Barangolások gyalogosan, bakancsban és túrakerékpáron

Bakancsban, két keréken

Bakancsban, két keréken

Hűvösvölgytől Piliscsabáig a Budai-hegyég erdőin keresztül

Egy túrára felfűzve a Remete-szurdok, a Nagy-szénás, a Gomba-szikla és egy erdei csavargás a Budai-hegység északi részén (2022. április 15.)

2022. április 25. - horvabe

cimkep-t053.jpg

Kilátás a Nagy-szénás csúcsáról délkelet felé

A TÚRA ÚTVONALÁNAK SZINTMETSZETE

53.png

A túra útvonala a Google Earth-ön

A túra útvonala GPX formátumban

A TÚRA JELLEMZŐI

- Megtett távolság a kitérőkkel együtt: 25,07 km (GPS)
- Szintemelkedés/lejtés a kitérőkkel együtt: 734/720 m (GPS)
- Nehézség: 8/10 (Egész napos gyalogtúra, átlagos szinttel)
- Kilátások: 8/10 (Szép kilátások a Remete-hegyről, a Zsíros-hegy kilátópontjáról és a Nagy-szénás csúcsáról)
- Épített látnivalók: 5/10 (Gyermekvasút végállomás, turistaházak romjai a Zsíros-hegyen és a Nagy-szénáson)
- Jelzettség a túra időpontjában: Az Országos Kéktúra kék sáv jelzéseinek felfestése az egész útvonalon kiváló (10/10)

A távolság- és szintadatok a túra során felvett GPS track kiértékeléséből származnak. A többi adat abszolút szubjektív.

A túra két szakaszra bontható a Zsíros-hegynél, ha lesétálunk onnan a közeli Nagykovácsiba! A Remete-szurdok, a Nagy-szénás és a piliscsabai Gomba-szikla külön-külön is felkereshető egy-egy kirándulás keretében!

TÚRALEÍRÁS

 Nem jósoltak különösebben szép időt erre a nagypéntekre, kora délutánra már kisebb eső is várható volt, de csak ekkorra tudtam szabaddá tenni magam, hogy járjak egyet az erdőben! Az, hogy hová menjek, nem is volt kérdés, folytatni fogom azt a még március elején megkezdett Országos Kéktúra bejárást, melybe Visegrádon fogtam bele, és érkeztem el rajta alig egy héttel korábban Hűvösvölgybe. Most tehát innen indulok tovább, célom pedig Piliscsabán lesz a vasútállomás! A hivatalos adatok szerint ez egy mindössze 22,4 kilométer hosszú szakasz lenne, 580 méter szintemelkedéssel, de a kisebb-nagyobb kitérőkkel ez akár még 25 kilométer fölé is hízhat!

Ezen a napon nem keltem túl korán, kényelmesen nekikészülődve az útnak hat óra felé léptem ki a lakásunk ajtaján és ballagtam le a szokásos úton a dombról Budafok központjába. Negyed hét felé érve a Tétényi-fennsík peremére letekintettem a városra: Csepel felett éppen akkor kelt fel a nap, aranyszínűen verte vissza a Duna a sugarait, mögötte még munkahelyem, az erőmű épületei és kéményei is feltűntek az ellenfényben. Északnyugat felé fordulva a kertváros házai felett a Széchenyi-hegyen álló TV torony is látszott a messzeségben, mögötte már az érkező melegfronti felhőzet fátyolfelhői homályosították el az ég kékjét. Ezzel a fronttal lehet, hogy megszívom, de most már nekiindultam a túrának, visszafordulni pedig nem fogok!

A Savoyai Jenő téren röptében elkapva egy 133E jelzésű buszt negyedóra múlva már a Gellért téren voltam, itt azonban láttam a FUTÁR kijelzőjén, hogy a villamosomig van még vagy negyed órám, így kiballagtam a Duna-partra. A Szabadság hídtól végigpillantottam a folyón, a messzeségben feltűnt pont előttem a Hármashatár-hegy erdős oldala, előtte a Gugger-hegy emelkedett, de a Árpád kilátó tornyos teraszát nem láttam, hiába vettem elő a távcsövem is. Arrafelé jártam az előző túrámon, akkor onnan tekintettem le ide, a Dunára. Aztán jött a villamos és fél óra múlva már Hűvösvölgyben voltam, a villamosvégállomáson. A tujáról leszállva bekapcsoltam a GPS-em, szokás szerint felfűztem a fényképezőgépem tokját a derékszíjamra, aztán háromnegyed nyolc felé belevágtam a túrába.

Felballagtam a lépcsőkön és murvás sétányokon a Gyermekvasút állomására, de most nem pecsételtem a peronon, hiszen azt megtettem már a múltkori túrámon, inkább az épület falán elhelyezett emléktáblákat vettem alaposabban szemügyre. A középsőt az Országos Kéktúra mozgalom 1952-es megalapításának ötvenedik évfordulójára helyezték el itt, a két oldalán lévő táblák pedig a mozgalom két nagy öregének, dr. Vízkelety Lászlónak és Sütő-Nagy Attilának állítanak emléket. És hogy miért éppen itt vannak ezek a táblák elhelyezve? Egyrészt az Országos Kéktúra mozgalmat a vasutas természetjárók hozták létre, márpedig a Gyermekvasút is vasút, még ha keskenynyomtávú is! Másrészt a Gyermekvasút (leánykori nevén Úttörővasút) szinte együtt született a kéktúrázással a múlt század ötvenes éveinek elején. Harmadrészt pedig az Országos Kéktúra nyomvonala itt halad el a vasútállomás mellett, én is azon fogom most folytatni az utam!

