Barangolások gyalogosan, bakancsban és túrakerékpáron

Bakancsban, két keréken

Bakancsban, két keréken

Budapest régen és most 3.

Pontosan ugyanarról a helyről készült régi és mai fényképek montázsa

2023. szeptember 25. - horvabe

cimkep_2.jpg

A Szentháromság tér és a Mátyás templom 1945-ben és most

Budapest régen és most címmel még június végén kezdtem bele egy sorozatba, ennek első részében a budapesti hidakról mutattam meg nyolc fotómontázst, melyek régi, esetenként több mint száz éves fekete-fehér képek és a saját magam által készített fotók összekopírozásával születtek meg. A második posztban a Nagykörúton sétáltam végig az Üllői út és az Andrássy út között, és készítettem hét fotómontázst a hajdani és jelenlegi állapot összeszerkesztésével, most pedig a Várnegyedbe ballagtam fel és fotóztam le az 1945-ös – tehát a hosszú ostrom után készült – fényképek készítőinek helyére állva azt, hogyan is néznek ki most, 78 év után a régi helyszínek.

Akit érdekel, a poszt végén talál egy rövid leírást arról, honnan is szereztem a régi fotókat és hogyan készítettem el a montázsokat, most azonban lássuk a medvét, vagyis a budapesti múlt és jelen randevúját! Minden kép alatt találhattok egy rövid leírást a helyszínről és bevezetőképpen egy kis történelmi eszmefuttatást is, amelyet nyugodtan átugorhattok!

A képekre kattintva azok nagyobb méretben is megnyithatóak!

Budapest ostroma dióhéjban

1941-ben Németország és a vele szövetséges országok (többek között hazánk is) megtámadták a Szovjetuniót, és bár több mint fél évig sikert sikerre halmoztak és a tél elejére eljutottak Moszkva határába, a Vörös Hadsereg lassan megfordította az erőviszonyokat és évekig tartó súlyos harcban visszaszorította a támadókat. Így érkezett meg a front 1944 augusztusában Magyarország keleti határára, majd decemberre az arcvonal elérte a Dunát. A főváros körül az ostromgyűrű karácsonykor zárult be, majd a harcok utcáról utcára haladva zajlottak.

1945. január 30-ra szinte már az egész várost elfoglalta a Vörös Hadsereg, az utolsó még harcban álló német és magyar csapatok a Várba vonultak vissza. Megkezdődött a Vár ostroma, a szovjet nehéztüzérség egyfolytában lőtte a palotát és a Várnegyedet, az egyre fogyatkozó védők február 11-i sikertelen kitörési kísérlete után már csak órák kérdése volt a vereség. A szovjet csapatok bezúdultak a Várba, és február 13-án számolták fel az utolsó ellenállási gócokat is. Gyakorlatilag csak romok maradtak a Várhegyen, egyetlen ház sem maradt épen.

1. A Bécsi kapu tér délnyugati házsora

001_1.jpg

A Széll Kálmán térről a meredeken emelkedő Ostrom utcán kutyagoltam fel a Bécsi kapuhoz, majd alatta átsétálva érkeztem meg a háromszögletű Bécsi kapu térre. A felvétel a tér délnyugati házsoráról készült, a 7-es számú, sárga ház belövést kapott az ostrom alatt, a hiányzó tető miatt félig látható a háttérben álló Mária Magdolna templom tornya. Érdekes tény, csak a régi és új fotó összeszerkesztése során vettem észre, hogy a Kazinczy emlékkút és a rajta álló nőalak szobra nem lett áthelyezve az újjáépítés során, pontosan ugyanott találhatóak, mint 1945-ben!

2. A Fortuna utca

002_1.jpg

A Fortuna utcán indultam el a Várnegyed központja felé, a távolban már látható a Hilton Hotel építésekor feltárt és részlegesen restaurált domonkosok Szent Miklós kolostorának templomtornya. Az utcában olyan nagy volt a háborús pusztítás, hogy percekig kellett keresgélnem azt a helyet, ahonnan a régi fényképész elkészíthette a fotóját. Az utca több házát is jelentősen átalakították az újjáépítésükkor, végül azért csak találtam néhány támpontot.

