Barangolások gyalogosan, bakancsban és túrakerékpáron

Bakancsban, két keréken

Bakancsban, két keréken

Havas körtúra a Dunakanyarban

Túra Nagymarosról indulva a remetebarlangokhoz és Zebegénybe, aztán a Julianus kilátó érintésével vissza Nagymarosra (2022. január 22.)

2022. január 24. - horvabe

cimkep-t046-3.JPG

Kilátás a Dunára a remetebarlangoktól

A TÚRA ÚTVONALÁNAK SZINTMETSZETE

46.png

A túra útvonala a Google Térképen

A túra útvonala GPX formátumban

A TÚRA JELLEMZŐI

- Megtett távolság a kitérőkkel együtt: 20,43 km (GPS)
- Szintemelkedés/lejtés a kitérőkkel együtt: 1018/1018 m (GPS)
- Nehézség: 9/10 (Egész napos gyalogtúra több helyen nehéz terepen, sok szinttel.)
- Kilátások: 10/10 (Szép panorámák a sárga barlang jelzés ösvényéről, a remetebarlangoktól, a Kós Károly kilátóból és a Hegyes-tető csúcsán álló Julianus kilátóból)
- Épített látnivalók: 6/10 (Dőry villa, a Kós Károly által tervezett zebegényi templom, Trianoni emlékmű, Julianus kilátó)
- Jelzettség a túra időpontjában: A jelzett utak felfestése jó (8/10), Az Országos Kéktúra kék sáv jelzései kiválóak (10/10). A sárga barlang jelzésről a kilátópontokra vezető letérések nincsenek jelezve!

A távolság- és szintadatok a túra során felvett GPS track kiértékeléséből származnak. A többi adat abszolút szubjektív.

A túrában sok a meredek kapaszkodó és lejtő, ezek átlagnál nehezebbé teszik a teljesítését, a sárga és kék barlang jelzések ösvényei keskenyek, nehezen járhatóak.

TÚRALEÍRÁS

Napokig gondolkodtam, hová kéne ezen a szombati napon túrára indulni, végül úgy döntöttem, mivel szép, napos időt ígértek erre a napra a meteorológusok, most is egy kilátás-túrát teszek, de most a Dunakanyar börzsönyi oldalán! Többször voltam már a remetebarlangoknál, Zebegényben és fenn a Hegyes-tető csúcsán álló Julianus kilátónál is, de most arra gondoltam, felfűzöm mindezen helyeket egyetlen, nagyjából húsz kilométeres körtúrára!

Már most fel szeretném hívni mindenki figyelmét arra, hogy a Szent Mihály-hegy meredek déli oldalában a remetebarlangokat felkereső sárga barlang jelzés ösvénye keskeny, sokszor súvadásokkal tarkított, tehát egyáltalán nem könnyű szakasz! Még szép időben sem az, sáros, esetleg jégtől csúszós ösvényen azonban sokkal-sokkal nehezebb! Mindezen nehézségek ellenére azonban káprázatos kilátások nyílnak az ösvény melletti sziklakiszögellésekről, de ezek bizony nem adják könnyen magukat!

A meteorológiai jóslatok dacára szakadó hóesésben ballagtam le reggel fél hatkor a dombról Budafok központjába, a buszmegállóba, és közben azon morfondíroztam, hogyan lesz ebből szép idő? Esett még akkor is a hó, amikor megérkeztem a Nyugatiba és a jegyem megvéve kiballagtam a peronra a vonatomhoz. Saccra összejött a vágányoknál vagy négy-öt centi hó, és miközben elhelyezkedtem az emeletes Stadler KISS alsó szintjén, újra végiggondoltam a túratervem.

Nem merész dolog ilyenkor nekiindulni a Szent Mihály-hegy déli oldalában kanyargó, súvadásos és most ráadásul havas ösvénynek? Ha pedig kisüt a nap – ahogy ígérték az előrejelzések –, akkor lesz elég időm arra, hogy eltűnjek a napos hegyoldalból, mire a hó elolvad és sár lesz belőle? Végül annyiban maradtam magammal, hogy a túratervem próbálom majd rugalmasan alakítani és a helyszínen mérlegelni fogom a lehetőségeim. Tehát megpróbálok eljutni Zebegényig, aztán majd meglátom!