Még csendes, néptelen volt a környék ezen a kora reggelen, én sem sokáig nézelődtem itt, gyorsan indultam tovább, hiszen hosszú út várt még rám! Egy kis aluljárón kereszteztem a Gyermekvasút végállomása és a fűtőház közötti összekötő vágányt, aztán a volt Munkásmozgalmi sétányon kapaszkodtam fel a Fazekas-hegy itt már ellaposodó gerincére. 1973-ban avatták fel a sétányt, akkoriban munkásmozgalmi emlékművek sorakoztak mellette, ezek azonban a rendszerváltozás után lassan kikoptak innen, mára csupán egyetlen maradt közülük, durván faragott kőtömbjébe a „Hej, te bunkócska, te drága” kezdetű mozgalmi dal első sorának szövegét és dallamát véste fel az alkotója.

A világ forgandóságán gondolkodva ballagtam el a sétány végig, a Nagyrét füves mezejéig. Gyermekkoromban, a múlt század hatvanas éveiben többször megfordultam itt a szüleimmel, akkor tömegek piknikeztek a rét füvén hétvégente, egy kis vidámpark, akkori nevén vurstli is volt itt a gyerekek szórakoztatására. Azóta már ez is eltűnt, nem maradt más, mint a csodálatos kilátás a Kis-Hárs-hegy és a Nagy-Hárs-hegy dupla púpjára.

A Nagyrét után értem el a forgalmas Nagyréti utcát, pár percig a járdáján sasszézgattam, aztán a Náncsi Néni vendéglőjénél fordultam a már teljesen forgalommentes Zsíroshegyi útra. Ezen a keskeny aszfaltcsíkon vágtam át Máriaremete kertvárosán, aztán a villanyoszlopokra és fákra felfestett kék sáv jelzéseket követve még keskenyebb mellékutcákon keresztül érkeztem meg a zarándoktemplomhoz. Érdekes ennek a templomnak a története: a török idők után német családokat telepítettek a környékre, egy fiatal lány, Thalwieser Katalin pedig magával hozott korábbi otthonából egy Mária képet, melyet egy fára akasztott az erdőben.

A legenda szerint egy idős, vak asszony a kép előtt imádkozva visszanyerte a látását, innentől pedig már nem volt megállás: a hely egyre ismertebb lett a gyógyulásra vágyó zarándokok között, először kápolna épült a képes fa helyén, végül 1899-ben felavatták a most is látható templomot. Távolról nézve úgy látszik, mintha fehérre lenne festve a templom falának alsó egy métere, pedig nem! Segítségkérő és hálaadó táblák burkolják körben a templom falát!

Átvágtam a zarándoktemplom parkján, aztán tovább folytattam az utam a kertváros házai között. Egy település gyalogosbarát mivoltát azon szoktam felmérni, milyen gondozottak a járdái, hát, ez a környék nem a jó állapotú járdái miatt tűnik ki! Az Ördögárok utca egy hosszabb szakaszán egyáltalán nincs kiépített járda, bár eléggé forgalmas az úttest, ez pedig egy dolgot jelent: az itt lakó emberek már egyáltalán nem gyalogolnak, mindenhová autón járnak már, vásárolni, dolgozni, még a gyerekekért is az óvodába, iskolába. Épp most olvastam egy cikket, mely szerint 2100-ra görnyedtebbé válhat a tartásunk és furcsán állhatnak majd kezünk ujjai a sok telefon nyomogatástól, hát tessék, itt van hozzá egy adalék: a lábaink is elsatnyulhatnak a motorizáció további fejlődésével!

Szerencsére gyorsan elértem a Remete-szurdok kezdetét, és habár a házak már benyomultak a völgy alsó szakaszára, és le van aszfaltozva az alján futó út is, de egy, az útra görgetett méretes kőtömb és a természetvédelmi terület határát jelző tábla egyelőre gátat vet a kertváros terjeszkedésének. A kőtömböt megkerülve beléptem a szurdok erdejébe és egy pillanat alatt magam mögött hagytam egy időre a civilizációt! Szélesre taposott, sétányszerű gyalogút vezetett végig a mély völgy alján, mellette az Ördögárok köves, kanyargó medre húzódott. Habár eléggé csapadékos volt az előző napok időjárása, most teljesen száraz volt a patakmeder, még le is ballagtam oda pár fénykép kedvéért.

Az éppen lombosodó fák ágai között még jól lehetett látni a Remete-hegy sziklás oldalát, oda bizony még fel kell majd kapaszkodnom! Aztán megpillantottam a Remete-barlang széles száját a patakmeder felett, de most nem néztem meg közelebbről. A két termemből álló, nagyjából 32 méter hosszú barlangból őskori, ókori és középkori leletek is előkerültek, tehát hosszú időn keresztül lakott lehetett, a mostani időkben hajléktalanok szokták meghúzni magukat benne. Pár perc további séta után feltűntek a szurdok túlsó végén álló házak, én pedig a patakmedret keresztezve belekaptam a Remete-hegyre felvezető kaptatóba!

