A Kevély-nyergi turistaház egy régi fényképen

Először is szeretnék bocsánatot kérni Kölcsey Ferenctől, hogy az idén éppen kétszáz éves Himnusz szövegét kicsit kiforgattam, de annyira találónak éreztem a valaha volt turistaházakról írt posztomhoz, hogy gondolkodás nélkül döntöttem ezen cím mellett! Ha valaki sokat túrázik, kirándul Budapest közelében a hegyek, dombok között, pláne úgy dönt, hogy végigjárja az Országos Kéktúra fővárosunkhoz közeli szakaszait, három valaha volt turistaházat is érint az útvonalon, méghozzá a Kevély-nyeregben, a Zsíros-hegyen és a Nagy-szénás csúcsa alatt. De hogyan történhetett meg az, hogy ezek a turistaházak, menedékházak egyszerűen eltűntek, mára már szinte romjaikban sem maradtak fenn? Ennek a három menedékháznak a történetét szeretném most elmondani dióhéjban.

A két világháború között virágzott hazánkban a hátizsákos turizmus, számtalan turista egyesület épített menedékházat elsősorban a saját tagjai számára, de persze más túrázók, kirándulók is igénybe vehették ezeknek a házaknak a szolgáltatásait. Ilyenek voltak többek között a fentebb említett turistaházak is. Ezek a házak nagy forgalmat bonyolítottak le, hétvégenként turisták, kirándulók hada kereste fel azokat, ahol ehettek, ihattak is valamit, pihenhettek egy sort, meg szállást is kaphattak maguknak.

1946-ban az államosítási hullám elérte a turistaházakat is, az alapító egyesületektől elvették azokat és a frissen megalakult Turistaházakat Kezelő Vállalat (TKV) „gondjaira” bízták azokat. Az egyesületi tagok által általában kalákában, innen-onnan szerzett anyagokból épített házak azonban rendszeres karbantartást igényeltek volna, ezt viszont pénz hiányában már többé nem kapták meg. Pár évtized alatt lelakottak lettek, ezen az sem segített, hogy a TKV után a Turista Ellátó Vállalat (Úristen, micsoda név! Mintha egy turistát el kéne látni, mint egy kisdedet!) vette „gondozásba” az épületeket. Az 1980-as évekre már valamennyi végletesen lepusztult, és senki sem renoválta őket. Volt, amelyik leégett, vagy egyszerűen csak összedőlt, a nagy-szénási házat például eldózerolták, mert életveszélyesnek nyilvánították.

A most következőkben a bevezetőben említett három turistaház történetét szeretném megírni, hozzájuk pár képet a Fortepanról letöltve megmutatni, hogyan is néztek ki, végül ellenpontként pár saját képet arról is, mi van a helyükön most.

Kevély-nyereg, Stromfeld Aurél turistaház

A Kevély-nyereg Budapest környékének egy nagyon népszerű kirándulási célpontja, a nyereg két oldalán álló Kis- és Nagy-Kevély is csodálatos kilátópont, én is már számos, a blogon leírt túrámon felkerestem valamelyiket, ráadásul a nyereg rétjén találkozik mind a négy fő turistajelzés, vagyis a kék, piros, sárga és a zöld sáv útvonala is. Tehát egy igazi csomópont, ahol hétvégéken, ünnepnapokon több száz túrázó, kiránduló megfordul. A réten áthaladó kék sáv jelzés ráadásul az Országos Kéktúra útvonala, ellenőrzőpontja is van itt, tehát a kéktúrázóknak pecsételniük kell az igazolófüzeteikbe, bizonyítandó azt, hogy itt jártak ezen a helyen. Ide aztán még üzleti szempontból is hasznos lenne turistaházat építeni!

A XX. század első évtizedeiben is ismert volt már a hely, ezért az elsősorban munkásturista tagsággal rendelkező Természetbarátok Turista Egylete (TTE) építette fel itt a turistaházát. A tagok hétvégenként saját maguk hordták fel a nyeregbe az építési anyagot és a saját kétkezi munkájukkal építették fel a házat. Az öt év alatt felépült ház hálószobáiban 60 turista kaphatott szállást magának, de volt külön ebédlője is. 1928 pünkösd vasárnapján egyedülálló módon 3000 turista jelenlétében avatták fel!

