Az Országos Kéktúra kék sáv jelzése a Köves-bércen

Igen, egyre ismertebb ez a patinás gyalogos túramozgalom, ezt a tényt a Magyar Természetjáró Szövetség által vezetett statisztika is bizonyítja! (lásd: alábbi diagram) Az utóbbi években egyre több kéktúrázót szoktam látni az erdőkben, most pedig, alig egy héttel ezelőtt én is beálltam közéjük, hogy újra belevágva negyedszerre teljesítsem a jelenleg több mint 1160 kilométeres távját! Mivel itt a blogon is szeretném majd közreadni ezeket a túráimat, úgy gondolom, érdemes most végigtekinteni az Országos Kéktúra történetén és röviden szólni arról is, hogyan lehet sikeresen teljesíteni ezt az embert próbáló túramozgalmat! Előre megmondom, nem kell hozzá semmilyen különleges tehetség vagy gyakorlat, csak türelem és sok-sok kitartás!

Az utóbbi húsz évben egyre dinamikusabban növekszik az Országos Kéktúrát teljesítők száma

Az útvonal felfestése és felavatása

Majdnem száz évvel kell visszatekernünk az idő kerekét, hogy eljussunk a kezdetekhez! 1929-ben döntött úgy a Magyar Turista Szövetség, hogy egységesíti a már meglévő turistautak jelzésrendszerét, ennek kidolgozására pedig egy munkabizottságot hozott létre. Dr. Strömpl Gábor földrajztudós – aki maga is turista volt – tagja volt ennek a bizottságnak, és az ő ötlete volt, hogy hozzanak létre egy hosszútávú turistautat, amely összeköti a Dunántúli-középhegység és az Északi-középhegység turisztikailag frekventált helyszíneit.

A Magyar Turista Szövetség el is fogadta Strömpl és a bizottság javaslatait, az 1930-as évek a megújult és egységesített turistajelzések felfestésével teltek el. Ezt a jelzésrendszert használjuk – persze némileg modernizálva, új jelzésekkel kiegészítve – a mai napig, épp tavaly jelent meg erről egy átdolgozott, korszerűsített szabvány is. Az új jelzések felfestésével egyidőben történt a hosszútávú turistaút kijelölése is, ezt az utat kék sáv jelzésekkel látták el. A munkával 1938-ra készültek el, ekkorra hirdették meg az útvonal felavatására a Szent István-turista vándorlást.

• 
• 
• 
• 

Ennek során kora tavasszal két turistacsoport indult el az országos kék jelzésen a két végpontjából (az Írott-kőről és a zempléni Tolvaj-hegyről) egymás felé, hogy végül Pünkösd hétfőjén találkozzanak egymással Dobogókőn. 1938-ban országos megemlékezések voltak Szent István királyunk halálának 900. évfordulója kapcsán, ennek hatására kapta a vándorlás is a nevét. A túra esztergomi zárórendezvényén úgy döntöttek, hogy ötévente megismétlik a vándorlást, de a történelem közbeszólt és csupán ötven évvel később ismételték meg a Szent István-vándorlást.

Az Országos Kéktúra mozgalom létrejötte és fejlődése

1952-ben hirdette meg a Budapesti Lokomotív Sportkör Természetjáró Szakosztálya a jelvényszerző túramozgalmat a saját tagjai számára a kék túraútvonal Tapolca és Tolvaj-hegy közötti szakaszán. Túrákat is szerveztek az útvonalra, ezek alkották az éves eseménynaptáruk gerincét. Az akkor 852 kilométeres útvonalat 25 szakaszra bontották fel, a teljes útvonal teljesítéséért jelvényt, 15 szakasz teljesítéséért pedig karjelvényt kaphattak a túrázók.

A mozgalom egyre népszerűbb lett a vasutas túrázók között, ezért egy évvel később kiterjesztették azt az összes vasutas sport- és túraszakosztály részére, 1960-tól pedig már más szervezett turisták is teljesíthették azt. Az érdeklődés akkora volt a mozgalom iránt, hogy a Lokomotív Sportkör nem bírta már azt adminisztrálni, ezért 1961-ben átadta a mozgalom szervezését és irányítását a Magyar Természetbarát Szövetségnek. Ettől az időtől már bárki – szervezett, vagy egyesület nélküli – túrázó is megkaphatta a teljesítésért járó jelvényt.