Már az a szakasz se piskóta, amelyen az ösvény még az erdő fái között tekereg, azonban a sziklás hegyoldalt elérve tovább nő a meredeksége! Ennek ellenére egyáltalán nem kell hegymászó jártasság ahhoz, hogy ebből az irányból megmásszuk a Remete-hegyet, hiszen az Országos Kéktúrát járó sok ezer turista már alaposan kitaposott magának egy könnyen járható ösvényt! Néhány perc múlva pedig a gellérthegynyi kapaszkodó végén már fenn álltam a hegy sziklás ormán!

Most egy hosszabb túra kapcsán érintettem ezt a helyet, de pusztán a kilátás végett is érdemes felkapaszkodni ide! Mélyen alattunk kanyarog a Remete-szurdok, alját nem is látjuk a fáktól. Velünk szemben a Hosszú-Erdő-hegy valóban fákkal benőtt oldala emelkedik, kicsit távolabb látjuk a volt adyligeti határőr laktanya épületeit is. Ebben az irányban a hátteret a Nagy-Hárs-hegy, a János-hegy és a Normafa hosszan elnyúló gerince adja. Jobbra, nyugat felé fordulva látjuk Remeteszőlős lakóparkjait, kelet felé tekintve pedig feltűnik a már távoli Hármashatár-hegy, hátán az adótornyokkal. Pár percig megültem a köveken, szusszantam egyet, gyönyörködtem a kilátásban, persze fényképeztem is rengeteget, csak háromnegyed tíz felé indultam tovább az utamon.

Középfeszültségű távvezetékek lassan bebokrosodó nyiladékát keresztezve még kapaszkodtam egy keveset a Remete-hegy erdős hátán, aztán a hosszan elnyúló gerincet elérve már jóval könnyebb dolgom lett. Kellemes erdőjárás volt a túrámnak ez a szakasza, a szélesre taposott gyalogút egyik tetőről billent át a másikra, nekem pedig itt már volt energiám a tavaszi ébredését élő természetben gyönyörködni! Sárga héricsek virágoztak a ligetes, napfényes erdőben, de már kinyílt a kankalin is és persze itt is tengereket alkottak a fehér és lila virágú odvas keltikék. Eléggé nagy volt a forgalom a turistaúton, de a sétálgatókkal nem sokat törődve egy-két virágnál még a fűbe is lehasaltam, hogy jobb képeket készíthessek róluk!

Kényelmes séta végén érkeztem meg a Muflon Itatóhoz, a zsíroshegyi kis erdei kocsmához, falatozóhoz. Bíztam abban, hogy a pénteki nap ellenére nyitva lesz napközben is (a kifüggesztett és a turisták között ismert nyitva tartása szerint hétköznapokon csak délután ötkor nyit), de most nem volt szerencsém, a nagypénteki ünnepnap ellenére zárva találtam a kertkaput. Na, de sebaj, a kéktúra bélyegző kis dobozkája a kerítésre kívülről van felszerelve, stempliztem hát egyet a füzetembe, aztán a hátamra kaptam a zsákot, hogy pár száz méterrel arrébb, a Zsíros-hegy kilátópontján fújjam ki magam.

A hegygerincből előreugró szikla tetejére a kék háromszög jelzések vezetnek ki a volt turistaház romjaitól. Mindig megteszem ezt a rövid kitérőt, amikor errefelé járok, most is kisétáltam pár perc alatt a kilátópontra. Amíg az erdőt jártam, a melegfronti, egyre vastagodó felhőzet már beterítette az eget, elbújt a nap is felhők mögé. Azért eléggé tiszta volt a levegő, jól lehetett látni a széles völgy alján Pilisvörösvárt és Pilisszentivánt, a hátteret pedig a Pilis hosszú gerince adta a völgy túlsó oldalán. Elbámészkodtam itt is pár percet, aztán elindultam visszafelé. Azonban mielőtt még visszaértem volna a romokhoz, egy újabb rövid kitérőt tettem a Klauzál István emlékműhöz, amely a turistaház egyik építőjének állít emléket.

A rétről továbbindulva még megálltam egy percre a volt zsíroshegyi szénbányákhoz vezető csillesor mementóként meghagyott néhány oszlopánál, végigballagtam Nagykovácsi határában, a lakott terület szélén futó keskeny aszfaltúton, aztán letérve róla belevágtam a Nagy-szénás csúcsára vezető hosszú kaptatóba. Köves, murvás sétaúton kapaszkodtam egyre feljebb, végül egy kis fennsíkot elérve már csak szintezett alattam a turistaút, aztán egy kanyarból megpillantottam még magasan felettem a Nagy-szénás 550 méter magas ormán álló fakeresztet. Hát, van még mit kapaszkodni odáig! Innen már pár perc alatt elértem a volt Nagy-szénási turistaház helyén álló emlékfalat.