3. Az Úri utca és a Szentháromság utca sarka

003_1.jpg

Az Úri utca és a Szentháromság utca sarkán állunk, a régi fotós innen készítette a képét a kis terecske központjában álló Hadik András lovasszobráról - ő az, akiről éppen idén tavasszal mutattak be egy kalandfilmet a mozikban. Érdekesség, hogy ennek a szobornak sem változott meg a pozíciója az újjáépítéskor, ugyanott áll, ahová a felállításakor, 1937-ben helyezték!

A képen jobbra a régi városháza felújított épülete áll, de a szobor mögötti épületet inkább lebontották és a helyére egy, a környezetébe jól illeszkedő, de modern házat építettek. A hatalmas romhalmaz az Úri utca túlsó oldalán álló házak maradványai. A mai képbe benyúló toronydaru a volt Pénzügyminisztérium felújításánál dolgozik.

4. A Mátyás templom és a Halászbástya

004_1.jpg

A régi kép a Tárnok utca és a Szentháromság utca kereszteződének közelében készült a Szentháromság tér sarkán. Velünk szemben a Mátyás templom (Budavári Nagyboldogasszony templom) áll, jobbra a viszonylag épségben megmaradt Halászbástya és a Szent István szobor is látható. A harcok után ide, a Szentháromság térre gyűjthették össze a kiégett autóroncsokat, kicsit furcsán néz ki a fejtetőn álló Bogár a többi ócskavas tetején.

Itt is sikerült megtalálnom a pontos helyet, ahol a korabeli fényképész állhatott, ez pontosan a mostani 16-os busz megállójában van, a kép készítéséhez csak azt kellett megvárnom, hogy az érkező busz elvigye az ott várakozókat.

5. A Mátyás templom és a Szentháromság tér

005_1.jpg

Ez a kép is a Szentháromság téren készült a Mátyás templom mellett, de félig-meddig visszafelé fényképezve. Itt is pontosan a valaha volt fotós helyére állhattam a mostani, ellenpont kép készítésekor, miközben persze megcsodáltam a pár éve teljes felújításon átesett templomot. A régi kép bal oldalán álló Szentháromság oszlopot 1713-ben emelték az évszázad elején pusztító pestisjárványok emlékéül. Most is az eredeti helyén áll.

A háttérben a Pénzügyminisztérium volt épülete látható, a háború után nem egészen az eredeti formájában újjáépített házban még én is jártam az 1970-es években, amikor a Műszaki Egyetem Villamosmérnöki karának kollégiuma működött benne. Az épület újjáépítése már évek óta folyik, most visszakapja majd az eredeti homlokzatát, amely a régi képen is látható.

6. A Mátyás templom a Halászbástyáról nézve

006_1.jpg

Ezt a kép a képben montázst a Halászbástyáról készítettem, pontosan az eredeti kép készítésének helyén. Érdekesség, hogy a régi fényképész guggolva (talán ülve) készíthette azt, hiszen a fényképezőgépének lencséje csak alig-alig emelkedett a robosztus kőkorlát fölé. A fotó fő témája itt is a Mátyás templom, azonban mára a régi képen még aprónak tűnő fa (és pár társa) már annyira megnőtt, hogy szinte kitakarják a teljes templomot ebből az irányból, csak a tornyai emelkednek a fák koronái fölé.

Ahhoz, hogy a képet elkészíthessem, alaposan lehúztak, ugyanis egyrészt most már belépődíj van a Halászbástya teraszára, ezért 600 Ft-ot kellett fizetnem, azonban a kép nem onnan készült, hanem az északi toronyban működő eszpresszóból, ahová csak akkor léphettem be, ha vállaltam, hogy fogyasztok is valamit. Egy hideg kóla 2000 Ft volt itt – igaz, hogy egy kis borravalóval. Viszont ezért a pénzért kényelmesen leülhettem a terasz egyik asztalkája mellé és senkitől sem zavartatva készíthettem el a mostani fotót.

7. A Lánchíd a Sándor palotától nézve

007_1.jpg

Ezt a képet a Sándor palota melletti kőkorlátnál készítettem, nagyjából a Sikló felső végállomásánál. A régi kép fő témája a romos, hídpályájával a Dunába omlott Lánchíd, ezt a motívumot megtartottam, és a hídtól jobbra álló házakat választottam az ellenpont fénykép témájául. A háttérben középen a Szent István Bazilika kupolája látható (az „időtörés” éppen félbevágja), előtte a Gresham palota áll – jelenleg szálloda – és tőle jobbra a Belügyminisztérium timpanonos épülete is feltűnik. A montázs jobb szélen, a József Attila utca torkolatának másik oldalán a Hotel Sofitel és az Intercontinental modern épületei állnak.