Nyolcra már meg is érkeztem Nagymarosra, közben elállt a havazás és tényleg elkezdett felszakadozni az addig zárt felhőtakaró! Tépett felhőfoszlányokat kergetett a feltámadó szél az égen, miközben leszállva a vonatról leballagtam az állomásról a pár percnyi járásra lévő Duna-partra. Nekiindulhattam volna egyből a túrának a vasútállomásról, de mindig lesétálok a kompállomáshoz, ahányszor csak innen indulok a hegyek közé és elgyönyörködöm a Visegrádi vár és a hegyek látványában.

Most még felhőbe merültek a túlparti hegyek csúcsai, a kora reggeli időpont miatt árnyékban volt a vár is, az éles északnyugati szél pedig hamar elkergetett a vízpartról. Nyakig rántottam az anorákom zipzárát, még a síkesztyűimet is felvettem, amikor Nagymaros utcáin a sárga négyzet jelzéseket követve belevágtam a túrámba. Megálltam egy percre a római katolikus templomnál most is megcsodálva a falban feltárt keskeny, lőrésszerű román és csúcsíves gótikus ablakokat. Külön érdekesség, hogy a templom barokk átalakításánál, amikor befalazták a régi ablakokat, hogy újakat vágjanak a falba, az akkor beépítettek több helyen is belelógnak a gótikus ablakokba!

Fiatal turista pár nézegette a mobiltelefonjaikat, látszatra azon vacilláltak a templom előtti elágazásban, hogy az Országos Kéktúra kék sáv jelzéseit, vagy a sárga négyzet jelzéseket kövessék a továbbiakban. Nagy ívben elkerültem őket – most éppen nem voltam társalgási hangulatomban –, aztán megindultam a Dózsa György utcán a település déli vége felé. Mivel egyre hangosabb lett a hátam mögött a pár társalgása – úgy látszik, ők is arra indultak az elágazásban, amerre én, csak éppen kissé gyorsabban –, megálltam pár percre nézelődni és előreengedve őket hagytam, hogy kialakuljon közöttünk egy-két percnyi távolság.

Csakhogy a Nagymarosról kivezető meredek kaptatón egyáltalán nem voltak gyorsabbak nálam, utol is értem őket az első, még a házak közötti kilátópontnál. Ők pont akkor tértek vissza az útra, amikor én lefordultam onnan, hogy kiballagjak a még beépítetlen telkekre megnézni a panorámát. Itt már jóval a Duna szintje felett jártam, szép volt a kilátás Nagymarosra és a túlparti Visegrádra is. Elbámészkodtam itt is pár percet, aztán a pár után indultam. Egyre kapaszkodva értem el az utolsó házakat, a GPS-em szerint már majdnem kétszáz métert kapaszkodva a Duna-partról.

Úgy terveztem, az időmbe belefér, hogy felkeressek minden útba eső kilátópontot, tízre így is simán a remetebarlangoknál lehetek. A lábnyomokból ítélve a pár is lefordult a pár perces kitérést igénylő Gánti pihenőhöz, én is elindultam hát a sziklaszirt felé, melynek a tetejéről szép panoráma nyílik a Dunakanyarra. Tényleg ott találtam őket a sziklákon, és itt már néhány percre elbeszélgettünk. Kiderült, hogy az Alföldről jöttek ide, és Zebegényig terveztek eljutni ezen a napon. Mivel itt nekifogtak tízóraizni, gyorsan tovább is indultam, hogy legyen egy kis előnyöm.