Már többször is elsírtam itt a bánatom a Budai-hegység elpusztult turistaházainak szomorú sorsán merengve, de kénytelen vagyok most is megtenni! A két világháború között több egyesület is épített turistaházat elsősorban a saját tagjai számára, de persze más turisták is igénybe vehették ezeknek a házaknak a szolgáltatásait. Ilyen volt többek között a nagy-szénási, az innen csupán pár kilométerre álló és alig egy órája érintett zsíros-hegyi, valamint a kevély-nyergi turistaház is. Mindhárom helyén azonban már csak romok találhatóak. Miért történhetett ez meg?

1946-ban az államosítási hullám elérte a turistaházakat is, az egyesületektől elvették azokat és a frissen megalakult Turistaházakat Kezelő Vállalat (TKV) „gondjaira” bízták azokat. Az egyesületi tagok által általában kalákában, innen-onnan szerzett anyagokból épített házak azonban rendszeres karbantartást igényeltek volna, ezt viszont pénz hiányában már többé nem kapták meg. Pár évtized alatt lelakottak lettek, ezen az sem segített, hogy a TKV után a Turista Ellátó Vállalat (Úristen, micsoda név! Mintha egy turistát el kéne látni, mint egy kisdedet!) vette „gondozásba” az épületeket. Az 1980-as évekre már valamennyi végletesen lepusztult, és senki sem renoválta őket. Nem érhették már meg a rendszerváltást. Volt, amelyik leégett, vagy egyszerűen csak összedőlt, a nagy-szénási házat például eldózerolták, mert életveszélyesnek nyilvánították.

Pedig igény az lenne rájuk, hiszen a turistáskodás, az erdőjárás ismét reneszánszát éli nálunk. Csak a saját tapasztalatomból kiindulva is egyre több kiránduló, túrázó embert látok az erdőkben, de a statisztikákból is ez látszik. A rendszerváltás időszakában csupán 70-80 ember teljesítette évente az Országos Kéktúrát, jelenleg ez a szám már az ötszázat is eléri! Tehát az erdőjárók száma az utóbbi harminc évben minimum megötszöröződött! Olcsó, nem túl nagy igényt kielégítő szállásokra, büfékre, vagy kisebb vendéglőkre most is igény lenne az erdőkben. De most már újra a nulláról kellene kezdeni mindent, pont úgy, mint száz éve, amikor a házak elkezdtek épülni.

Készítettem pár képet az emlékfalról, aztán belekaptam a Nagy-szénás csúcsára vezető végső kaptatóba. Pár tucat lépés után magam mögött hagytam a csenevész tölgyest, aztán a hegy nevéhez méltóan a füves hegyoldalban kapaszkodtam tovább. A Nagy-szénásnak több kisebb oldalcsúcsa is van, de ezek közül kimagaslik az 550 méter magas központi tető. Már messziről láttam, hogy többen is álldogálnak a csúcson, felkapaszkodtam hát melléjük. Odafenn aztán kinyílt körülöttem a panoráma!

nagy-szenas-tavasz-k.jpg

A Nagy-szénás csúcsáról nyíló körpanoráma. A képre kattintva új ablakban nyílik meg a 10000 pixel széles panorámakép.

A Nagy-szénás talán a Budai-hegység legszebb körpanorámát nyújtó természetes kilátópontja, ez pedig annak köszönhető, hogy egyrészt a kopár tető miatt semmi sem zavarja a kilátást, másrészt pedig magasan kiemelkedik a gerinc alacsonyabb dombjai közül! Északkelet felé fantasztikus rálátás nyílik a hosszú Pilis-gerincre, erről a pontról végigtekinthetünk a hegyek hosszú során a Budapest határában álló Nagy-Kevélytől a Dorog felett emelkedő Nagy-Strázsa-hegyig. Ha viszont az ellenkező irányba fordulunk, akkor a Budai-hegység teljes panorámájában gyönyörködhetünk! Tehát ide mindenképpen érdemes felkapaszkodni, ha másért nem, hát a tényleg első osztályú kilátásért!

Azonban ezen a nagypénteken sokan gondolták ezt rajtam kívül is, körbepillantva láttam, hogy egyre többen érkeznek nem csak a kéktúra útvonalán, de Nagykovácsi felől a piros sáv jelzésen is! Gyorsan végigfotóztam hát egy teljes körpanorámát, mielőtt felértek volna a nagyobb társaságok, aztán amikor megjöttek, már csak nézelődtem a távcsövem elővéve. Úgy gondoltam, itt tartok majd egy hosszabb ebédszünetet, de az egyre nagyobb zsúfoltságot nézve inkább eltekintettem ettől, és továbbindultam az utamon.

A kopár csúcson nincs semmilyen irányjelző tábla, ezért aztán kénytelenek vagyunk a köves talajon kitaposott nyomokat követve megkezdeni az ereszkedést nagyjából délnyugati irányba úgy, hogy Nagykovácsi a bal kezünk felé essen. Negyven-ötvenméternyi szintet elveszítve érkezünk le az alig látható keréknyomokra, ezeken aztán jobbra, északnyugat felé kell továbbindulni. A kék sáv jelzések majd csak az első utunkba eső facsoportnál fognak feltűnni, de onnan aztán már ismét megbízhatóan vezetnek bennünket! Bokros-ligetes fennsíkon kanyarognak alattunk a keréknyomok, nagyjából tíz perc alatt érve el a Nagy-szénás és a Kutya-hegy közötti széles nyereg füves tisztását. Már a csúcsról elindulva is szemerkélt az eső, de igazából csak akkor kezdte rá, amikor letelepedtem a rét közepén magányosan álló feketefenyő alá.

