azonnal lecsökken a látótávolság, mivel egyszerűen nem látunk távolabb a fák és az aljnövényzet miatt. Még ragyogó nyári napsütésben is olyan érzés ez, mintha tejföl sűrűségű ködben járnánk! Márpedig ahogy a ködben, úgy az erdőben is elmehetünk akár csak pár száz lépéssel a kitűzött célunk mellett anélkül, hogy észrevennénk azt! Egy másik dolog pedig, hogy a településeken, falukban, városokban is elég csak az utcanévtáblákat figyelni, hiszen azok is vezethetnek bennünket az utunkon, vagy esetleg másokat is megkérdezhetünk, merre is kellene mennünk, ha esetleg elbizonytalanodunk.
Sajnos az erdőkben nem sűrűn botlunk utcanévtáblákba, és bizony sokszor nagyobb távolságokat is megtehetünk anélkül, hogy bárkivel is találkoznánk! Azonban mégis vannak eszközök arra, hogy ne tévedjünk el az erdőben, ezek pedig a turistajelzések. Különböző színű és formájú jelzések tucatjai vannak felfestve a fákra, sziklákra, és minden olyan helyre, ahol azokat az erdőjárók könnyen észrevehetik. Célszerű ezeket követni, hiszen ezek mindig indulnak valahonnan és vezetnek valahová. A turistajelzések négy színűek lehetnek: kék, piros, (okker)sárga és zöld színben virítanak a fehér alapon sáv, kereszt, háromszög, kör, négyzet, ómega és ritkábban egyéb formájú ábrák. Hasonló stílusú jelzéseik vannak a zarándokutaknak, tematikus jelzett utaknak, tanösvényeknek is. Már ezekről is írtam posztot ide a blogra, méghozzá pontosan egy évvel ezelőtt.
A szabványos magyar turistajelzések (a zarándokutak, tematikus utak, tanösvények más jelzéseket használnak)
Most nem szeretnék részletesen foglalkozni ezzel, éppen csak felsorolnám, hogy a sáv jelzések általában egy, vagy több tájegységen vezetnek keresztül, ezek adják a turistautak gerincét. A kereszt jelzések vagy ezeket a főutakat kötik össze, vagy a sáv jelzésekhez képest alternatív útvonalakat kínálnak. A háromszög jelzések valamilyen jelzett útról csúcsokra, kilátópontokra vezetnek, a négyzet jelzések lakott helyre, esetleg busz- vagy vasúti megállókba, a kör jelzések forrásokhoz, az ómega (barlang) jelzések pedig értelemszerűen barlangokhoz. A körbefutó nyíl jelzések körtúrákat jeleznek, tehát azokat követve visszajuthatunk a túránk kiindulópontjára. Ezeknek a jelzéseknek a színe azonos annak a főútnak a jelzésével, amelyből kiágaznak. Egyszerű a logika, nem? Persze ezek a jelzések egy-egy szakaszon közös úton is haladhatnak (turista bikkfanyelven fonódnak egymással), aztán elágazhatnak és más jelzések mellé is társulhatnak. Ezek a jelzett utak kimondottan a túrázók, kirándulók számára készülnek, hogy elvezessék őket egyik pontról a másikra. Egyszóval úgy is mondhatnám, a turistajelzések az erdő utcái, melyeket követve eljuthatunk valahová. Igen ám, de hová?
Túratervezés
Ha nincs turistatérképünk, vagy mondjuk a mobiltelefonunkra telepített térkép, akkor az erdőben meg nem mondjuk, hová is fut egy-egy konkrét turistajelzés, de például a turisztikailag sűrűn látogatott helyeken szoktak lenni tájékoztató térképek a környék turistaútjaival, amelyekből azért ki tudunk okosodni. Ha térkép nélkül indulunk kirándulni és összeakadunk egy ilyen táblával, feltétlenül fényképezzük le, mert később nagy segítséget jelenthet az utunk során! Azt azonban tudnunk kell, hogy ezek a tájékoztatótáblák gyakran régiek, a turistautak pedig sűrűn változnak, régiek megszűnnek, újakat festenek fel, az útvonaluk is gyakran módosul.