A kitérő után nem sokkal váltottam a sárga barlang jelzésre. Egymás után következtek az ösvény mellett a szebbnél szebb kilátópontok, aztán egy szakaszon a kidőlt fákkal is meg kellett küzdenem. Nemrégiben egy vihar tépázhatta meg a hegyoldal vegyes tölgyes-gyertyánosát, vagy tucatnyi, az ösvényre dőlt törzsön is át kellett jutnom valahogy. A kisebbeket egyszerűen átléptem, de volt pár olyan, ahol kénytelen voltam lesöpörni róluk a havat, hogy rájuk ülve átfordulhassak a túlsó oldalukra. Aztán a keskeny ösvény egyre meredekebb hegyoldalakban kanyargott, itt néhol kicsit súvadásossá is vált, figyelnem kellett minden lépésemre. Azonban nem csúszott, így nem volt semmi komolyabb problémám. Közben elvonultak a felhők, melegen kisütött a nap, és itt a déli hegyoldalban még a szelet sem éreztem. Jó lesz sietni, hogy elkerülhessem az olvadást!

Végül tíz után pár perccel értem el a remetebarlangok előtti sziklateraszt, és mivel itt sem voltak még lábnyomok, elsőként érkeztem ezen a napon erre a gyönyörű kilátópontra! Az egyik sziklára letelepedve megtízóraiztam, aztán szép nyugodtan megnéztem mindent! Itt már hétágra sütött a nap, bár a túlparti Prédikálószék 639 méter magas csúcsa még mindig pipált, megfogta a felhőket. Majdnem félórát elnézelődtem itt, csak fél tizenegy után kaptam össze magam, amikor egymás után több túrázó is megérkezett ide. Az első lépések után jött szembe velem a fiatal pár – úgy látszott, őket is belassították a kidőlt fák és a súvadásos ösvény –, én pedig belevágtam a kék barlang jelzések nagyon meredek kaptatójába.

Mostanra a déli hegyoldalban már elolvadt a kora reggel leesett hó, a kaptató első, köves részén ez nem is zavart túlságosan, de ahogy a sziklák elfogytak alólam,  kicsit már mélytalajúvá vált a meredeken emelkedő ösvény. Szerencsére nem volt sáros, így a botjaim segítségével és néha az ösvény melletti fákat is fogódzkodónak használva negyedóra alatt felértem a Dobozi-oromra. Megálltam néhány percre kifújni magam, a kilátást is megcsodáltam, aztán belevágtam a sárga kereszt jelzéseket követve a Zebegénybe levezető hosszú lejtőbe.

A nyugati hegyoldalba átkerülve még egyáltalán nem olvadt ott a hó, kényelmes menettel háromnegyed tizenkettőre értem el Zebegény szélső házait. Megcsodáltam a Duna-parton álló eklektikus Dőry villát, aztán éppen délre érkeztem meg a belvárosba. Délre kongatott a Kós Károly tervezte Havas Boldogasszony templom harangja, amikor letelepedtem egy szomszédos pihenőpadra, hogy kicsit kifújjam magam. Eddig tartott a túrám első szakasza, de most hogyan tovább? Nagymarosról terveztem a visszaindulást, de oda több úton is visszajuthatok. A térképemen megnéztem a lehetőségeket, végül a legrövidebb mellett döntve a kék kereszt jelzés útvonalát választottam, arra gondolva, hogy ha kedvem van, és az időmbe is belefér, akkor még kitérőt tehetek róla a Julianus toronyhoz. De előtte még felballagok itt a településen a Kós Károly kilátóhoz!

A kilátó a kálváriadombon áll, és egyáltalán nem egy kihívás a megmászása, negyedóra múlva már fenn álltam a fenyőgerendákból ácsolt kilátóteraszon. Mivel nincs magasan, nem is nyílik róla valamilyen fenomenális panoráma, de azért jól lehet látni a hegy lábánál elterülő Zebegényt és persze a Dunát is. A kilátótól csupán pár perc séta a kálváriakápolna és a mellette álló Országzászló a Trianoni emlékművel. Itt is elnézelődtem, aztán indultam tovább az utamon. Egyébként itt futottam össze utoljára a még reggel, Nagymaroson megismert turista párral.