A sűrű ágak felfogták az eső zömét, kényelmesen megebédeltem hát egy kidőlt fatörzsön üldögélve, végül csak háromnegyed egy felé gondoltam úgy, hogy ideje lenne már továbbindulni! Ekkorra az eső is csillapodott kicsit, a fák közé belépve pedig meredek ereszkedés kezdődött, először le a Bükkös-árok mély völgyébe, aztán ezt követve tovább, amíg le nem érkeztem a Nagy-szénás tövében elterülő erdőségbe. Ekkor már a Kőris-völgyben jártam, de annyira széles volt az alja, hogy a fáktól már nem lehetett látni a szomszédos domboldalakat. Meg-megállva fényképezgettem a kora tavaszi erdőt, aztán letértem egy pillanatra az Erzsébet-kút kőfoglalatához és elolvastam az ottani tájékoztató táblát.

A szövege szerint 1825-ben József nádor építtette itt, a kedvenc erdejében ezt a kutat, tehát lassan már kétszáz éves lesz! A táblán egy régi fénykép a Piliscsaba határában található Gomba-sziklát is megmutatta, ez csupán egy rövid kitérő az Országos Kéktúra útvonaláról. Bár jártam már ott többször is, de az időmbe belefér, elballagok most is oda, aztán majd a kálvária után térek vissza a kék sáv jelzések útvonalára! A kút után is maradtam a földúton, ezen értem ki a Csaba-hegy megkerülésével a Piliscsabáról a lőtérre vezető keskeny aszfaltútra. Itt a kék sáv jelzések az utat követve indultak tovább a már közeli kisvárosba, de én egy széles nyiladékban, mely egy földalatti gázvezeték nyomvonalát követte, felkapaszkodtam a Kavics-hegy gerincére.

Itt indult egy jól kitaposott gyalogút tovább a dombháton, ezen közelíthető meg aztán a Gomba-szikla. Pár perc alatt elértem a sziklához vezető letérést, ugyanis az nem a gerincen áll, hanem talán tíz-tizenöt méterrel alatta. Egy meredek ereszkedő vezet le a Gomba tövébe, de aki nem mer lemenni ezen a közel gatyafékes lejtőn, az egy fából ácsolt kis teraszról le is tekinthet rá a dombtetőről. Én bíztam a bakancsom érdes talpában, az út sem volt sáros a még most is szemerkélő eső dacára, így aztán óvatosan leereszkedtem a sziklához.

A tájékoztató táblán lévő öreg fénykép szerint a Gomba-szikla régebben a kopár domboldalban állt, azonban mostanra már egy sűrű feketefenyves veszi körül, emiatt nem lehet látni a sziklát a domb tövében futó aszfaltútról sem! A keményebb dolomitból álló kőtömb körül lepusztult az erózió hatására a domboldal, így a szikla feje mintegy kipreparálódott a környező anyagból. Pontosan ugyanabból a nézőpontból lefényképeztem a Gomba-sziklát, ahogy a régi fotó mutatta. Csak idehaza hasonlítottam össze a két képet, és úgy látom, az elkészítésük közben eltelt időben is vékonyodott a gomba fejét tartó alapzat! Tehát várhatóan pár évtizeden belül a keményebb szikla le fog billenni a talapzatáról, hogy aztán törve-zúzva az útjába eső fákat leguruljon a völgybe!

Visszatérve a gerincen futó ösvényre elballagtam rajta a kálváriakápolnáig – tulajdonképpen ezen a szakaszon párhuzamosan haladtam a völgy útján futó kéktúrával –, aztán onnan ereszkedtem le a dombról a cikcakkos kálváriaúton a kisvárosra nyíló panorámában gyönyörködve. Messze északon feltűnt a széles melegfronti felhőzet vége, a látóhatáron már kék volt az ég! Talán emiatt is állt el az eddig folyamatosan szemerkélő eső, most már véglegesen. Aztán átvágva Piliscsabán még éppen láttam elmenni a háromórás vonatot a Nyugati felé, így aztán volt időm kitérőt tenni a kéktúra bélyegzőhöz és beütni a stemplit az igazolófüzetembe. Utána visszaballagva az állomásra megvettem az automatából a jegyem és megvártam a peronon a fél négyes vonatot. Négy után pár perccel értem vele a Nyugatiba, és bár villamospótló busszal kellett eljutnom a körúton az Oktogonig, ötre már így is hazaérkeztem.

Ha tetszett a bejegyzés, kövesd a blogot a facebookon is!