Érdekesség, hogy a régi képen éppen a kora tavaszi jeges ár vonul le a Dunán, és mivel a fotókon az alsó rakpart peremeit egy szintre hoztam, a mostani képen jól látható, hogy több méterrel alacsonyabb volt augusztus végén a folyó vízszintje. A kép előterében a volt budai vízparti palotasor szélső házának a romja látszik, ezt és a társait még közvetlenül a háború után elbontották, a helyükön most park van.

8. A Lánchíd és a Duna a Halászbástyáról nézve

008_1.jpg

Az utolsó kép kakukktojás a javából, ugyanis a régi fénykép nem 1945-ben készült, hanem vagy három emberöltővel korábban, 1876 körül. Klösz György készítette, aki akkoriban több száz nagyfelbontású fotót lőtt a városról. Fő témája ennek a képnek is a Lánchíd, az előtérben a Várhegy keleti oldalának a háztengere terül el, közvetlenül a Halászbástya alatt pedig a Hunyadi János út szerpentinezik fel a Várnegyedbe. Mint látható, ennek a nyomvonala mit sem változott az elmúlt 150 évben!

Felteszem ide az eredeti képeket is, amelyek alapján elkészítettem a saját fotóimat:

Hogyan készült?

Nem egy nagy titok, lássuk hát! 

  • A képek forrása a Fortepan, hazánk legnagyobb online fotógyűjteménye. Kincsesbánya az a hely! Adott témára rákeresve (itt például várnegyed, budai vár) csőstül jönnek a képek, csak győzzünk közöttük válogatni! Ugyanis válogatni azt kell. Tehát a Google Maps utcaképei segítségével minden fotó készítésének környezetét ellenőrzöm, hogy lehet-e most onnan fényképezni? Ha a környezet beépült (fák, házak, stb.), akkor azt a képet kihagyom. Persze még az ellenőrzés után is sokszor lyukra futok a helyszínen, de az már más kérdés.
  • A következő lépés a képek letöltése és kinyomtatása. A legegyszerűbb az, ha a kinyomtatott képekkel indulunk túrára. Általában sorba rendezgetem őket az összefűzés előtt, így nem kell össze-vissza ugrálnom a lapok között, ahogy haladok a fényképtúrán.
  • A helyszínen aztán jön az optimális pozíció megkeresése. Hát, sok esetben ez sem könnyű! Sokszor csodálkozva figyelnek az emberek, hogy lökött vagyok-e, ahogy egy-egy helyszínen percekig tipródok, hol a képet, hol az utcát figyelve, közben tyúklépésben ide-oda megyegetve, hogy pontosan a régi fényképész helyére állhassak! Sokat segít, ha meghatározok minden képen pár lényeges pontot, és ezek egymáshoz képesti irányát, helyzetét keresem meg a valóságban is. És még így is néha mellélövök, vagyis rossz pozíciót választok, ami csak a képek szerkesztésekor derül ki...
  • Ha megvan a pontos helyszín, akkor nem egy képet készítek, hanem legalább féltucatnyit különböző beállításokkal, nézőpontokkal, zoomokkal. Meg kell keresni a régi képek végtelen pontját, ahová a vonalak összetartanak, és az én képemen is ennek kell lennie a középpontnak. Persze az is sokat segít, hogy én már nagylátószögű felvételt is készíthetek. Párszor már odajöttek turisták, vagy bárki más és nézték, mit alakítok a nyakamban a fényképezőgéppel és a kezemben a régi fekete-fehér képekkel. Kíváncsiskodtak, érdeklődtek. Ők is készítettek pár felvételt például a romos Mátyás templomot, vagy a romos utcákat ábrázoló képpel és a valósággal együtt.
  • Most következnek az otthoni munkák, először a régi képekkel. Ebben nagy segítségemre van az ACDSee Ultimate 2020 szoftver, amelyet képszerkesztésre használok. Korrigálom a régi képen, ha ferdén tartotta a gépét a régi fényképész, kicsit átszabom a kontrasztot és a fényességet is, ha szükséges. A régi képeken megmérem egyes lényeges részletek távolságát egymástól pixelekben, erre a Windows Paint programját használom. Ezeket a számokat fel is írom magamnak. Ennél többet nem teszek a régi képekkel, ugyanis szerintem azzal megtisztelem a régi fotográfusokat, ha csak minimálisan nyúlok bele a képeikbe.
  • Tehát inkább a magam képeit korrigálom, hogy fedésbe kerüljenek a régi képekkel. Mivel általában nagylátószögű beállítással fotózom, már sokszor nem függőlegesek a házfalak, ezeket korrigálom az ACDSee perspektivikus korrekció (Perspective Correction) funkciójával, aztán meghatározom a régi képeken már kimért fontos pontok egymáshoz képesti távolságát a saját képeimen. Az értékek egyértelműen megadják, mennyivel kell megváltoztatnom a saját képeim nagyítását. Átméretezem hát ennek megfelelően a képeimet.
  • A montázst kétfeleképpen készítem el. Ahol zegzugos határvonal van a két kép között, ott a Pixmaker panorámakép összefűző szoftvert használom kézi beállítás üzemmódban, ahol pedig a kép a képben effektet használom, ott pedig a Photoshop CC 2015.5 segít. Azzal adok árnyékot is a régi a képeknek. 

