Túrázók kora ősszel a Pilisszentkereszt melletti Dera-szurdokban
Sokan nem is tudják, de szinte alig kell kimozdulnunk Budapestről, máris számtalan szép kirándulási cél között választhatunk. Két korábbi posztomban a Budai-hegység és a Pilis könnyen megközelíthető kilátópontjait igyekeztem bemutatni, most lássuk azokat a szurdokvölgyeket, amelyek szintén egy-egy kirándulásunk célpontjai lehetnek. Ezekből sincsen kevés, ebben a posztban négy ilyen völgyet szeretnék bemutatni.
Már előre le kell szögeznem, hogy egyikbe sem érdemes utcai viseletben látogatást tenni, ugyanis ezeken a helyeken nincsenek jól kiépített utak, hanem köves, sziklás, esők után sáros túraösvényeken kell utunk jó részét megtenni, de például a Rám-szakadékban sok helyen még ösvény sincs a sziklák között! Tehát strapabíró cipőben és olyan ruházatban induljunk neki ezeknek a kirándulásoknak, amelyet nem sajnálunk, ha séta közben poros, vizes, esetleg sáros lesz! Egy másik dolog, hogy csapadékos időszakokban, vagy közvetlenül utánuk a völgyek patakjai megduzzadnak és elönthetik egy-egy szakaszon a turistaösvényeket, így alaposan megnehezülhet azok végigjárása. Ennyi bevezetés után lássuk a medvét, pontosabban a szurdokvölgyeket!
A Dera-szurdok
Kezdjük a legkönnyebben megközelíthető kirándulási célponttal, a Pilisszentkereszt melletti Dera-patak völgyével, melyet még a turistatérképek is nemes egyszerűséggel csak Szurdoknak neveznek. Így, nagy kezdőbetűvel! Ez már jelent valamit, nem igaz? És valóban: a Dera-szurdok páratlan a maga nemében, olyannyira, hogy még az Országos Kéktúra is felkeresi, sőt, végighalad rajta! Emiatt is a benne kanyargó turistaút alaposan kijárt szinte minden évszakban, a hossza is mindössze egyetlen kilométer, tehát kisgyerekes családoknak is ajánlom a felkeresését.
Megközelítése nagyon egyszerű: autóval a Pomáz és Esztergom közötti 1111-es úton Pomáz felől érkezve a 14-es kilométertábla után figyeljük az út bal oldalát, ugyanis pont a 15-ös tábla előtt eltéveszthetetlen a lehajtó, amelyen legurulhatunk a Szurdok alsó végén lévő rét autóparkolójába. A pomázi HÉV-állomástól helyközi busszal is jöhetünk, ekkor a Pilisszentkereszt, Nagykovácsipuszta megállóig kérjünk jegyet, innen az országút szélén továbbindulva körülbelül 700 méter (sétálótempóban 10-12 perc) után érjük el a lehajtót.
Az autóparkolóból indulva térjünk rá az Országos Kéktúra kék sáv jelzéseinek ösvényére, amely aztán pár lépés után be is fordul a szűk szurdokvölgybe. A Dera-patak vájta ezt a völgyet évmilliók során a mészkősziklák közé, a patakmederben az utunk kezdetén méteres sziklák hevernek és nehéz elképzelni, hogy ezeket a lábunknál csobogó patakocska hordta el ide! Pedig ő volt a tettes, nagyobb esőzések után megduzzadva még a Szurdok kis hidacskáit is el szokta sodorni, ezeket rendszeresen pótolni kell.
A turistaút sokszor keresztezi ugyanis a patakot, mivel mindig a völgy azon oldalán halad, ahol van egy talpalatnyi hely a járásra. Felfelé ballagva az egyáltalán nem meredek szurdokban egyre kisebbek lesznek a mederben heverő sziklák, a völgy is szélesebbé válik, a turistaút pedig most már kitart a patak bal oldalán. Végül kényelmes sétával érhetjük el a Szurdok felső végén kialakított erdei pihenő padjait. Itt két választási lehetőségünk van: vagy visszafelé is a völgyben sétálunk vissza az autónkhoz, vagy pedig a kék háromszög jelzések ösvényét választva a szurdokvölgy északi oldalán tesszük meg ugyanezt a sziklás dombgerincen futó ösvényen, ahonnan pár helyről még szép kilátás is nyílik a környékre. Tempótól függően másfél-két óra alatt még nézelődve is megtehetjük ezt a fentebb leírt utat!