Azonban vannak állandóan frissített internetes térképek is, a legismertebbek ezek közül a turistautak.hu és a Openstreetmap, ezeket felhasználhatjuk túratervezésre, és persze tájékozódásra is, de nagy hibájuk, hogy nem mutatják meg, hogy egy adott pillanatban éppen hol tartózkodunk, csak ha van a telefonunkban GPS és van éppen mobil internetkapcsolatunk is. Ez pedig a legritkább az erdőkben.
Tehát ezeket a térképeket elsősorban túratervezére tudjuk használni még odahaza, könnyű megfelelő útvonalat találni rajtuk egy-egy hétvégi kirándulásra. Másodsorban a terepen is használhatjuk őket, ha van internetkapcsolatunk. A kiválasztott útvonalat és környezetét mutató képet pedig mindenképpen nyomtassuk ki odahaza még a túránk előtt, sőt, azt is nézzük meg, hogy az útvonal milyen hosszú és mennyi rajta a szintemelkedés. A kinyomtatott "térképre" pedig rajzoljuk rá a követendő útvonalunkat. Hogy miért tettem a térképet idézőjelbe? Szerintem ez nem igazi térkép, inkább csak egy kis emlékeztető, hogy merre is kell mennünk. Nem szeretem folyton a saját blogom linkelgetni, de már az útvonaltervezésről is írtam posztot, igaz, vagy két évvel ezelőtt, de azóta semmi sem változott!
Hogyan induljunk kirándulásra?
Fontos dolog, hogy mindig teljesen feltöltött mobiltelefonnal induljunk otthonról túrázni, nehogy akkor hagyjon cserben bennünket, amikor a legnagyobb szükség lenne rá! Azt azonban ne feledjük, az erdőben nagy valószínűséggel csak ritkán találunk mobil internetezéshez elegendő térerőt, de néha az egyszerű telefonálással is bajban lehetünk! Ezzel kapcsolatban belinkelem a T-mobil, a Yettel és a Vodafone lefedettségi térképeit, nagyon tanulságos végigbogarászni azokat! Látszik, hogy vannak bennük fehér foltok, főként a hegyek között a lakott területektől távol, pont arrafelé, amerre kirándulni, túrázni szoktak az emberek.
A túrán próbáljuk kímélni a telefonunk akkumulátorát, ne használjuk sokat, ne fogyasszuk le a töltését játékokkal, zenehallgatással, bármi egyébbel! Ne feledjük, a mobiltelefon csak addig tud segíteni rajtunk, amíg le nem merül! Ha mégsem tudunk meglenni az erdőben sem a mobilunk állandó nyomkodása nélkül, vigyünk magunkkal egy feltöltött power bankot is, amelyről aztán kirándulás közben is újra feltölthetjük a mobiltelefonunk akkumulátorát.
Az útvonalkövetés gyakorlata
Nos, tehát ott állunk az autóparkoló mellett, megtaláltuk az első turistajelzést az erdő legszélső fáján, amely egy, a rengetegbe bevezető ösvényre csábít bennünket! Vegyük hát elő az otthon kinyomtatott térképünket és induljunk el a jelzéseket követve! A turistajelzések felfestése akkor lenne tökéletes, ha az egyik jelzéstől már látnánk a következőt, de a valóság persze ritkán közelít az ideálishoz! Ballagunk az ösvényen, időnként látunk is jelzéseket, ezek azért megnyugtatóak szoktak lenni, hiszen megerősítik az erdőjárókat abban, hogy még a kijelölt úton vannak.
Persze az ösvények gyakran elágaznak, más utakat kereszteznek, ilyen helyeken mindig fokozott figyelemmel nézzünk körül, hiszen az általunk követett turistajelzés irányt válthat, más útra fordulhat, sőt, más jelzett utakat is keresztezhet! Ahogy már fentebb említettem, a különféle jelzések fonódhatnak is egymással, sokszor négy-öt jelet is láthatunk egymás alatt felfestve! Tehát alaposan nézzük meg, a mi jelzésünk irányt vált-e, és ha igen, akkor a kereszteződésből való továbbindulás után is figyeljük a jelzéseket, hogy jó úton járunk-e? Tehát figyelmesen járjuk az erdőt, fél szemmel mindig a jelzéseket keressük. A figyelmetlenségért súlyos árat fizethetünk! Sőt, ne kövessük szolgaian az előttünk menőket sem, hiszen ha ők is figyelmetlenek, velük együtt tévedhetünk el!