Az Országos Kéktúra tűzzománcozott jelvénye. Magassága a jobb felső csúcsától a bal alsóig körülbelül 42 mm.

Időközben a mozgalom útvonala hossza egyre nőtt, először Tapolcáról Sümegre tették át a nyugati végpontot, aztán 1976-ben került a Velem feletti Szent Vid kápolna mellé, ahol a mai napig áll még a kis kéktúra emlékmű. Sajnos, ekkor még nem lehetett felmenni az őrzött határsáv miatt a magyar-osztrák határon álló Írott-kő csúcsára, oda csak a rendszerváltás után kerülhetett fel a az Országos Kéktúra nyugati végpontja.

1979-ben járta végig Rockenbauer Pál vezetésével a Magyar Televízió kis csapata az Országos Kéktúrát, útjukról pedig egy 14 részes filmsorozatot forgattak, melyet aztán azóta is rendszeresen műsorra tűz valamelyik TV-csatorna. Igazából a „Másfélmillió lépés Magyarországon…” tette ismertté és népszerűvé az Országos Kéktúrát és a kéktúrázást, sok kéktúrázó könyvespolcán megtalálható a sorozat videókazettán vagy DVD-n. A film nem csak az akkori útvonalat mutatta be dokumentarista hitelességgel, hanem egy akkor már letűnőfélben lévő kultúrának, a „régimódi” falusi életnek is emléket állított.

Időközben az útvonal többször, jelentősen megváltozott, az Úttörővasút felavatása után már felkeresi az Országos Kéktúra egy hatalmas vargabetűvel Hűvösvölgyet is, a Balaton-felvidéken is nagyot változott a kezdetekhez képest az útvonal. Ezeken kívül is állandóan napirenden vannak a kisebb-nagyobb útvonalmódosítások, ezek részben a tulajdonviszonyok változása, mezők, erdőrészek elkerítései miatt szükségesek, azonban a Magyar Természetjáró Szövetség is nagy hangsúlyt fektet az aszfaltos szakaszok kiváltására, ezt tükrözik a legújabb útvonalváltozások is Tapolca és Bodajk környékén.

Mi a Gyermekkéktúra (GYKT)?

A Gyermekkéktúra jelvény magassága a jobb felső és bal alsó sarok között 41 mm

Az Országos Kéktúra teljes útvonala kilenc nagyobb szakaszra lett felosztva, és ha egy ilyen szakaszon a 6-14 év közötti gyermek 50 kilométert igazoltan teljesít a pecsételőpontok között, jogosult az adott szakasz GYKT jelvényére! Ezen kívül, ha a teljes útvonalon megtesz a pecsételésekkel igazoltam 300 kilométer, jogosult a Gyermekkéktúra „nagy” jelvényének viselésére is! Ez a jelvény pedig már majdnem olyan, mint a teljes táv végigjárásával kiérdemelt Országos Kéktúra jelvény! Ezek a jelvények szinte azonnali, instant elismerést jelentenek a kéktúrázó gyerekek számára, hiszen már viszonylag kevés erőfeszítéssel is megszerezhetik azokat! De az Országos Kéktúrára rátelepült néhány kisebb túramozgalom is, távjaik teljesítése után ezen mozgalmak jelvényei is megigényelhetőek. Ezeket természetesen a felnőttek is megszerezhetik.

Hogyan lehet teljesíteni az Országos Kéktúrát?

Az útvonalán természetesen bárki megtehet rövidebb-hosszabb túrákat, akár még végig is járhatja egyik végétől a másikig, azonban a lassan már emblematikus jelvényét csakis akkor szerezheti meg, ha betart bizonyos szabályokat! Mik is ezek pontosan?