Hát, ennyi az egész. Nem egy nagy ördöngösség!

A képek forrásai:

  1. Fortepan / Kramer István dr.
  2. Fortepan / Kramer István dr.
  3. Fortepan / Buzinkay Géza
  4. Fortepan / Military Museum of Southern New England
  5. Fortepan / Kramer István dr.
  6. Fortepan / Military Museum of Southern New England
  7. Fortepan / Military Museum of Southern New England
  8. Fortepan / Budapest Főváros Levéltára / Klösz György fényképei

Ha tetszett a bejegyzés, kövesd a blogot a facebookon is!

A bejegyzés trackback címe:

https://bakancsban-ket-kereken.blog.hu/api/trackback/id/tr3818221019

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Gazz 2023.09.25. 10:35:44

Szép és érdekes hobbi! Nagy élvezettel nézegettem én is. Jó lenne egy olyan webalkalmazásban közzétenni, ahol egy középen levő vonalt tologatva a régi és új kép beállítható mértékben látszódna. Láttam már ilyet többször is, nagyon érdekes összevetni a két különböző kort, hogy a részletek mennyire térnek el.

horvabe · https://www.kektura.click.hu 2023.09.25. 10:37:22

@Gazz: Ezen már gondolkodom én is... :-)

gigabursch 2023.09.25. 20:46:33

Sokkoló összeállítás!

Köszönöm!

horvabe · https://www.kektura.click.hu 2023.09.26. 10:54:34

@gigabursch: A fényképtúra közben egyre az járt az eszemben, hogy ebből a romhalmazból a szüleim generációja építette fel újra az országot (1945-re mindketten éppen nagykorúak lettek). Vajon mi, vagy inkább a gyerekeink, a mostani fiatal generáció képes lenne egy ekkora munkára? Inkább nem szeretném megtudni erre a választ.

gigabursch 2023.09.26. 20:03:20

@horvabe:
Nem szokásom félteni a jelen ifjúságot, szerintem ugyanúgy helyt tudnának állni, mégha állandóan azt halljuk, hogy nem képesek rá.

horvabe · https://www.kektura.click.hu 2023.09.27. 06:11:47

@gigabursch: Reméljük nem kell majd ezt az életben is bebizonyítaniuk!

AttHunter 2023.09.29. 07:10:54

@horvabe: A múltkor a Kőbányai Pincerendszerben én is pont ezen gondolkodtam. Amit két kézzel kifaragtak, azt mi most gépekkel sem biztos.
Vagy a Tisza-tó gátrendszere, aminek minden méterén áttoltak több tízezer kubikos taligát és ezzel tökéletesen betömörítették. Most meg a gépekkel egymásra rakjuk a földet és azt hisszük kész van. Aztán jön a víz és a víz nagy úr.
Aztán az Agyagkatonák kiállításon Szegeden láttam, hogy anno a Kínai Nagy Fal építésekor napi 1,3km-t haladtak. No jó, ők sokan voltak.
Ha mi ezt tudnánk autópálya építésnél! :)
süti beállítások módosítása