Amilyen nehéz volt a túrám első fele, olyan kényelmesnek ígérkezett a második része! Reggel Nagymarosról indulva végigjártam az „U” alakú Dunakanyart a belső ívén a Szent Mihály-hegy köves-sziklás oldalában (tulajdonképpen ezt a hegyet kerüli meg nagy ívben a Duna) most pedig egyszerűen csak át kell vágnom az „U” betű két szára között vissza Nagymarosra! Ráadásul errefelé már nincsenek komoly emelkedők sem, az út java részét a Csizmadia-völgyben kanyarogva tehetem meg, és úgy érkezem majd fel a nyeregbe, a Köves-mezőre.

Egyáltalán nem sietve már fél kettő előtt pár perccel fenn voltam a Köves-mező útelágazásában. Újabb döntést kellett itt hoznom: vagy leballagok innen egyenesen Nagymarosra, továbbra is a kék kereszt jelzés ösvényén, így kettőre akár már ott is lehetnék az állomáson, ahonnan a 14:12-es vonattal hazautazhatok, vagy pedig megteszem a korábban már említett kitérőt a Hegyes-tetőre a kilátóhoz. Ez bizony jókora vargabetű lenne, de úgy saccoltam, fél négyre még így is leérhetek a Dunához és a 16:12-es zónázóval indulhatnék haza. Időmbe tehát belefér ez a kanyar, gyerünk hát erre!

Az alig járt ösvények után itt, a Köves-mezőn tértem rá az Országos Kéktúra útvonalára, és igencsak meglepődtem az erre járók mennyiségén! A havas úton sorjázó lábnyomokból ítélve legalább 50-60 fő végigjárhatta ezt az utat ezen a napon! A földút egyébként csak lustán emelkedett alattam, így érkeztem fel a Hegyes-tető csúcsának tövébe. A lombtalan fák között jól látszott a hegycsúcs, megmondom őszintén, így még nem láttam ebből az irányból. Tényleg hegyes ez a Hegyes-tető! A Világos-tér tisztásától aztán már jól látszott az előttem álló kaptató! A csúcs nagyjából 120 méterrel lehetett még a fejem felett, ez egy körülbelül gellérthegynyi kaptatót jelentett! Na mindegy, ez lesz a túrám utolsó emelkedője, gyerünk hát!

Sokan jártak itt is előttem, de a kapaszkodó ösvénye egyáltalán nem jegesedett ki, és mivel északi hegyoldalról van szó, napközben nem is olvadt el a hó. Az csak a saját figyelmetlenségem miatt történt, hogy még egy ennyire jól jelzett és kijárt ösvényt is képes voltam elnézni, ráadásul pár percig észre sem vettem a tévedésem! Szerencsére a tiszta aljú tölgyesben gyorsan korrigálni tudtam, és visszatértem a kitaposott útra. Egyszer-kétszer megállva pár pillanatnyi pihenőre kettőre már fenn is voltam a csúcson álló Julianus kilátó tövében!

Nem tudom, ki hogy van vele, de engem egy sakk-készlet bástyájára emlékeztet mindig a torony! Szabályos hengeres formája, a kilátószint lőréses kialakítása csak megerősít abban, hogy ez bizony egy bástya, csak éppen ezerszeresen felnagyítva! Gyorsan felszaladtam a tetőre a külső csigalépcsőkön, aztán körbetekintettem. Egy pillanat alatt megállapítottam, érdemes volt most feljönnöm ide!

A még most is erős szél eléggé helyretette a kilátást, csodálatos távlatok tűntek fel szinte minden irányban! Persze a legszebb kilátás Visegrádra és Nagymarosra nyílik innen, először ezt néztem meg. Mélyen alattam terült el Nagymaros, a Duna túlsó partján álló visegrádi várhegy apró vakondtúrásnak tűnt csak innen. De a legnagyobb meglepetés a Mátra látványa volt számomra, innen még soha nem láttam, ráadásul ilyen tisztán! A távcsövem előkapva a hátizsákból alaposabban is megnéztem, még a Kékestetőn álló TV tornyot is látni lehetett a tiszta időben! Csak itthon mértem meg a Hegyes-tető és a Kékes távolságát, ami több mint 81 kilométerre adódott légvonalban!