Először is minden teljesítőnek rendelkeznie kell egy pecsételőfüzettel, amelynek a hivatalos neve „Országos Kéktúra útvonalvázlat és igazolófüzet”. Ez (ha éppen nincs a vírushelyzet miatt zárva) megvásárolható az MTSZ központi irodájában, Budapesten, de tart belőle pár térképbolt és a Dacathlon áruházak, interneten is megrendelhető. Ez a füzet a kéktúrázók legfontosabb felszerelés tárgya, minden túrájukra magukkal kell vinniük, hiszen ebbe gyűjtik a pecséteket! Összesen 150 igazolópont van az Országos Kéktúra útvonala mentén, és minden bélyegző lenyomatát össze kell gyűjtenünk, mert különben a szövetség szóba sem áll velünk jelvényügyben!

• 
• 
• 
• 
• 

De ez persze nem azt jelenti, hogy elég csak elautóznunk ezekre a pontokra és így levadászni a bélyegzőket, ugyanis az Országos Kéktúra nem érintőpontos túramozgalom (ahol tényleg elég csak a pecséteket összegyűjteni), hanem egy úgynevezett útvonalkövető túramozgalom, tehát úgy kell összegyűjtenünk a pecsétlenyomatokat a füzetünkbe, hogy közben végig kell járni az útvonalat is! Ahogy sok kéktúrázó szokta mondani: a lábnyomainknak folyamatosan, megszakítás nélkül kell húzódnia az Írott-kő és Hollóháza közötti, jelen pillanatban körülbelül 1160 kilométer hosszú útvonalon! És őszintén szólva ez teszi nehézzé a teljesítését, ez adja az értékét annak a kis jelvénynek, melyet a teljesítés végén vehetünk át a Magyar Természetjáró Szövetség irodájában!

És még milyen szabályok vannak?

Szerencsére nincs belőlük olyan sok! Az első és legfontosabb: ahogy már említettem, minden kéktúrázónak saját pecsételőfüzettel kell rendelkeznie! Csakis akkor kaphatjuk meg a jelvényt, ha eredeti, nem fénymásolt füzetbe stemplizünk az útvonal mentén!

Második szabály: minden pecsételőhelyen stempliznünk kell, és ezt a szövetség által kihelyezett egyedi bélyegzőkkel kell megtennünk! Minden pecsétet a saját, nevesített kis kockájába kell beütni, mellette fel kell tüntetnünk az is, hogy mikor jártunk ott. Vannak olyan pecsételőpontok, ahol egymás közelében több bélyegző is található, ezeken a helyeken elég csak az egyikkel stempliznünk. A túráink folyamán több pecsételőpontot is érintünk, ezeken a helyeken elég egyetlen dátumot írnunk a bélyegzőlenyomat mellé, de ahol kezdjük, vagy befejezzük egy-egy túránkat, ott értelemszerűen két dátumnak kell szerepelni, hiszen két túránkon is járunk ott!

• 
• 
• 
• 
• 
• 

De mi van akkor, ha nem találjuk, vagy nincs meg a kéktúra bélyegzője? Ebben az esetben elfogadható más bélyegző is, melyen látszik pecsételőpont, vagy a hozzá legközelebbi település (hely) neve, de szelfit is készíthetünk, melyen mi és a pecsételőpont együtt felismerhető! Ezeken a képeken háttér lehet a pecsételőpont felismerhető környezete, vagy akár a település elejét vagy végét jelző helységnév táblák is. A lényeg, hogy minden pecsételőpontról legyen bélyegzős, vagy fényképes igazolásunk!

Fontos dolog, hogy az Országos Kéktúra teljesítése után, de még mielőtt leadjuk a füzetünket ellenőrzésre, nézzük át alaposan a pecsételőfüzetünket, hogy minden rendben van-e benne? Ha valamelyik ellenőrzőponton pecsételés helyett fényképeztünk, a képet nyomtassuk ki, és tegyük be a füzetbe. Ellenőrizzük, hogy rendesen ki van-e töltve minden adatunk, és írjunk be a füzetbe egy email címet is, ahol értesíthetnek bennünket a füzet elbírálásáról! Természetesen nagyon fontos, hogy még az Országos Kéktúra bejárásának megkezdése előtt olvassuk át a pecsételőfüzetünkben a kiírást és GYIK (Gyakran ismételt kérdésekre adott válaszok) fejezetét és ezek szellemében járjuk végig az útvonalat!

És akkor az egyik legfontosabb dologról: hogyan járjuk végig SZABÁLYOSAN az Országos Kéktúrát?