A bejegyzés trackback címe:

https://bakancsban-ket-kereken.blog.hu/api/trackback/id/tr9717815037

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Burgermeister 2022.04.25. 06:26:37

Ez jo utvonal oda vissza tervben van.:)

horvabe · https://www.kektura.click.hu 2022.04.25. 06:38:58

@Burgermeister: Valóban szép túra oda is, vissza is! Tapasztalatból mondom, mert már így is, úgy is többször végigjártam! :-D

bratya 2022.04.25. 08:05:04

Szuper jó bejegyzés! Köszi, hogy megint jól indulhat a hetem!

gigabursch 2022.04.25. 08:36:50

Ismét elmerengtem rajta, hogy a sok-sok fénykép az nem holt idő, hanem jól ütemezett pihenés...
:-)

Nagyon szép túrád volt ismét.

Drag 2022.04.25. 09:41:38

"Olcsó, nem túl nagy igényt kielégítő szállásokra, büfékre, vagy kisebb vendéglőkre most is igény lenne az erdőkben."

Sajnos, ez nem lesz a közeljövőben megvalósítva, ahogy látom.
Az árak nem kifejezetten a bakancsosokhoz lettek igazítva a turistaszállókban.
Emlékszem, régebben, 2000 körül pár százasért lehetett ágyat bérelni, mostanság 5000 alatt fekvőhely sem igen akad...
Nem járom végig a kéket, de pár szakasz néha beleesik a kirándulásokba, ott látom, hogy egy zsíroskenyér-tea menü egy ezres alatt nem áll meg... :/

horvabe · https://www.kektura.click.hu 2022.04.25. 09:55:46

@gigabursch: Hát, nem egészen! Közös túráinkon a fiam kimondottan utálta, amikor hirtelen megálltam egy-egy helyen fényképezni, ugyanis így kizökkent a menetritmusból. Ha meg ment tovább, akkor meg nekem volt rossz, hogy erősebb tempóban kellett utolérnem, ez viszont nekem volt kellemetlen. Szóval a sűrű megállogatás nem túl jó dolog.

@bratya: Köszi szépen! Akkor érdemes hétfő reggelenként ellátogatni a blogra!

horvabe · https://www.kektura.click.hu 2022.04.25. 09:58:47

@Drag: Most már piaci alapon próbál megállni mindenki a saját lábán. A szállásadó is, meg a vendéglő, büfé is. Ez pedig meglátszik az áraikon. Mi pedig, hátizsákosok, fizethetünk, mint egy katonatiszt!

Sqbi 2022.04.25. 10:50:42

Találkoztunk út közben, csak én Csabáról mentem Hűvösvölgy felé.
A Muflont én is sajnáltam, hogy zárva volt, a kötelező söröcskéről lemaradtam miatta :D
Siettem, mert 2-re esőt mondott, a vasútállomáson kapott el :D
Szép túra egyébként, sokszor voltam már erre, de mindig találok valamit amit addig nem vettem észre :D

horvabe · https://www.kektura.click.hu 2022.04.25. 11:08:17

@Sqbi: Kérésedre töröltem a Bécsi út-Hűvösvölgy túra alól a kommented!

Kicsi a világ, egyébként nem emlékszem rád! Egymagadban jöttél, vagy társasággal? Valahol a Zsíros-hegy környékén futhattunk (volna) össze, de én kitérőt tettem a kilátópontra. A Muflonban kihagyott sört én is sajnálom, na, majd legközelebb! És valóban, szép ez a szakasz, én is mindig találok valami olyant, amit addig nem vettem észre!

Sqbi 2022.04.25. 12:31:03

@horvabe: Egyedül mentem, fülhallgató a fülembe.
Muflon közelében vagy egy másik itató, de az is zárva volt. :(

horvabe · https://www.kektura.click.hu 2022.04.25. 13:31:43

@Sqbi: A Fenyveskertre gondolsz a bányászemlékműnél? Ott még nem jártam, de egyszer már tényleg meg kéne látogatni! :-D

striker11 2022.04.25. 20:05:00

"...nem keltem túl korán, kényelmesen nekikészülődve az útnak hat óra felé léptem ki a lakásunk ajtaján..."
Milyen az, amikor korán kelsz? :D

horvabe · https://www.kektura.click.hu 2022.04.26. 05:34:07

@striker11: Munkanapokon általában háromnegyed háromkor kelek. Ma reggel is fél négykor kiléptem a lakásajtón, felültem a bringára és betekertem a céghez (19,6 km a bringacomputer szerint). Lezuhanyoztam, megreggeliztem, most már itt ülök az íróasztalnál és válaszolok a kommentedre! :-)

horvabe · https://www.kektura.click.hu 2022.04.26. 10:26:25

@striker11: Megszokás kérdése az egész! Viszont esténként korán van nálunk a pizsamaosztás!

Aureliano Buendía 2022.04.26. 21:15:55

@Drag: eléggé szórnak az árak, és néha meglepő, hogy hol olcsó, vagy drága a szállás.
Eddig az OKT-n 5-7e Ft volt a szállás átlagosan, az utolsó szakaszokon Regéc, Kovácsvágás, Füzér inkább 8-9. (Makkoshotyka üdítő kivétel volt abban a sorozatban)

De lehet fokozni, kezdem az AK-t, Sátoraljaújhelyen egy éjszaka 11e Ft! Másnap a pácini kastélyban 3...