Azonban bármennyire is figyelünk, előfordulhat, hogy eltűnnek a szemünk elől a további turistajelzések, vagy más jelzést látunk a fákon, mint amelyet követni akartunk! Ez több ok miatt is megtörténhet, például elképzelhető, hogy csak ritkásan vannak felfestve a jelzések és emiatt nem látjuk a következőt, de az is lehet, hogy valahol letértünk a jelzéseink útvonaláról. Na, de most melyik történt meg a kettő közül? Ilyenkor forduljunk meg, és nézzünk vissza a már megtett utunkra, látunk-e arrafelé jelzéseket? Ha igen, akkor megnyugodva továbbindulhatunk, de mi van, ha abban az irányban sem látjuk a jelzéseinket? Még mindig előfordulhat, hogy csak ritkásan vannak felfestve a turistajelzések, és van olyan is, hogy nem festenek fel minden fonódó jelzést ugyanarra a helyre, de talán később egy másik helyen megpillanthatjuk azt, amelyet követünk. Szóval tegyünk meg még száz lépést és ha még ekkor sem látjuk a jelzéseinket, akkor már szinte biztos, hogy elvesztettük a azokat!
Eltévedtem! Most aztán mit tegyek?
Először is ne essünk pánikba! Álljunk meg egy percre, vegyünk pár mély levegőt. A helyzet nem olyan vészes, mint amilyennek látszik! Valószínűleg figyelmetlenek voltunk és a jelzett utunk egy elágazásban másfelé tért, csak éppen nem vettük észre. Ez akkor szokott leginkább megtörténni, ha egy jól kijárt útról fordul el egy alig járt ösvényre a turistajelzés, vagy fonódó jelzések esetén nem figyeltük, hogy a miénk kivált egy útelágazásban a többi közül.
Mit tegyünk hát? Két eset lehetséges: vagy látunk még jelzéseket, csak másokat, vagy jelzetlen úton állunk. Akármelyik is történt, szépen forduljunk meg, és induljunk el visszafelé a már megtett úton! Soha ne induljunk tovább az eltévedésünk tudatában, hogy majd csak kilyukadunk valahol! Keressük a letérő ösvényeket, ha ilyent nem találunk, menjünk vissza a legközelebbi útelágazásig. Majdnem biztos, hogy itt észrevesszük majd a turistajelzéseinket, és akkor már nincs más dolgunk, mit követni azokat továbbra is. De mi van, ha ott sem vesszük észre azokat? Ekkor már nagyon figyelmetlenek lehettünk, ugyanis ez azt jelzi, hogy már régóta gyalogolunk nélkülük, de hátha ez történt. Tehát menjünk vissza még egy útelágazásnyit, és ott biztosan megleljük a saját jelzéseinket! Na igen, és ha mégsem (ennek már nagyon kicsi a valószínűsége)? Itt akkor már álljunk meg és gondolkodjunk!
Ha vannak jelzések, nézzük meg alaposan, milyeneket látunk az útelágazásban? Ha figyelmesen körülnézve azonosítottuk a különböző irányokba induló jelzéseket, keressük meg ezt a pontot a kinyomtatott térképen, esetleg a lefényképezett turista tájékoztatótábla térképén. Ha megtaláltuk, akkor gond egy szál se, válasszuk ki azt a jelzést a térkép alapján, amelyen visszajuthatunk a saját utunkra. A probléma az szokott lenni, hogy nem tudjuk, melyik irányban induljunk el azokat követve a valóságban, ha nincs térképolvasási és tájékozódási gyakorlatunk. Messze nem lehetünk a saját utunktól, de nem tudjuk, merre van az. Próbaképpen induljunk el a valószínűbb irányba és ha tíz perc alatt nem találjuk meg a saját jelzéseinket, tegyünk próbát a másik irányba is. Szinte biztos, hogy meg fogjuk találni az utunkat!
Nem találtam jelzéseket, induljunk-e tovább a jelzetlen úton?