A ház sérülések nélkül átvészelte a II. Világháborút, azonban az azt követő államosítás során elvették a TTE-től és az akkoriban megalakult Turistaházakat Kezelő Vállalat (TKV) folytatta a fenntartását. Tulajdonképpen ekkor kezdődött a ház csendes pusztulása, amortizációja, hiszen az állami cégnek nem volt sok pénze az épület állagának megőrzésére. A TKV megszűnése után a jogutódja, a Turista Ellátó Vállalat folytatta – papíron – a fenntartást, majd miután ez is megszűnt, a Pilisi Parkerdőgazdaság lett a ház fenntartója.

A turistaház egyébként 1953-ban vette fel Stromfeld Aurél nevét, aki a Tanácsköztársaság vezérkari főnöke volt és a halála előtti években a TTE Magántisztviselő Osztályának elnökeként is tevékenykedett, valamint a természetjáráshoz elengedhetetlen alapismereteket oktatta az egyesület tagjainak.

1992. szeptember 29-én, egy nappal azelőtt, hogy az épületet a Pilisi Parkerdőgazdaságtól a Budapesti Természetbarát Szövetség átvehette volna, az tisztázatlan körülmények között kigyulladt és szinte porig égett. A még évekig álló csupasz falakat végül 2000-ben dózerolták el. A turistaház emlékét mára csupán pár fénykép és a Másfélmillió lépés Magyarországon című, az Országos Kéktúra útvonalát bemutató filmsorozat őrzi pár kocka erejéig. A linkelt filmben 1:40:30-tól láthatjuk a Stromfeld Aurél turistaháznál felvett filmrészletet. Akkor éppen a tetőszerkezet javítását végezték a parkerdő munkásai.

Nagy-szénás, MTE turistaház

A ház az 550 méter magas Nagy-szénás szélvédett keleti oldalában épült, nagyjából 510 méter tengerszint feletti magasságban. Építői a Munkás Testedző Egyesület tagjai voltak, akik gyakorlatilag pénztelenül, csak a lelkesedésükkel, kétkezi munkájukkal hordták fel az anyagot az építkezéshez, majd építették fel a menedékházat. 1926 tavaszára készült el ez a ház, de aztán folyamatosan bővítve azt 1927-re verandát és egy újabb hálószobát, 1934-ben pedig egy nagy, világos, csupaablak éttermet is építettek hozzá.

Azonban ez az alkoholt soha nem árusító turistaház sem kerülhette el a sorsát, 1949-ben államosították és a Turistaházakat Kezelő Vállalathoz (TKV) került több társához hasonlóan. A következő 25 évben semmilyen lényeges fejlesztés nem történt, a Turista Ellátó Vállalat (TEV) 1973-as ismertető füzetecskéje szerint a házban a világítás aggregátorról működött, mosdótálban lehetett mosakodni, a melegételt pedig konzervekből készítették a konyhán. A TEV 1975-ös megszűnését követően a turistaházat a sorsára hagyták, így aztán gyorsan ki is fosztották.

A már említett Másfélmillió lépés Magyarországon című filmsorozat készítői az Országos Kéktúra útvonalát járva érkeztek meg az akkor már romos menedékházhoz és egy hosszabb riportot készítettek azokkal az idős turistákkal, akik ott voltak már az építésénél is. A filmsorozat sokkoló képeinek bemutatása után nem sokkal a házat végleg eldózerolták, majd az 1980-as évek elején megépítették a helyén a ma is álló emlékfalat.

A már fentebb is linkelt filmen 1:52:30-nál kezdődik a nagy-szénási turistaház történetét felelevenítő riport. Jelenleg két turistajelzés vezet az emlékfalhoz, az Országos Kéktúra útvonalán Hűvösvölgy, vagy Piliscsaba felől, a piros sáv jelzésen pedig Nagykovácsi, vagy Pilisszentiván felől kapaszkodhatunk fel oda.