Aureliano Buendía 2022.04.26. 21:18:01

@horvabe: ismerős dolog, nálam egy túra kb. 100-200 fotó. Akkor is, ha többen megyünk. Megtanultam lépés ritmusára fotózni :D

Ez volt ellenkező irányban anno az első OKT szakaszom.

horvabe · https://www.kektura.click.hu 2022.04.27. 05:31:19

@Aureliano Buendía: Szerencsére a sátorozás miatt legalább ezeket a szállásdíjakat nem kell megfizetnem! A sátoraljaújhelyi szállás tényleg ütős lehetett!

Nálam talán még több fotó is készül egy-egy túrán! Most a blog miatt különösen rákapcsoltam a fényképezésre, ugyanis már olyan szemmel is járom az utat, hogy mi lenne jó címképtéma, meg a szövegközi képekhez is egy-egy témáról több felvételt is készítek! Ebből a szempontból a csúcs Oláh Tamás (szokott néha itt is kommentelni), na, ő felszerel a túrákon magára egy kamerát és az néhány másodpercenként automatikusan készít egy-egy képet!

Aureliano Buendía 2022.04.27. 08:51:28

@horvabe: nekem már elmúlt a sátrazhatnék érzésem, pedig boldogult leánykoromban :D rengeteget aludtam sátorban, szabad ég alatt, és mindig élveztem.
Aztán sok év kihagyás után egyszer megint, de akkor már nem jött át az érzés, hogy anno mit élvezhettem benne annyira.

Az AK miatt kezdek barátkozni a gondolattal, mert ott azért némileg szellősebben vannak szállások, jobban kell majd logisztikázni, de egyelőre azzal tervezek, hogy szállásokhoz alakítom a ki- és beszállókat.

Én is tudnék több fotót készíteni, de sokszor szívják a véremet miatta :D Bár tény, hogy megszokták, automatikusan lassítanak, hogy ne lógjanak bele a képbe, satöbbi. Én meg sokszor saját tempóban megyek, vagy előre, vagy lemaradva kicsit a többiektől.

Aureliano Buendía 2022.04.27. 08:52:42

@horvabe: a Muflon egyáltalán üzemel? Igaz, 2019-ben jártam ott, zárva volt akkor, de azóta az OKT csoportban is csak olyan képeket és kommenteket látok, hogy zárva.

horvabe · https://www.kektura.click.hu 2022.04.27. 10:12:50

@Aureliano Buendía: Hát igen, az AK! De azért az sem reménytelen. Belga túrázóknak úgy szerveztem meg a szállásokat, hogy még poggyásszállítást is intéznem kellett közben. Na, majd előkaparom valahonnan a szálláslistájukat és elküldöm. De ők mentek, mint a golyó napi 40-45 km-t is.

horvabe · https://www.kektura.click.hu 2022.04.27. 10:38:10

@Aureliano Buendía: A kirakott nyitvatartás szerint az Itató csak hétvégéken van reggeltől estig nyitva, hétköznapokon csak délután ötkor nyit. Kedden meg zárva van.

Aureliano Buendía 2022.04.27. 14:59:14

@horvabe: eredendően én is tervezet 30 feletti napokat, az Alföldön nulla szinttel szerintem a 40 sem gond, ha a Gerecse50 ment :)
Köszönöm, szívesen veszek bármi inspirációt, egyelőre az Ak13 lesz meg, 30-24-11 bontásban.
Ott maga az utazás a sok idő, ezért igyekszem majd nagyobbakat is menni, csak itthon kell valahogy beadagolni:D

Mi anno szombaton (2019.03.13.) voltunk a Muflonnál és nagyon zárva volt.

Sanyi Hungaria 2022.04.27. 18:06:13

A Muflon itatót én egyszer találtam nyitva februárban a Kitörés 60 túrán (mondjuk akkor ellenőrző pont is volt). Volt is forgalom rendesen... A szállásokkal kapcsolatban én ritkán túrázok kétnaposat , de múltkor a 70óra 70 km kiírása miatt célszerű volt 9000-ért adtak ki egy kétágyast. Viszont a kétfogásos vacsora + 2 sör 5000-ből kijött jattal együtt.
A kéktúrázásaim (javarészt feleségemmel) rövid egynapos távok ... így viszont a szállás árát a benzinkutakon hagyom... sehogy se az igazi... A közeli szakaszok elfogytak sajnos

Aureliano Buendía 2022.04.27. 18:35:43

@Sanyi Hungaria: tavaly márciusban a lezárások miatt nem lehetett megszállni (hivatalosan), így a Becske-Nógrádsipek, és a Nógrádsipek-Bableves-csárda miatt 2 nap, két autóval oldottuk meg a szakaszok teljesítését.
Ez a kéktúra oldal alapján 47,3 km. Ez alatt a két nap alatt ~500 km-t autóztam, és én még jobban jártam, mert Észak-Pestről indultam, míg a haverok Dél-Budáról...

horvabe · https://www.kektura.click.hu 2022.04.27. 19:35:01

@Aureliano Buendía: Elküldtem levélben a belgák 2018-as eredeti címlistáját, szövegben pedig küldöm a pontosításaimat. A kettőből áll össze a végleges címlista. Bocs, de csak így találtam meg a dolgokat!