Erről csak lakonikus rövidséggel szól a kiírás: Az Országos Kéktúra teljesítése csak gyalogosan, hatéves kortól, tetszőleges irányban haladva, tetszőleges hosszúságú szakaszokra bontva elfogadott. A teljesítés időtartama sincs korlátozva.

Mit is jelent mindez? Túráinkat érdemes egy-egy ellenőrzőponton kezdeni, illetve befejezni. Ezeknek a pontoknak a többsége amúgy is településeken van, ahová lényegesen könnyebb megszervezni a utazásainkat, mintha csak az erdőben állnánk rá a kéktúra útvonalára, ahol azt egy országút, vagy egy másik turistaút keresztezi.

Ahogy a kiírásban is olvasható, bárhol belefoghatunk, az útvonalán bármelyik irányba elindulva! Bárhol be is fejezhetjük a túránkat, és a legközelebbi utunkon szintén bárhol folytathatjuk, bármelyik irányba haladva! A lényeg az, hogy a bejárás folyamán ne maradjon hézag, bejáratlan szakasz! Ez viszont azok számára, akik a teljesítésünk után a füzetünket átnézik, nagyon nehezen ellenőrizhető dolog! Hiszen megtehetnénk akár azt is, hogy egy túránkon „A” pecsételőpontból eltúrázunk „B” pontba, aztán nem onnan folytatjuk a túránkat, hanem a szomszédos „C” ellenőrzőpontból indulunk tovább a „D” pont felé!

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Igen, ez benne van a pakliban, hiszen így is minden bélyegzés benne lesz a füzetünkben, okosan be is dátumozhatjuk a pontokat, mintha egy helyen érintkezne egyik túránk a másikkal, az ellenőrök pedig nagyon vulgárisan szólva bekaphatják! Ezzel kapcsolatban csak ennyit mondanék, hogy tényleg sok lehetőségünk van a csalásra, útvonalrövidítésre, turista kifejezéssel élve „kispistázásra”. De amikor a kezünkbe kapjuk a kis jelvényt (ráadásul ingyen, hiszen nem kell érte fizetnünk), vajon elmondhatjuk azt, hogy teljesítettük az Országos Kéktúrát? Szerintem nem! Szóval itt mindenkinek csakis a saját lelkiismeretével kell elszámolnia! Azt azonban elmondanám, hogy a csalással viszont rengeteg olyan élménytől is megfosztjuk magunkat, melyek a kihagyott szakaszokon érhettek volna bennünket!

A teljesítés pszichológiája

A következőket részben a saját tapasztalatomból írom. Tehát összeszedjük minden bátorságunkat és belevágunk az Országos Kéktúra teljesítésébe. Gyorsan gyűlnek a kilométerek, az ötödik túránk végén talán már elérjük a száz megtett kilométert is! Egyre büszkébbek vagyunk magunkra és a teljesítményünkre, aztán egyszer csak belegondolunk abba, hogy még a megtett út tízszerese áll előttünk! Na, ez nagyon lelombozó érzés, sokan ilyenkor hagyják abba a kéktúrázást. Azt mondom, ne gondoljunk sohase erre, mindig azt nézzük, mennyit tettünk már meg! Arra gondoljunk, mennyi-mennyi élményünk volt már a bejárás folyamán!

Az első Országos Kéktúra teljesítésemet az akkor kiskamasz fiammal gyalogoltam végig, az első lépéstől az utolsóig együtt voltunk. Akkor mindkettőnk pecsételőfüzetébe beragasztottunk egy kezdetben üres táblázatot, melybe minden túránk után beleírtuk a megtett szakaszt és hogy hány kilométerünk gyűlt már össze. Így mindig a szemünk előtt volt az, hogy mennyit értünk már el! Most már nem kell ezt tenni, hiszen van egy nagyon jó internetes oldal, ahol regisztráció után nyilvántarthatjuk a saját teljesítésünk állását, és megnézhetjük a többi ide regisztrált kéktúrázót is, hogyan haladnak ők az útvonalon. Egy kis ikonon láthatjuk mennyit tettünk már meg és ezt akár a facebook oldalunkra is kirakhatjuk! Egy a lényeg: soha nem szabad elcsüggednünk a még előttünk álló út nagyságától! Ismétlem: mindig azt nézzük, mennyit értünk el, és ne pedig azt, hogy még mennyi hiányzik!