Zsíros-hegy, Fritsch Vencel turistaház (Péntekiek menedékháza)

Két másik társához hasonlóan a zsíros-hegyi turistaház is az 1920-as években épült és 1928-ban avatták fel. A Magyar Turista Egyesület Péntekiek Asztala nevű csoportja építette fel, akik arról kapták a nevüket, hogy péntekenként találkoztak egy kisvendéglőben. Az asztaltársaság vezetője, Kauzál István szervezte meg a munkát, a pénzt pedig egyik tagjuk, Fritsch Vencel, Dorottya utcai hölgyfodrász adományozta a csapatnak. A hely kiválasztásában szerepet játszott, hogy az akkoriban még kopár domboldal nagyszerű síterep volt, másrészt a közeli Ördöglyuk-barlang miatt a barlangászok is sűrűn megfordultak errefelé. A ház híres volt a kilátásról is, akkoriban be lehetett látni a falaitól a Pilist és a Budai-hegységet is.

1935-ben bővítették, átalakították a turistaházat, majd egy évvel később cserkészotthon épült melléje. 1949-ben ezt a házat is államosították, és érdekes módon tovább is fejlesztették: 1957-re már villanyvilágítás volt benne és a vízvezetékét éppen akkor építették, hogy a ciszternás vízellátást kiválthassák. Ekkor összesen 66 főt tudtak elszállásolni benne: öt darab kétágyas, két darab háromágyas, valamint egy négyágyas és egy tizennégy ágyas szobával rendelkezett. A maradék 32 főt „turistaszálláson”, vagyis egy közös helyiségben tudták elhelyezni. 1979-ben már itt is a Pilisi Parkerdő volt az üzemeltető. Időközben a Budai-hegység nagyszabású erdősítése vette el a szép panorámáját, ráadásul Nagykovácsi egyre terjeszkedő hétvégiházas övezete is elérte az 1970-es évekre.

Később a házat bezárták, tervbe volt véve, hogy egy wellness szállót építenek a helyére, de ez nem valósult meg. Az elhagyatott épület pala tetőzete 1994-ben beszakadt, utána már néhány év alatt széthordták az épületet. Jelenleg a romokat benőtte már a bozót, néha kísérletet tesznek a terület megtisztítására, de a természet újra és újra visszaveszi azt magának. A romos ház melletti rét a Kevély-nyereghez hasonlóan igazi turistaút csomópont: érinti az Országos Kéktúra kék sáv jelzése, de áthalad rajta a sárga és zöld sáv jelzésű turistaút is. A romos ház mellől indul a Zsíros-hegy kilátópontjára a kék háromszög jelzésű ösvény.

Úgy néz ki, most talán történni fog valami a régi turistaház újjáépítése vonatkozásában. A házat és a telkét megvette a Solymári önkormányzat, a polgármester, Dr. Szente Kálmán, aki többszörös Országos Kéktúra és Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúra teljesítő, továbbá a Kinizsi Százas teljesítménytúra 28-szoros (!) teljesítője, egy ökoturisztikai centrumot tervez a régi ház helyére, ahol a bakancsos és kerékpáros túrázók, a sífutók és barlangászok is menedéket, pihenőhelyet találhatnak majd maguknak!

Érdekes módon, a régi magyar teleregényben, a Szomszédokban lehet pár filmkockát látni az akkoriban már bezárt, de még álló turistaházról. A film 1989 áprilisában készült, a rendszerváltás hajnalán, mára már kortörténeti emlék. Érdemes az egészet végignézni, de a linkre kattintva körülbelül 21:45-től látható a házat bemutató filmrészlet.

És a végén egy kis töprengés…

Először is, szükség van-e még ezekre a régi típusú turistaházakra, menedékházakra, pláne úgy, hogy már szinte a lakott területek szélére kerültek a város terjeszkedésével? Kétségtelen tény, hogy az elmúlt nagyjából egy évtizedben a gyalogtúrázók száma megtöbbszöröződött. Régi természetjáróként tapasztalom, hogy most nagyjából egy nagyságrenddel több túrázóval, kirándulóval találkozom az erdőkben, mint húsz évvel ezelőtt.