A Holdvilág-árok
Helyileg egyáltalán nincs távol a Dera-szurdoktól, ugyanúgy azt is 1111-es úton tudjuk elérni, a Dera-patak völgyéhez hasonlóan. Pomáz felől érkezve közvetlenül a 10-es kilométertábla előtt találjuk azt a jobbra kiágazó földutat, amelyen a piros kereszt turistajelzések elindulnak a Holdvilág-árok felé. Az autót itt tudjuk leparkolni a földút szélén, innen már gyalog folytatjuk az utunkat. Ha a Pomázról induló helyközi busszal jövünk, akkor a Pomáz, Kiskovácsipuszta nevű megállóban kell leszállnunk róla és ha továbbindulunk az út szélén, akkor körülbelül háromszáz lépés után pillantjuk meg a már fentebb említett földutat.
Az autók által is használt út csak a közeli házakig vezet, onnan már ösvényen indulunk tovább, és lassan kialakul körülöttünk az egyre mélyebb szurdokvölgy. Esősebb időszakokban, vagy utánuk kis patakocska csobog közvetlenül a turistaút mellett. Egyáltalán nem meredek itt sem a kapaszkodó, csak éppen az utunk válik egyre vadregényesebbé, egy idő után felkapaszkodunk a völgy jobb oldalán a patak fölé, itt hullámvasutazik az ösvény a talpunk alatt. Lenn a völgy alján hely sem lenne a patak mellett, ráadásul a kidőlt és a völgy aljára lecsúszott fák is akadályoznák ott a haladást.
Pár perc alatt érjük el a völgy sziklás szakaszát, itt választhatunk, hogy a piros kereszt jelzéseket követve felkapaszkodunk a völgy bal oldalában a régészeti feltárás barlangjaihoz, vagy lenn maradunk a völgy fenekén és piros ómega jelzéseket követve elsétálunk egészen a hatalmas kőarénáig. Ha lenn maradunk, akkor néhány lépés után már magas sziklafalak között járunk, néhány kisebb üreg itt is nyílik a sziklákon, ha hoztunk magunkkal lámpát, akkor akár be is merészkedhetünk ezekbe.
Végül elérjük a szurdok végén a hosszú fémlétrát, amelyen ki tudunk kapaszkodni belőle. Ha a szurdokvölgy peremét is szeretnénk végigjárni, akkor a létra felső végétől célszerű a piros kereszt jelzéseken elindulni visszafelé, így útba ejthetünk a bekerített régészeti feltárást is. Bár az ösvény a kerítés külső oldala mentén vezet, nem sokat lehet látni az ásatásokból, amelyek központja egy sziklafal tövében található. Sashegyi Sándor kezdte itt az ásatásokat még a II. Világháború előtt azt feltételezve, hogy ide temették el Árpád fejedelmet. Több leletet talált arra nézve, hogy itt régen szakrális temetkezési hely lehetett – állítólag a szurdok neve is a Holtvilágból torzulhatott Holdvilágra – de az elméletét nem tudta egyértelműen bizonyítani. Azóta többen végeztek itt további ásatásokat, de eredménytelenül, illetve csak kevés további lelet került elő.
A régészeti feltárás kerítésétől a piros kereszt jelzés ösvénye meredeken ereszkedik vissza a szurdokba és visszaérünk arra a pontra, ahonnan a piros ómega jelzéseken indultunk korábban a sziklaarénába. A teljes útvonal végigjárása körülbelül két órát vesz igénybe, ha közben nézelődünk is egy keveset.
Az Apát-kúti-völgy
A két rövidebb túra után most két hosszabbat is ajánlanék, elsőként az Apát-kúti-völgyet. Autóval célszerű Visegrád felől érkezni ide, a Duna-parton futó 11-es útról a kompállomásnál forduljunk a kisvárosba bevezető Rév utcába, hajtsunk át a városon, majd ott, ahol a főút egy balkanyarba kezd, hogy felkapaszkodjon a Fellegvárhoz és a bobpályához, mi induljunk tovább egyenesen a jóval keskenyebb erdészeti úton. Mintegy kilométernyi út végén érjük el a Telgárthy-rétet, itt tudjuk letenni az autót és innen már gyalog indulunk tovább.
Esztergom és Szentendre felől helyközi busszal is jöhetünk Visegrádra, ekkor a kompállomás melletti buszmegállóban érdemes leszállni, de onnan durván három kilométeres, tehát egy órás séta a Telgárthy-rét a fentebb leírt úton. Persze nem kárbaveszett idő felsétálni a városból a rétig, hiszen az út hosszan kanyarog az Apát-kúti-patak mellett és útba esik az Ördögmalom is. Állítólag a hatalmas sziklaüstöt a patak vájta itt magának a sziklákba, amikor megáradva örvénylik ezen a helyen, bár én még soha nem láttam azt, hogy kavarogna itt a víz!