Aureliano Buendía 2022.04.27. 22:26:41

@horvabe: megkaptam, köszönöm szépen!

hátrasarc 2022.05.01. 20:39:50

@horvabe: Emlékszem még arra amikor a szüleim egy nappal korábban betáraztak mindenféle dolgokból,-kemény tojás rántott hús/és a mindig ropogós héjű fehér kenyér/-aztán valahol a túra közepén leültünk egy tisztásra a rózsaszin kockás plédre,és nekiestünk mindennek.Most hogy mindenféle csodás hátizsákom van -és tele mindenféle vacakkal-mindig elgondoltoztat ,hogyan tudták mindezt magukkal cipelni a jóféle műbőr szatyorban :D .
Aminek az alján akadt lóbányai világos is :D:D:D.
Szóval én tőlük tanultam ,hogy legalébb egy csúcscsoki legyen az oldalzsebben.
A Sághegy környékén pl. amúgy is hiába kerestünk egy nyitvatartó éttermet,hiába üzemelt a túristaház-tele volt ukránokkal-de talán még korán is van nem indult el a szezon.
Viszont oda is betették a lábukat a kinaiak :( és a régi jó csárdát felvásárolták...

horvabe · https://www.kektura.click.hu 2022.05.02. 11:02:17

@hátrasarc: Igen, ilyenre én is emlékszem! Mi is kimentünk a természetbe, pokrócot leterítettük, és ettünk-ittunk. És még túráztunk is előtte-utána! Pár régi helyszínt felismertem már a felnőttkori túráim során, hogy jé, itt is jártam már! Csak éppen kimaradt vagy 30 év!
A csúcscsoki az nálam is megvan, de inkább csak ősztől tavaszig, mert nyáron szétolvad a hátizsákomban! :-D

hátrasarc 2022.05.02. 12:59:18

@horvabe: Na azzal kell megvárni a telet-kibontani tilos-addigra megint összeáll :D
Egyébként jogos ,a csúcsműzli tovább eláll.
Akkor Te szerencsés vagy,én már nem emlékszem merre jártunk,pedigf annak idején a bkv ingyen hozta vitte a dolgozokat,és igy elég jól körbejártuk az országot.
Egy helyet biztos nem találtam meg még,egy nagy placcot a mátrában,ahol terdig érő füben ücsörögtünk az öcsémmel,miután jól elvesztünk :D
A kép megvan fejben,de ahogy szokták mondani ami nincs a fejben az a lábban van.És ez az inverze sajnos :D

horvabe · https://www.kektura.click.hu 2022.05.02. 19:41:37

@hátrasarc: A müzlit viszont nem kedvelem...

Nagyon meg tudlak érteni az emlékekkel kapcsolatban! Konkrétan én sem emlékszem, hol jártam 10 évesen, de múltkor, amikor megmásztam a Budaörs feletti Szekrényest és megláttam a régi vitorlázó starthelyet, akkor bevillant, hogy itt már jártam és üldögéltem a betonon, miközben a Budakeszi felé nyíló panorámát néztem.
Vagy például sokszor emlékeztem vissza arra, hogy egyszer elbújtam egy rét szélén egy fa odvában, és most felnőttfejjel már többször jártam Tardos felett a Bányahegyi erdészház melletti réten, hát ott állt a rét szélén egy öreg csertölgy, és szerintem abba bújtam bele gyerekkoromban. Pár éve leégett a fa, már csak a csonkja áll a rét szélén.
Szóval ilyenekre emlékszem én is, villanások csupán és általában nem tudom hová kötni őket.

gigabursch 2022.05.02. 20:13:22

@horvabe:
Ilyen emlékem nekem is van.
A legdurvább, mikor egy íz ugrik be.

hátrasarc 2022.05.02. 20:19:27

@gigabursch: @horvabe:
"@hátrasarc: A müzlit viszont nem kedvelem..." Nehéz az utazó közönséggel ::D:D:D!

gigabursch 2022.05.02. 20:55:08

@hátrasarc:
Mivel irtó gyenge a szaglásom, ezért erről inkább nem nyilatkoznék...
:-/

horvabe · https://www.kektura.click.hu 2022.05.03. 05:47:55

@hátrasarc: @gigabursch: Eső után imádom a föld szagát! Meg most tavasszal is van valami különleges illata az erdőnek! Nem tudom mi lehet az, talán a vadvirágok és a friss hajtások illatának keveréke, de ezt is nagyon szeretem!

Adani 2022.05.04. 12:08:59

A Zsíros hegyi turistaházat még a Szomszédok sorozatban is említették, ahol Virág doki szervezett túrázást az erdőben, mondván 20 éve kb. volt és milyen jó kaland volt aztán mikor már a gyerekek meg Etus se bírta a tempót mondta, hogy a turistaházban majd jól megvendégel mindenkit, aztán meg ott áztak a romokban mert már teteje se volt a turistaháznak és lehetett mérgelődni, hogy na tessék az államé lett aztán már senkié

horvabe · https://www.kektura.click.hu 2022.05.04. 17:46:06

@Adani: Köszi, hogy említetted, de ezt a témát még tavaly kiveséztük egy korábbi posztomban, amikor szintén említettem a romos turistaházat!
bakancsban-ket-kereken.blog.hu/2021/12/27/gyalogszerrel_vegig_a_budai-hegyseg_eszaki_gerincen
süti beállítások módosítása