Érdekes módon a Julianus toronyból nem nyílik körpanoráma, dél felé tekintve a Dunát kitakarja a szomszédos Szent Mihály-hegy, és a fák is elveszik a kilátást néhány irányban. Furcsa, hogy délelőtt épp az innen dél felé hiányzó kilátásokban gyönyörködhettem a sárga barlang jelzés ösvényéről! Egyébként jól látszik még innen a Dunakanyar nyugati íve és észak felé fordulva a Magas-Börzsöny 800-900 méter magas csúcsai is. Elbámészkodtam itt is vagy tíz percet, csak az éles szél kergetett le a kilátóból. Éppen időben, ugyanis egy nagyobb csoport érkezett Nagymaros felől, akik aztán egyből megrohamozták a tetőteraszra vezető csigalépcsőt.

Végigballagtam a Hegyes-tető és a Szent Mihály-hegy közötti rövid, hullámzó gerincen, aztán onnan letérve már csak egyetlen hosszú lejtő volt az utam a Duna-partig. Egy szakaszon a kéktúra ösvénye kifordult a Szent Mihály-hegy déli oldalába (itt a délelőtti utam felett jártam vagy 80-100 méterrel), a keskeny túraösvényt pedig sárosra taposták az előttem erre járók egy pár száz méteres szakaszon. Egy idő után az út bekanyarodott a kora délutáni időpont ellenére is már félhomályos Templom-völgybe, ahol aztán újra feltűnt a hó. Kényelmes ereszkedéssel negyed négy felé értem el Nagymaros legmagasabban fekvő házait, negyedórával később pedig már ismét a Duna partján álltam, a kompkikötő rámpájánál. Újra megcsodáltam a panorámát, most már szépen megvilágította a nap a túlparti várat és Visegrád házait is. Fényképezni is próbáltam, de a part mellett röpködő sirálycsapat folyton belepofátlankodott a felvételekbe.

Végül meguntam, hogy arra várakozzak, mikor repülnek arrébb, így aztán beültem a komp mellett nyitva tartó büfébe. Lassan elkortyolgattam egy Sopronit, közben egy kicsit ki is engedtem, ugyanis eléggé lehűlt a levegő, ahogy közeledett a naplemente. Végül pár perc alatt visszaballagtam az állomásra, jött is a zónázó perces pontossággal, ötkor már kinn álltam a Nyugati előtt a körút forgatagában. Egy óra alatt átbumlizva a városon hatkor léptem be a lakásunk ajtaján.

 Ha tetszett a bejegyzés, kövesd a blogot a facebookon is!

A bejegyzés trackback címe:

https://bakancsban-ket-kereken.blog.hu/api/trackback/id/tr516822130

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

gigabursch 2022.01.24. 07:57:43

Klassz a kirándulás hidegfront után, csak a szél tud kellemetlen lenni. De a kilátás ilyenkor mindig pazar.

Két észrevétel:
A Helemba(i)- vagy Borda-hegység semmiképpen sem szlovák, legfeljebb szlovákiai vagy még inkább felvidéki.

Szerintem csak hatra értél haza...
:-)

bratya 2022.01.24. 08:24:23

Irigykedem, hogy ilyen közel laksz hegyi kirándulóhelykehez

horvabe · https://www.kektura.click.hu 2022.01.24. 08:49:08

@gigabursch: Javítottam. Átolvasom többször, de egy ilyen szarvashiba csak benne maradt! Hogy szlovák, vagy szlovákiai a Helembai-hg, azt majd eldöntik a politikusok, ha nem tetszik nekik Trianon. Az idő viszont tényleg csodaszép volt!

horvabe · https://www.kektura.click.hu 2022.01.24. 08:52:15

@bratya: A Budai-hegység és a Pilis, meg a Visegrádi-hg. itt van a szomszédban, a Börzsönyhöz már kell utaznom is, de jó a tömegközlekedése a déli részének.
süti beállítások módosítása