Kirándulásunkat a rétről indulva tesszük meg a piros sáv turistajelzéseket követve. A rét végén elhaladunk az utat elrekesztő masszív fémsorompó mellett (innen tovább tehát autóval nem mehetünk) és nagyjából kilométernyit még a keskeny aszfaltúton ballagunk az enyhe emelkedőjén, miközben elhaladunk a szép Apátkúti erdészház mellett. Később jobbra, egy kiágazó murvás útra térve érjük el a Kaán Károly-forrást. Idáig vezet a murvás út, innen már túraösvényen ballagva jutunk el a völgy legszebb szakaszára.
Közismert turistamondás, hogy a csodák ott kezdődnek, ahol az aszfaltutak véget érnek, és ez fokozottan igaz az Apát-kúti-völgyre is! Ahogy haladunk egyre feljebb a völgy cseppet sem meredek emelkedőjén, a kezdetben még széles, sétányszerű gyalogút egyre keskenyebb lesz, további források mellett haladunk el – ezek adják a völgy alján csobogó Apát-kúti-patak vizét – és a völgy is egyre jobban összeszűkül. Végül már csak egy helyenként súvadásos ösvény kanyarog a talpunk alatt, aztán annyira keskeny lesz már a szurdok, hogy a gyalogút sem tud kitartani a patak bal partján, kénytelenek vagyunk hát köves gázlókon átkelni több helyen is a vígan csobogó Apát-kúti-patakon!
Még egyszer régebben megszámoltam egy túrám során az átkelőhelyek számát, pontosan egy tucatnyi van belőlük! Persze, ahogy haladunk egyre feljebb a völgyben, úgy lesz fokozatosan egyre keskenyebb a patak is, de azért élmény minden átkelés a lépegetőköveken! Később a völgy lassan kinyílik, napfényes bükkösben járunk már, aztán a tizenkettedig patakátkelés után – amely egy kis fahíd – elérjük a Hobozsi Dharma kincse Zen templomot.
Idáig nagyjából öt kilométernyit sétáltunk a rétről indulva, és most döntenünk kell: vagy visszafelé is megtesszük ugyanezt az utat, vagy továbbindultunk Pilisszentlászló felé, amely még másfél kilométernyi út. Aki tömegközlekedéssel érkezett Visegrádra, annak mindenképpen ezt a lehetőséget ajánlanám, hiszen a településről viszonylag sűrűn indulnak buszok Szentendrére. Tehát aki autóval érkezett a Telgárthy-rétre, annak visszafelé is meg kell tennie az utat, amely már egy félnapos kirándulást jelent! Persze korábban is vissza lehet fordulni, és akkor a kirándulásunk is rövidebb lesz.
A Rám-szakadék
Utoljára hagytam csemegének a Rám-szakadékot, amelyről szerintem már minden rendszeresen kiránduló hallott! A Rám Magyarország egyetlen olyan szurdokvölgye, amely szépségben és vadregényességben összemérhető az osztrák klammokkal, vagyis az Alpok szurdokvölgyeivel. Nagyon sokáig csak a vállalkozókedvűek indultak neki a völgynek, ugyanis csak rozsdás láncokba, kiszálkásodott acélsodronyokba lehetett kapaszkodni a sziklákon felfelé kaptatva. 2006-ben építették ki a legmeredekebb, legnehezebben megmászható szakaszokon a rozsdamentes acéllétrákat és kapaszkodókat, amelyek segítségével már könnyebben meghódítható a Rám-szakadék.
A szurdokvölgyet Dömös felől érdemes megközelíteni, azonban az autónkat a településen kell hagyni a Polgármesteri Hivatal előtti parkolóban (figyelem: fizetős hely!), ugyanis a Rámig vezető erdei aszfaltút Dömös utáni szakaszára már nem lehet behajtani! A parkolóból a Rám völgyének aljáig két fél kilométert kell talpalnunk, ami azért még nagyjából egy órányi séta. Aki tömegközlekedéssel érkezik, az Dömösön a templomnál szálljon le a Szentendre és Esztergom között közlekedő helyközi buszról. Elballaghatunk a keskeny aszfaltúton is Három-forrás-völgy kezdetéig, de használhatjuk az ezzel párhuzamos, a Malom-patak túlsó oldalán futó turistautat is a Dömös házait követő szakaszon.
A Rám-szakadék egyébként a Három-forrás-völgyének a sziklás szakasza, amelyet a zöld sáv jelzéseket követve tudunk végigjárni, ezek Dömös központjától vezetnek bennünket az utunkon. Már a Három-forrás-völgy bejárata is eléggé szűk, de ez még nem mutatja meg a völgy igazi jellegét, az majd csak pár perces gyaloglás után tűnik fel előttünk. Ahogy haladunk, egyre több szikla bukkan fel körülöttünk, andezittufa szirtek között kapaszkodunk a völgyben egyre feljebb. Kidőlt és a völgy aljába lecsúszott fatörzsek maradványai korhadoznak lépten-nyomon, szerencsére ezeket eltolják, vagy összedarabolják, nem kell azokon is keresztülvergődni.