És még valami! Az Országos Kéktúra mindenkit megváltoztat, aki belevág és teljesíti. Ezt talán nem is érezzük a mindennapi életben, csak hosszabb távon derül ki, hogy kitartóbbak, céltudatosabbak lettünk tőle. Valahogy másként állunk már a problémákhoz, nem azt nézzük, hogyan tudnánk kitérni előlük, hanem azt, hogyan tudnánk megoldani azokat! Nehéz ezt megfogalmazni, én sem vergődök vele tovább. Próbáld ki inkább Te is!

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

A túránk megszervezése

Pecsételőfüzetünkben egy részletes táblázat felsorolja az összes ellenőrzőpont közötti távolság és szint adatokat. Könnyen kikalkulálható ezekből a számokból, hogy mennyit tudunk megtenni egy túranapon, vagy akár egy többnapos túránk egyes napjain. Ezek az adatok nagyon pontosak, hiszen a legmodernebb módszerekkel, GPS-sel lett felmérve az egész útvonal! Azonban pár dologról nem szabad megfeledkeznünk: például sok esetben egy település busz- vagy vasúti megállója nem a kéktúra útvonalán, a pecsételőpontnál van, esetenként akár több kilométert is gyalogolnunk kell addig!

Azt se felejtsük el, hogy egy többnapos túránkon a szállásokig elballagni és másnap visszatérni a kék sáv jelzések útvonalára sem két perc szokott lenni! Ezeket a kitérőket mindig számoljuk bele a napi távba! Bármikor eltévedhetünk, és az útvonalra való visszatérés is jelentős távolság lehet. Ez is megnöveli a napi távolságot! És legfőbb baj, hogy gyakran változik az útvonal is, tehát az esetenként már több éves pecsételőfüzetünk adatai elavultak is lehetnek! Ezért utunk előtt tájékozódjunk a természetjáró szövetség oldalán a jelenleg érvényes távokról és szintekről, valamint a pecsételőpontokról.

A lakóhelyünktől távol eső szakaszokra többféleképpen eljuthatunk. Egyrészt elmehetünk a saját autónkkal, aztán a túra végén visszatérhetünk oda tömegközlekedéssel, vagy ha olyan társaság vagyunk, akik két autót is hadra foghatnak, akkor az egyiket letesszük a célban, a másikkal átautózunk a kiindulási pontra és onnan az egész társaság áttúrázik a célban lévő másik autóhoz, amellyel aztán visszatérünk a rajtba és felvesszük az ott hagyott autót is. Persze az is megoldás, ha valaki kitesz minket a túránk kezdőpontján, hogy aztán értünk jöjjön a végpontra, de minek terheljünk másokat azzal, hogy bennünket fuvarozgasson?

Ezeknél a napi utazást jelentő módoknál én sokkal többre értékelem a többnapos túrákat, melyeken akár egy egész tájegységet bejárhatunk! Tömegközlekedéssel le szoktam utazni egy-egy jelentősebb városba, ahová jó a vasúti, vagy buszközlekedés, aztán négy-öt nap alatt akár száz kilométer is túrázva eljutok egy másik, jó közlekedéssel rendelkező pontra, ahonnan aztán hazautazom. Persze ilyenkor szállást kell keresnünk minden napra, de ez még a legkisebb falukban is megoldható szokott lenni. Egyrészt létezik a kéktúrázóknak egy egymást is segítő facebook csoportja, ahol ilyen kérdéseket fel lehet tenni, de létezik olyan internetes oldal is, ahol a kéktúra mentén található szállások vannak összegyűjtve.

A legnagyobb szabadságot azonban a sátorral való túrázás jelenti, ahol vadkempingezéssel oldhatjuk meg a szállásgondjainkat! Többnapos túrákon én ezt szoktam választani. Ilyenkor persze nehezebb a hátizsákunk, azonban semmihez nem vagyunk kötve! Szinte bárhol találhatunk pár perc nézelődéssel egy olyan sátorhelyet, ahol egy éjszakára meghúzhatjuk magunkat, aztán reggel úgyis továbbindulunk!