Baj akkor van igazán, ha nincsenek sehol turistajelzések, tehát jelzetlen utak csomópontjában állunk! Ilyenkor úgy gondolom, el kell már engednünk az uticélunkat és arra kell törekednünk, hogy valahogy kijussunk az erdőből! Igen, ekkor már jelzetlen úton kell továbbindulnunk, de előtte egy kis időt még szánjunk rá a következőkre! Maradjunk csendben és füleljünk fél percig. Egy csendes erdőben akár egy kilométerről is meghallhatjuk egy országút zaját, figyeljünk hát arra, hogy halljuk-e valamilyen emberi tevékenység hangját. Ha emberi beszédfoszlányokat hallunk meg, induljunk meg feléje, tegyük ugyanezt, ha autó hangját halljuk, esetleg ha favágók motoros fűrészének hangja hasít bele az erdei csendbe.
A kijárt utat persze ne hagyjuk ott, soha ne induljunk el mindenféle kitaposott nyom nélkül be a fák közé! Válasszuk azt az utat, amelyik nagyjából a zaj forrása felé indul. Gyalogos sebességgel haladva körülbelül negyedóra alatt megtehetünk egy kilométert és elérhetjük azt a pontot, ahonnan a hangokat hallottuk. Itt már információt kérhetünk, az utat, a települést a térképünkön is felismerhetjük. Most már tudjuk, hol vagyunk, és ekkor már elgondolkodhatunk azon, hogyan jussunk vissza a kiindulópontra, az otthagyott autónkhoz. Érdemes annak is utánanézni, tömegközlekedéssel vissza tudunk-e térni oda?
Mi van, ha szándékosan tértem le a jelzett útról és nem tudom most, merre van?
Ez is előfordulhat. Ballagunk a jelzett úton, esetleg ösvényen, hirtelen észreveszünk nem messze tőle valamit, amely felkelti az érdeklődésünket. Ez lehet egy vadmálnás, vagy egy érdekes szikla, vagy bármi egyéb, ami letérésre csábít bennünket. Odamegyünk, megnézzük, eszünk a málnából vagy szederből és elfelejtjük közben, merről is jöttünk. Hát ez szívás! Ezt csak megelőzni lehet, ugyanis ha letérünk egy jelzett ösvényről, azt akár már húsz lépésről sem látjuk a magas aljnövényzet miatt! Tehát ha nagyobb társaságban vagyunk, akkor valakit hagyjunk a jelzett úton – persze megígérve, hogy viszünk majd neki is egy maréknyi málnát! Így ha nem találjuk a visszavezető utat, elég csak kurjantani egyet, és ha az illető válaszol, akkor a hangja irányába haladva visszatérhetünk az utunkra.
És mit tegyünk, ha egymagunkban vagyunk? Ilyenkor már nehezebb dolgunk van, de nem reménytelen a helyzet. Jól nézzünk körül, hol is állunk, válasszunk ki a közelben egy jellegzetes fát, tekintsük bázisnak és gondolkodjunk el azon, hány lépést is távolodhattunk el a jelzett úttól? Induljunk el határozottan a legvalószínűbb irányba és gyalogoljuk le a becsült távolság másfélszeresét. Ha nem találunk ebben az irányban semmit, térjünk vissza a saját nyomainkon a bázisunkra és induljunk el egy nagyjából arra merőlegesen másik irányba és gyalogoljunk megint csak annyit mint az előbb. Nagy eséllyel ezzel a sugaras módszerrel visszajuthatunk a jelzett útra, de az is megtörténhet, hogy egy másik, bár jelzetlen ösvényt találunk.
És ha mégsem találunk semmilyen utat semelyik irányban, akkor mit tegyünk? Ilyenkor nincs más, mint az erdei iránymenet! Az erdei iránymenet a tévelygések elkerülésére szolgál, általában tájolóval tűzik ki az irányt az erdőjárók maguknak, de megtehetjük persze tájoló nélkül is. Tehát válasszunk ki az erdőben egy könnyen járható irányt és induljunk el kiszúrva egy távolabbi célt, jellegzetes fát magunknak. Ha elértük, kerüljük meg és egy újabb célt kiválasztva magunknak (lényeg, hogy ez nagyjából a korábbi nyomvonalunk folytatása legyen) induljunk tovább. Ha süt a nap, akkor könnyebb tartani a megfelelő irányt, hiszen csak arra figyeljünk, hogy a nap mindig ugyanabból az irányból süssön! Ezt az araszolgatást folytatva jelentős távot tehetünk meg az erdőben tévelygés nélkül. Tuti biztos, hogy egyetlen kilométeren belül útra, ösvényre akadunk majd, amire aztán ráállhatunk.