Aztán a völgy még az eddiginél is szűkebbé válik, szinte már sziklafalak között kaptatunk és az egyre nehezebben járható szakaszokon feltűnnek előttünk a rozsdamentes acél kapaszkodók. Persze a völgy patakocskája vígan csordogál a lábaink mellett, aztán később már annyira összeszűkül a szurdok, hogy nincs külön útja a víznek és a túrázóknak, kénytelenek vagyunk sok helyen a patak medrében gázolni.
Feltűnik előttünk az első fémlétra, ezen lehet felkapaszkodni az utunkba akadt sziklatorlasz tetejére. A víznek persze könnyű dolga van, ő lefelé folyik, mi azonban egyre felfelé kapaszkodunk. Itt már nincs kitaposott ösvény, mindenkire rá van bízva, hogyan halad tovább: inkább belegázol a vízbe, vagy próbál a korlátba kapaszkodva a sziklák tövében manőverezni. Pár helyen a kapaszkodócső csak úgy nekiindul a sziklafalnak, és itt észre kell venni azokat a kis mélyedéseket, melyeket a lábak számára faragtak a sziklákba, hogy legyen hová lépnünk.
Aztán elérjük a szakadék legszűkebb és legmeredekebb részét, itt már szinte összeérnek az egymást követő fémlétrák. Miközben kapaszkodunk ezeken, még a patak vize is a nyakunkba permetezik. Aztán egy sziklakanyarulaton átjutva hirtelen kinyílik előttünk a világ: itt már megritkulnak a szirtek és észrevesszük, hogy az előttünk járók már egy meredeken emelkedő ösvényen kapaszkodnak ki a völgyből.
Tehát ha felérünk a szurdok feletti erdei pihenőbe, onnan legegyszerűbben a sárga sáv jelzéseket követve tudunk a Lukács-árkon keresztül visszajutni arra a keskeny aszfaltútra, amelyen Dömösről elindultunk. Innen már csak vissza kell ballagnunk a faluba. A fentebb ismertetett körtúra 9 km hosszú a teljes útvonalán összesen 350 méter kapaszkodással, ennek a szintemelkedésnek majdnem a kétharmadát a szurdokban tesszük meg. Persze ez a nagyjából 220 méter kapaszkodás sem piskóta, ez körülbelül annyit jelent, mintha egymás után kétszer megmásznánk a Gellérthegyet!
Összefoglalom pár mondatban, mire is kell felkészülnie annak, aki nekiindul a Rám-szakadéknak.
- Indulás előtt feltétlenül nézzünk utána, volt-e jelentősebb csapadék a túránkat megelőző napokban? Ez a patak vízhozama miatt fontos, mert gondolom, senki sem akar bokáig, vagy extrém esetben akár térdig vízben gázolni egyes helyeken!
- Ruházatunk olyan legyen, amit nem sajnálunk akkor sem, ha vizes, sáros lesz a szurdokban.
- A legnagyobb nyári hőségek kivételével, amikor kimondottan jólesik, hogy kapunk pár zuhanyt a pataktól, vigyünk magunkkal kapucnis anorákot, hogy ne áztassanak bőrig bennünket a vízesések!
- A szakadékban futó zöld sáv jelzés útvonala egyirányú utca, vagyis csakis alulról felfelé járható végig, erre a kihelyezett táblák is figyelmeztetnek bennünket! Ennek több oka is van, az egyik például az, hogy könnyebb felfelé kapaszkodni, mint lefelé ereszkedni, ugyanis látjuk, hová tesszük a lábunkat. A másik lényeges dolog pedig az, hogy így megelőzhető a létráknál és egyéb szűk helyeken a torlódás, amikor meg kellene várnunk, hogy a szemből érkezők elmenjenek mellettünk.
- Dömösről indulva és oda érkezve a Rám-szakadék végigjárása egy félnapos kirándulás (inkább már kisebb túra) jelentős kapaszkodókkal!
És még egy dolog: 2004-ben, amikor a fiammal először jártuk végig a Rám-szakadékot, még nem voltak kapaszkodók és létrák, a sziklatorlaszokon csak a saját ügyességünkkel tudtunk átkapaszkodni. Bár a legnehezebben járható helyeken már akkor is volt pár koszos, rozsdás lánc és kiszálasodott acélsodrony, nem sok segítséget nyújtottak. A szurdokot a létrák és kapaszkodók tették szinte mindenki számára járhatóvá!
Függelék:
Most is megadom a fentebb ismertetett szurdok-túrák útvonalát a Turistautak.hu online térképen. A linkekre kattintva nyílnak meg külön ablakokban a túrák útvonalai.
- Dera-patak szurdoka
- Holdvilág-árok
- Apát-kúti-völgy
- Rám-szakadék