Ebben a fejezetben inkább csak igyekeztem felvillantani a lehetőségeket, ezeket kicsit továbbgondolhatjuk, ötvözhetjük is egymással, sőt, kitalálhatunk más lehetőségeket magunknak!

Hogyan vágjunk bele az Országos Kéktúrába?

Az Országos Kéktúra útvonala a pecsételőhelyekkel 2020-ben. Ez a saját harmadik teljesítésemen bejárt útvonal, pár azóta történt változás átvezetésével. A képre kattintva az teljes méretben (8544x4072 pixel) megnyílik egy külön ablakban. Forrás

Ha nem vagyunk rutinos túrázók, akkor ne induljunk rögtön a legelején többnapos, nagy hátizsákos túrára az útvonalán! Ismerkedjünk először az útvonallal, mérjük fel a saját képességeinket! A budapestiek, Budapest környékiek nagy előnnyel rendelkeznek: a főváros környékén napi túrákkal is bejárható az Országos Kéktúra egy körülbelül 250-300 km hosszú szakasza úgy, hogy tömegközlekedéssel eljuthatunk minden túraszakaszunk kezdetére és végpontjáról haza is utazhatunk! Kezdjük rövidebb szakaszokkal, aztán ahogy nő a rutinunk, úgy növelhetjük a naponta megtett távot! Aztán mire végzünk a főváros közelében lévő szakaszokkal, megjön már a rutinunk is!

És hogy mi legyen a minimális felszerelésünk ezekre a kezdő, ismerkedő túrákra? A túrázó legfontosabb eszköze a lába, ezt mindenképpen óvni, védeni kell! Utcai cipőben ne akarjunk egy sétánál nagyobb távot megtenni terepen, ugyanis nem arra tervezték, hogy gödrös, köves ösvényeken, sárban mászkáljunk benne! Erre a célra a legjobb egy magasszárú túracipő, vagy túrabakancs. Egyáltalán nem olcsóak, de a magas szárukkal egy rossz lépés következtében fellépő bokaficamtól is megvédenek, rücskös talpuk miatt pedig még sárban sem csúszunk velük nagyon. Ezeken kívül nyáridőben elég egy könnyű anorák, amely megvéd az esőtől és egy olyan kényelmes ruha, melyet nem sajnálunk, ha a túra közben poros, esetleg sáros lesz.

Eltévedés ellen telepítsünk az okostelefonunkra offline térképes alkalmazást, ezt mobilinternet, sőt térerő nélkül is használhatjuk és bármikor ellenőrizhetjük a helyzetünket az erdőben. Jó, ha van nálunk valamilyen egyszerű kompakt fényképezőgép is, hogy az élményeinket gyorsan megörökíthessük. Nem árt, ha van egy kis távcsövünk is, ezzel körülnézhetünk a szép kilátást nyújtó pontokról! Mindez a napi inni- és ennivalóval, az iratainkkal, pénzünkkel, egy kis egészségügyi csomaggal, az esetleg szükséges napi gyógyszereinkkel is belefér egy kicsi, 20-25 literes hátizsákba.

Ha szeretnénk a túránk előtt elolvasni, hol is fogunk majd járni, vegyük meg a Cartographia két kötetes Kéktúra túraatlaszát, fényképes, részletes túraleírásokat és térképeket is találunk benne. Most ajándék pecsételőfüzet is jár a könyvekhez.

Tehát kéktúrára fel! Itt a tavasz, vár ránk a Kék Út!

Ha tetszett a bejegyzés, kövesd a blogot a facebookon is!

 

 Források:

http://mtsz.org/hu/cikk/hirek_aktualitasok/601(ez sajnos már megszűnt)
http://mtsz.org/cikk/a_szent_istvan_turista_vandorlas_evforduloja_1._resz
https://www.kektura.hu/tortenet-1
https://www.kektura.hu/hir/2021-ben-rekordot-dontott-a-teljesitok-szama

Régi képek:

http://mtsz.org/cikk/a_szent_istvan_turista_vandorlas_evforduloja_1._resz