Mi van, ha átjárhatatlan erdőrészre, mély szurdokra akadunk az iránymenet során? Ekkor nem tudunk mit tenni, induljunk el a járhatatlan erdőrész határán, a szurdok peremén valamelyik irányba. Nehéz az ilyen esetekre tanácsot adni, célszerű a könnyebben járható irányba továbbindulni.
Mi tegyünk a jelzetlen úton, ösvényen? Ezek mindig jönnek valahonnan és mennek valahová. Induljunk el egy tetszőleges irányba rajtuk – ha az út tartósan lejt, akkor arrafelé – és bízzunk abban, hogy hamarosan kijártabb útra jutunk, amely akár még jelzett is lehet, ekkor már tudhatjuk a kinyomtatott térképünk alapján (amennyiben még nem szaladtunk le róla), merre is vagyunk. Ha nincs rajta jelzés, akkor induljunk tovább a kijártabb úton, ösvényen. Előbb-utóbb eljutunk rajta valahová.
Mikor kérjünk segítséget?
Meg kell nyugtatnom mindenkit, Magyarországon nincs olyan hely, ahonnan elindulva és következetesen egy adott irányba haladva ne találnánk egy kilométeren belül az erdőben valamilyen földutat, ösvényt! Azonban előfordulhat, hogy ránk esteledik útkeresés közben, ekkor – különösen télen – már nem komfortos dolog az erdőben járni, vagy ott kihúzni az éjszakát. Tehát ebben ez esetben inkább telefonáljunk és hívjuk a 112-t! Persze meg fogják kérdezni, hogy éppen hol is vagyunk, ekkor igyekezzünk a lehető legpontosabban elmondani, honnan indultunk, merre tartottunk és hogyan tévedtünk el. Sokáig tart majd, mire megtalálnak majd bennünket, de biztosan ránk találnak majd!
Mi van, ha telefonáláshoz sincs elég térerőnk?
Ez bizony gyakran megesik az erdőben velünk, pláne ha messze vagyunk a lakott területektől! Fentebb már belinkeltem a magyar mobilszolgáltatók lefedettségi térképét és láttuk, hogy a hegyek között bizony vannak fehér voltok! Nézzünk körül ebben az esetben a terepen és ha egy völgyben állunk, próbáljunk magasabbra kapaszkodni valamelyik domboldalban. A mobiltelefonok által használt centiméteres, deciméteres rádióhullámok már szinte úgy terjednek, mint a fény, egy-egy domb könnyen leárnyékolhatja a környékbeli mobilátjátszók jeleit. Gyakran elég csak pár tucat méterrel magasabbra kapaszkodnunk, és már lesz telefonálásra elegendő térerőnk. Azt azonban jó tudni, hogy a segélyhívó szám (112) hívását bármelyik mobilszolgáltató rendszerében lebonyolíthatjuk, nem szükséges a saját szolgáltatónk elérhetősége!
Mi van, ha baleset ér bennünket az erdőben?
Erről is beszélnünk kellene, hiszen szinte havonta halljuk, látjuk a hírekben, hogy eltévedt kirándulók, turisták gyakran a jelzett utaktól távol bajba kerültek. Sokat tehetünk azért, hogy ezeket a helyzeteket elkerüljük, ez azonban már csak a téma nagysága miatt is egy önálló posztot igényel. Ígérem, erre is visszatérek még a közeljövőben!
Összefoglalás
Gyakorlott túrázóként, túravezetőként csakis azt tudom javasolni, kerüljük a tájékozódási eszköz nélküli kirándulást, túrázást, hiszen ahogy láttuk, úttévesztés esetén nagyon nehéz helyzetbe kerülhetünk! Ahogy már a bevezetőben is írtam, léteznek mobiltelefonra telepíthető, mobilnet nélkül is használható turistatérképek, és ezeket felhasználó ingyenes applikációk. GPS-szel rendelkező telefonra célszerű telepíteni egyet közülük. Ugyancsak érdemes megvenni annak a tájegységnek a turistatérképét, ahová kirándulni, túrázni indulunk. Nem nagy pénz, de sokat segíthet az is, és nem csak eltévedés esetén, túratervezésre is alkalmas!