Erre nézve nagyon kevés statisztika létezik, de például 2003-ban 79 fő teljesítette az Országos Kéktúrát, húsz évvel később, tavaly pedig már 823 fő. A teljesítők száma pedig évről évre folyamatosan nő. Szerintem ezek az arányok a túrázók, kirándulók összlétszámára is érvényesek. Tehát igény most is lenne a túraútvonalak mentén egy pihenő-, esetleg hálóhelyre is, hiszen a kéktúrázók gyakran tesznek meg többnapos túrákat a kék sávval jelölt túraútvonal mentén. Budapest környékén amúgy is sok a kiránduló, akik igaz, hogy szállást nem, de kulturált étkezési és pihenési lehetőséget azért igényelnének.

Az árszínvonalra is érdemes lenne pár szót vesztegetni. A régi közhely szerint a mostani társadalmi berendezkedésünkben már a piac farkastörvényei uralkodnak, tehát mindenki törekszik arra, hogy hasznot realizáljon a tevékenységéből. Ez igaz a természetjárásra is, és ha belegondolunk, mi sem szívesen végeznénk ráfizetéses munkát semmilyen téren. Tehát étkezés kellene, és szállás is relatíve olcsón, hiszen senki sem várja azt el, hogy egy wellnesshotel színvonalával (és áraival) várják mondjuk a Kevély-nyeregben, vagy a Nagy-szénáson. Meg lehetne ezt oldani a turisták pénztárcájához igazítva? Kétségtelenül, de ehhez elhivatottság is szükséges lenne, meg egy olyan szemlélet is, hogy ne pár év alatt próbáljunk meggazdagodni, csak éppen a befektetett pénzünk és energiánk térüljön meg belátható időn - mondjuk egy emberöltőn - belül!

De vajon vannak-e ilyen befektetők hazánkban, akik beérnék a csupán lassú, esetleg több évtizedes megtérüléssel? Hát, azt hiszem, itt van a kutya elásva! Ugyanis az ilyet még ha nagyítóval keresnénk, akkor sem nagyon találnánk! Mindenesetre figyelemmel kísérem a zsíroshegyi romok sorsát, képes-e vajon a solymári polgármester egyetlen fecskeként nyarat csinálni? Az ő sikeres példája esetleg másnak is útmutató lehetne.

Források:

http://zsiroshegy.hu/
http://www.hellonagykovacsi.hu/hu/cikkek/latnivalok/49
https://gpsgames.hu/jatek/pontkereses/1094/regi_turistahazak_i_-_a_kevelynyergi_turistahaz

A képek forrása:

[01] Fortepan / A R 1928
[02] Fortepan / A R 1928
[03] Fortepan / A R 1929
[04] Fortepan / A R 1933
[05] Fortepan / Angyalföldi Helytörténeti Gyűjtemény 1935
[06] Fortepan / Szilágyi Marianna 1954
[07] Forrás: Magyar Nemzeti Digitális Archívum
[08] https://hu.wikipedia.org/wiki/Kev%C3%A9ly-nyergi_turistah%C3%A1z
[09] Konfár Tibor 2022
[10] Saját felvétel
[11] Fortepan / Schermann Ákos 1924
[12] Fortepan / Gyöngyi 1947
[13] Fortepan / Keveházi János 1955
[14] Fortepan / FŐFOTÓ
[15] Saját felvétel
[16] Saját felvétel
[17] Fortepan / Storymap.hu 1929
[18] Fortepan / Glázer Attila 1938
[19] http://solymaronline.hu/2020/03/05/tereprendezes-es-feltaras-az-egykori-zsiros-hegyi-turistahaznal/
[20] Saját felvétel
[21] Saját felvétel

Ha tetszett a bejegyzés, kövesd a blogot a facebookon is!